Megjegyzés: VI. Pius pápa Auctorem fidei bullájában ítélte el az 1786-ban Pistoia-ban tartott szinódus tévtanait – lásd DH 2600-2700.] Mint már említettük, mi mindig készek vagyunk a hibát másokban keresni. De ma ki kell mondanunk, hogy mi magunk és elsősorban a klérus a felelős azért a szerencsétlenségért, amibe ez a világ került. Ezek nem az én szavaim, hanem az Apostoli Szék képviselőinek a szavai a Trienti Zsinat megnyitóján. Ők hangsúlyozták ki a beiktató beszéd bevezetőjében: „Azért jöttünk össze, hogy a bajokat leküzdjük, melyek elsősorban az eretnekségek, az egyházi fegyelem és erkölcsök felbomlása, a háborúk. Most ki kell mondani, hogy mi magunk, vagyis mi, papok, viseljük ezekért elsősorban a felelősséget, mert elhagytuk az élő víz forrását, és ehhez egy még nagyobb bajt is hozzáadtunk, nevezetesen azt, hogy azt hittük, hogy saját okosságunkkal képesek leszünk e bajokat orvosolni.”      A Szentírás szavai azok, melyeket meg kell fontolnunk: „Mert kétszeres gonoszságot követett el népem: elhagytak, engem, az élő vizek forrását, azért, hogy ciszternákat ássanak maguknak, ciszternákat, amelyek megrepedeznek, így nem tarthatják meg a vizet.” (Jer 2,13) – Mit jelentenek a repedezett ciszternák, ha nem saját okoskodásunkat, melyekkel lemondunk a Szentlélek segítségéről, és saját eszünkkel és saját erőnkkel próbálunk boldogulni egy olyan dologban, melyben rendet teremteni egyedül Isten joga? „A legnagyobb baj az eretnekségek. … Megfelel az igazságosságnak, hogy vétkesnek ítéljük magunkat, mert amikor az eretnekségek felbukkantak, nem léptünk közbe, hogy kiirtsuk, hanem hagytuk tovább burjánzani őket, és ily módon ugyanannyira hibásak vagyunk, mint azok, akik a konkolyt elszórták. Az egyházi fegyelem és erkölcsök azáltal lettek megsértve, hogy nem vettük tekintetbe az Apostoli Szék megtámadhatatlan határozatait, és ezzel lemondtunk a Szentlélekről, sőt megvetettük Őt. Közületek ki ne tudná, hogy minden pozitív erő egyedül Krisztusnak a kereszten hozott áldozatának a megjelenítéséből és megújításából ered, és ha ez akadályoztatva van, mint ahogy ez ma történik, a negatív válik úrrá. És ha emiatt szenvedünk, akkor ez a mi hibánk, és elsősorban a klérusé, de közületek minden egyesé is.” II. Lipót, Toscana nagyhercege 1786-ban a fennhatósága alá tartozó püspököknek egy 57 cikkelyből álló Memorandumot küldött az egyházfegyelem megújításáról. Ezek elfogadására hívott össze Scipione de’Ricci püspök egy zsinatot a toscanai Pistoia-ba. E zsinat határozatai magjukban mind azokat a követeléseket tartalmazták, amit aztán az ú. n. II. Vatikáni Zsinat csaknem 200 évvel később elfogadott és elterjesztett: a liturgia átalakítását, a megrövidítését, a népnyelv bevezetését, a hangos előadást, a breviárium átdolgozását stb. Mindezek az eretnek jozefinizmus és janzenizmus termékei voltak, melyek hivatalos, konkrét formában itt jelentek meg.      De Izrael pásztora akkor nem aludt. VI. Pius teljes erejével fellépett e szinódus ellen, és az itt hozott határozatok közül 85 tételt elítélt Auctorem fidei, 1794-ben kiadott bullájában. E bulla meghagyásai és szankciói így szólnak: „Parancsoljuk tehát az összes, mindkét nemből való krisztushívőnek, hogy ne merészkedjenek a felsorolt tételekről és tanításokról másképp gondolkodni, tanítani és azokkal kapcsolatban a szószékről beszélni, mint ahogy rendelkezésünkben nyilatkozunk: mégpedig úgy, hogy aki ezeket vagy közülük valamelyiket összekapcsolva vagy külön-külön tanítja, védelmezi, kiadja, vagy róluk akár vita címén, nyilvánosan vagy magánérintkezésben … hacsak nem támadó szándékkal – megnyilatkozik, pusztán ezen tettéért mindenféle további magyarázat nélkül az egyházi büntetéseknek és más, a hasonló dolgokat elkövetők ellen a jogban meghatározott büntetéseknek (azaz a kiközösítésnek) teszi ki magát.” (DH 2694) Az, hogy a klérus ignorálta ezen apostoli konstitúciót, nem változtat semmit a lényegen: a kiközösítés érvényes és örök időkre érvényes marad mindazok számára, akik a Pistoia-i zsinat téves határozatait hirdetik és alkalmazzák [vagyis mára már az egész zsinati szektára]. Hiszen VI. Pius bullája egyértelműen a csalatkozhatatlan Tanítóhivatal része, vagyis nem egy pápa, hanem maga a Szentlélek beszélt belőle. Mi tehát a ti dolgotok, amit, ha nem tesztek meg, magatok is felelőssé váltok: A katekizmust kézbe venni, és újra és újra elolvasni, különösen korunk zűrzavaraiban. És ha valaki hozzátok jön, és mást mond, mint ami a régi katolikus katekizmusban le van írva, akkor bárki is legyen az, nem tagja az Egyháznak. Senki nem állíthatja közületek, hogy nem tud eligazodni a mai káoszban, hiszen mindenkinek rendelkezésére áll csaknem kétezer év katolikus tévedhetetlen tanítása. Ezért kérjük a Szentlelket, hogy jöjjön – Veni, Sancte Spiritus – és újítsa meg ezt a szegény világot, ami a nyomorúságban és a bűnben lassan elpusztul. Amen. Feltéve: 2017. május 14.