Az „Egyház” mélységesen megrendült és megzavarodott. Egy „pápa” – vagy ellenpápa? – lerombolja a hagyományos hitet, és kiszámíthatatlan kényúrnak bizonyul. Erről jelent meg nemrégiben egy könyv, mely szerzőjének jelentős kellemetlenségeket okozott.

Az amerikai tomista, Dr. Taylor Marshall a ma kialakult helyzet megértéséhez XIII. Leó híres látomására emlékeztetett, melynek során „az Úr megengedte neki [Leónak], hogy fültanúja legyen a Sátán és az Úr között zajló beszélgetésnek. A párbeszéd Jób könyvének arra a részletére emlékeztetett, amelyben a Sátán és az Úr Jób megkísértéséről tárgyal. A Sátán kijelentette, hogy ha elegendő hatalma lenne, és elegendő idő állna rendelkezésére, képes lenne elpusztítani az Egyházat. Isten megengedte a Sátánnak, hogy a huszadik század nagyobbik részével rendelkezzen, vagyis ezt az időszakot kapta a Sátán arra, hogy különleges próbatételnek és kísértésnek vesse alá az Egyházat.” [lásd: Jób 1,6 és Lk 22,31] – Ezt a témát Malachi Martin atya Windswept House (németül: „Az utolsó pápa”) című könyvében kimerítően tárgyalta, amire ezekben a napokban Michael Voris katolikus újságíró hívta fel ismételten a figyelmet. Istennek ezen „engedékenysége” a hívek és pásztoraik bűneivel, hanyagságával és langyosságával van kapcsolatban. Mindezek jelentősen növelik az ördög működésének hatékonyságát.

XIII. Leó látomásának kulcsmondata így szól: „El tudom pusztítani az Egyházadat.” E pimasz bejelentéssel kapcsolatban két dologra kell figyelnünk: Először: Sátán hazudik. Nem tudja az Egyházat elpusztítani. Másodszor: Azok a pusztítások, melyeket a „zsinat”, az ú. n. liturgikus reform, és a mostani szerencsétlen „pontifikátus” idézett elő, nem vezethető vissza az éppen ágáló személyek félrevezetett jó szándékára.
     Mindazonáltal Bergoglionál egészen világosan megfigyelhető: Működésének alaptendenciája destruktív. Nem csak saját személyét, de a pápai hivatalt is nevetségessé, a híveket pedig zavarodottá teszi. Az ördög csak tönkretenni és rombolni akar, beleértve még saját működésének színterét is (miként ezt a megszállottak állattá torzulása és a Gadara-i disznókonda sorsa is mutatja: „Amikor a túlsó parton Gadara környékére ért, két ördögtől megszállt emberrel találkozott. A sírboltokból jöttek elő. Annyira elvadultak voltak, hogy senki sem mert az úton járni. Így kiabáltak: "Mi közünk hozzád, Isten fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?" Messze tőlük nagy sertéskonda legelészett. Ezért az ördögök kérték: "Ha kiűzöl minket, küldj a sertéskondába!" "Menjetek!" – mondta nekik. Erre kimentek és megszállták a sertéseket, mire az egész konda lerohant a meredekről a tóba és vízbe fúlt.” Mt 8,28-32).
     Okkult kapcsolatokra utaló biztos jel az az iszonyatos boszorkánybot is, amit Bergoglio a legutolsó „szinóduson” használt feszület gyanánt.

Ezzel egyértelművé vált: a pápák történetének e korszakában, melyben mi élünk, és amit Henry Sire a könyvében olyan sokkolóan illusztrál, a sátáni zűrzavar korszaka. Az egyházban működő forradalmárok egyikéről, kezdve Bergogliotól a bíborosokon át a plébánosokig és egyetemi teológusokig, sem lehet feltételezni, hogy félrevezetett idealista reformszellem vezérelné őket. Ehhez egyfelől túl képzettek [?], másfelől elegendő adat áll rendelkezésükre annak meglátására, hova vezettek Bergoglio ötletei. Harmadszor, Bergoglio Loyolai Szent Ignác iskolájában kitanulhatta a szellemek megvizsgálásának és megkülönböztetésének módját. A jezsuitáknál minden novíciusnak alaposan át kell tanulmányoznia Szent Ignác lelkigyakorlatos könyvét. Persze ez a könyv semmit nem használ annak, akinek már nincs vagy nem is volt soha hite.
     Akárhogyan is: Mindazok, akik Bergoglio működésének mindenki számára látható jelei láttán ezeket elfogadják és helyeslik, nem lehetnek „jóakaratú emberek”. Ugyanez érvényes az – ú. n. – II. Vatikáni Zsinattal és liturgia-reform pusztító hatásaival kapcsolatban is, melyeket Bergoglio bizonyos értelemben megtestesít, és tanítóhivatalilag becementezni igyekszik. [Ezt már elődei megtették, de nem csak ő, hanem például e cikk írója is, csak nem annyira látványosan, mint Bergoglio.]
     Ezek azok a keretek, melyekben H. Sire „A diktátor-pápa” című könyvében Bergogliot bemutatta.

Úgy tűnik, hogy korunkban teljesednek be azok a jövendölések, melyek a hívek és a hierarchia hitehagyásával kapcsolatosak. Különösen fontos ezek közül a Quito-i, a La Salette-i, XIII. Leó és a Fatima-i látomások. Világos, hogy rossz dolgok történnek, melyek minden jóakaratú embert arra kell ösztökélniük, hogy ismét Isten felé forduljanak. Feltehető, hogy erre már nem marad túl sok idő.

Összefoglalás
Sire könyve még a Vigano-féle leleplezések előtt jelent meg. Az utóbbi csak még jobban kiemelte és bizonyította az előbbi állításait: Péter székét egy diktátor tartja megszállva, aki nem törődik a hittel, erkölccsel és a hagyománnyal. Uralkodási stílusa hasonlít a George Orwell „1984” című könyvében vázoltakkal: félelmet és bizonytalanságot kelt, ráadásul azt, hogy kettő meg kettő négy vagy öt, mindig az aktuális politikai szempontok alapján dönti el. Ezek mind az alárendeltek megfélemlítésére szolgálnak. Az erkölcsileg feddhetetleneket eltávolítja a közhivatalokból és helyükre korrupt, erkölcsileg kétes személyeket állít. Ez karikatúrája az egyháznak, és ezzel szörnyű példa a világi intézmények számára.
     Mindazonáltal az, hogy Ratzinger e felháborító történésekhez nem szól semmit, egyre inkább közbotránnyá válik.
     Bergoglio fellépései a nyilvánosság előtt nevetségessé teszik őt is, meg az Egyházat is. A média tele van róla készült elképesztő fotókkal, melyek egyszerre szentséggyalázók és közbotrányt okozók. Az is kiderült, hogy a Dublinban rendezett találkozón Bergoglio olyan mitrát viselt, melynek ornamentikája az ördögszarvakra emlékeztet, és miseruháját pogány-kelta szimbólumok borították: három hatos (lásd a mellékelt fotókat).
     Többek között – az amerikai traditioninaction.org oldal mellett – ezen az oldalon is láthatók ilyen képek:
     https://moimunanblog.com/2018/10/03/por-que-a-francisco-le-gustan-tanto-los-cuernos/

[Fordító megj.: A cikkben a szerző Bergogliot és Ratzingert természetesen nem így nevezi, hanem Ferenc és Benedek – utóbbit nyugdíjas – pápának.]

Napjainkban minden hagyományos, konzervatív, hithű, művelt, „minél több, annál katolikusabb” honlap tele van a fentihez hasonló cikkekkel. Szerzőikre kivétel nélkül az jellemző, hogy féligazságokat mondanak, melyekkel – mint már annyiszor szó volt erről ezen a honlapon – sokkal többet ártanak a lelkeknek, mint az általuk kritizáltak, hiszen a farkasnak öltözött farkasok sokkal kevesebb valóban jószándékú, az igazságot kereső embert tudnak megtéveszteni, mint a báránybőrbe bújtak. A fenti cikk szerzője egyúttal saját magáról is lesújtó véleményt mond, amikor ilyeneket ír: „Mindazok, akik Bergoglio működésének mindenki számára látható jelei láttán ezeket elfogadják és helyeslik, nem lehetnek »jóakaratú emberek«. Ugyanez érvényes az – ú. n. – II. Vatikáni Zsinat és liturgia-reform pusztító hatásaival kapcsolatban.”
     Egy olyan ember vagy közösség (például a fenti cikk szerzője, vagy az FSSPX és utódközösségei), akinek ez a véleménye: Bergoglio „korszaka a sátáni zűrzavar korszaka”, vagy: Bergoglio „működésének alaptendenciája destruktív”, és aki olyan fényképekre hívja fel a figyelmet, mint az itt láthatóak (például olyanok, melyeken Bergoglio teljesen egyértelműen sátáni jelet használ), és mindeközben Bergogliot MÉGIS PÁPÁNAK tekinti, az már nem is báránybőrbe bújt farkas, hanem maga is ördög, vagy az ördögnek készséges alattvalója és munkatársa.
     Hogyan lehet egy boszorkányrúddal megjelenő, démoni gesztusokat használó, magát ördögnek nevező embert Krisztus helytartójának tartani, nevezni? – nos ez minden képzeletet felülmúl. Vagy akad olyan ember, aki azt meri állítani, hogy Bergoglionak nincs fogalma arról, hogy mit tesz, vagy hogy mit mutat, amikor ujjait az itt látható képek szerint tartja? Vagy aki azt meri állítani, hogy Ratzinger nem tudta ugyanezt?

Ha ehhez hozzávesszük, hogy az igen-igen csekély számú VALÓBAN szedesvakantista honlap kivételével, minden más „tradicionalista” közösség és honlap ezen elv és gyakorlat alapján működik, ezt a pusztító, ezt a szentséggyalázó elvet vallja és terjeszti, akkor abszolút joggal kijelenthetjük: Az ő munkásságuk károsabb a lelkek üdve számára, mint Bergoglioé. Különösen, miután joggal feltételezhető (hiszen, „ehhez egyfelől túl képzettek [?], másfelől elegendő adat áll rendelkezésükre annak megtekintésére, hova vezettek Bergoglio ötletei. Harmadszor, Bergoglio Loyolai Szent Ignác iskolájában kitanulhatta a szellemek megvizsgálásának és megkülönböztetésének módját” – idézet a fenti cikkből), hogy mindezt jobb belátásuk ellenére teszik, pusztán azért, hogy „jelen lehessenek”, azok közé számíthassanak, akik megszólalhatnak, akiknek táboruk van stb. A világnak való megfelelésért, vagyis egy tál vacak lencséért, még csak nem is harminc ezüstért, árulják el Istent, Megváltójukat, Urunk Jézus Krisztust, és saját üdvüket.
     Cikkeik egyre csökkenő színvonalát és kifogásaik egyre nagyobb ostobaságát tekintve, feltételezhető, hogy legtöbbjük ugyanannyira megrögzött saját tévedésében, mint Bergoglio, meg a többi hitehagyott a sajátjáéban, hiszen, mint tudjuk a Bibliából, elméjüket Isten büntetésképpen minden elkövetett bűnnel homályosabbá teszi. Ezért aztán még egy feltámadt ember sem tudná őket az igazságra visszavezetni (lásd a szegény Lázárról és a gazdag emberről szóló hasonlatot: Lk 16,19-31).

A „tradicionalisták”, akik az „elfogadni és ellenállni” lefebvrista elvet vallják (ők alkotják a Bergogliot kritizálók csaknem egészét), Jézus két ígéretére hivatkoznak, amikor Bergoglio és elődeinek pápaságát elfogadják. Ezek: 1) Mt 16,18: „S én azt mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat, s a pokol kapui sem vesznek rajta erőt”; 2) Mt 28,20: „…tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek; íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”
     1) Az elsőről a zelozelavi.wordpress.com blog számos cikke beszélt már. Ezekben a szerző világosan rámutatott, hogy „a pokol kapui” éppen akkor „vennének erőt” Krisztus Egyházán, ha oda az eretnekségnek a halvány gyanúja is betehetné a lábát. Tehát nem csak a józan észnek, de Jézus saját szavainak is ellent mond az a vélekedés, hogy egy Bergoglio és Ratzinger és a többi zsinati vezető Krisztus Egyházának tagja lehet, hát még a vezetője! Ebben a mondatban világosan benne van, hogy Jézus nem azt ígérte meg, hogy a Péterre épített Egyháza az Utolsó Ítéletig látható intézmény formájában fenn fog állni, hanem azt, hogy a Péterre épített Egyházába az eretnekség nem hatolhat be! Semmilyen formában! Se a küszöb alatt, se füsttel (lásd Montini kijelentését), se nagyonis látható gesztusok, szimbólumok, és pláne nem eretnek tanok formájában! Már az sem megbocsátható, ha valaki Bergoglio elődeinél nem volt elég éber, és náluk nem vette észre a démoni befolyásra utaló jeleket, de aki most, Bergoglio alatt sem menekül el a sátán eme zsinagógájából, az már nem sok megértésre számíthat a végelszámoláskor!

2) A második ígéret arról szól, hogy Jézus a világ végéig együtt lesz mindazokkal, akik azt adják tovább, amit Ő MAGA PARANCSOLT, TANÍTOTT, vagyis a TŐLE hallott TELJES, mindenfajta kompromisszum nélküli igazságot. (És persze ha „velük lesz”, akkor ebben az is benne foglaltatik, hogy ezekkel az emberekkel a világ úgy fog bánni, ahogy Ővele bánt: Jn 15,20: „Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tieteket is megtartják.”) – Az említett „tradicionalisták” maguk is beismerik, unos-untalan erről írnak, szónokolnak, hogy a zsinati szekta tagjai nem Jézus tanítását adják tovább! Hát akkor miért vonatkozna a zsinati szektára és tagjaira Jézus ígérete?!

Aki katolikus akar lenni, annak először azt kellene eldöntenie, hogy mi alapján akar az lenni. Kinek a szavát ismeri el hitelesnek. És e kérdés eldöntéséhez határoznia kell arról, hogy a Bibliát allegorikusan, jelképesen stb. értelmezi, vagy Isten szavának, sugalmazott könyvnek tekinti, aminek igéit ezért pontosan úgy kell érteni, ahogy azok le vannak írva! Ha úgy dönt, hogy allegorikusan értelmezi, akkor természetesen kitalálhat magának egy saját vallást, hiszen ahány ember, annyi allegorikus értelmezés; ebben az esetben nincs semmi szilárd hivatkozási pont, tekintély, akit el kéne fogadnia – persze ily módon az illető nem katolikus, hanem pogány vagy eretnek lesz. Aki viszont katolikus akar lenni, annak a Biblia szavait úgy kell elfogadnia, ahogy azokat Isten maga kimondta, vagy sugallta, és az Egyház évszázadokig tanította. Egy katolikusnak nem lehet a szentírási mondatokba olyasmit beleképzelni, ami nincs ott! Még akkor sem, ha az Egyház írástudói olyan időkben, melyekben a mára kialakult helyzetet senki még csak elméletileg sem tudta elképzelni, azt hitték, hogy így – is – lehet értelmezni. Az a tény, hogy a jövendöléseket csak azon kor emberei értik meg és értelmezik helyesen, akik abban a korban élnek, melyekre az adott jövendölések vonatkoznak, Jézus számos kijelentésére is vonatkozik. Nem két évezreddel, de alig pár évtizeddel, sőt évvel ezelőtt is elképzelhetetlenek voltak azok a dolgok, amik ma a hivatalos „egyházban” és a világban történnek! És ilyenkor, egy teljesen új helyzetben újra el kell mélyedni a Biblia egyes kijelentéseiben, hogy azokat mostani helyzetünkre értelmezni és felhasználni tudjuk!
     És ha ezt megtesszük, akkor világosan láthatjuk, hogy a fenti két szentírási idézetben Jézus valójában azt ígérte meg Péternek, hogy a rá épített Egyházba nem hatolhat be tévtanítás, tanítványainak pedig azt, hogyha az Ő tanítását adják tovább, akkor velük lesz, velük marad egészen a világ végezetéig. Vagyis azokkal is, akik most hirdetik és élik csonkítatlanul azt, amit Ő tanított akkor, amikor a földön járt tanítványai körében. Se nem tesznek ehhez hozzá, se nem vesznek el belőle. De azt nem ígérte, hogy olyan hallgatókat ad nekik, akik megfogadják e tanítást, akik követik és megjutalmazzák őket fáradozásukért! Minden egyéb már nem az ő dolguk. Se az nem, hogy Jézus mit kezd, kezd-e egyáltalán valamit az ő ügyködésükkel, se az nem, hogy megfejtsék, hogy a dolgok miért alakultak ilyen felfoghatatlanul. Vagyis, Isten szavában bízva, joggal kell ma is hinnie annak, aki Jézus tanítását csorbítatlanul követi, hogy Jézus vele van, tehát jó úton halad az üdvössége felé! És ez a hit, ez a bizalom erőt ad minden rossznak az elviselésére!

A fent említett Lk 16,19-31-ben olvasható hasonlat e mondatokkal fejeződik be: „Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. De az erősködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valakit, bűnbánatot tartanak. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek.” – Ez az idézet elvezet a „tradicionalista” honlapok másik mostani kedvenc témájához: annak a kérdésnek a megvitatásához, hogy a mára kialakult helyzetben mit tehetnek a katolikusnak megmaradni szándékozók. Feszegetik ezt a kérdést a lefebvrista (az elfogadók, de mégis ellenállók), az ál-szedesvakantista, vagyis a „materialiter-formaliter” eszme követői, sőt még sok más honlap is, melyeknek nem sok bajuk Bergoglioval, hiszen fenntartás nélkül állnak mindig a mellé, aki éppen Szent Péter székét bitorolja, legyen az akár maga az ördög is.
     Abban azonban az összes tábor egyetért, hogy apokaliptikus időket élünk. Csak arról feledkeznek meg, hogy éppen ezért járt le végképp az ideje mindenfajta lanyhaságnak, vagyis minden mégoly jóhiszeműnek is tűnő féligazságnak. Minél jobban közeledik a vég, Isten annál inkább megköveteli a teljes, százszázalékos igazságot, hűséget. Ezt azonban a zsinati, a lefebrizmus, a materialiter-formaliter ideák vallói, a nagy valószínűséggel érvénytelen szentelésű „papok” és közösségeik nem birtokolják, következésképpen átadni sem tudják.

Erre kiváló példa az a könyv, mellyel számos weboldal foglalkozik, és amit már számos nyelvre lefordítottak, és amelynek amerikai szerzője [eddig így tudtuk: „a megváltás a zsidóktól jön”, napjainkra ez a „katolikus konzervatív” körökben így hangzik: „a megváltás Amerikából jön”] megoldásnak azt ajánlja, hogy a keresztény közösségek, családok alkossanak egy nagy, zárt közösséget, és ott éljenek keresztény módon. Mindegy, hogy ki milyen felekezetű, vagy netán katolikus, a lényeg, hogy fogjanak össze.
     Hogyan lehetne meg Isten áldása, aki maga az igazság, egy olyan közösségen, mozgalmon, amelyik a legkisebb közös nevező alapján alakul meg? Üdvösségüket tekintve miben érthet egyet egy hithű katolikus egy eretnek protestánssal? Hogyan dicsőíthetik együtt Istent? Nem ugyanaz az elmélet rejlik e népszerű és felkapott tanács mögött is, mint amit Bergoglio és társai vallanak: nevezetesen, hogy a világban a kettő meg kettő olykor öt is lehet? De igen, pontosan az! E megoldás propagálói szerint vannak pillanatok, amikor a legkisebb közös is jó megoldás lehet! Csakhogy ez 1) soha nem volt így, 2) e vészterhes végidőkben még kevésbé lehet így, mint eddig bármikor! Aki ezt nem hiszi, az valójában nem fogta még mindig fel, milyen démoni időkben élünk! Az még mindig nem érzi napjaink komolyságát, az üdvünket fenyegető eddig soha nem volt veszélyeket!

E honlap számos e problémát taglaló írása közül valóak ezek az idézetek:
– Előrejelzések a XX. századra
     »Hogy méltók legyünk a sikerre, a győzelemre, amelyet Miasszonyunk megígért, szükségünk van természetfeletti meggyőződésre. Szükségünk van arra, hogy teljesen biztosak legyünk a győzelemben, melyet Miasszonyunk 1917-ben, Fatimában megígért: „A végén a Szeplőtelen Szívem győzni fog.” Szükséges, hogy teljesen meg legyünk győződve a boldog újjáépítésről. Miasszonyunk mondta Quitóban, 1634-ben: „Hogy próbára legyen téve az igaz emberek hite és megbízhatósága, lesznek olyan alkalmak, amikor minden elveszni és megbénulni látszik. Ez lesz akkor a jele a teljes újjáépítés boldog kezdetének.”«

– „A prófétai beszédet ne vessétek meg”:
     »Akármit is hoz a jövő, nem alaptalan az a feltételezés, hogy ez a világ már nem hozható rendbe, következésképpen lejárt a jövendölő szentek ideje, és elérkezett azok kora, akik csak a közvetlen természetfeletti segítséggel képesek kitartani. A Quito-i Szűzanya mondta: „Megmenekülni ezen eretnekségek szolgaságából nagy akaraterőre lesz szükség, állhatatosságra, bátorságra és az Istenben való nagy bizalomra. Ezek mindegyike az Isten Fiának kegyelemteljes ajándéka lesz azok számára, akiket Ő kiválaszt a helyreállítás munkájára.”«

– Pie bíboros: „Az Egyház, a hit egyre erősebben egyes személyekre és otthonokra redukálódik”:
     »Az Egyház, akkor is, ha mindig megmarad látható közösségnek, egyre erősebben egyes személyekre és otthonokra fog redukálódni. .. Ezek látnoki szavak, melyek napról napra jobban beigazolódnak és bár nyilván kellemetlen bevallani, de a Szentírásban vannak rögzítve. A bíboros szavainál különösen arra figyeljünk, ahogy annak lehetetlenségét hangoztatja, hogy a hitet az otthont meghaladó nagyságrendben megvédelmezzük. Nem mindenki fog egyetérteni abban, hogy ezt a pontot már 2014-ben elértük. Örülnék, ha nem lenne így, de előbb arról kellene meggyőződnöm, miként lehet összetört emberekkel egy „egészre vonatkozó”, „teljességre törekvő” közösséget felépíteni.«

– Pie bíboros (1815-1880) – II.:
     »Egy ilyen végső szükségben és a dolgok ilyen kétségbeesett állásánál, amikor a gonosz átveszi a világot, amit nemsokára tűz emészt el, mit tegyenek az igazi keresztények, mind a jó emberek, az összes szent, minden ember, akiben a hitnek és a bátorságnak legalább egy szikrája megvan még? E helyzet láttán, mely lehetetlenebb, mint bármikor eddig, ők mind a szenvedélyes imából merített kétszeres erővel, valamint tettekkel és rettenthetetlen küzdelemmel mondják: Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, miképp a mennyben, úgy itt a földön is; jöjjön el a te országod, miképp a mennyben, úgy itt a földön is! Miképp a mennyben, úgy itt a földön is, ezeket a szavakat fogják mormolni még akkor is, amikor lábuk alatt meginog a talaj.«

Az ezek az írásokban olvasható tanácsok és jövendölések csaknem 400, illetve 150 évesek; maguk a cikkek pedig 2012-ben és 2014-ben kerültek fel a honlapra; Azóta a helyzet ugyan sokkal rosszabb lett, de a tanács ugyanaz maradt. Bízzunk, imádkozzunk, saját magunk mellett csak azokat próbáljuk megmenteni, akiknek üdvösségét Isten ránk bízta.

Feltéve: 2018. november 15.