[Ez az írás – Amorth atya híres könyvének részeként – már több mint 10 éve megtalálható a honlapon, de rendkívüli fontossága miatt most újra leközlöm]
A gall egyházat Iréneusz, Lyon püspöke alapította, aki 140 körül Kisázsiában született, és 202 körül, valószínűleg mártírként halt meg. Fő műve az Adversus haereses (Az eretnekek ellen) című írás. Ebben a könyvben a gnosztikus eretnekek azon elméletét utasítja vissza, amely szerint e világ egy démoni teremtő alkotása. Szent Iréneusz így ír: Valójában a Logos az igazi teremtő, vagyis a jóságos Isten Igéje. Az angyalok az Isten által teremtett kozmosz részei; ezért Sátán is, a többi angyalhoz hasonlóan, eredetileg egy jó, Istennel egyesült, örökre neki alávetett és alárendelt angyal volt, aki azonban „aposztata lett”, és ezért levettetett a mennyből. Sátán szabad akaratból lett szakadár és az univerzum csalója, aki megpróbálja értelmünket megtéveszteni, szívünket elsötétíteni, hogy ily módon arra bírjon rá bennünket, hogy az igaz Isten helyett őt imádjuk. Mindazonáltal fölöttünk gyakorolt uralma behatárolt, mert csak bitorlója annak a tekintélynek, ami jogosan és alapvetően Istennek jár ki. És kényszeríteni a bűnre sem tud bennünket.
Iréneusz megállapítja, hogy Sátán azért vesztette el az angyaloknak járó kegyelmet, mert féltékeny volt Istenre, és azt kívánta, hogy úgy imádják őt, mint Istent. Az emberre, Isten képmására is féltékeny volt; mondhatjuk, féltékenysége elsősorban ránk irányul. Ezért hatolt be a paradicsomba azzal a vággyal megrontott szívvel, hogy ősszüleinket a romlásba vezesse. Krisztus megváltói műve a második Ádám Sátántól való megkísértésével kezdődik, tehát az első Ádám megkísértésének megismétlésével. De ezúttal az ördög a vesztes, Krisztus visszavonhatatlanul legyőzi őt. A keresztény hagyomány a Krisztus szenvedése által végbevitt megváltói műre lényegében három magyarázatot ad: a.) Krisztus megtestesülése által megszentelte, megnemesítette, átformálta és megmentette az emberi természetet; b.) Krisztus magát ajánlotta fel Istennek áldozatul, hogy az embereket kibékítse vele; c.) A kiváltás teóriája (ennek volt első kifejezett képviselője Iréneusz) azt mondja, hogy mivel Sátán az emberi nemet jog szerint tartotta fogva, Isten magát ajánlotta föl arra a feladatra, hogy szabadságunkat visszavásárolja: ennek árát ugyanis csak Ő maga tudta megfizetni. Csak Isten vethette magát alá Istennek. Ezért az Atyaisten megbízta a Fiúistent, hogy bennünket, Sátán túszait, kiváltson a fogságból. Krisztus szenvedései megbénították az ördögöt, és kiszabadítottak bennünket az elkárhozás és a halál torkából.
Az áldozat teóriája, mely Iréneusz korában a legfontosabb elmélet volt, azt mondja, hogy Krisztus, ember és Isten egyszerre, minden ember bűnét magára vette, és saját önkéntes halála által ezekért méltányos elégtételt adott Istennek. A kiváltás teóriája, ha olykor leegyszerűsítve megfogalmazva is, az apostoli atyáknak a Krisztus és Sátán kozmikus harcáról szóló tanítását adja vissza, és összességében megfelel az őskereszténység mérsékelt dualisztikus felfogásának. Iréneusz számára Krisztus második Ádám, aki megoldotta a halál láncait, amelyet az első Ádám gyengesége rakott ránk. Iréneusz krisztológiájának középpontjában az a gondolat áll, amely szerint Krisztus, a második ember, jóváteszi azt a kárt, amelyet az első ember követett el. Feltéve: 2017. február 18. |
vissza