1. Parolin „bíboros”-államtitkár: „Egy nő is lehet az utódom” (forrás: www.katholisches.info – 2016. május 6.) Az Osservatore Romano megújult női melléklete, a „Donne Chiesa Mondo” bemutatásának alkalmából tartott találkozón minden megszólaló, köztük Parolin, Bergogliora hivatkozott.      Giovanni Maria Vian, a „pápai napilap” főszerkesztője ezt mondta: Bergoglio „utasítása volt a döntő, hogy a nők arányát megemeljük a szerkesztőségben”.      A mostani szám egyik cikkének szerzője, Luisa Muraro feminista, kijelentette, hogy nem sokkal eddig elképzelhetetlennek tartotta, hogy valaha cikke jelenjen meg ebben az újságban, majd így beszélt: „Hogy ma itt tartunk, az teljesen” Bergoglio „érdeme: ő mondta: »Ez a laikusok órája«, és a nők laikusok.” Az egyház és a nők kapcsolatára tekintettel Parolin Bergogliora utalva ezt nyilatkozta: „Úgy gondolom, hogy még sok minden várható ebben a kérdésben.” Parolin az Osservatore Romano női mellékletének reklámkampánya során szó szerint ezt mondta: „Ami az államtitkár szerepét és funkcióját illeti, egy nő is lehet [vatikáni] államtitkár, természetesen a szentségekhez vagy a papsághoz való kapcsolat nélkül.”      És tovább: „Mindenesetre, ismétlem, rendületlenül tovább folytatjuk az eddig megkezdett utat, és az Úr meg fogja mondani nekünk, hogy milyen messzire mehetünk el.” Bergoglio véleménye szerint a nőket fel kell értékelni az egyházban. Walter Kasper „bíboros” erre úgy reagált, hogy el tudja képzelni, hogy nők is pápa-választók legyenek, bíborosnőkként vagy sem – majd másnap a felzúdulás hatására dementálta e kijelentését. 2. A Vatikán memorandumot adott ki a muzulmánokkal való együttélésről (forrás: www.kath.net – 2016. május 8.) Egy a Vallások Közötti Párbeszéd Pápai Tanácsa és a jordániai Royal Institute for Interfaith Studies közös szervezésében Rómában megtartott konferencia befejező aktusaként a Vatikán memorandumot adott ki a muzulmánokkal való együttélésről. Ebben az áll, hogy a kereszténység és az iszlám között lényegesen több, ami összeköt, mint ami elválaszt, és hogy a hitben és értékekben való megegyezések „szolid alapot teremtenek a békés és gyümölcsöző együttélésre”, azokkal az emberekkel is, akik semmilyen valláshoz nem tartoznak.      A közös nyilatkozatban a továbbiakban az áll, hogy az iszlám és a kereszténység hozzájárulhatna [!] egy humánusabb és civilebb társadalomhoz, ha a két vallás hívei istentiszteletük saját elveit és a felebaráti szeretetet követnék. Keresztények és muzulmánok hisznek az istentől kapott elidegeníthetetlen jogokkal bíró emberi méltóságban, amiket törvényesen kell védeni. A konferencia résztvevői egyúttal kiálltak a szükséget szenvedőkkel szembeni szolidaritás mellett függetlenül ezek vallási, népi vagy kulturális hovatartozásától. Kijelentették, hogy semmi esetre sem szabad a humanitárius segítséget eszközként felhasználni, hogy másvallásukat elcsábítsanak. Közös feladatuknak tekintik a fiataloknak olyan polgárokká való nevelését, akik tisztelik a kulturális különbözőségeket, valamint a természeti kincsek felelősségteljes felhasználásáért folytatott harc támogatását és a konfliktusoknak a törvény alapján történő rendezését. A konferencián „katolikus” oldalról nyolc, muzulmán oldalról hat nemzetközi szakértő cserélte ki két napon át véleményét a „társadalmi és politikai élet közös értékeiről”, Jean-Louis Tauran „bíboros”, a pápai tanács elnökének és Hassan bin Talal herceg, az Ammanban székelő iszlám tan- és kutatóközpont alapító elöljárójának vezetése alatt. A résztvevőket május 7-én, szombaton audiencián fogadta Bergoglio.      Bergoglio már szerdán, a keresztények és muzulmánok egymáshoz közeledéséért tartott konferencia résztvevőivel való találkozásakor így szólított fel: „Nekünk mind egy közös atyánk van. Mi testvérek vagyunk.” A szavak párbeszédéből barátság fejlődhet ki. „Ezt minden gyerek tudja. Miért nem csináljuk mi is?” – tette fel Bergoglio a jelenlevőkhöz költői kérdését. Emlékeztetőül:      A Korán ezt tanítja: „Dicsőség istennek, akinek nem volt se fia, se társa a kormányzásban. … Ne mondjátok, hogy hárman voltak. Isten csak egy egyetlen, és távol legyen tőle, hogy fia lett volna.” (Sure 17,111; 4,169)      A Szentírás pedig ezt: „Az az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. Aki tagadja a Fiút, az Atyát sem ismeri” (1 Jn 2,22-23)      A Tízparancsolat első parancsa: Ne legyen más istened!      Keresztvetéskor pedig ezt mondjuk: Az Atyának és a Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevében, Amen. Bergoglio előtt mind ezek a tanítások vagy ismeretlenek, mert úgy lett a zsinati szekta feje, hogy soha nem hallotta ezeket, vagy előre megfontolt szándékkal tagadja e hitigazságokat. Ezek után csak az a kérdés, hogy azok, akik ennek ellenére pápának tartják őt és szektáját Krisztus Egyházának, mit fognak válaszolni Urunk Jézus Krisztusnak haláluk után, amikor Ő ítélni fog felettük? Feltéve: 2016. május 12.