A fatimai üzenetet nem olyan egyszerű megérteni, de erről nem a látomás tehet, hanem az emberek. A katolikusok számára Fatima egéből érkezett üzenet ugyanis össze volt kapcsolva a természetfelettiben való bizalomról teendő bizonyságtételükkel. Az a mód, ahogy az elmúlt 100 évben a katolikusok bizalmukról tanúbizonyságot adtak, jobban mondva, nem adtak, hűen tükrözi korunk és a zsinati szekta szellemi, lelki állapotát.
Az első jel, amit az Ég a katolikusoktól követelt, az üzenet elismerése és a titkok nyilvánosságra hozása volt. A harmadik titkot a Fatimai Szűzanya kérésére legkésőbb 1960-ig meg kellett volna ismertetni a világgal. Mint tudjuk, ez sem 1960 előtt, sem 1960-ban nem történt meg, sőt még 2000-ben sem, amikor a harmadik titok helyett egy semmitmondó szöveget mutattak be helyette. Joseph Ratzinger olyan szöveget hozott 2000-ben nyilvánosságra, mely legfeljebb az igazi üzenet karikatúrájának nevezhető, és ami valójában az üzeneteket, és a velük való titkolódzást nevetségessé tette. A bemutatott szöveg gyermetegsége nem ad magyarázatot arra, miért kellett egy ilyen értelmetlenséget évtizedeken át hétpecsétes titokként őrizni? Ráadásul azon szavakból, melyekkel Ratzinger a nyilvánosságra hozatalt kommentálta, az is kiderül, hogy a zsinati szekta akkori hittani-prefektusa a látomást Lucia jámbor képzeletének tartja.
Mostanra minden józanul gondolkodó ember számára ki kellett derülnie: semmi értelme a harmadik titokról elméleteket gyártani, mert egészen egyszerűen nem ismerjük a szövegét. Időközben temérdek könyv látott napvilágot e témáról, melyek azonban csak a kíváncsiságot próbálják kielégíteni, miközben a lényegről elterelik a figyelmet. Csak egy biztos: a pápák [?] mulasztása miatt máig nem tudjuk, mit akart az Ég a harmadik titokban mostani, az emberek örök üdvössége szempontjából súlyos veszélyekkel terhes, apokaliptikus korunkról nekünk mondani.
A második kérés, amit az Ég Fatimában az egyházi hierarchiától, élén a pápától követelt, Oroszországnak – mégpedig kifejezetten név szerint – Mária Szeplőtelen Szívének való felajánlása volt.
E követelés helyes megértéséhez szükséges e felajánlás lényegét tisztázni. A felajánlás lényege egészen egyértelműen a hit egy rendkívüli, természetfeletti aktusa, vagyis az egész egyházi hierarchiának, az összes helyi püspöknek élén a pápával, rendkívüli bizonyságtétele hitéről. Isten a megyéspüspököknek adott joghatóságot egyházmegyéjük felett, a pápáknak pedig az egész világegyház felett. Következésképpen a katolikusok lelki üdvéért a püspökök és a mindenkori pápa az Istentől rendelt első számú felelős. Ezért Isten Oroszország felajánlásával azt követeli tőlük, hogy bizonyságot tegyenek a Benne való bizalmukról, amivel azt kell megmutatniuk, hogy a katolikusok soha nem az emberi eszközöktől és megoldásoktól várják a megoldást, még ebben a nagy, világméretű hitbeli válságban sem. Tehát nem a politikában és az evilági okoskodásban bíznak, hanem Isten mindenhatóságában, ami Mária Szeplőtelen Szívének közbenjárására mostani óriási szükségünkből is ki tudna szabadítani. Hogy lemondanak a természetes eszközökről, és teljes mértékben a természetfelettiben reménykednek. Pontosan a bizalomnak ezen feltétel nélküli megvallása lehetett volna a zsinati „egyház” és modern hit ellenében megtett valódi katolikus aktus.
Ferdinand Baumann S. J. „Fatima és a világ megmenekülése” című könyvében Lucia két 1917 utáni látomásáról is beszámol. Az egyik, amelyben Szűz Mária Oroszország felajánlását kérte, 1929. június 13-án történt a Tuy-i kolostor kápolnájában. Isten Anyjának ezen kérését Lucia azonnal közölte gyóntatójával, Francisco Rodriguez atyával, aki Leiria megyéspüspökével való egyeztetés után azt azonnal továbbította Rómába. XI. Pius azonban nem tett eleget a kérésnek, holott erre számos kedvező alkalom kínálkozott az elkövetkezendő két évben, köztük elsősorban a 431-es Efezusi Zsinat 1500. évfordulója.
Lucia nővérnek 1931-ben maga Jézus jelent meg, ezúttal Rianjo-ban, egy Pontevedra melletti kis portugál tengerparti városban, és azt a rémisztő közlést tette, hogy hasonlóan a Bourbonokhoz, akik vonakodtak országukat Jézus Szeplőtelen Szívének felajánlani, és akik ezért 100 évvel e kérés megtagadása után elvesztették királyságukat, a pápaság is elbukik: „Tudasd szolgáimmal: mivel a francia királyok példáját követték, és vonakodnak kérésemet teljesíteni, követni fogják őket szerencsétlenségükben is.”
Pontosan úgy, ahogy a francia királyok XIV. Lajos képviseletében 1689-ben vonakodtak országukat Alacoque Szent Margit Mária intésére Jézus Szeplőtelen Szívének felajánlani, és 100 évvel később a francia forradalom idején elvesztették trónjukat, pusztul el a pápaság is, mert vonakodott Oroszországot Mária Szeplőtelen Szívének felajánlani.
Micsoda keserű felismerés: Az emberek, a klérus, a pápa és a püspökök nem hitték el Istennek, hogy megtartja szavát, és mindent jóra fordít! Jobban bíztak a politikában, a diplomáciában, minden emberi okoskodásban, mint a mindenható Istenben, a Teremtőben! Ekkora bűnre, szentségtörésre a büntetés nem maradhatott el, hiszen az Istenbe vetett bizalommal való ilyen eklatáns visszaélés nem maradhat következmények nélkül! Isten ezért engedte meg, hogy a pápaság egy időre megszűnjön, ezért van ez a pápanélküli időszak.
Függelék:
1. Éveken keresztül azzal hitegették az embereket, hogy időközben a „pápák”, különösen Wojtyla, elvégezte a felajánlást. A követelés pontos szövegének ismerői azonban mindig tudták, hogy ez a felajánlás úgy, ahogy azt Mária megkövetelte, nem történt meg. Érdekes, hogy a hivatalos egyházi körök éppen napjainkban vallják be, hogy a felajánlás olyan formában, ahogy kellett volna, valóban nem következett be. Az a hír járja, hogy Wojtyla tényleg el akarta végezni a felajánlást, de tanácsadói lebeszélték róla, és ő rájuk hallgatott.
2. Az ú. n. „katolikus tradicionális” mozgalom teljes eredménytelenségének oka, mind a múltban, mind napjainkban, pontosan ugyanez: Tagjaik soha nem Istenben bíznak, hanem mindig csak saját emberi okoskodásukban, ügyeskedésükben. Ez pedig azt eredményezi, hogy soha nem tudnak százszázalékig megfelelni Isten elvárásainak, hiszen az emberi okoskodással elérhető emberi céljaik ezt megakadályozzák. Így viszont Istentől nem kapják meg a természetfeletti segítséget, és mivel az emberiben való bizakodás soha nem lehet eredményes, nem terem Istennek tetsző, jó gyümölcsöt, előbb vagy utóbb „elvérzenek”. Erre kiváló példa az Immaculata ferencesek, újabban pedig a nursiai bencések, a Marienwald-i trappisták és a brazil heroldok esete: a zsinati szekta azonnal lecsap ott, ahol valódi katolikus lelkületet szimatol.
3. Nem hiszem, hogy van a földön olyan intézmény, ahol ekkora csalást el lehet követni, mint a zsinati szektában: lásd a honlap következő cikkét: Két Lucia-nővér. A bizalommal és hatalommal való ilyen nagy fokú visszaélést csakis a katolikusokkal szemben lehet elkövetni, akiknél természetes, akiknek vallási gyakorlatához elválaszthatatlanul hozzátartozik, hogy bíznak az egyházi tekintélyben. A 2013-ban feltett cikkhez tartozik még az itt látható fotó, ami 1967-ben, az ál-Lucia első nyilvános fellépésekor készült a Fatimába látogató Montinival.
Feltéve: 2017. június 11.