Hogy a Máltai Lovagrendnek ma hány szabadkőműves tagja van, nos, erről nincsenek pontos adatok, de a közeli múltban több olyan hír is napvilágot látott, mely a Máltai Lovagrendben ténykedő szabadkőművesekről szólt. A legnagyobb feltűnést keltő eset kétségtelenül Yves Marie Antoine Marsaudon báróé (1899-1985) volt, aki számos könyvet kiadott, melyekben nemcsak életéről és szellemiségéről, de szabadkőműves ténykedéséről, majd az ortodox egyházba való belépéséről is beszámolt. (Többek között ezeket: „L’Oecuménisme vu par un Franc-Maçon de Tradition“, 1964. – Az ökumenizmus egy tradicionális szabadkőműves nézőpontjából; „De l’initiation maçonnique a l’orthodoxie chrétienne“, 1965. – A szabadkőműves beavatástól a keresztény ortodoxiáig; „Souvenirs et Réflexions. Un Haut Dignitarie de la Franc-Maçonnerie révele des secrets”, 1976. – Visszaemlékezések és gondolatok. Egy magas tisztséget viselő szabadkőműves titkokat tár fel)
Yves Marsaudon katolikus családban nevelkedett, de 16-17 éves korában hitét illetően már elbizonytalanodott, és filozófiai és vallási közömbösségbe esett. 27 éves korában belépett a szabadkőművesek közé, Franciaország Nagypáholyának tagja lett. Ezidőben vállalkozásokat vezetett, melyekkel Dél-Amerikával kereskedett. 10 évvel később, 1936-ban megszerezte a legmagasabb, a régi és skót rítus 33. rendfokozatát. 1937-ben tagja lett a Nagy Tanácsnak, ami a francia szabadkőművesség legnagyobb tekintélyű intézménye. Magát ezidőben szabadkőművesnek és spiritualistának nevezte. 1946-ban [XII. Pius korában], amikor már 33. rendfokozatú szabadkőműves volt, Marsaudon belépett a szuverén Máltai Lovagrendbe. Mint magisztrális-nagykereszt-lovag közvetlenül a rend Rómában székelő vezetősége alá tartozott. Még ugyanebben az évben a rend Franciaországba küldött rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere lett. Párizsban szoros diplomáciai kapcsolatokat ápolt az akkori apostoli nunciussal, Angelo Roncallival. 1951-ben az „integrálista párt” – ahogy a meggyőződéses szabadkőműves Marsaudon a római kúriában levő bírálóit nevezte – kritikáját követően visszaadta meghatalmazott miniszteri posztját, de továbbra is megmaradt a rend nyugalmazott miniszterének, legalább 1976-ig, tehát 77 éves koráig, de lehet, hogy tovább is. Ekkor jelentette meg „visszaemlékezéseit” (lásd fenn), melyben elárulta, hogy nem ő az egyetlen szabadkőműves máltai lovag.
Marsaudon könyveiben leírta ideáit is: az előbb említett 1976-ban megjelentetett könyvében magát az okkultista Oswald Wirth (1860-1943), 33. rendfokozatú szabadkőműves tanítványának nevezte. Könyvében maga is számos ezoterikus képet közölt, mely Wirth könyveinek volt egyik jellegzetessége. 1964-ben megjelent könyvében Teilhard de Chardin-t dicsérte.
Marsaudon megveti a római pápa primátusát, ebben a kérdésben egyetért André Gide (1869-1951) kálvinista családból származó, Nobel-díjas homoszexuális francia íróval: „Ami számít, nem az, hogy valaki katolikus vagy protestáns, hanem az, hogy egyszerűen keresztény.” Marsaudon számos dogmát nevetségessé tesz, például a pokol létezéséről szólót. Nem fogadja el a Szeplőtelen Fogantatást, csakúgy, mint Mária közvetítő szerepét és a pápa tévedhetetlenségét hit és erkölcs dolgában. Marsaudon esete valóban megdöbbentő. Egy 33. rendfokozatú szabadkőművest felvesz a Máltai Lovagrend, és magas tisztségeket bíz rá, mely számára diplomáciai immunitást biztosít, miközben az illető egész idő alatt eretnek nézeteket vall és hirdet, anti-dogmatikus és relativista ökumenizmust pártol, sőt, áttér az ortodox hitre, folyamatosan katolikus- és Róma-ellenes nyilatkozatokat tesz, és ezoterikus állat- és környezetvédőként agitál – mindez felveti a kérdést, hogy hányan lehetnek ma a Máltai Lovagrendben, akik Marsaudon eretnek nézeteit osztják? Nem tudni, de a ma egyházi helyzet láttán, nem lenne meglepő, ha több ilyen „lovag” munkálkodna a rendben, különösképpen a vezetők között.
Megjegyzés:
2) Ezek a múltról szóló híradások újból és újból megmutatják, hogy nem Bergoglioval és még csak nem is a „zsinattal” kezdődött a nyílt eretnekség és az aposztázia a hivatalos „katolikus Egyházban”. Bergoglio is számtalanszor kijelentette, hogy nem csinál mást, csak a „zsinat” határozatait hajtja végre, mert eddig ez a végrehajtás hiányos volt. Nem minden ember olyan, mint Szamuely Tibor, aki nem csak aláírta a kivégzéseket, de az elítélteket saját maga végezte ki. A legtöbb vezető „kényeskedik” és a piszkos munkát másokra hagyja. Ratzinger és elődei sokkal nagyobb, de legalábbis ugyanakkora eretnekek voltak, mint Bergoglio, csak bizonyos lépeseket fintorogtak megtenni. 3. Az is megfontolandó, hogy Isten mikor büntet viszonylag hamar, úgy, mint most a Máltai Lovagrendnél, és mikor, miért vár olykor sokáig a megtorlással. Marsaudon esete – ami nyilván nem volt egyedülálló a máltaiaknál – megmutatja, hogy a lovagrend megérdemelte sorsát: Felfalta az a hatalom, amit ő – is – segített trónra. 4. Olvasva azokat a borzalmakat, melyek az elmúlt 100 évben történtek az Egyházban, valójában az tűnik nagyobb titoknak, hogy az Egyház ellenségeinek csak mintegy 60 évvel ezelőtt sikerült munkájukra a pecsétet rátenni az ú. n. II. Vatikáni Zsinattal, és a teljes hitbeli és erkölcsi összeomlás csak mostanában következett be. Ez a titok emlékeztet Urunk sorsára, amit Ő így magyarázott meg (Jn 10,17-18): „..odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem.” – Jézus az ura mindennek, csak akkor tehetik rá ellenségei a kezét, amikor Ő látja azt jónak, addig nem, mert „nem jött még el az Ő órája”. Nyilván Misztikus Testével is ugyanez történik: legádázabb ellenfelei is csak akkor tudták – látszólag – legyőzni, megsemmisíteni, amikor Ő azt ősidőktől fogva eltervezte az emberek lelkiüdvének érdekében és az Atyaúristen dicsőségére. Ha innen figyeljük az eseményeket – ha végig kitartunk Urunk mellett – valóban örülnünk kell annak, hogy ebben a korban élhetünk.
Függelék:
A következő két honlapon szintén lehet olvasni Marsaudon és Roncalli kapcsolatáról:
|
vissza