1. „A pápát viszont senki nem ítélheti meg, kivéve, ha eltér az igaz hittől” Részlet Roberto de Mattei „Amikor egész Európa ki volt közösítve” című a nagy nyugati egyházszakadást bemutató cikkéből (forrás: www.katholisches.info – 2016. július 14.) A 15. század elejétől, azaz VII. Ince (1404-1406) és XII. Gergely (1406-1415) pápák uralkodásának idejétől a teológusok között egyre jobban elterjedt a vita egy eretnek pápa lehetőségéről. E viták kiindulópontja a Decretum Gratiani (Dist. 400, c. 6) híres passzusa volt, ami kimondta, hogy „pápai előjog a mindenki felett való ítélkezés, a pápát viszont senki nem ítélheti meg, kivéve, ha eltér az igaz hittől” – latin eredetiben: „A nemine est judicandus, nisi deprehenditur a fide devius”. Az 1931-es Katolikus Lexikonból:      Gratián bolognai tudós, kamalduli szerzetes, aki elsőnek tanította a kánonjogot a teológiától elkülönítve, mint önálló tudományt („a kanonisták atyja”). A korábbi gyűjteményekben szétszórt egyházjogi szabályokat, az 1123. és 1139. lateráni zsinat végzéseit s a korabeli pápák ügyleveleit 1140 után készült, egyeztető módszerű Concordia canonum discordantium című tankönyvnek is szánt törvénygyűjteménybe foglalta össze, mely a középkori kánonjogi tudományra nagy hatással volt, s bár mindvégig magángyűjtemény maradt, igen nagy tekintélyre emelkedett. Decretum magistri Gratiani (Corpus Iuris Canonici, 1. rész) a Pallas Nagylexikon leírása szerint:      Gratian bolognai kamalduli szerzetesnek 1150 év körül készített kánonjogi munkája, mely a zsinati végzéseknek s pápai ügyleveleknek addigi gyűjteményeitől (aminők p. o. a Collectio Anselmo dedicata a 9-ik; Regino primi apátnak gyűjteménye a 10-ik, Burchard wormsi püspöknek Collectarium v. Decretum cím alatt ismeretes gyűjteménye, Anselmus luccai püspöknek, Deusdedit bíbornoknak gyűjteményei a 11-ik, Ivo chartresi püspöktől – állítólag – eredő Decretum név alatt ismeretes gyűjtemény, a Collectio caesar augustana, a Polycarpus-féle gyüjtemény és Algerius lüttichi skolasztikusnak de misericordia et justitia gyűjteménye a XII. századból) lényegesen abban különbözik, hogy nem pusztán jogforrásoknak gyűjteménye, hanem az egyházjognak rendszeres feldolgozása. A Corpus juris canonici-nak (kanoni törvénytár) első alkatrészét képezi. Német internetes adatok szerint a Decretum magistri Gratiani képezi a később a Corpus Iuris Canonici gyűjteményben összefoglalt római-katolikus egyházjog első részét. Összeállítója, Gratian szerzetes és jogász nevét viseli, aki a 12. század első felében, Bolognában élt. Fő műve, a Decretum (vagy: Concordia discordantium canonum) valószínűleg 1140 körül keletkezett. Gratian csaknem 4 ezer egyházjogi szöveget gyűjtött össze, többek között zsinati határozatokat (canones) és pápai döntéseket (decretales), melyeket saját kommentárokkal látott el. Gratian, aki a „kanonisták atyjának” számít, ezzel a terjedelmes gyűjteménnyel alapozta meg a későbbi tudományos egyházjogi kutatásokat. 2. Bergoglio vélekedése Lutherről Részletek a „Egy eretnek pápa teológiai hipotézise” című cikkből (forrás: www.katholisches.info – 2016. július 21.) A cikk egy 1975-ben megjelent könyv címe, aminek szerzője Arnaldo Vidigal Xavier da Silveira brazil jogász, és ami választ ad arra a dilemmára, amit a mostani pontifikátus doktrinális botrányai [!] különböző katolikus körökben kiváltottak. [Ne felejtsük, mit mond a Szentírás Krisztus Egyházáról: „Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte, hogy a keresztségben szavával megtisztítva megszentelje. Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen.” (Ef 5,25-27)]      Az egyházban [azaz a zsinati szektában, antiegyházban] anarchia és polgárháború uralkodik a magas hierarchiától a laikusokig: viszály, feszültség, kevés lelkiség, evilágiasság, véget nem érő üres locsogás, harag, általános és elterjedt rossz közérzet, zűrzavar, káosz, nyugtalanság, és mindezt egy „pápa” szítja, akiről ma sokan állítják, hogy eretnek-gyanús. Mindenesetre az elmúlt három éves „uralkodása” bővelkedik a különböző eretnek kijelentésekben. Ily módon még a legnaivabb hívő számára is nyilvánvaló lesz, hogy Bergoglio tanai az egyház örök tanítóhivatalával nyílt törésben állnak. Mindennek következtében a lelkek nincsenek védve, se a bűntől, se a rendetlenségtől, se a gonosz mélységeitől. Az ú. n. reformáció közelgő 500 éves jubileumával és a lutheránusokkal való közös megemlékezéssel kapcsolatban Bergoglio a következőket mondta:      „Úgy gondolom, hogy Luther szándékai nem voltak hamisak. Reformátor volt. Talán néhány módszere nem volt helyes, de abban az időben […] az Egyház nem volt éppen követésre méltó példakép: korrupció, világiasság, pénz és hatalom iránti vágy uralkodott mindenütt. Luther ez ellen tiltakozott. Intelligens volt, és előre lépett és megokolta, hogy miért tette ezt. És ma mi, protestánsok és katolikusok egyetértünk a megigazulástanban: Luther nem tévedett egy ilyen fontos kérdésben. Orvosságot készített az Egyház számára, aztán ez az orvosság konszolidálódott egy diszciplínához, a tevés és hívés egy fajtájához.” [Luther, azaz a protestantizmus eretnek tanításairól lásd a honlap PROTESTANTIZMUS fiókjának cikkeit, köztük többek között ezt: A megigazulás katolikus és protestáns értelmezése. – Ezek után ki állíthatja még, hogy Bergoglio nem eretnek? És ki tartozhat még jó lelkiismerettel ahhoz a szektához, amit egy ilyen eretnek vezet. És aki mindezek után is kitart e szekta mellett, az hogyan állhat meg majd nyugodt lélekkel Isten ítélőszéke előtt, amikor Ő ezt számon kéri tőle?] 3. Urunk Jézus Krisztus szavai a világ és az Ő birodalma – a világosság és természetfeletti élet – kapcsolatáról Bergoglio szünet nélkül arra szólítja fel a katolikusokat, benne a szemlélődő életet élő szerzeteseket is, a fiatalokat, egyáltalán mindenkit, hogy tárja szélesre lelki és fizikai kapuit a világ előtt, senkit nem kihagyva belőle. Ezzel kapcsolatban nem árt emlékezetünkbe idézni Urunk Jézus Krisztus, megváltó Istenünk saját szavait:      Lk 16,13/15: „Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyűlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak. .. Ti igaznak mondjátok magatokat az emberek előtt, az Isten azonban belelát szívetekbe. Ami az emberek szemében nagy érték, az az Isten előtt megvetést érdemel.”      Jn 7,7: „Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert bizonyítom, hogy gonoszak a tetteik.”      Jn 12,25: „Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre.”      Jn 14,15-17: „Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat, én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri.”      Jn 14,27: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen.”      Jn 15,18-19: „Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ.”      Jn 16,33: „Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.”      Jn 17,9-10: „Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid – hiszen ami az enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém –, és én megdicsőültem bennük.”      Jn 17,14-16: „Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való.”      Jn 18,36: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.” Lásd még a honlap következő cikkét: A naturalizmus rövid története 4. Assisi (Wojtyla-ültette) gyümölcsei (forrás: www.kath.net – 2016. július 28.) Isten legfőbb parancsa:      Én vagyok a te Urad Istened! Idegen isteneid ne legyenek én előttem, faragott képet ne csinálj magadnak, hogy azt imádjad! (Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!) – Szeressed a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! Kevés dolog lehet annyira káros a lelkek üdvére, mint amikor a legszentségtörőbb dolgokat a világ legtermészetesebb módján tálalják fel – ahogy teszik évtizedek óta a zsinati szekta tagjai, és most minden eddiginél szentségtörőbben, utálatosabban a francia és német zsinatisták, amikor muzulmánokkal, zsidókkal együtt imádkoznak egykor katolikus templomokban, mutatnak be egykor katolikus Isten-házakban úgynevezett miséket [még szerencse, hogy ezek az új misék nem valódi misék, Krisztus nincs valóságosan jelen rajtuk]. Amit még Wojtyla alatt az Assisi-féle találkozók alatt vehemensen tagadtak, nevezetesen, hogy együtt imádkoznak – kihez is? – pogányokkal, az mára már nemcsak természetes, de a „legkeresztényibb” viselkedésnek számít. A kath.net internetes újság 2016. július 28-án a következő címmel és rövid bevezetővel jelentette meg egy katolikus „pap” véleményét: „Pál testvér a pap-gyilkosság után: »Dühös vagyok«”      A „pap”: „Egy pap elleni támadás a szentmise alatt szentségtörés. Olyan szentségtörés, mintha mi benyomulnánk Mekkába, a szent kábánál. Ez a katolikusokat mélyen meg kell rendítse. Én is érintett vagyok.” Kíváncsi vagyok, van-e még valaki, aki felfedezi e szavak képtelenségét, szentségtörő tartalmát. Hogyan mondhatja valaki, hogy egy katolikus mise megzavarása szentségtörés, ha egyúttal ezt a szentmisét egy szintre helyezi egy babonás kultusszal, egy pogány rítussal? Ez a gondolatmenet a leghatékonyabb, az igazi, a lassan, de egészen biztosan ölő, kárhozatba vezető mérge a lelkeknek. 5. A tökéletes vallási zűrzavar Részlet a „Világifjúsági találkozó Krakkóban: Marseillaise Jacques Hamel abbé emlékére (forrás: www.katholisches.info – 2016. július 29.) A krakkói „katolikus” világifjúsági találkozón megemlékeztek a 86 éves korában egy NOM-os mise alatt meggyilkolt francia papról. Tiszteletére a jelenlevők a régi lengyel királyi városban a Marseillaise-t énekelték el, ami a francia forradalom himnusza, vagyis a francia király és királyi család kivégzésének, a Grand Terreur, a jakobinus terrorista rezsim himnusza (és 1945 óta Franciaország nemzeti himnusza) [talán ez is közrejátszik abban, hogy ezt az országot éri a legtöbb terrortámadás? de hát ki gondol ma ilyesmibe bele?]. Ez a himnusz volt a guillotine, az ideológusok harcában minden lefejezés eme prototípusának hátborzongató zenei aláfestése.      A francia forradalom alatt a Marseillaise hangjaira és a Liberté felkiáltásra fejezték le a katolikusokat, papokat, apácákat, laikusokat. .. Ma a katolikusokat az iszlám nevében, egy állítólagos „béke vallás” (Bergoglio éppen most jelentette ki újfent, hogy az iszlámnak semmi köze az erőszakhoz) nevében fejezik le. Mindkettőt a Jézus Krisztus személye és Egyháza iránti gyűlölet motiválja. Ezen a tényen nem változtatnak semmit a keresztlevél-keresztények, akik csakúgy, mint egykor, most is közvetve vagy közvetlenül egy követ fújnak a tettesekkel. Nem árt megfontolni, hogy milyen szellem rejlik egy-egy szimbólum alatt. Ha a szimbólumoknak van valami jelentősége, akkor azt komolyan kellene venni, tudni kellene, hogy milyen erőket idéznek, és tudni kellene, hogy keresztényként milyen erőkre lehet, szabad építeni.      Korunk legnagyobb problémája az általános zűrzavar. E szellemi, lelki zűrzavar jele, hogy 2016-ban, Krakkóban a hóhérok dalát énekelték egy áldozat tiszteletére. A francia forradalom egykori mártírjai, köztük Compiegne 16 karmelita nővére a vérpad felé menve a Veni Creator Spiritus himnuszt énekelték, ugyanazt a himnuszt, amit fogadalomtételükkor is énekeltek. Halálba vezető útjukon megújították szerzetesi fogadalmukat.      A világifjúsági találkozó nem állami ünnepség, amin kötelező nemzeti himnuszt énekelni. A Krakkóban összegyűltek hitvallás gyanánt, valamint az egykori és mostani terrorra, a hamis ideológiákra adott válaszként a Jézus-gyűlölők himnusza helyett a Veni Creator Spiritus-t énekelhették volna. Ezzel azt is megmutathatták volna, hogy egyedül Isten adhat valódi békét. 6. Bergoglio bizalmasa, Galantino „püspök” Biblia-hamisítása (forrás: www.katholisches.info – 2016. július 29.) Nunzio Galantino, az olasz püspöki konferencia főtitkára és Bergoglio egyik bizalmasa Krakkóban „misét” celebrált. Prédikációját az olasz püspöki konferencia napilapja július 25-i kiadásában nyilvánosságra hozta. Galantino szó szerint ezt mondta az ifjúsági találkozó résztvevőinek: Szodoma „egy város volt, amire senki nem tett volna fel semmit, kivéve Ábrahámot. Az ő kérő imája és vágya megmenti Szodomát. A város azért menekül meg, mert vannak igazak, akkor is, ha kevesen: de a város megmenekül, mert létezik egy Ábrahám, az ima férfija, aki nem a kérlelhetetlen vádló, aki nem valakik ellen, hanem valakikért emelkedik szólásra. Ábrahám, az ima férfija, nem panaszolja fel a vétkeket, hanem valami újnak a lehetőségét hirdeti meg. Ábrahám, az ima férfija, a remény jelének fáradhatatlan keresője, amit megmutathat az Úrnak, hogy azt Ő is értékelhesse.” No comment Feltéve: 2016. augusztus 1.