Ma felhívott valaki, és azt kérdezte tőlem, mondjam meg, hogy holnap: 2017. október 13-án, a Fatimai Napcsoda 100. évfordulóján, történik-e valami, vagy sem, mert ha igen, akkor holnap nem megy el otthonról, és beviszi szobájába a megszentelt gyertyákat (közismert, hogy Boldog Anna Mária Taigi és több más szent azt jövendölte, hogy a végidőkben bekövetkező nagy sötétséggel járó vész napjaiban csak a megszentelt gyertyák adnak világosságot).      Egyenes kérdésére természetesen nem tudtam egyenes választ adni, csak megismételtem azt, amit többen, köztük én is, a 2017. szeptember 23-i rendkívüli csillagkonstellációval kapcsolatban leírtak:      „Az Egyház tanítása, hogy mindent, minden eseményt Isten tart a kezében, és a látható a láthatatlant másolja.” – „Minden korban megpróbálták az emberek megfejteni a jeleket, különösen azokat, melyek az égen tűntek fel, hiszen ezek voltak a legmegrázóbbak, a legtitokzatosabbak. Köztudott, hogy hány ilyen jelmagyarázat nem vált be, és mégis: Jézus isteni voltára pont az az egyik érv, hogy az Ő eljövetelét, sőt működését, életét, de elsősorban szenvedését és halálát a próféták előre megjósolták. És Jézus egész életét jelek kísérték, fogantatásától, megszületésétől kezdve, egészen haláláig. Megszületését a Betlehemi csillag jelezte, amit csak azok láttak és értelmeztek helyesen, akik erre odafigyeltek, és akik a csillagok járását értelmezni tudták.” – „Akár történik valami szeptember 23-án [vagy október 13-án], akár nem, ez nem változtat azon, hogy amikor valóban történni fog valami, annak is biztosan lesznek előjelei, amiket észre kell venni, és amikre oda kell figyelni.” – És Jézus maga figyelmeztetett bennünket, hogy újraeljövetelét jelek fogják megelőzni: „Gondoljatok a fügefára és a többi fára. Amikor már kihajtanak, tudjátok, hogy nemsokára itt a nyár. Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok, hogy közel van az Isten országa.” (Lk 21,29-31) A hozzám intézett kérdésre a válaszom tehát az, hogy senki nem tudja, hogy holnap, vagy ha holnap nem, akkor mikor történik végre valami. Viszont, amikor történni fog, akkor annak előjelei lesznek, és jól tesszük, ha ezen előjeleket időben észrevesszük. Z. atya mondta nekem, hogy a mai korban igazából nem is a pápanélküliség a legborzasztóbb, hanem a prófétanélküliség. Isten az Ő választott népét, Izraelt, majd Krisztus kereszthalála és feltámadása után gyermekeit, Fia Egyházának hű tagjait soha nem hagyta vezető, tanító nélkül. Most viszont évtizedek óta nincs senki, aki megmondaná nekünk, hogy ebben a mai helyzetben mit kell tennünk. Miként fentebb szó volt róla, „Jézus isteni voltára pont az az egyik érv, hogy az Ő eljövetelét, sőt működését, életét, de elsősorban szenvedését és halálát a próféták előre megjósolták”. Az Egyház tanítása szerint az Ószövetség az Újszövetség előképe. Az a zsidó, aki ismerte és helyesen értelmezte az Ószövetség szavait, felismerte Jézusban a Messiást, és tudta, mit kell tennie. És Jézusnak azon követői, akik jól értelmezték szavait, tudták, hogy Mesterük mennybemenetele után mit kell tenniük. Ahogy a katolikus Egyház is tudta évszázadokig minden helyzetben a Szentírás és a hagyomány alapján, hogy mit vár el tőle Isten.      Mindezek alapján jogos az a feltételezés, hogy gondoskodó mennyei Atyánk, Aki mindent a mi javunkra tesz, mostani korunkhoz is megadta a „kulcsot”, csak meg kellene azt végre találni és helyesen értelmezni. Ez kellene legyen azon klerikusok legfontosabb feladata, akik magukat ma is a hívek vezetésére megbízott pásztornak tartják, hiszen Jézus rendelése szerint Isten dicsőítése mellett második legfontosabb feladatuk a lelkek üdvre vezetése. De sajnos a mai prófétanélküliséggel együtt jár a lelkipásztor-nélküliség is. Körülbelül tíz évvel ezelőtt Krétán jártam, meglátogattam ott lakó német barátnőmet. Egyik nap bevitt egy városba, és míg ő hivatalos dolgait intézte, én városnézésre indultam. Megbeszéltük, hogy két óra múlva ugyanott találkozunk, ahol elváltunk. Elindultam felfedező utamra, és figyelve az utcákat, egy percig sem aggódtam, hogy a megadott időre visszatalálok kiindulási pontomhoz. Csakhogy barátnőm már egy óra elteltével sms-ben szólt, hogy jöjjek, mert ő már készen van. Bízva átlagon felüli tájékozódási képességemben, nem a korábban megtett és megjegyzett utcákon, hanem irány szerint, az utat lerövidítve indultam vissza. És ekkor az történt velem, ami addig talán soha: pár perc múlva reménytelenül elvesztem, fogalmam sem volt, hol a fent, hol a lent, hol a jobbra, hol a balra. Rettenetes érzés volt, az elveszettségnek, a káosznak olyan érzése, amitől még ma is megborzongok. Ekkor fogtam fel, mit éreznek azok, akiknek nincs tájékozódási képességük, a térképet sem tudják értelmezni, és ezért sokszor kerülnek ilyen helyzetbe. Kétségbeesésemben bementem egy üzletbe, de senkit nem találtam, aki egyetlen szót is értett volna más nyelven, mint görögül. Bementem mellette egy másodikba, de ott sem tudtam senkivel megértetni magam. Kijöttem, és majdnem elájultam az izgalomtól, amikor megláttam, hogy már percek óta pontosan ott állok, ahova jönnöm kellett.      Ez a történet jutott most az eszembe, amikor azt kutatom, hol, a Szentírás mely könyvében hagyhatott az Úr számunkra útmutatást mai problémáinkra. Ott, Krétán az átélt teljes fizikai elveszettség állapotában, nem kaptam senkitől segítséget, mert valójában már nem volt rá szükségem, mégha erre kicsit késve is jöttem rá: már célban voltam, nem kellett megértetnem magam senkivel.      Ha nem lettem volna célban, vagy közel a célhoz, mindenképpen külső segítségre lett volna szükségem; elveszettségemben én magamtól semerre sem tudtam volna tovább menni: vagy telefonálnom kellett volna, vagy egy rendőrt hívni, egyszóval – a fenti kifejezéssel élve – „kulcsot” kellett volna találnom a továbbiakra. Fogalmam sincs, hogy mi lesz holnap, történik-e valami, kezdete-e a holnapi nap valamilyen Máriás-kor eljövetelének, miként ezt többen vélik: de úgy gondolom, gondviselő Atyánk nem hagyott bennünket érthető útmutató nélkül akkor, ha erre valóban szükségünk van, mert még nem vagyunk annál a pontnál, ahova el kellett jutnunk. Csak végre meg kéne már találnia valakinek ezt a konkrét isteni útmutatót. Feltéve: 2017. október 12.