A katolikus igazság, amit Bergoglio minden nap a világ viharos tetszése közepette lábbal tipor, köztudomású, többek között minden katekizmusban megtalálható. Különböző okokból mégis valami eltántorít attól, hogy róla beszéljek. Ezen okokhoz tartozik nem utolsó sorban a hívek között szélesen elterjedt tudatlanság a katolikus tanításról. Vagy másképp kifejezve: Ehhez tartozik az a megvetés, amit a hitetlen tömegember a katolikus tanítással szemben mutat.
Ez a hitetlenség és tudatlanság lehetetlenné teszi, hogy „ezzel a generációval” (Mt 12,38-42) meg lehessen értetni, milyen extrém veszélyt jelent számára ez a hamis, érzelgős és ökológiai irgalmasság, ami a Vatikánba beköltözött. Hiányzanak a szavak, amikkel óvni tudnék ettől. Ezért ez az írás is főleg csak idézetekből fog állni, olyanokból, melyeket a napokban különböző barátaimtól kaptam, és ily módon szótlanságomból kisegítenek.
A cikk elején idézett mondathoz, miszerint az irgalmasságot az ítélet elé kell helyezni, Matteo D’Amico a következő Szent Tamás-i idézetet küldte nekem: „Aquinói Szent Tamás megmagyarázza, hogy az irgalmasság az igazságosság nélkül a felbomlás kezdete. Ez olyan, mintha azt gondolnánk, hogy a gonosztevő és a szent egyformák, hogy az áldozat és hóhéra egyformák, hogy a jó és a rossz egyformák. A hamis felebaráti szeretet, ami igazságosság és ítélet nélkül a vétkest felmenti és nem ró ki rá büntetést, az anti-keresztény korszak szíve és jellegzetessége.”
Kétlem, hogy az ilyen figyelmeztetések használnak valamit. Az irgalmasság katolikus „primátusának” pápai [!] eltorzítása annyira otromba és közönséges, de még mindig túl agyafúrt az egyre jobban elharapódzó kultúrátlanság számára.
Az elmúlt héten úgy tűnt, mintha minden világi rádió- és tévéadó a vatikáni rádióvá változott volna. Órákon keresztül a „szent év megnyitójáról” számoltak be. Ezek, akik fikarcnyit sem tőrödnek a hittel, hanem minden adandó alkalommal viccet űznek belőle. Mégis, december 8-án mindannyian lelkesedtek, tetszésüket nyilvánították és unalmasan fantáziátlan módon „vallásosan” érintettnek mutatták magukat. Nem tartják ezt Önök különösnek?
A fotón a december 8-i „Fiat Lux” fény-show egyik képe: Buddhista szerzetesek járkálnak a Szent Péter bazilika homlokzatán
Feltéve: 2015. december 16.
A tarka halakba, majmokba, jaguárokba és kannibálokba merített Szent Péter bazilika világbank által finanszírozott obszcén spektákulumjának, mint e világ hatalmasainak győzelmét szimbolizáló rémségnek, fel kellett volna ébresztenie az embereket. De egyáltalán, képesek-e még az emberek kővé meredni a rémülettől? Egyáltalán képesek-e még e borzalom mögött rejlő jeleket meglátni és megérteni? A Szent Péter bazilika homlokzatán december 8-án a „természetnek” a kultúra és a történelem felett aratott győzelmét vitték színre. Annak a kultúrának a legyőzését, mely a legszebb építményekben fejezte ki magát, melyeket az évszázadok folyamán a görög, római és keresztény kultúra harmonikus összhangban létrehozott.
A világbank e borzalmas látványosságon – és Bergoglion – keresztül azt adta tudtunkra, hogy ez a kultúra és történelem, konkrétan a római kereszténység, semmit nem számít már. Sőt még ennél is többet mondott: Azt üzente nekünk, hogy ennek a kultúrának és történelemnek el kell tűnnie, ugyanúgy, ahogy az embernek el kell tűnnie, hogy a „természet” ismét odajuthasson, ahol ma az építészet uralkodik. Ki merem jelenteni Nektek: A Szent Péter bazilikából nagyon hamar rom lesz, melyben gazellák és jaguárok tanyáznak – és néhány vadember, aki orrában díszként csontot visel. Hogy ez vajon egyszer majd oda vezet, hogy gyermekeinket a szükséges felkelésre ösztökéli?
De addig minden lehetséges és lehetetlen helyen beborítják magukat tetoválásokkal és piercing-gel, zenéjük megszállott, üvöltő és primitív dobolás, különösen szellemtelen eseményekhez gyűlnek össze és meghágják egymást rendetlen, ösztönvezette élvezet-kielégítésre, mintha mindenfajta civilizáció idegen lenne számukra. Saját kultúrájukról sokan már semmit sem tudnak. Ami 30 évvel ezelőtt volt, az idegen és távoli számukra, mintha semmi közük nem lenne hozzá. Miért érdekelné őket a történelem, a tegnap, a holnap, a honnan utáni kérdés, hogy a mát és a miértet megértsék. Csak a most elillanó pillanatáért élnek.
Gyakorlatilag már most vademberek és arra törekszenek, hogy még inkább azok legyenek. Ezért nem lehet nekik megmagyarázni, hogy a világhatalmak mit akarnak elvenni tőlük. És pláne nem lehet őket védekezésre felszólítani, hogy megvédjék az igazság szépségét, mivel minden intellektuális eszközük hiányzik ahhoz, hogy ezeket felismerjék, pláne, hogy szeressék.
Nem túlzok. Egy példa: a Milánói Scala-ban 1845-ben volt Verdi „Orléansi Johanna” című operájának az ősbemutatója. Idén december 7-én ezzel a művel nyitották meg a Scala-ban, Milánó város patrónusának, Szent Ambrus egyháztanító ünnepén az új évadot. A rendezést egy zsidóra, Moshe Leiser-re bízták. És hogyan „olvasta” ez a Moshe a francia Szűz történetét?
„Ez egy olyan lány története, aki ki akar törni a névtelenségből, aki a dicsőség életét akarja, azáltal, hogy átadja magát Istennek, ami miatt nem lehet normális kapcsolata férfihoz – ebben az esetben Károly királyhoz. Ennek ellenére lefekszik vele és így bűnössé válik. Meg kell bánnia, és ezért megy a végén a máglyára, és halálra sorvasztja magát.”
Ezen általa kreált történetből Moshe Leiser a következő „érzékeny” látásmódot vezeti le: „Úgy gondolom, hogy Johanna olyan, mint minden dzsihadista, mindent feláldoz, hogy az ellenséget megölje és a halál után megtalálja a paradicsomot. Úgy gondolom, hogy Johanna, pontosan úgy, mint a dzsihadisták, vagy mindenki más, aki itt a földön nem szeretkezhet, valami nagyon halálos valaki.”
Más szóval, Leiser gondolatmenetének „magas értelme” ez: Aki vallásos, az fundamentalista, és azért vallásos, mert nem szexszel. Gondoskodjatok tehát arról, hogy keféljenek [a szerző fogalmaz így], és egészségesek lesznek. A dolgokat olykor a maguk durvaságában kell kimondani, hogy jelentésüket aláhúzzuk. És alapjában véve nem pontosan ez az, amit a tömeg a hozzánk hasonlóakról gondol? „Ez a generáció”? [lásd Mt 12,38-42: „Ekkor néhány írástudó és farizeus így szólt hozzá: »Mester, jelt szeretnénk tőled látni.» »A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván – válaszolta –, de nem kap mást, csak Jónás próféta jelét. Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében. A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők bűnbánatot tartottak Jónás szavára, s itt nagyobb van, mint Jónás. Dél királynője feltámad majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítéli, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy hallja Salamon bölcsességét, s itt nagyobb van, mint Salamon.«”]
Elhihetik nekem, ha mondom, hogy 30 évvel ezelőtt még egy ateista zsidó, aki a művészet világában karriert akart befutni, sem mondott volna ilyet. Szégyellte volna, hogy a középkori szűz magasztos történetét, aki megmentette hazáját, Franciaországot az angol inváziótól, akit a máglyára hurcoltak, akit aztán szentté avattak, aki magának Franciaországnak a szimbóluma lett, egy ilyen latrina-pszichoanalízissel meggyalázzon, és olyan nőt csináljon belőle, aki „lefekszik Károly királlyal”. Egy 30 évvel ezelőtti zsidónak Leiser viselkedése egyszerűen idiótának hatott volna. Ez nem a vallás kérdése, hanem az általános műveltség, a kultúra kérdése.
Leisernek azonban már nincs meg a kultúrája, hogy a történelmet és ennek komolyságát felfogja. Ezért azt sem tudja, hogyan kell történelmi alakokat megítélni és koruk történéseiben megérteni. Ezért jut ehhez a végkövetkeztetéshez: „Ördögöket hallott, akik nem engedték meg neki a boldog életet, hanem az apa nevelésére emlékeztették, a téves, katolikus nevelésre. A vallás általi elnyomás tette tönkre ezt a lányt. Minden csak a fejében játszódott le, minden csak az ő illúziója volt.”
És pontosan ez az, amit a tömeg is gondol. És igen, ezt gondolja Bergoglio is, aki minden olyan katolikustól undorodik és minden olyan katolikust megfojt, aki a természetfelettiben hisz. Ezek mind olyan dolgok, amik szerinte csak a fejekben játszódnak le. Védjétek inkább a környezetet, kiáltja oda az embereknek. Nem, ez ellen nem lehet tiltakozni, ha az ember egyszer erre a szintre zuhant már le. …
Ezért szinte boldog vagyok, hogy „ez a generáció” eljutott arra a pontra, amikor az egyház a földön magát bontja le és kiszolgáltatja a globalizálódásnak, hogy a pápa [!] olyan spirituális világiassággal veszi magát körül, amivel ő igazságtalanul a híveket vádolja, hogy a kultúra felett győzedelmeskedő „természet” obszcén botránya lezajlott, ami a Gaia-kultusz panteizmusával kiszorította Megváltónk keresztjét, mert mindez jel arra, hogy közeleg a reggel. De addig még Bergoglio további meglepetéseket tartogat a számunkra: Nemrég jelentette ki, hogy tilos a zsidók megtérítése, amivel megváltásukat tiltotta meg.
Készül eltörölni a papi cölibátust, megengedni a születésszabályozást, az újraházasodott elváltak áldozását és így tovább. De ennek már nincs jelentősége, hiszen emberi számításokkal már azt sem lehet elképzelni, hogy ez az egyház 20 év múlva még létezni fog.
Ha Bergoglio tényleg pápa, és Isten görbe utakon is tud egyenesen írni, akkor minden mástól függetlenül használjuk ki bűnbánó szívvel a következő évet. Meneküljünk Mária védőpalástja alá. A többi, a december 8-i fénylátványosság majmai, Moshe Leiser rendező, e világ hatalmasai és a tömegek, akiknek semmilyen kultúrájuk nincs, de helyette szexük van, tetoválják magukat és orrgyűrűt viselnek…, mindez el fog múlni. De mi ne mulasszuk el az alkalmat Isten irgalmasságának a segítségül hívására, mert az irgalom napját az ítélet napja követi.
Maurizio Blondet, katolikus publicista, 2015. nyarán történt nyugdíjazásáig számos olasz katolikus újság újságírója, és az Effedieffe internetes sajtószolgálat főszerkesztője volt.
Feltéve: 2015. december 17.