A „tökéletes átadásunk Máriának” szelleme abból áll, hogy belsőleg teljesen Máriától tesszük magunkat függővé, azáltal, hogy hiánytalanul lemondunk magunkról, teljesen átadjuk magunkat Mária kegyelmi működésének, és természetfeletti titokzatos egyesüléssel egyre jobban eggyé válunk vele. Aki egészen komolyan akarja ezt az utat járni és ezt a célt elérni, annak néhány hónapon keresztül a következő gyakorlatokat kell elvégeznie. 1. A reggeli ima alatt át kell gondolni az egész napi teendőt, és már ekkor minden cselekedettel kapcsolatban gondosan el kell végezni a következő gyakorlatot: „Anyám, már most lemondok magamról és mindarról, ami a Te kegyelmi hatásodat a lelkemben akadályozhatja. Ellene mondok a gőgnek, az irigységnek, a haragnak, az akaratosságomnak, az önfejűségemnek stb. Már most teljes egészében átadom magam Neked, és kérlek, add nekem cserébe a Te gondolataidat, a Te lelkületedet, akaratomat irányítsd szelíden és határozottan a Te döntéseidhez és tetteidhez, melyeket általam akarsz elvégezni.”      Ezután el kell gondolkozni azon, hogy Mária vajon mit tenne helyünkben, hogyan és miért tenne úgy, majd ennek alapján kell meghatározni saját viselkedésünket.      Az első nehézség abból adódik, hogy az ilyen mély összeszedettségben megsejtett példákat meg kell jegyezni. Az emlékezetben való jobb megőrzés érdekében bizonyos pontokat kell meghatározni, melyek az emlékezést felébresztik; például egy óra ütését vagy külső eszközöket: például képeket vagy tárgyakat olyan helyre rakni, ahol semmi keresnivalójuk nincs, hogy ezáltal feltűnjenek és eszünkbe idézzék, amit kell. 2. Délben bizonyos időre el kell vonulni, ha lehet, nem csak belsőleg, de valójában is, és az Anya szemével meg kell vizsgálni, hogy a délelőtt folyamán a jó szándékokat betartottuk-e vagy sem. Köszönetet kel mondani a kapott segítő kegyelmekért, ha valami nem sikerült, meg kell vizsgálni a balsiker okát, ha valamit rosszul tettünk, fel kell ébreszteni magunkban a megbánást és az erős fogadást. Majd elő kell készülni a délutánra. 3. Este meg kell ismételni ezt a lelkiismeret-vizsgálatot. E vizsgálatok tárgya az égi Édesanya jelenlétében való élet, ami azt a célt követi, hogy Máriának való belső átadásunk aktusainak számát napról-napra növeljük, amíg el nem értük, amit tanítómesterünk, Montforti Grignon Szent Lajos-Mária követel: „Minden új tett előtt meg kell újítani a lemondást és a Máriának való odaadást, aztán időről időre, és minden tett közben és után meg kell ismételni. Minél gyakrabban teszi ezt a lélek, annál gyorsabban válik szentté, tehát annál gyorsabban jut el a Jézus Krisztussal való egyesülésig.”      Tehát nem szabad addig nyugodni, amíg ez a gyakorlat a lélek lélegzetvételévé nem válik, és szinte ugyanolyan szabályszerűen a régi romlott embert ki- és Máriát belélegzi, miként a test a levegőt.      Ha idáig eljutunk, akkor a Szentlélek ígérete szerint nagy dolgok fognak történni lelkünkben és a világban. Ezen aktusokat azonban komolyan és jól kell elvégezni. Csak a jó tettek növelik az erényt. Az ismételt gyenge, hanyag tettek gyengítik a készséget a tökéletes aktusokhoz és ezáltal az erényekhez is. Ezt a célt persze nem lehet egy nap alatt elérni, de még egy hét vagy egy év alatt sem. Rendíthetetlen akaratra, kiapadhatatlan türelemre és szívós kitartásra van szüksége annak, aki ezt el akarja érni. „A mennyek országa … mindmáig erőszakot szenved, az erőszakosok szerzik meg.” (Mt 11,12) A kereszténység nem az erőtlenek, a bátortalanok vallása, hanem a hősöké. Ehelyütt fontos felhívni a figyelmet az ördög egyik cselvetésére. Ha ugyanis ő azt látja, hogy egy lelket nem képes direkt a gonosz által elcsábítani, akkor megpróbálja a jóval megzavarni és erejét szétforgácsolni. E célból mindenféle jó dologra serkenti, amik azonban keresztezik és hátráltatják egymást: Ha látja, hogy egy lélek komolyan halad a Máriának való átadás útján, akkor minden elképzelhetőt megpróbál, hogy erről az útról eltérítse, hiszen tudja, hogy különben ez a lélek örökre elveszett számára, sőt sok más lelket is magával ragad.      Ezért ezer nehézséget készít eme lélek elé, ezer csapdát állít neki, egyszer kívülről hozza rossz hírbe, másszor belülről kelt ellenszenvet és undort benne e gyakorlatok ellen. A lelket emberek és könyvek által próbálja céljától eltéríteni, és egy másik út iránt lelkesíteni. Ezzel a trükkel már megszámlálhatatlanul sok embert sikerült neki a lelki úton feltartoztatni. Sokan azért nem jutnak előre, mert nem állhatatosak. Ma ezt a prédikátort hallgatják vagy ezt a könyvet olvassák, holnap egy másikat, és mindig valami másért, újért lelkesednek. Ily módon folyton belekezdenek valamibe, amit aztán nem visznek végig. Egész életükben kezdők maradnak, akik soha nem jutnak célba.      Ha valaki egy utat helyesnek, jónak ismert fel, és alapos meggondolással e mellett döntött, akkor e mellett kell maradnia. Az egyes ember nem tud egyedül minden jót elvégezni, egy időben nem képes hét úton járni, akármilyen jó ember is. Korlátoznia kell magát, egyetlen út mellett kell döntenie, és amennyiben úgy találja, hogy valami új dolog jót tesz ennek az útnak, azt meg kell próbálnia abba beleépíteni, ami pedig útján nem segíti, azt ki kell belőle hagyni.      Ez különösen érvényes a Máriának való átadás útján. Ahogy ezt a Szentlélek fényénél a legkönnyebb és a legbiztosabb útnak (Szent X. Pius) ismerte fel valaki, ezen kell maradnia, és minden külső és belső nehézséget bátran legyőznie. Nem az, aki jól indul, hanem aki kitart a célig, az nyeri el a koronát. Feltéve: 2015. augusztus 28.