Pár nappal ezelőtt az egész világon szabadkőműves páholyok százai hangos ünnepélyekkel, koncertekkel, előadásokkal és kiállításokkal ünnepelték mozgalmuk 300. születésnapját. [Ezzel a 2017-es év legfontosabb kerek évfordulói közül az első már a hátunk mögött van…] 1717. június 24-én találkozott négy régi szabadkőműves páholy képviselője egy londoni kocsma hátsó szobájában, ahol megalakították az angol egyesült nagypáholyt, mely a világ első nagypáholya lett. Németországban 1737-ben alakult meg az első nagypáholy, Itáliában pedig 1733-tól terjedt el a szabadkőművesség és vált minden egyházellenes erő gyűjtőmedencéjévé. [lásd a következő cikket: Megalakulásuk 300. évfordulóját Canterbury katedrálisában ünnepelték a szabadkőművesek] XII. Kelemen 1738-ban „In eminenti apostolatus specula” kezdetű bullájában kiközösítette a szabadkőműveseket. Ez a rendelkezés a mai napig érvényben van, azaz a katolikusoknak kiközösítés terhe alatt tilos belépni a szabadkőművesek közé [mint tudjuk, ez nem akadályozza meg, hogy még nagyon magas rangú klerikusok is ne legyenek szabadkőművesek]. … A vatikáni titkos irattárban a müncheni nunciatúra aktái között található egy dokumentum, Felix von Hartmann bíboros, kölni érsek 1918. november 8-án kézzel írott levele a Münchenben székelő apostoli nunciusnak, Eugenio Pacelli érseknek. Hartmann bíboros személyes barátja volt II. Vilmos császárnak.      Hartmann e levelében arról számolt be a nunciusnak, hogy a császár nagy gondban van, mert a berlini nagypáholy egyik császárhű tagja értesítette a szabadkőművesek terveiről, melyek e célokat tartalmazzák: „Elsőnek minden uralkodót, mindenekelőtt a német császárt, detronizálni, azután a katolikus Egyházat megsemmisíteni, végül az eddigi polgári társadalmak romjain, az amerikai nagytőke vezetése alatt egy világköztársaságot létrehozni. … E terv végrehajtásához a kívánt körülményeket, mint külső eszköz, a bolsevizmusnak kell megteremteni.” – (Felix Card. de Hartmann levele itt található: A.S.V., Arch. Nunz. Monaco d.B. 342, fasc. 13, p. 95-96) Maximilian Kolbe (1894-1941) lengyel ferences szerzetespap egyike volt azoknak, akik az Európára leselkedő veszélyt a legjobban átlátták. 1917-ben, amikor Rómában tanult, szemtanúja volt a megalakulásuk 200. évfordulóját ünneplő szabadkőművesek felvonulásának, ami a Szent Péter téren egy sátánista körmenetben érte el csúcspontját. A páholytagok egy olyan transzparenst emeltek a magasba, melyen a démon Szent Mihály arkangyalt a karmaiban tartotta fogva, és amire ezt volt írva: „Sátánnak kell a Vatikánban uralkodnia és a pápa az ő rabszolgája kell legyen”. Eközben az olasz költő, szabadkőműves és irodalmi-Nobel-díjas Giosué Carducci (1835-1907) sátán-himnuszát énekelték: [németből magyarra fordítva: A szél hordja egyre hangosabbá váló kiáltásodat: az új kor hajnalodik, eljött a te időd. És máris reszketnek a mitrák és koronák, a kolostorokban kitör a lázadás.]      [Giosué Carducci „hírnevét az 1865-ben írt Inno a Satana című ódájával szerezte meg, melyben a sátánt, mint minden haladás mozgató elemét, dicsőíti merészröptű strófákban”. (forrás: Révai Lexikon)] Maximilian Kolbe atya e megrázkódtató élmény hatására döntötte el, hogy hat rendtársával együtt megalapítja „Sátán harci szövetsége”, a szabadkőművesek ellen máriás lovagrendjét, ami az „Immaculata Lovagi Rend” nevet vette fel. [Arról nem tudni, hogy a Vatikán falai között élő klerikusok közül másra is tett-e ugyanilyen megrázó hatást a sátánisták felvonulása és követelése, és az sem, hogy bárki közülük akkor vagy az azóta eltelt 100 évben tett volna valamilyen lépest a sátánista szabadkőművesek ellen. Az viszont tény, hogy például az akkori pápa, XV. Benedek hivatalba lépésének „első, Ad beatissimmi Apostolorum kezdetű enciklikájában megtiltotta, hogy katolikus berkeken belül” nevükön nevezzék a modernistákat, a fenti terv helyeslőit, ezenkívül „feloszlatta a Sodalitium Pianumot, a X. Pius alatt a modernisták semlegesítésére létrehozott titkosszolgálatot Msgr. Umberto Benigni fennhatósága alatt”.] Hogy mi ma, mennyire vagyunk távol az „amerikai nagytőke vezetése alatt álló világköztársaságtól”, ezt ítélje meg ki-ki maga. Mindenesetre a fent idézett 1918-as levél komoly próféciának tekinthető, bár nem egy látnok víziójáról van benne szó, hanem egy tervről, ami nem fantazmagória, vagy értelmetlen összeesküvés-elmélet, hanem nagyonis megvalósult realitás. Lásd e tervvel kapcsolatban Graber püspök írását: „A pápaság megszűnik; megszentelt kés alatt hal meg, amit az utolsó zsinat atyái fognak megfenni”.      Akármit is gondol valaki e terv autentikusságáról, az vitathatatlan tény, hogy az, amit a szabadkőművesek 100 évvel ezelőtt már megterveztek, ma szóról szóra, szinte kísérteties módon valósul meg. Hartmann bíboros levele végén arra hívja fel a nuncius figyelmét, hogy véleménye szerint szükséges lenne e tervről a német püspököket és a pápát (ez időben: XV. Benedek) értesíteni, de ennek eldöntését a nunciusra bízza. Nos, ha végignézzük az e levél megírása óta eltelt egy híján 100 évet, nem túlzás megállapítanunk, hogy se a pápák [a levél címzettjéből, Pacelli nunciusból lett XII. Pius sem], se a püspökök nem tettek semmi kézzelfoghatót e terv végrehajtásának meghiúsítására, sőt. Egyre jobban kiszolgálták a világot, egyre jobban a világ kedvében akartak járni, és egyre jobban üldöztek, de legalábbis ignoráltak minden olyan katolikus törekvést, ami a világot a katolikusságban megtartani, vagy afelé irányítani akarta. Feltéve: 2017. július 13.