Bergoglio nagy eltökéltséggel készíti elő jövő év októberére az ú. n. Amazonas-szinódust. És ahogy korábban, a család-szinódusnál, ennek az eredménye is már most készen van: a papi nőtlenség eltörlése. A forgatókönyv teljesen egyértelmű, mégis úgy tűnik, hogy most sem akarja senki elhinni.      A támadás mögött megint egy német nyelvű sugalmazó áll: a válás és a második házasság letagadott, de gyakorlatilag elfogadott elismerését a sváb Walter Kasper erőltette, a papi nőtlenség eltörlését az osztrák Erwin Kräutler.      Baldisseri „bíboros” már Bergoglio Dél-amerikai útja előtt bejelentette, hogy Bergoglio látogatásának fő célja az Amazonas-szinódus előkészítése. Puerto Maldonado „püspöke” Bergoglio megérkezése előtt egy találkozón kijelentette, hogy az Amazonas-lakóinak saját magukat kell evangelizálni, de ez nem egy spontán mozgalmat jelent, hanem olyat, amit Róma irányít a háttérből. Ez elsősorban a REPAM szervezeten keresztül történik, melyet már 2014 őszén az Amazonas-szinódusra való tekintettel alapítottak meg, s melyet Hummes „bíboros” és Kräutler „püspök”, két elkötelezett cölibátus-ellenző kontrollál. Peruban az Amazonas-szinódus előkészítését szolgáló találkozóra az indiánokkal tartott „mise” után került sor, azt követően, hogy Bergoglio felvázolta az ökológiai irányvonalat és a környezetbiológiai rendszer megmentését szolgáló tervet – írja Franca Giansoldati újságírónő, Bergoglio egyik híve. Az Amazonas-szinódusnak nem csak az lesz a feladata, hogy a térség ökológiai helyzetéről tárgyaljon, hanem a nős papok felé nyitásról is: vagyis lehetővé tegye szolid keresztény kiképzéssel rendelkező nős férfiak számára, hogy a bennszülötteknek „misét” mutathassanak be.      Kräutler „püspök” a Messaggero lapnak adott interjújában ezt azzal indokolta, hogy a „II. Vatikáni Zsinat” leszögezte, hogy egyetlen keresztény közösség sem épülhet fel, melynek gyökerei vagy központja nem az eucharisztiában van. Ezért meg kell vitatni azt a helyzetet, melyben emberek milliói (?) paphiány miatt vannak kizárva a vasárnapi „misékből” [valójában csak mintegy 250-300 ezer főről van szó, nem milliókról; s akit érdekel, hogy a civilizáció milyen fokán élő emberek ők, az nézze meg a katholisches.info weboldalon az e cikkhez készített fotókat]. De, tette hozzá Kräutler a szokásos magyarázatot: „Nem a cölibátus megkérdőjelezéséről van szó.” Kräutler tovább: „A cölibátus egy férfi vagy egy nő döntése, akik szabadon döntenek ezen életforma mellett. A cölibátusnak óriási értéke van, ha szabadon választják.” [Miért, egy férfi nem szabadon dönt arról, hogy pap akar lenni? Ezzel mindaz mellett dönt, ami a papságot jelenti, benne a cölibátus mellett is. Ugyanúgy, ahogy egy sportoló, ha olimpiai bajnok akar lenni, rengeteg lemondást és áldozatot vállal, hogy célját elérje. Ha ezeket az áldozatokat nem hozza meg, akkor nagy valószínűséggel nem lesz bajnok, ezt senki nem támadja meg?]      Ezután elmondta, hogy Bergoglio 2014. április 4-én privátaudiencián fogadta, ahol felvázolta neki a helyzetet. Bergoglio azt felelte, hogy „bátor válaszokat vár a püspököktől”; és én „úgy gondolom, hogy az Amazonas-szinódus alkalmas pillanat ezeket a bátor javaslatokat előterjeszteni”. Kräutler miközben azt állítja, hogy nincs szó a cölibátus eltörléséről, valójában arról beszél, hogy azokat a papokat, akik továbbra is cölibátusban akarnak élni, nem fogják házasságra kényszeríteni. Hogy milyen messze távolodott Kräutler és a zsinati szekta a szentelési- és oltárszentség fogalmától, azt a szekta mostani törvényére való állandó utalás is bizonyítja. Ugyanis évtizedek óta azt állítják, hogy a papok nőtlensége csupán az egyház törvénye, ami ezért változtatható. Ezzel szisztematikusan és tudatosan azt takarják el, hogy a cölibátus éppen hogy nem csak az Egyház egyik törvénye, hanem a szentségi papság szerves, konstitutív része: közvetlenül Jézus Krisztus példájára megy vissza, aki nőtlen volt, és az apostolok példájára, akik – bár nagyrészt nősek voltak, amikor őket Jézus kiválasztotta – utána éppen Jézus példáját követve maguk is önmegtartóztatóan éltek. A hagyomány ezt ennél világosabban nem magyarázhatná meg.      A latin egyház mindazon egyházak között, melyeket Róma Krisztus egyházaként ismer el (a Rómával egyesült keleti egyházakat), az egyetlen, ami a szentségi papságot kétezer éven át teljes egészében meg tudta őrizni. Mind a többinek ez csak részben sikerült. A többi keresztény felekezetnek pedig egyáltalán nem.      Csalfa módon azt a látszatot keltik, hogy pusztán a világ egyik, indiánok lakta, elhagyatott táján kialakult szükséghelyzetről van szó. A REPAM-képviselők azonban nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy az, ami az Amazonas vidékén érvényes, a világ más területein is alkalmazható. Ezt Baldisseri „bíboros” is megerősítette. Az Amazonas-szinódus mögött az egyházi 68-asok régi követelése áll. Az Amazonas kerülő útján kell Európában és Észak-Amerikában végre elérni, ami a 68-asoknak 50 éven keresztül nem sikerült. Kräutler dicshimnusza a cölibátusra csupán kenetteljes szóbuborék azok megtévesztésére az egyházban, akik egyébként is szívesen hagyják magukat megtéveszteni.      Hogy Kräutler valójában mit gondol a cölibátusról és a papságról, azt ő maga árulta el 2014-ben az osztrák Die Presse újságnak. Ezt mesélte el: 2012-ben beszélt Ratzingernek a mise nélkül maradt indiánokról, mire azt a tanácsot kapta, hogy imádkozzék papi hivatásokért. Kräutler válasza így hangzott: „Ebben nem veszek részt.” Teljesen nyilvánvaló, hogy Bergoglio visszafordíthatatlan reformfolyamatokat akar bevezetni, miként ezt 2015. óta ő maga többször megerősítette. 2015. márciusában Aurelio Mario Poli „bíborosnak”, Buenos Aires-i utódának az érseki székben egy levélben ezt írta: „Az »egyház« reformja irreverzibilis. 2017. májusában kijelentette: „A vatikáni média reformja irreverzibilis.” 2017. augusztusában Bergoglio beszédeinek írója, Victor Manuel Fernandez „érsek” ezt írta egy tanulmányban: „Igen, Bergoglio az Amoris laetitia-val visszafordíthatatlanul változtatta meg az »egyház« fegyelmét.” 2017. augusztus 24-én Bergoglio a liturgistáknak adott audiencián ezt mondta: „A liturgia reformja irreverzibilis.”      Meglepően sok merev visszafordíthatatlanság egy olyan valaki részéről, aki annyira masszívan bírálja a változni, változtatni nem akarást, mint Bergoglio. Vajon a jövő évben is irreverzibilis folyamatot fog elindítani a papság nőtlenségével kapcsolatban? Sok, nagyon sok indok szól e mellett. Ezt a cikket azok miatt fordítottam le, akik azzal áltatják magukat, hogy Bergoglio után megint minden rendbe jön, csak őt kell kibírni. Nos, Bergoglio nem buta, pontosan tudja, hogy ez a veszély kis mértékben ugyan, de fennáll, ezért hoz radikális, vissza nem fordítható változtatásokat, és ezért cseréli le a régi gárdát saját embereivel. Feltételezhető, hogy ezt a két feladatott tűzte ki maga elé, és/vagy e kettővel bízták meg irányítói. Egy biztos, Isten közvetlen közbelépése nélkül a katolicizmus helyzete csak romlani fog, mind Bergoglio alatt, mind Bergoglio után. És akik sokáig várakoznak a zsinati vonatról való leugrással, azokat a zsinati szekta egészen biztosan be fogja teljesen kebelezni, majd maga alá fogja temetni, már csak azért is, mert ellenálló erejük a zsinati szektával való együttmenetelésük miatt minden nappal csökken. Feltéve: 2018. január 29.