Az idézetek Vanyó László az „Ókeresztény írók” című sorozat 18. könyvének „Gergely, Nüssza püspökének könyve a szüzességről” című fejezetéből, illetve a Szent István Társulat „A szentek élete” 1988-as kiadásából valók. Nisszai Szent Gergely (334 körül-394/395) De virginitate című művének célja a szüzesség dicsérete. Gergely családja csodálatosan áldott volt: kilencen voltak testvérek, négy fiú és öt lány, közülük négyet tisztel szentként az Egyház, a négy fiúból pedig három püspök lett. A testvérek közül a leghíresebb Nagy Szent Vazul (330-379) cézáreai püspök volt, akinek nagysága kissé háttérbe szorította Gergelyt. Vazul halála után azonban ő vette át Cézárea nagy püspökének teológiai és szerzetesi örökségét, és ettől kezdve Gergely is kiemelkedő szerepet játszott az ortodoxia védelmezésében. Élete vége felé Aranyszájú Szent János dicsőségének hatására Gergely megint háttérbe került, de ez segítette hozzá, hogy egyre inkább a belső élet felé forduljon. Megtisztult és a lelki élet teológiájának szentelte magát. A De virginitate levél formájú buzdító beszéd, amit Gergely azzal a szándékkal írt, „hogy vágyat ébresszen az olvasókban az erényes élet után” (Prológus, Vanyó 335.).      Gergely maga nős volt, Teozébiat, egy jámbor és művelt nőt vett feleségül, akivel boldog házasságban élt. Házas élete Gergelyt nem korlátozta lelki-vallási fejlődésében, éppoly kevéssé, mint Poitiers-i Szent Hiláriust. Teozébia 385 körül halt meg. A szüzességről szóló levelét Gergely nagy valószínűséggel még nős korában írta, ezért kissé meglepő, hogy benne a szüzességet dicséri:      „Boldogok, akik a jobbat választották, és a korábban maguknak választott közönséges életformával nem torlaszolták el az utat, mint mi, akiket szakadék választ el a szüzességgel való dicsekvéstől, amelyhez már többé nem kelhetünk át, mert egyszer már belegázoltunk a közönséges életmódba.” Művének egyik fő tétele szerint a szüzesség a filozofikus élet alapja – szemben a házassággal –, amely azonos azzal a szent, szeplőtelen és romolhatatlan angyali életmóddal, amely egyedül tesz képessé az isteni szépség szemlélésére. Pál apostolra hivatkozik, aki „szentnek és szeplőtelennek nevezte azt, aki ezzel a kegyelemmel [vagyis a szüzességgel] ékes”. (1.Vanyó 339.o.)      „Ha e fenséges szüzesség abban teljesedik ki, hogy »szeplőtelenné« és »szentté« tesz, akkor lehet-e kiválóbban dicsérni a szüzességet annál, mint megmutatni, hogy általuk bizonyos módon megisteníti azokat, akik e tiszta misztériumokban részesülnek, s így az egyedül igazán szent és szeplőtelen Isten dicsőségének közösségébe kerülnek, amennyiben a tisztaság és a romolhatatlanság által az ő tulajdonává lesznek.”      „A megtartóztató és okos szűznek el kell távolítania magából minden a lelkét érintő szenvedélyt, minden szempontból szeplőtelennek kell megőriznie magát a hozzá törvényesen kapcsolódó Vőlegény számára, nem lehet rajta szeplő vagy ránc, vagy más efféle.” (16.2, Vanyó 387-388) Levelében Gergely gondolatmenetének alapja a két állapot, a szüzesség mint természetfeletti kegyelem és a házasság mint természetes intézmény megkülönböztetése. A szűzi életformát élő ember meghaladja saját emberi természetét (6.), ami azt jelenti, hogy bukott állapotából a tisztaság által felemelkedve közelebb kerül az ember eredeti, bűnbeesés előtti létmódjába.      Gergely szerint Krisztus szűztől való születése azt is jelzi, hogy „Isten jelenlétét és eljövetelét csak a tisztaság tudja kellően befogadni, amit igazán alaposan másként megvalósítani nem lehet, csak akkor, ha valaki tökéletesen elszakad a test szenvedélyeitől.” (2. Vanyó 341.)      A szüzesség mint létállapot az isteni természet tisztaságát és romolhatatlanságát tükrözi, és mivel csak hasonló ismerheti meg a hasonlót, a minden szenvedélytől megtisztult, romolhatatlan ember láthatja meg leginkább a szenvedélymentes, romolhatatlan isteni természetet (11.). Nisszai Szent Gergely nagyságát nem külső életének sikerei adják meg, hanem misztikus teológiai művei, melyeket akkor írt, amikor megszabadulva evilági kötelezettségeitől teljesen a belső élet felé fordult. Az önkiüresítés, a lelki elmélyülés ideje volt ez számára, az az út, mely egyenesen Istenhez vezet. A filozófusok és rétorok távol, messze hátra maradtak a Sinai hegy lábánál, Gergely viszont fel is kapaszkodott a hegyre. Lelki tapasztalata és hite meghozta számára a Megismerhetetlen jelenlétét. Feltéve: 2018. december 7.