„Itt Istent fogják imádni – Itt az Urat fogják tisztelni – Itt a Legnagyobbat fogják dicsőíteni”
Részlet
Maria Rosenberger Szent Mihály arkangyal jelenései
című művéből

A német nyelvű (több mint 100 évvel ezelőtt) összeállított misszáléban az áll, hogy szeptember 29-e a római Via Salaria-n található Szent Mihály templom felszentelésének az ünnepe. A csaknem 90 éves magyar nyelvű misszálé nem nevezi meg, hogy melyik Szent Mihály-templom felszentelése volt eredetileg ezen a napon. Ezek a magyarázatok kínosan vigyáznak arra, hogy a lehetőséghez képest a legtöbbet hallgassák el a természetfelettiből, Isten mindenható hatalmából, evilági életünk tökéletes függőségét a természetfelettitől.
     Szent Mihály Gargano hegyén történt megjelenéseinek, azaz ezeknek itt következő leírásának a legfontosabb üzenete ez: A Gargano hegyen álló mennyei bazilika az egyetlen a világon, amit nem ember, hanem Szent Mihály és az angyalok szenteltek föl; Ez az angyalok által történt felszentelés az, amit az Egyház minden év szeptember 29-én megünnepel.



Szent Mihály arkangyal első megjelenése Gargano hegyén 490. május 8-án

Krisztus utáni 490. év május 8-án, Zeno császár (474-491) uralkodásának 17. és Szent III. Félix pápa pontifikátusának harmadik évében az olasz Apulia tartomány Gargano nevű hegyén megjelent Szent Mihály arkangyal.
     A hegy egy jámborságáról és jótékonyságáról ismert Siponto-i (mai nevén Manfredonia) férfiúé volt, aki marhacsordáját ezen a vidéken legeltette. Egy napon hirtelen eltűnt egyetlen vad bikája. Napokig keresték hasztalan, amíg egy mély szakadék alján meg nem találták. Mivel az állat megközelíthetetlen volt, gazdája úgy döntött, hogy megöli. Kifeszítette íját, a nyílvessző el is szállt a bika felé, de egyszer csak megállt a levegőben, majd visszarepült, és kilövőjét sebesítette meg.

Ez a titokzatos esemény sok találgatásra adott okot, ezért a nép Lorenzo Maloriano, Siponto görög származású püspökéhez fordult tanácsért. A püspök, aki konstantinápolyi polgár és Zeno császár rokona volt, háromnapos böjtöt és imát rendelt el, hogy ily módon Istentől kikönyörögjenek egy jelet.
     A harmadik nap végén a püspöknek megjelent Szent Mihály. Kijelentette, hogy az a barlang, ahol a bikát megtalálták, mostantól az ő tulajdona, és ezért az ő védelme alatt áll, valamint azt is, hogy Isten azt akarja, hogy a barlangot az összes angyal tiszteletére az ő nevének szenteljék. [Más források szerint ezt is mondta: „Ott, ahol szétnyílik a szikla, bocsánatot nyernek az emberek bűnei... Amit ott kértek imádságban, megkapjátok.” – E szavak valódiságára utalhat az a felirat, ami a barlangtemplom bejáratán található, és úgy szól, hogy annak, aki a barlangba belép, minden bűne meg lesz bocsátva.]

A püspök a jelenés után nagy örömmel és hálával hívta egybe a népet, hogy körmenetben vonuljanak a barlanghoz. Mikor megérkeztek, azt látták, hogy az égi segítők már mindent előkészítettek a szertartáshoz: a barlang alakja egy temploméhoz hasonlított, kőből kivésve, elég mélyen, de könnyen elérhetően, és szent rendeltetésére előkészítve. Az összegyűlt emberek hallották, ahogy Szent Mihály hangja megszólalt: „Itt Istent fogják imádni. Itt az Urat fogják tisztelni. Itt a Legnagyobbat fogják dicsőíteni.”

A helyi püspök ezután ezen a helyen tartotta az istentiszteleteket. Egész Itáliából, sőt egész Európából özönlöttek az emberek, és Szent Mihály és a szent angyalok tisztelete messzi vidékekre is elterjedt. A későbbi időkben pápák, királyok, császárok, államférfiak, püspökök és rengeteg zarándok érezte kötelességének és kitüntetésnek, hogy ezt a barlangot meglátogathatja.
     A keresztes lovagok, útban a Szentföldre, mindig megálltak e helyen, és Szent Mihálynak ajánlották fel magukat.


Szent Mihály arkangyal második megjelenése Gargano hegyén 492. szeptember 29-én

Két évvel Szent Mihály első megjelenése után, Anastasius császár uralkodásának és Szent Gelasius pápa pontifikátusának első évében, Szent Mihály újra megjelent Lorenzo Maloriano püspöknek.

A gótok királya, Odoaker – aki Siponto népét ellenfele, Theodorik szövetségesének tartotta –, hadserege körbevette a várost, és azzal fenyegetőzött, hogy lemészárolja a város lakóit. Ők ebben a kilátástalan helyzetben szent pásztoruknál, a püspöknél kerestek menedéket. A püspök viszont úgy határozott, hogy Szent Mihályhoz és a mennyei seregekhez fordul. Ezért, mialatt a gótok a város körül megkezdték támadóállásaik felépítését, ő felmászott Gargano hegyére.

492. szeptember 25-én a gótok követet küldtek, aki ultimátumot nyújtott át a város lakóinak. A püspök háromnapos fegyverszünetet kért a gótoktól, és egyúttal felszólította a város lakóit, hogy e három napon szüntelenül imádkozzanak és böjtöljenek, és járuljanak a szentségekhez. Így is történt.
     Így érkezett el szeptember 29-e, egy pénteki nap. A püspöknek, aki a város Szűz Mária templomában a könyörgéseket mondta éppen, hirtelen megjelent Szent Mihály, és győzelmet ígért neki. Egyúttal megparancsolta, hogy az ellenséget ne támadják meg helyi idő szerint 16 óra előtt, hogy a Nap tanúja lehessen hatalmának.
     A püspök elmondta az embereknek az arkangyal utasítását, majd másnap reggel mindenkit megáldoztatott. Az angyal által megadott időben a város lakói elhagyták városukat, és a támadás megindult. A mélykék ég békés és felhőtlen volt.
     És ekkor hirtelen mennydörgés hallatszott, Gargano hegyének ormát nagy fekete felhő borította be, ami egyre közelebb jött a földhöz, készen, hogy elnyelje a gótokat. Villámok csaptak az ellenség soraiba, de a sipontoi harcosokat nem találta el egy sem. Szent Mihály, aki lobogó nyilat bocsátott ki Gargano hegyéből, világosan megmutatta, hogy az ő parancsára szálltak harcba az elemek a város védelmében. Az ellenség megzavarodva, megsemmisítve menekült. A sipontoiak egészen Nápolyig üldözték őket.

E csodás megmenekülést követően a püspök az egész néppel felvonult Gargano hegyére, hogy a mennyei védelmezőnek hálát adjanak a hatalmas győzelemért. A barlang bejáratánál, ahova nem mertek belépni, a sziklába vésve találták Szent Mihály lábnyomait, melyek az ő jelenlétét mutatták. Egyesével lehajoltak, és megcsókolták a nyomokat, melyek az arkangyal jelenlétének tanúi voltak.


Szent Mihály arkangyal harmadik megjelenése Gargano hegyén 493. május 8-án

Eljött az első jelenés harmadik évfordulója. 493. május 8-án Siponto püspöke népével kivonult Gargano hegyére, hogy az ünnepet a szent barlangban üljék meg. Egyetlen ember, még a püspök sem mert belépni a barlangba, hogy a szentmiseáldozatot bemutassa, pláne, hogy a római katolikus Egyház előírása szerint azt előbb fel is szentelje. Az angyalok himnusza akkora rémülettel és tisztelettel töltötte el a jelenlevőket, hogy ezen a napon senki nem mert belépni oda.
     Úgy gondolták, hogy a történtekről értesíteni kell a pápát, ezért küldöttséget menesztettek Gelasius pápához, aki ebben az időben a Szilveszter-hágón tartózkodott. A pápa gondolkodási időt kért, hogy Szent Mihály csodálatos megjelenéseit alaposabban megvizsgálhassa. És azt ajánlotta, hogy a felszentelésre szeptember 29-t válasszák, a gótok felett aratott győzelem napját, azzal a megokolással, hogy ő biztos abban, hogy Szent Mihály valamilyen jelet fog addig vagy akkor adni. Ezen kívül kijelentette: „Három napon keresztül fogunk mi hozzá imádkozni, a Legszentebb Szentháromság tiszteletére, és ti ugyanezt tegyétek a városotokban.”

A pápa tanácsát követve Siponto püspöke meghívott hét szomszédos püspököt a háromnapos böjtre és imádságra, és az ezeket követő felszentelésre, mégpedig szeptember 21-ére. A hét püspök Szent Mihály iránti tiszteletből el is fogadta a meghívást.

493. szeptember 26-án mindenki összegyűlt, hogy megkezdjék a böjtöt, az imádkozást, és a szent virrasztást, miközben a pápa Rómában ugyanezt tette.
     Egy legenda szerint e három napon egy óriási sas körözött felettük, szárnycsapásaival a levegőt frissítve és árnyékot adva a forró napsugarak alatt.

A nyilvános imák meghallgatásra találtak, de csak Siponto püspöke részesült abban a megtiszteltetésben, hogy Szent Mihályt láthatta. Az arkangyal megjelent neki, e helyen már harmadik ízben, és ezeket mondta: „Laurentius, ne gondolj többet arra, hogy barlangomat felszenteld, én lakóhelyemül választottam, és angyalaimmal már felszenteltem, amiről egyértelmű jeleket fogsz látni: Képmásomat, amit magam állítottam fel, az angyalok által előkészített oltárt, palástomat és a keresztet. Ezen az éjszakán csak ti, a püspökök léphettek be a barlangomba, ahol a támogatásommal fogtok imádkozni. És csak holnap mutatjátok be a fenséges áldozatot, és áldoztatjátok meg a népet, és akkor látni fogjátok, mennyi áldást osztottam én ki ebben a templomban.”

A püspök azonnal tudatta püspöktársaival az arkangyal szavait, majd az összegyűltekkel mind. A reggeli szürkületben indult a körmenet a szent barlanghoz. Eleinte még könnyedén, aztán egyre nehezebbé vált a menetelés, hiszen a hegy lejtőit meg kellett mászni. A legenda szerint itt négy sas keringett felettük, és nyújtott szárnyaikkal enyhülést a menetelőknek. Felérve, megint nem mert senki a barlangba belépni. Szerencsére a püspök bölcs előrelátással felállíttatott egy oltárt a barlang elé, így a szentmise megkezdődhetett.
     És ekkor hirtelen a barlang belsejéből megszólaltak az angyalok: a „Gloria in excelsis” énekelték. Minden jelenlévő bekapcsolódott az énekbe, és eme mennyei felszólításra beléptek a barlang belsejébe.
     Végigvonultak az északi hosszú folyosón, megtalálták a sziklában az arkangyal lábnyomait emberi formában. A bazilika keleti oldalán felfedezték Szent Mihály csodálatos képét, melyen az arkangyal Lucifert győzi le. Siponto püspöke, miközben a Te Deum éneklésébe fogott, felfedezte a sötétben Isten minden pompáját: A sziklaoltárt, amit Szent Mihály szentelt fel, és egy öt pálmával díszített kristálykeresztet, egy bíborszínű palástot, mint a felebaráti szeretet szimbólumát, és egy csodás forrást. Mindezen dolgoktól megigézve folytatta a püspök a szentmisét.
     Később a barlangban még három másik oltárt is felállítottak és felszenteltek.

A Gargano hegyen álló mennyei bazilika az egyetlen a világon, amit nem ember, hanem Szent Mihály és az angyalok szenteltek föl; Ez az angyalok által történt felszentelés az, amit az Egyház minden évben szeptember 29-én ünnepel.

Gargano hegyén, Szent Mihály barlangjában, az évszázadok során számtalan megtérés, gyógyulás és csoda történt. Szent Mihály buzgón osztotta ki itt ajándékait.

(A fotókon: a mennyei bazilika, a jelenés története, a barlangbazilika felszíni bejárata, a bazilika szentélye, Szent Mihály szobra)


Feltéve: 2018. szeptember 28.
Kiegészítve: 2018. október 1.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA