1. „Csak ki innen!” Írta: Peter Winnemöller (forrás: www.kath.net – 2018. augusztus 23.) Szeretnék kilépni akarni ebből a bagázsból, melyet gonosztevők vezetnek. Szeretnék kilépni akarni ebből a bagázsból, ami gyermekeket gyaláz meg. Szeretnék kilépni akarni ebből a bagázsból, ami gonosztevőket fedez, és tetteiket eltussolja. Szeretnék kilépni akarni ebből az opportunistákból álló bagázsból, ami gyáván törleszkedik a világhoz. Szeretnék kilépni akarni ebből a bagázsból, ami gyáván leteszi a keresztet és szidalmazza azokat, akik kifüggesztik. Szeretnék kilépni akarni a mammon-hívők eme bagázsából, ami milliárdokat halmoz fel, csak azért, hogy a hozzá hasonlóknak biztosítsa a magas nyugdíjat. Szeretnék kilépni akarni ebből a bagázsból, ami inkább prédikál gendert, klímát és migrációt, mint az Evangéliumot. Olyan biztonságban éreztük magunkat az Egyházban, amelyik azt állította, hogy édesanyánk. Úgy éreztük magunkat azt Egyházban, ami azt állította, hogy szellemileg táplál bennünket, mint otthon, édesanyánk házában. De egy vén boszorkány sufnijában ébredtünk fel, aki megfejni és kizsákmányolni akar minket. A hitetlenség vákuumában találtuk magunkat viszont, az elhanyagolt oktatás és irányítás következményeként.      A mély álomnak vége. A falunak már nincs papja. Az arsi szent plébánosnak igaza volt: már elkezdték az állatokat imádni. [Vianney Szent János Mária mondta egyszer, hogyha egy falu 20 évig pap nélkül marad, az ott lakók az állatokat fogják imádni.]      Ki akarok menni innen. Csakhogy nincs kiút. Az Ecclesia militans (küzdő Egyház) egy része térben is időben egy bűnöző, korrupt, gátlástalan és nihilista bagázzsá züllött. Pont a mi korunkban, pont a mi világunkban. De a küzdő Egyház az, ami minket a győzedelmes Egyházba vezet. A küzdő Egyház az, ami ránk hagyományozta az Evangéliumot. A küzdő Egyház az, ami számunkra a hitet megőrizte, nekünk átadta. Sehol nincs leírva, hogy nekünk az Ecclesia lezüllött részének adót kellene fizetnünk. Csakhogy azok, akik lezüllesztették, lelki hatalmukat mégis arra használják, hogy bennünket erre kényszerítsenek. [Németországban az egyházi adót az állam automatikusan veszi le a bérekből. A kötelező egyházi adófizetéstől tehát csak úgy tudnak a németek megszabadulni, ha hivatalosan kilépnek az egyházból – de ebben az esetben megtagadnak tőlük minden szentséget, tehát a keresztséget és a temetést is.]      És mivel nem tudom, hogy egy jogtalan kiközösítést lehet-e és ha igen, hogyan felajánlani, a lábuk elé dobom 30 ezüstpénzüket. Ha lenne más út, még ma rálépnék. Mindazonáltal vegyétek tudomásul, ti, bérencek a legmagasabb hivatalokig, akik a világ-farkas előtt gyáván kussoltok, hogy megvetlek benneteket. Ugyanannyira megvetlek benneteket, mint amennyire azokat csodálom, akik tanításban és életvitelükben még most is hűségesek maradnak az örök igazsághoz. Vannak ilyenek… és én hálás vagyok ezért. 2. „…jönnek napok” (Jer 33,14) (forrás: www.kath.net – 2018. december 6.) Thomas E. Gullickson svájci nuncius advent első vasárnapján (illetve az azt megelőző szombaton) a zürichi Szent Péter és Pál templomban a Jeruzsálemi Szent Sír lovagrend tagjai előtt elmondott prédikációjának befejező mondatai: (A prédikáció alapjául a következő szentírási helyek szolgáltak: Jer 33,14-15; 1 Tessz 3,12; 4,2; Lk 21,25-28; 34-36) Amikor a Szentírás igazságos bírájáról szólunk, beszédünk tele van ígérettel és reménnyel. Az Ószövetség prófétai nyelven szól Isten küldöttéről, aki jönni fog, hogy mindent rendbe hozzon. „Igen, jönnek napok”. Reményünket tényleg az ítélet napjába kell vetnünk. Sikeres munkát kívánok önöknek a következő évre, ami a mai estével veszi kezdetét. Kívánom, hogy megújult buzgalommal szolgálják Istent és Egyházát. Kívánok önöknek hűséges állhatatosságot az igaz hit támogatásában és Isten népe szívének az előkészítésében azon a helyen, ahonnan e hit eredetét vette, hogy Isten népe Urát mindenütt és mindenkor készen várja. Az Urat, aki újra eljön dicsőségben, hogy az igazságosságot örökre helyreállítsa. [Jer 33,14-15: „Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor majd teljesítem ígéretemet, amelyet Izrael házának és Júda házának tettem: Azokban a napokban és abban az időben igaz sarjat sarjasztok Dávidnak, aki jogot és igazságot teremt az országban. Azokban a napokban megszabadul Júda, és biztonságban él Jeruzsálem. És ez lesz a név, ahogyan a várost hívják: "Az Úr a mi igazságunk!”      Lk 21,26-28: „Az emberek meghalnak a rémülettől, és a világra zúduló szörnyűségek várásától. Az egek erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje.”      Lk 21,34-36: „Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap, mert mint a tőr, úgy fog lecsapni a föld színének minden lakójára. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik és megállhassatok az Emberfiának színe előtt.”] 3. Két magzat beszélget az anyja hasában     – Mondd, te hiszel a születés utáni életben?      – Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.      – Lárifári ! A születés után nincs semmi! Onnan még senki nem tért vissza! S különben is, hogy nézne ki?      – Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak. S talán a saját lábunkon fogunk járni, s a saját szánkkal eszünk.      – Ez már végképp ostobaság! Járni nem lehet! S még, hogy szájjal enni?! Nevetséges! Hát nem látod a köldökzsinórt? S ha már itt tartunk, gondolkodj el egy picit: azért nem lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid.      – Igen, de szerintem valami biztosan lesz, épp csak máshogy, mint amit itt életnek nevezünk.      – Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér, és kész.      – Figyelj, nem tudom pontosan mi lesz, de majd a Mama segít nekünk.      – A Mama? Te hiszel a Mamában?      – Igen.      – Ne nevettesd ki magad! Láttad már valahol? Egyáltalán látta már valaki?      – Nem, mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony, neki köszönhetjük, hogy vagyunk.      – Na, most már hagyjál békén ezzel az ostobasággal, jó? Majd akkor hiszem a Mamát, ha látom.      – Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod az énekét, érezheted a szeretetét. Ha elcsendesedsz, érezni fogod a simogatását, érezni fogod óvó kezét. 4. A tökéletes szeretet Írta: Avilai Nagy Szent Teréz A tökéletes szeretet szellemi szeret – és ez csak olyan emberben lehet meg, aki Isten kegyelméből világosan belátja, hogy mi ez a világ; hogy van ezen kívül egy más világ is. Hogy mekkora a különbség a kettő között; hogy az egyik örökkévaló, a másik pedig olyan, mint az álom. Az ilyen embernek értenie kell, hogy mi az Isten iránti és mi a teremtmény iránti szeretet. Hozzá saját tapasztalatából kell tudnia a kettő közötti különbséget, mert ez egészen más, mintha valaki csak úgy hiszi és gondolja. Tudnia kell ugyancsak tapasztalatból, hogy mennyit nyer az ember az egyikkel, s mennyit veszít a másikkal. Világos fogalmának kell lennie arról, hogy mi a Teremtő és mik a teremtmények; és sok más dologról, amelyekre vonatkozólag csakis az Úr ad igazi és világos ismeretet azoknak, akik belépnek hozzá az imádság iskolájába, illetve, akiket az Úr felvesz abba. Mert azok aztán egészen másképp tudnak ám szeretni, mint mi, akik nem jutottunk ennyire. Feltéve: 2018. december 18.