Vágyakozással teli kémlelés Krisztus újraeljövetele után

A rabság, a száműzetés ideje a végéhez közeledik, a megváltás, a boldog hazatérés, az örök béke integet felénk.

A Pünkösd utáni vasárnapok nem képeznek külön ünnepkört, hanem a húsvéti ünnepkör végét, záróakkordját képezik. A Pünkösd utáni idő 23-tól 28 vasárnapig terjed, tehát olykor több mint fél évig is eltart; de egymástól két, világosan elválasztható szakaszra oszlik. Az első szakasz 17 vasárnapot foglal magában, és a húsvéti titokról szól; a második a 18. vasárnappal kezdődik, és erősen eszkatologikus, azaz a végidővel foglalkozik, előre, a jövőbe, Krisztus újraeljövetelére tekint.

A Pünkösd utáni idő második szakasza tehát a tizennyolcadik vasárnappal kezdődik, ami idén (2017-ben) október 8-ra esett, ezért Magyarországon a vasárnap helyett a magyarok Királynőjének, Magyarország Nagyasszonyának ünnepét ültük meg. Így a honlapon az ünnepek magyarázatában idén ez utóbbi ünnep szerepel, a korábbi években pedig a Schütz-misszálé magyarázata, mely egy szót sem ejt e második, már nem vissza Húsvétra, hanem előre a végidőkbe tekintő Egyházról. Ezért következzen itt most a Pünkösd utáni tizennyolcadik vasárnap magyarázata a német Schott-misszáléból:

Ezzel a vasárnappal kezdődik a Pünkösd utáni idő második szakasza, a vágyakozással teli kémlelés Krisztus újraeljövetele után. Az Egyház azért könyörög, hogy Krisztus vezesse haza az Atya házába, a fény és az élet birodalmába. Hiszen az ősz, a betakarítás hónapja is élénken emlékeztet az aratás nagy napjára, ami Krisztus újraeljövetelekor az Utolsó Ítéletkor jön el a jók és a gonoszok szétválasztásával, a halottak feltámadásával, Krisztus Jegyesének, az Egyháznak és a hozzá hűséges emberek végleges hazavitelével.

Az Introitusban és a Gradualeban békéért könyörgünk az Úrhoz súlyos szorongattatásunkban, és bizalommal telve megyünk az Ő házába, az Isten házába, ami a mennyei Jeruzsálem előképe. A szentleckében (1 Kor 1,4-8) hálával tekintünk azokra a kegyelmekre és kincsekre, melyeket Húsvét hozott el számunkra (a szent keresztséget); mostanra már Isten kegyelmével megerősödtünk, és készek vagyunk Krisztus újraeljövetelére, amikor dicsőségben jelenik meg újra a gonoszok rémületére és az Egyháztól körülujjongva. Az evangéliumban (Mt 9,1-8) Jézus előkészíti megszabadító újraeljövetelét: „az Ő városába megy” (az Egyházába), meggyógyítja az inaszakadtat, azaz minket, majd meggyógyítva elbocsát bennünket a „mi házunkba”, a mennyei hazába.

A Pünkösd utáni tizennyolcadik vasárnap introitusa:
Da pacem, Domine, sustinentibus te, út prophetae tui fideles inveniantur: exaudi preces servi tui et plebis tui tuae Izrael. (Eccli 36,18) Laetatus sum in his, quae dicta sunt mihi: ind donum Domini ibimus. (Ps 121,1)
Adj, Uram, békességet azoknak, kik benned bizakodnak, hogy prófétáid igazmondóknak bizonyuljanak: és hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek könyörgését. (Sir 36,18); Örvendeztem, mikor azt mondották nekem, az Úr házába megyünk. (Zsolt 121,1)

A rabság, a száműzetés ideje a végéhez közeledik, a megváltás, a boldog hazatérés, az örök béke integet felénk.

A Pünkösd utáni huszonharmadik vasárnap introitusa:
Dicit Dóminus: Ego cogito cogitationes pacis, et non afflictionis: invocabitis me, et ego exaudiam vos: et reducam captivitatem vestram de cunctis locis. (Jer 29,11,12/14) Benedixisti, Domine, terram tuam: averisti captivitatem Jacob. (Ps 84,2)
Így szól az Úr: Az én gondolataim a békesség gondolatai s nem a sanyargatáséi: hívjatok segítségül és én meghallgatlak titeket és hazavezetlek fogságtokból bármely helyről.(Jer 29,11,12/14) Megáldottad, Uram, a te országodat, véget vetettél Jákob fogságának. (Zsolt 84,2)

„Gondolataim a békesség gondolatai”, a megdicsőült Krisztus e szavakkal fogadja az egyházi év utolsó vasárnapjain a híveket, még akkor is, ha egyúttal ítélete és újraeljövetele felé vezet bennünket. A rabság, a száműzetés ideje a végéhez közeledik, a megváltás, a boldog hazatérés, az örök béke integet felénk. Használjuk arra földi életünket, hogy sok gyümölcsöt teremjen. Miként az egyházi év utolsó vasárnapjának szentleckéjében Szent Pál apostol int: Úgy kell élnünk, hogy az Úr „akaratát teljesen ismerjétek, nagy bölcsességgel és lelki megértéssel. Így majd az Úrhoz méltón éltek, egészen az ő tetszése szerint, minden jótettben gyümölcsöt hoztok, és az Isten ismeretében gyarapodtok.” (Kol 1,9-10) Üdv nekünk, ha nem Krisztus keresztjének ellenségeiként élünk, sőt, ebben az esetben már most is a mennyekben vagyunk, hiszen a valóban keresztény életet egészen a mennyei járja át.


Feltéve: 2017. október 12. és november 19.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA