Kedves Aquinói Szent Tamás-barátok! … Az egykor keresztény Európa szellemi romjai láttán mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy katolikusnak inkább, mint valaha, szemben kell úsznia az árral. G. K. Chesterton írta egyszer: „Az igazhitű Egyház soha nem az egyszerű úton járt és soha nem hajolt meg a konvenciók előtt, soha nem volt illedelmes. … Könnyű őrültnek és könnyű eretneknek lenni. Mindig könnyű követni a korszellemet; de nehéz a saját elveinket megőrizni. Mindig könnyű modernistának lenni – csakúgy, mint sznobnak, a tévedések vagy a túlzások ezen vagy azon nyílt vermébe esni, melyekkel a divatok és szekták minden korban a kereszténység történelmi útját szegélyezték –, de ezeket mind kikerülni, az páratlanul nagyszerű kaland volt … Miközben a rest eretnekségek kinyúlva fekszenek a földön, a fékezhetetlen igazság dülöngélve bár, de egyenesen áll.” … Hilaire Belloc francia gondolkodó (1870-1953) németül 1954-ben megjelent „Beszélgetés egy angyallal” című könyvét ezekkel a mondatokkal fejezte be: „Az emberek nem tudnak sokáig istenek nélkül élni. Ha azonban az újpogányság istenei megjelennek, ők nem a régi mitológiák isteneihez hasonlóan pusztán hamis, gyengeségekkel terhelt istenek lesznek, hanem mélységesen gonosz szellemek. Az újpogányság, ami balga módon a tökéletes megelégedettséget és boldogságot ígéri az embereknek, mielőtt még felfogná, hogy mi is történik, menthetetlenül sátán-kultusszá válik.” Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy ez a jóslat mára teljes borzalmával valósággá vált. Amikor J. M. Bergoglio ember-csinálta-egyházában az irgalmasságra való vakmerő bizalmat hirdeti meg, ami valójában halálos bűn a Szentlélek ellen, mit gondoljon egy katolikus? G. K. Chesterton saját korának egyik hasonló „jóemberéről”, Robert Peel Glanville Blatchford (1851-1943) angol szociális reformátorról a maga utánozhatatlanul találó módján így írt: „Mr. Blatchford például azért támadja a kereszténységet, mert egészen bele van bolondulva egyetlen keresztény erénybe: az irgalmasság magában véve misztikus és szinte irracionális erényébe. Az a különös elképzelése van, hogy könnyebb a bűnöket megbocsátani, ha abból indulunk ki, hogy egyáltalán nem létezik semmilyen bűn, amit meg kéne bocsátani. Mr. Blatchford nem csak a korai kereszténység képviselője, hanem ő az egyetlen kora-keresztény ember, aki tényleg megérdemelte volna, hogy az oroszlánok felfalják. Mert rá valóban illik a pogány vád: irgalmassága tiszta anarchiába vezet. Ő valóban az emberiség ellensége – mert annyira emberbarát.”      Ez azoknak az emberszeretete, akik a pokolba vezető utat egyszerre zsákutcává és egyirányú utcává teszik, ami maga a gonoszság csúcsa. És ha Bergoglio ehhez még ezt is hozzáteszi: „Senkit nem szabad örökre elkárhoztatni, mert ez nem felel meg az Evangélium logikájának”, akkor feltételezhető, hogy ez az ördögre is érvényes, és ezért legalábbis az ő véleménye szerint a pokol üres [lásd Hans Urs von Balthasar, Ratzinger kedvenc teológusának elméletét] – ami egykor egészen biztosan szörnyű tévedésnek fog bizonyulni. Feltéve: 2016. május 8.