„Az emberiség megint ugyanarra a pontra jutott, melyben a pogányság végén volt” Aachen/Németország Gyanús személyek vonulnak az utcán hangszóróval és bibliai verseket mondogatnak. Ezt jelentette egy fiatal nő a helyi rendőrség vészjelző telefonján. A furcsa beszélgetést az aacheni rendőrség nyilvánosságra hozta. Rendőrtisztviselő a segélyhívő vonalban (RTS): „Rendőrségi segélyhívó szolgálat!” Telefonáló nő (TN): „Jó napot; a nevem …, be szeretném jelenteni, hogy egy nagyobb csoport ember vonul éppen most az utcán felfelé egy mikrofonnal. Egyik közülük egy bibliai szólamot mondott fel, amit a többiek elismételtek… Eléggé hátborzongató volt.” RTS: „Melyik szólamot?” TN: „Egy bibliai szólamot, olyan … hogy elbúcsúznak a világtól, valamilyen pásztorról és olyan…!” RTS: „Hányan voltak?” TN: „Ezt sajnos már nem láttam. A férjem utánuk néz … várjon egy kicsit..” – Férj a háttérből kiabálva: „20 ember!” – TN: „Azt mondja, 20 ember.” RTS: „Körbemennek az utcákon?” TN: „Ebben a pillanatban még semmit sem csináltak, de olyan furcsa benyomást tesznek. Arra az esetre szólok, ha valami történne.” RTS: „Pontosan mit mondtak az emberek?” TN: „Minden esetre a szólamot az úr az én pásztoromról … én nem ismerem … ez lehet valami egy egyháztól…” – Férj a háttérből: „Mária, Istennek szent anyja…” – TN beleszól: „..amit már hallani lehet … és méhednek gyümölcse …, ez a szólam, amit mindig mondanak… de hát én nem vagyok az egyházból…” RTS: „Ez valószínűleg egy körmenet, ami végigvonul az önök utcáin.” TN: „Egy micsoda?” RTS: „Egy körmenet. Tehát semmi olyasmi, amitől félniük kellene.” TN: „Tehát, hogy itt ezek vonulnak, és közben ezeket a szólamokat mondják?” RTS: „Igen, ez egy ünnepélyes, templomi felvonulás. Ezt nálunk körmenetnek hívják.” TN: „Vagy úgy, ezt nem ismerem. Azt gondoltam, mert hogy ilyen szólamokat mondanak…” RTS: „Igen, pontosan. Ez egy körmenet.” – Ezt követte még néhány kedves mondat, melyekkel a rendőrtisztviselő a telefonálónak az egyházi szokásokat próbálta kicsit elmagyarázni. TN: „Oh, köszönöm, viszlát.” RTS: „Szívesen.” Ezt a hírt nem azért fordítottam le, hogy tréfálkozzak. Köztudott, hogy a sürgős, vészjelző hívásokat rögzítik; a pontos szöveget az idézőjelek is garantálják. A telefonáló nem „emigráns” volt, hiszen tökéletesen beszélt németül, úgy, ahogy csak a helyiek beszélnek, arról nem is beszélve, hogyha a telefonáló akcentussal beszélt volna, a rendőrség nem merte volna nyilvánosságra hozni a beszélgetést. Ráadásul Aachen és környéke Németországnak tradicionálisan egyik legkatolikusabb vidéke. Még alig pár évvel ezelőtt is, ha az emberek már nem is jártak templomba, sőt, már nem is hittek Istenben, de azért még volt valami érzékük az ilyen „vallásos” megnyilvánulások iránt. Amikor jó pár évvel ezelőtt részt vettem egy körmeneten a budapesti Váci utca esti mulatozó csoportjai között, a levegőben lehetett érezni a „megindultságot”, egyfajta pozitív megrökönyödést, talán még tiszteletet is. Mára oda jutottunk, és ez kézzel fogható, hogy Európa közepén „hátborzongatónak”, veszélyesnek érzik az emberek a katolikus megnyilvánulásokat. A vallási romlás – mint ami a honlap utóbbi cikkeiből kiderülhetett – már jó 700 éve tart Európában. Az értelmiség és a klérus nagy része kb. 200 év óta a hitehagyás útjára lépett. A technikára csak azért volt szükség, hogy ez a folyamat a tömegeket is elérje. Hát mára elérte… És mint tudjuk, e réteg lelkületének és gondolkodásmódjának megváltoztatása – még ha lenne is olyan közeg, ami ezt tűzi ki céljául, és hatalma is van ezirányban tenni valamit – évszázadokat vesz igénybe, ugyanúgy, ahogy a kereszténység kezdetekor is a parasztok megtérítése tartott a legtovább. Csakhogy annak idején működött az Egyház, hierarchikus rend volt és szentek dolgoztak a lelkek üdvéért. Ma ilyennek nemhogy a nyoma nincs meg, de kifejezetten az ellentéte működik. Ami ma a világban zajlik, az nem emberi, hanem sátáni gonoszság. Következzen Albert Maria Weiss O. Pr. „Liberalismus und Christenthum” című könyvének „Mi a kereszténység” fejezetéből egy részlet – ezek a sorok 1914-ben jelentek meg, tehát több mint 100 évvel ezelőtt íródtak! 1. Két évezrede él és működik a kereszténység a világon, és ma csaknem minden „keresztény” ezt kérdezi: De mi is valójában a kereszténység? És mintha ez a kérdés nem tanúskodna eléggé szégyenünkről, még azt is meg kell élnünk, hogy alig valaki találja meg e kérdésre a választ, sőt nagyon sokan nem is akarnak semmilyen választ találni. Mert manapság minden arról tanúskodik, hogy az egyszerű igazságot szándékosan ki akarják kerülni.      Mi azonban elsősorban nem a perverz akaratot látjuk ki ebből, hanem sokkal inkább a világ vallási nyomorúságának egyik bizonyítékát. Világosan látjuk, hogy milyen szakadékba vezetett bennünket a liberalizmus, ez a valódi kereszténység helyére lépett ú. n. keresztény világnézethez vezető lejtős mozgalom. Plinius mondta: „Az emberi fajra a vallás dolgaiban nehezedik a legnagyobb sötétség.” 2. Ezzel az emberiség megint ugyanarra a pontra jutott, melyben a pogányság végén volt. A kereszténység két évezrede haszontalanul múlt el. Sőt, múlt volna csak haszontalanul el! De a kereszténység visszautasítása a lelkek nyomorúságos, siralmas állapotán még sokszorosan rontott is! Annak idején a kimerült szívek vágyakoztak az igazság után és boldogan fogadták el, amikor a magasságból a fény rájuk ömlött. Ma a világ egyik magyarázatot a másik után agyal ki, hogy a kereszténységet tagadhassa és keletkezésének állítólagos magyarázatát isteni mivolta elleni bizonyságul állíthassa. 3. Valóban, amikor a kereszténység kezdeteiről szóló különböző magyarázatokat olvassuk, mindent együtt el szeretnénk veszteni, az isteni dolgokban való hitet csakúgy, mint az emberi értelemben való hitet. Ahogy a tudósok a kozmológia területén ködben és füstben mindent semmivé oszlatnak fel, és aztán lelki szemeink előtt a gáztömegeket addig kavarogtatják és köröztetik, amíg a gomoly sziklákká, hegyekké, égitestekké sűrűsödik, úgy köröz és gomolyodik a modern hittudomány könyveiben szédítő táncokban előttünk a láthatatlan és felfoghatatlan, amíg egyszer csak kimondhatatlan csodálkozásunkra a köd egyre sűrűbb és sűrűbb lesz, és püspökök, pápák és egyházi épületek alakját veszi fel.      Először a puszta semmi. Krisztus álmában sem gondol arra, hogy Egyházat alapítson vagy dogmákat tanítson. Csak a „keresztény ideát” hagyja hátra és „kimondhatatlan lelkesedést”. Ez „Krisztus kereszténysége”. Csakhogy a durva apostolok nem képesek ezt a pusztán szellemi idealizmust felfogni. Ezért az ő kezük alatt ez a „krisztusi kereszténység” hamarosan érzékelésbe, materializálódásba fordul és testet ölt. És minél jobban múlik az idő, ez az eredetileg oly magasztos eszmeiség annál inkább eltorzul. Minden évvel újabb lealacsonyodás a láthatóba és kézzelfoghatóba, toldalékok, növekedések, túlzások általi újabb kondenzálás. Így keletkezett, amennyiben a tudós uraknak igazuk van, a „katolicizmus”, azaz a puszta idealizmus elferdítése a materialista otrombaság épületévé. 4. Ezeket az állítólagos tudományos előfeltételeket szem előtt kell tartani, hogy érthetőnek, sőt talán részben megbocsáthatónak találjuk azt, hogy a kereszténység természetéről olyan önkényes és olyan homályos nézetek alakulhattak ki, mint amik kialakultak. … Megjegyzések:      Tény: IX. Pius pápa nem ítélte el Darwin elméletét. Pedig nem kellett zseninek lenni ahhoz, hogy valaki előre meglássa, hova fog ez az elmélet vezetni.      Az evolúcióról, amire Weiss atya cikkében utal, feltétlenül ajánlom a Henry M. Morris professzor könyvrészletét: Az evolúció-elmélet eredete.      Feltételezem, hogy Weiss atya éleslátása ellenére sem gondolta még álmában sem, hogy pár évvel később egy pápa, XII. Pius az ősrobbanást reklámozza, miközben védőszárnyai alá veszi annak kitalálóját, külön intéezetet alapít a részére, majd 1950-ben a Humani Generis kezdetű enciklikájában kijelenti, hogy az Egyházban megengedett az evolúciós teória elismerése és tanítása azzal a kikötéssel, hogy az ember erkölcsi és lelki karakterét továbbra is mint Istentől teremtettnek ismerik el. Feltéve: 2015. augusztus 28.