A liturgikus mozgalom nem csak magát a szentmisét, azaz a szentmise rítusát szentségtelenítette meg, hanem a hívők viselkedését is rossz irányba terelte. A modernisták mozgalmának a híveket érintő programja az volt, hogy állandóan foglalkoztassa őket. Mivel ők maguk már nem hittek a természetfeletti kegyelemben, sem ennek hatásában, feltételezték, hogy mások számára is idegenek ezek a fogalmak. Ezért a csendes Istenre-figyelés helyett, amiről nekik fogalmuk sem volt, és amiről ennek következtében el sem tudták képzelni, hogy másoknál megtalálható, arra törekedtek, hogy elfoglalják, „elszórakoztassák” a jelenlevő laikusokat; hogy állandó programot nyújtsanak a számukra – pontosan úgy, ahogy a mai világ teszi az emberekkel. És mivel a szórakozni vágyás, az állandó elfoglaltság valami „akcióval” idővel függővé teszi az embert, ezt a függőséget újabb és újabb leleményekkel kell kiszolgálni. Ebből is látszik, hogy nem a világ tette olyanná az egyházat, amilyen, hanem fordítva: az egyház tette olyanná a világot, vagy tette lehetővé a világ számára, hogy olyan legyen, amilyen. Pontosan úgy történt itt is, ahogy más területen: ahogy a homoszexualitást is az egyház húzta ki előbb az égbekiáltó bűnök közül. Miután bebizonyosodott, hogy ez az út (mint az Egyházban csaknem minden újítás) – akármilyen „szerény” újításokkal is indul – nagyon rosszul végződik, minden katolikus számára, aki nem kér a Bugnini-féle miséből, feltétlenül ajánlott, sőt elvárható, hogy maga is visszatér a katolikus szokáshoz, a kezdetekhez, azaz ahhoz a ponthoz, ahonnan a téves út elágazott. Ez a katolikus kezdet pedig a szentmisén való részvételt illetően nagyon egyszerű, mindössze két „előírásból” áll:      – A hívek minden misén, tehát az ünnepélyesen is, végig térdelnek: kivéve a pap bejövetele, és kimenetele, a Gloria, az Evangélium, a Credo, az utolsó Evangélium alatt, amikoris állnak, illetve a szentlecke alatt, amikoris ülnek. Aki kora vagy betegsége, vagy más fogyatékossága miatt nem tud térdelni, az persze ülhet, vagy úgy tesz, ahogy számára elviselhető. (Ellentétben Németországgal, Magyarországon a Gloria alatt sem volt korábban szokás az állás.)      – A hívek nem vesznek aktívan részt a liturgia ünneplésében, ezt rábízzák a papra és a ministráns(ok)ra, illetve a scolára. Ők tehát csak a népénekeket éneklik, és nem adnak válaszokat a papnak, és nem éneklik a mise (latin) énekeit. Feltéve: 2015. május 21.