A Rádió- és Televízió Újság szerint 2016. február 28-án, vasárnap az M3 tévécsatornán megismétlik a DESSZERT című beszélgetéses műsor 1995. június 2-án sugárzott adását, azt, amelyben e honlap készítője Popper Péterrel és Kulka Jánossal szerepelt. A beszélgetést 1995. május 25-én vették fel. Az eredetileg 104 perces felvételből 55 perc ment adásba. Mivel az este túlnyomó részét a köztem és Popper Péter között folyó „vallási vita” tette ki (ezt a nevet a riporter-szerkesztő adta „párharcunknak”), ezt kellett jócskán megrövidíteni, hogy a műsor „ne boruljon fel”, azaz az egyensúly a vendégek között valahogyan megmaradjon. Kepes András híres emberek mellett olyanokat hívott meg adásába, akik valamilyen ügy kapcsán, főleg egy könyv kiadásával felkeltették az érdeklődést. Nálam ez az „Óda a szellemhez, avagy az emberiség védelmében” címmel nem sokkal korábban, 1995 februárjában megjelent második könyvem volt. Popper Péter is egy akkor megjelent könyve kapcsán – is – volt ott, de az ő könyvének címére nem emlékszem, bár Kepes András felkészítésként mindig odaadta a beszélgető partnereknek, így nekünk is, egymás aktuális könyveit elolvasásra. Ez volt beszélgetésünk kiindulópontja, és P. P. becsületére legyen mondva, felkészült „belőlem”, elolvasta – nyilván csak nagyjából – a könyvemet. Kepes András szokás szerint azzal kezdte a műsort, hogy bemutatta a nézőknek a vendégeit, emiatt a forgatás előtt nálunk is járt. Ekkor kért meg arra, hogy lehetőleg ne „vitatkozzak”. Mikor látta tanácstalan arcomat, picit hallgatott, majd ezt mondta: „Mondjon, amit akar.” Kepes Andrást addigi műsorai (Desszert és Apropó), valamint ez a mondata, és az egész beszélgetésben tanúsított magatartása miatt nagyra becsülöm, és nagyon hálás vagyok neki. Ráadásul úgy vágta meg a hitvitát, hogy hiába kellett sok mindent kivágni, végülis a lényeg mind benne maradt.
Amit szeretnék, ha e honlap olvasói a vitáról tudnak: Én 1991 decemberében tértem meg és konvertáltam. 1994 végén írtam meg ezt a könyvemet, ami 1995 februárjában került az üzletekbe. 1995. március 2-án ismertem meg a Szent X. Pius Papi Közösséget (szerintem e könyv utóéleteként), és benne az akkori osztrák-magyar-cseh disztrikt vezetőjét, Maeßen atyát. A műsor elején a bemutatáskor még nadrágot viselek – Maeßen atya, aki kicsit látott a felvételből, ezt látva közölte velem, hogy tanbeli okokból „egy katolikus nő se a világban, se Isten házában nem hordhat férfiviseletet, azaz nadrágot, még a kerti munkák alatt sem”. A másik komoly hibát magában a tévéadásban vétettem: a heves és hosszú vita egyfelől elfárasztott, másfelől rettenetesen zavart, mert nagyon tapintatlannak éreztem, hogy Kulka tökéletesen a háttérbe szorult: emiatt még hosszú évekkel később is úgy beszélt erről a műsorról, mint élete egyik legkellemetlenebb élményéről. E két ok miatt „kiengedtem” a végére, és Popper Péter azon megjegyzésére, hogy nincs e világgal semmi baj, hiszen a Biblia szerint is „Isten látta, hogy ez jó”, ügyetlenül reagáltam, ráadásul nem mondtam, hogy ezt Isten a bűnbeesés előtt és nem utána mondta – sőt, az özönvízzel már az egész emberiséget el akarta pusztítani.
A könyv és a tévéadás utóélete:
|
vissza