Z. atya ma lefordított cikke, valamint két levélírónak az október 6-i szerkesztői üzenetekre küldött reakciója, miszerint továbbra is foglalkozzam a napi aktuális „egyházi” hírekkel, arra késztet, hogy ismételten (sokadszorra) világossá tegyem e honlap szellemi hovatartozását, és ennek a tartalomra vonatkozó következményeit. Az elmúlt évben számtalan cikket közzétettem, melyben már megfogalmaztam a véleményemet a mai helyzetről, és arról, hogy ilyen körülmények között, szerintem, egy katolikus mit tehet, illetve egy katolikusnak mit kell tennie. Ezekből most csak kettőt említek, melyek kifejezetten a honlap irányvonaláról szóltak:      Az okoskodás a tett és – ma különösen – a hit halála      Ki a katolikus?. Meggyőződésem szerint az elmúlt két évszázad legnagyobb bűne, hogy az ember Isten helyett saját teljesítményében, erejében bízik, és hogy elfelejtette honnan jött, és hova tart. Ebben az Istentől való fokozatos elfordulásban – mint kétezer év óta minden eretnekségben – a klérus játszotta a vezető szerepet, minek következtében a mai borzalmat Isten elsősorban a papok, püspökök bűnei miatt engedte ránk zúdulni.      Mindebből az következik, hogy Istenhez való visszatérésünk csak akkor lehetséges, ha ezt a mai „átkot” lerázzuk magunkról: Az emberi teljesítmény helyett az élet minden területén egyedül Istenbe helyezzük feltétlen bizalmunkat. Ezt csak úgy érhetjük el, ha megpróbálunk katolikus módon élni és gyermeki módon bízni Istenben. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha lelkileg, szellemileg nem a pár évtizeddel előtti állapotokba akarunk visszajutni, hanem a sokkal korábbiakba: Azokba az időkbe, amikor még igazi katolikus szellemiség uralkodott. Ez természetesen a magunk erejéből egyáltalán nem lehetséges, még akkor sem, ha találunk jó régi könyveket. Egyfelől azért nem, mert a katolikus lelkületet, miután kialakulása több évszázadig eltartott, már legalább 500 éve folyamatosan rombolják. Ami nekünk a katolicizmusból megmaradt, az már csak a külső héj, az éltető nedvet már teljesen kicsavarták belőle.      Hogy mégis, legalább elindulhassunk a katolikus lelkület, szellemiség visszanyerésére, azt egyedül Isten segítsége teheti lehetővé. Az Ő segítségét pedig nem a napi hírek ismerete, az újdonságok hajhászása, a kíváncsiság kielégítése, „látnoki üzenetek” utáni vágy, még csak nem is a naprakész információ szerzi meg, hanem egyedül saját lelkünk ápolása, építése. Ezért tartja ez a honlap azokat a tanulmányokat, műveket a legfontosabbaknak, melyek ezt segítik elő. Eközben az aktuális helyzet ismerete éppen csak annyira fontos, hogy tisztában legyünk a világgal, tájékozódni tudjunk, hogy tudjuk, mi vár ránk a világ felől. Ahogy a ma feltett cikkben megjegyzésként írtam: Nem részt venni egy rossz dologban sokkal helyesebb, mint részt venni benne és vitatkozni. Biztos vagyok benne, hogy senkit nem lehet érvekkel, információkkal és vitákkal meggyőzni az igazságról. Aki még ma is úgy gondolja, hogy a zsinati egyház Krisztus szeplőtelen menyasszonya, azaz az egy, szent, katolikus és apostoli Egyház, azt senki, semmilyen érvvel nem fogja e hiedelmétől eltéríteni. Akit pedig Isten kegyelme már eljuttatott az igazsághoz, annak következő, legfontosabb feladata mások meggyőzése helyett saját lelkének az ápolása. Ez a honlap elsősorban e munkához szeretne segítséget nyújtani. Feltéve: 2015. október 19.