1. Jó Pásztor vasárnapjának magyarázata a Schott-misszáléban Azalatt a 40 nap alatt, amíg az Üdvözítő feltámadása után még a földön időzött, gyakran megjelent tanítványainak, és „beszélt velük Isten országáról” (ApCsel 1,3), az Egyház berendezkedéséről, tanításáról és üdveszközeiről. Pont ezekben a napokban, amikor Egyházát szilárdabban megalapozta, iktatta be főpásztorát, azaz földi helytartóját, Pétert és az ő utódait, akiknek az Ő híveit az idők végezetéig kell vezetniük. Ezért ünnepelték korábban Rómában a mai stációs vasárnapi misét a Szent Péter bazilikában, az első legfőbb pásztor sírjánál. 2. „Humoros” értekezés a jó pásztorról Az egyik szedisvakantista honlap Jó Pásztor vasárnapjának „tiszteletére” viccesnek gondolt kis mesécskét közölt mindazokkal, akik szellemi táplálék után vágyva még mindig, megszámlálhatatlanul sok csalódás után sem adták fel a reményt, hogy olykor olvashatnak valami lélekemelő írást azoktól, akiknek az a feladatuk, hogy azon a poszton, ahova Isten helyezte őket, a rájuk bízott embereket, híveket támogassák, VALÓDI szellemi, lelki táplálékkal ellássák. A történetecske arról szól (amiről lényegét tekintve az ezt megelőző többszáz másik is), hogy egy nyáj juhai új pásztort kapnak, aki mindent másképp csinál, mindent másképp értelmez, mint az összes addigi pásztoraik, és aki olyan dolgokat enged meg nekik, melyek mindezidáig mindig tilosak voltak a számukra. A juhok nagy része gondtalanul követi az új embert, egyesek azonban gondolkodóba esnek. Közülük néhányan nem csak gondolkodóba esnek, hanem óva intik társaikat: „Nem látjátok, hogy ez az új ember nem pásztor, hanem maga a farkas, aki el akar benneteket pusztítani!” De a többiek lehurrogják őket, és a következő jelszót adják ki: „Ez igenis a mi igazi pásztorunk, akit azonban nem követünk, nem kell követnünk, elég, ha alkalmanként vidáman integetünk neki, udvariasan köszönünk neki, kedélyesen elbeszélgetünk vele. Lássátok, mi okosak vagyunk, ti pedig ostobák: Ezért nekünk van pásztorunk, nektek viszont már az sincs!” 3. Burke: „Egy eretnek pápát rendre kell utasítani” „A pápabírálat jogos, ha egy pápa eretnekséget tanít vagy támogat” (forrás: www.katholisches.info – 2018. április 12.) [Előzmény: Korunk sztár-tradicionalistái, élükön Raymond Burke, Walter Brandmüller és Athanasius Schneider zsinati tagokkal, április 7-én Rómában konferencián – melyet Newman bíboros és a nemrég elhunyt Caffarra tiszteletére rendeztek – elmélkedtek Bergoglio kedvenc buzdító iratáról, az Amoris laetitia-ról. A konferencia végén nyilatkozatot tettek közzé, melyben pontokba szedték az újraházasodott elváltak helyzetéről szóló katolikus tanítást, majd rendíthetetlen alázatos hűségükről, gyermeki bizalmukról biztosították Bergogliot. – A konferenciáról szóló beszámolójában az olasz „püspöki” konferencia hivatalos lapja, az Avvenire önelégülten állapította meg, hogy az ülésnek semmi értelme nem volt.] Raymond Burke szószerint és nyomatékkal ezt mondta: „Miként a történelem tanúsítja, előfordulhat, hogy a római pápa teljhatalmának gyakorlása közben eretnekségbe esik, vagy legfőbb kötelességét: a hit, a kultusz és a fegyelem egységének megőrzését és támogatását nem képes teljesíteni.” – Ennek a megállapításnak azért van nagy jelentősége, mert Arnaldo Xavier de Silveira „Egy eretnek pápa teológiai hipotézise” című, 2016-ban napvilágot látott könyve nem tetszett néhány teológusnak, akik arról vannak meggyőződve, hogy egy pápa soha nem eshet eretnekségbe.      Ezzel szemben Burke világosan kimutatta, hogy az Egyház teológiai és kánoni hagyománya pont ennek az ellenkezőjét tanítja: Egy pápa eretnekségbe eshet, és akkor őt nyilvánosan rendre kell utasítani. Ennek a rendreutasításnak nem kell feltétlenül egy bíborostól jönnie, bármilyen képzett laikus hívő megteheti. Walter Brandmüller Newman bíborosra hivatkozva a sensus fidei fontosságát hangsúlyozta beszédében: „A hitérzék pozitív módon mélyebb belátáshoz, világosabb megértéshez és a kinyilatkoztatott igazságok erőteljesebb megvallásához vezethet, negatív módon pedig Egyfajta szellemi immunrendszerként tud működni, ami a híveket ösztönösen arra vezeti, hogy minden tévedést felismerjenek és visszautasítsanak. Ezért – az isteni ígéret mellett – erre a hitérzékre támaszkodik az Egyház passzív tévedhetetlensége is, másképp kifejezve, a bizonyosság, hogy az Egyház a maga egészében soha nem eshet eretnekségbe.” [Mostani témánkat nem érinti, de azért érdekességképpen ezt is lefordítom:]      Athanasius Schneider XIII. Leó híres víziójára emlékeztetett, melyben a pápa azt látta, hogy démonok hordái rontanak a Szent Péter bazilikára, hogy Péter trónját elfoglalják. Rögtön e látomása után írta meg híres exorcizmusát, a Szent Mihály arkangyalhoz szóló imát, és elrendelte, hogy ezt az imát minden csendes mise után a pap imádkozza el.      [Mint tudjuk, ezt az imát is kihúzták a NOM-ból, azt viszont biztosan senki nem tudja, hogy mit is látott valójában XIII. Leó, csak annyi bizonyos, hogy nagyon megrendítette a látomás, és azonnal a dolgozószobájába zárkózott, és megírta az imát, illetve az imákat. Amit viszont Athanasius Schneider ezután mondott – legalábbis számomra – teljesen új, de ha igaz, akkor egyáltalán nem lep meg: kiválóan illeszkedik XI. Pius egyéb furcsa megnyilvánulásai közé: pl. a mexikói, a francia, a spanyol katolikusok elárulásához, a fatimai üzenet elhanyagolásához.]      „A legszentebb Péter székéről szóló drámai mondatot XI. Pius később törölte az imából, hogy mindennemű megbotránkozást elkerüljön. A mondat azonban ettől még nem vesztett semmit prófétai jelentőségéből.” [A www.katholisches.info beszámolóját – rendkívül jellemzően egy új-tradicionalista bloghoz – ezen elképesztő mondattal zárja:]      A [zsinati] egyház ezen pásztorainak hangja megtöri a hallgatást. Már ez egyedül elegendő lenne arra, hogy köszönetet mondjuk nekik és bátorítsuk őket, hogy haladjanak tovább megkezdett útjukon. 4. A látható farkas fele annyira sem veszélyes, mint a hamis pásztorok A honlapnak lassan már megszámlálhatatlanul sok cikke foglalkozik azzal a borzalmas veszéllyel, amit az előző írás szerzői és szereplői követnek el a katolikusnak megmaradni akaró hívekkel szemben. Ezen írások közül néhány:      „Mivel elvetetted az érteni tudást magadtól, én is elvetlek …” (Ozeás 4,6);      A régi és az új-tradicionalisták pszeudo-teológiája; A következő régi cikkből álljon itt az a részlet, ami a lényeget foglalja össze:      „Mi, papok viseljük a felelősséget, mert elhagytuk az élő víz forrását” – II.: »Hogyan lehetséges az, hogy mind a „klérus”, mind a „hívek” nem csak hitüket vesztették el mára, de láthatóan józan eszüket is, és kerültek a szellemi zűrzavar teljes mélységeibe? Akárhova néz az ember, akár a zsinati szekta, akár az ú. n. konzervatív, vagy tradicionalista körök megnyilatkozásaira, tetteire, a káosz mindenütt tökéletes. Bergoglio egyre nagyobb tempóban viszi végre céljait: visszafordíthatatlanul tönkretenni mindent, ami csak árnyékában is emlékeztet még a katolikusságra. De a konzervatívok semmivel nem maradnak le tőle: majd mindegyikük a Jézus istenségét tagadó Ratzingert dicsőíti, hozza fel pozitív példának és sóvárogja vissza. Miközben az egyik Caligulának titulálja Bergogliot, akit ennek ellenére valódi pápának tart, a másik a valódi „pápa” Ratzinger mellett ellenpápának (tradition und glaube blog), a harmadik olyan pápának, akinek az a célja, hogy az egyházban teljes káoszt hozzon létre (summorum-pontificum blog). Ha ők mind pápának (akár igazi, akár ellenpápának) tartanak nyilvános eretnekeket, akkor bűnök, veszélyességük valójában súlyosabb, mint Bergoglioé, aki nem bújik báránybőrbe, ezért a vak is látja, hogy valójában farkas, míg a többieket jószándékú, a katolikusságnak legalább még a csíráját magában hordók keresik fel útmutatást várva: és csak még nagyobb szellemi összevisszaságot kapnak – vagyis valójában ők a báránybőrbe bújt farkasok, akik ugyanúgy tévútra, a kárhozatba vezetik őket, mint Bergoglio. Mindazok a magukat tradicionalistának, vagy konzervatívnak nevező blogok, közösségek, akik azt hiszik, hogy Bergoglio csak úgy, a semmiből bukkant elő, és nem amellett érvelnek, hogy Bergoglio csak a végeredmény, melynek eléréséhez hosszú út vezetett, és akik e hosszú utat járták legalább annyira, ha nem jobban, felelősek, mint Bergoglio a mai teljes aposztáziáért, azok maguk is aktív részesei e katasztrófa előidézésének. « Mikor felolvastam valakinek Burke mostani kijelentését, miszerint „egy eretnek pápát rendre kell utasítani”, az illető így reagált: Hiszen ez a mondat önellentmondás: eretnek és pápa egymásnak ellentmondó fogalmak: Vagyis neki valóban volt hitérzéke, szemben e sztár-tradicionalistákkal. Szinte komikus, hogy pont az a Brandmüller beszél a hitérzékről (sensus fidei), aki például kifejezetten a NOM híve, s mint ilyen, mindig is támadta a régi rítus híveit, és aki Burke kijelentésében semmi katolikus ellenest nem talál.      E tábor minden megnyilatkozása csak az őszintén hiteles vezetőt kereső, katolikusnak megmaradni akaró hívek félrevezetését szolgálja! Nem csak tévútra vezetik őket, hanem éppen a sensus fidei-t ölik ki belőlük! Az ilyen tévtanok a felelősek azért is, hogy a mai emberek nem tudnak igazán, fenntartás nélkül, gyermeki módon bízni Istenben: Hiszen hogyan higgyen, bízzon valaki feltétel nélkül egy olyan Istenben, aki megengedi, hogy a saját maga által megtett helytartója tévtanok hirdetője és támogatója legyen? Az ilyen Isten szeszélyes, megbízhatatlan, kiismerhetetlen, egyszóval olyan, mint Luther, vagy mint a mohamedánok istene!      Az „elismerni és ellenállni” ideológia nemcsak menthetetlenül tévútra vezeti a híveit, de egyszer s mindenkorra kiírtja az emberekből a hitérzéket, az Isten és igazi Egyháza iránti bizalmat, szeretetet! Akibe beleivódott ezen elmélet, aki eszerint él, ezt hallja, ezzel győzködik „pásztorai” jobb belátásával szemben cselekedni, abból ez a bizalmatlanság, kétely már soha többé nem lesz kiirtható! Végezetül a honlap e témával foglalkozó számos tanulmánya közül még kettőt ajánlok: Az első: Hogyan lehetne egy pápát korrigálni? választ ad Burke eretnek és ostoba kijelentéseire (Burke jó progresszistához híven, nem törődik a régi teológusokkal, egyházdoktorokkal, az ő rendszerében, forrásvilágában is csak a zsinattal kezdődik minden). A második Dr. Klaus Obenauer teológus alapos munkája a pápai eretnekségről, aminek – mint minden jó kezdeményezésnek – semmilyen következménye nem lett, még a sztár-tradicionalisták sem tartják érdemesnek megszívlelni, talán még elolvasni sem: Evangélium-hű vagy ‘papa haereticus’. Befejezésül ez utóbbi tanulmányból álljon itt egy részlet:      »Az a szentencia, miszerint az újraházasodott elváltak nem járulhatnak a szentségekhez, megdönthetetlenül biztos tan, melyben nem lehet kételkedni, vagy amit nem lehet relativizálni, anélkül, hogy magát a hitet ne érintsék. Azzal ugyanis, hogy áldozni engedik őket, egyúttal azt a tant is érintik, mely korábban megtiltotta ezt. Ha a jövőben az újraházasodtak tényleg áldozhatnak, mégpedig pápai jóváhagyással, akkor ezzel egyúttal a korábban ezt tiltó tantételt is relativizálják.      Akkor viszont hogyan állunk egy ilyen pápával, aki ezt megteszi? Ezt a problémát nem lehet megkerülni. Az a pápa, aki a hitszabályt relativizálja, eretnekké válik. Hiszen azáltal válik valaki eretnekké, hogy az Egyház tanítását a saját hite számára nem fogadja el szabályként, oly módon, hogy ezt kifelé is megvallja. Ebben nem játszik szerepet, hogy ezt tudása és lelkiismerete ellenére (ez a formális eretnekség) vagy sem (ez a materiális eretnekség) teszi: az Egyháznak, mint a hitszabályok hatóságának a kifelé megnyilvánuló nem elismerése, mely akkor adott, ha valaki kifelé észrevehető módon egy tételt nem fogad el, tudva, hogy ezt az Egyház mint hittételt kötelezően elfogadottnak írja elő, kizárja magát az Egyház közösségéből, ami egy pápa számára azt jelentené, hogy elveszti pápai hivatalát. Egy úgynevezett papa haereticus nem pápa többé.« Nem, nem a Bergogliot követő, nem a zsinati egyházat és „pápákat” elismerőknek, az oda tartozóknak van pásztoruk! Nekünk van, azoknak van, akik, igenis, minden emberi okoskodás ellenére úgy hisznek, bíznak Istenben, és az Ő igaz Egyházában, ahogy Ábrahám hitt, amikor kész volt feláldozni fiát Isten parancsára. És ha így teszünk, akkor a mi Jó Pásztorunk gondoskodni fog arról, hogy még ez a mai szörnyű helyzet is a javunkra váljon. Mi csak keressük Isten országát és annak igazságát, és akkor minden egyebet megkapunk Tőle (lásd: Mt 6,33: „Ezért ti elsősorban az Isten országát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!”). Feltéve: 2018. április 18., Szent József oltalmának ünnepén