Még ha az egységre, a tagoknak a fővel való tökéletes egyetértésére az Egyház helyes működése érdekében mindenkor szükség van, ez az igazság erre a mostani fenyegető időre még különösebben érvényes. Tudom, hogy minden idő tele van veszéllyel, és azok a komoly és aggódó lelkek, akik életüket Isten dicsőségére és az emberek szolgálatára szentelték, minden időben joggal jutotak arra a következtetésre, hogy az övékénél még egyetlen kor sem volt rosszabb. A lelkek ellensége minden időben dühödten támadja az Egyházat, ami a lelkek igazi édesanyja. Ha kárt nem is mindig tud okozni, azért legalább fenyegeti, és megfélemlíteni igyekszik őt. Az is igaz, hogy minden kornak megvannak a maguk sajátos kihívásai, melyek más korokból hiányoznak.       Ennyiben el kell fogadnom, hogy más korokban is érték a keresztényeket bizonyos, egészen különleges veszélyek, olyanok, melyek a mi időnkben nem fordulnak elő. Semmi kétség, és mégis: Ha mindezt tekintetbe veszem, még akkor is arra a következtetésre kell jutnom, hogy az előttünk álló kihívások olyan félelmetesek, hogy még oly nemes lelkű férfiak, mint például Szent Atanáz, Nagy Szent Gergely, Szent VII. Gergely számára is ijesztőek, sőt elképzelhetetlenek lettek volna. Be kell látnunk, hogy a mi korunk akkora sötétséget mutat, mely jellegében minden eddigi korétól különbözik. Az előttünk álló idők legnagyobb és különös fenyegetése a hűtlenség [hitehagyás] ragályának vészes méretű elharapódzása. Az apostolok és Urunk maga az Egyház utolsó időire a legrosszabb szerencsétlenségeket jövendölték meg. És ezen utolsó időknek legalábbis az árnyéka, a tipikus képmása nyomul most világunk fölé.       Nem állítom, hogy ez már az utolsó idő, de azt igen, hogy korunk olyan gonosz jeleket mutat fel, melyek hasonlóak azokhoz, melyeket e borzalmas periódusra, azaz az utolsó időre jövendöltek meg; melyről azt mondta Urunk, hogy benne még a kiválasztottakat is a megfenyegeti a hitehagyás veszélye. „Akkora lesz a gyötrelem, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mindmáig és nem is lesz. Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.” (Mt 24,21-22) E mondatokat Newman bíboros 1873-ban mondta! – Akik tudják, hogy nagyon nagy veszedelemben vannak, és nagy tettet hajtanak végre, ha mégis kitartanak az igazság mellett, azaz hűek maradnak Urukhoz, azok könnyebben viselik a megpróbáltatásokat. Ezért mi is elhihetjük – és el is kell higgyük, hogy elegendő erőnk legyen –, hogy nem mindennapi csekélység a mi időnkben katolikusnak megmaradni. És így joggal reménykedhetünk Urunk szavaiban, hogy ezek ránk is vonatkoznak: „A választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.” Feltéve: 2018. december 31.