Nagyböjt első vasárnapja utáni hétfőn az Egyház a szentleckében évszázadok óta ugyanazokat a szentírási verseket, Ezekiel verseit olvastatja (Ez 34,11-16).      Mindazonáltal 2019-ben Ezekiel próféta szavai egészen más jelentőséggel bírnak a mai hívő számára, mint az elmúlt kétezer évben bármikor; és csak azt a régi bölcsességet húzzák alá, hogy a jövendöléseket csak azok érthetik meg, értelmezhetik helyesen, akik abban a korban élnek, melyre e jövendölések vonatkoznak. Ezekiel könyvének 34. fejezete olyan világosan beszél napjainkról, mintha ma írták volna. És ez arra a kérdésünkre is választ ad, hogy miért nem ad nekünk Isten ma prófétákat? Azért, mert minden kérdésünkre megadta már a választ, csak fül kell hozzá, hogy megértsük. Ezekiel 34,1-31: Az Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia, jövendölj, Izrael pásztorairól, jövendölj és mondd meg nekik: Ti pásztorok, ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj Izrael pásztorainak, akik magukat legeltették! A pásztoroknak nem a nyájat kell-e legeltetniük? A tejet felhasználtátok eledelül, a gyapjút ruházatul, a kövér állatokat levágtátok, de a nyájat nem legeltettétek. A gyengét nem gyámolítottátok, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be. Nem mentetek utána az eltévelyedettnek, nem kerestétek meg az elveszettet. Durván és kegyetlenül hatalmaskodtatok fölöttük. Így aztán szétszéledtek juhaim, mert nem volt pásztoruk, és a mezei vadak zsákmányává lettek és szétszéledtek. A hegyekben és a magas dombokon kóborolt nyájam, szétszóródott nyájam az egész országban, és senki nem gondolt rá, senki nem kereste.      Ezért hát, pásztorok, halljátok az Úr szavát: Amint igaz, hogy élek – mondja az Úr, az Isten: Mivel nyájam prédává lett és minden vadállat felfalhatta, mert nem volt pásztora, hiszen pásztoraim nem törődtek nyájammal, pásztoraim magukat legeltették, nem a nyájamat legeltették, azért hát, pásztorok, halljátok az Úr szavát: Ezt mondta az Úr, az Isten: A pásztorok ellen fordulok, és kiveszem kezükből nyájamat és véget vetek pásztorságuknak. A pásztorok nem legeltetik többé magukat, kiragadom torkukból juhaimat, és nem falhatják fel őket többé. Ezt mondja azért az Úr, az Isten: Nézzétek, magam gondoskodom nyájamról, és magam ügyelek rájuk. Amint a pásztor szemlét tart nyája fölött, amikor elszéledt juhai között van, én is szemlét tartok juhaim fölött, amelyek azon a napon szétszóródtak. Visszahozom őket mindenünnen, ahová a felhő és sötétség napján szétszóródtak. Hazahozom őket a népek közül, összegyűjtöm őket az országokból és hazavezérelem őket. Izrael hegyein legeltetem őket, a völgyekben és az ország lakott tájain. Jó legelőre terelem majd őket, és Izrael magaslatain lesz a legelőjük. Jó legelőn pihennek majd, kövér legelőn, Izrael hegyein. Magam terelgetem majd juhaimat és magam telepítem le őket – mondja az Úr, az Isten. Megkeresem az elveszettet, visszaterelem az elszéledtet, bekötözöm a sérültet, ápolom a beteget, a kövér és egészséges fölött meg őrködöm. Az igazság szerint legeltetem őket.      Ami meg titeket illet, juhaim – mondja az Úr, az Isten –, nézzétek, igazságot teszek a juhok között, a kosok és a bakok között. Nem volt elég, hogy lelegeltétek a legjobb legelőt, és ami megmaradt legelőtökből, azt összetiportátok a lábatokkal; hogy megittátok a tiszta vizet, és ami megmaradt belőle, azt felkavartátok a lábatokkal, úgyhogy a juhaimnak azt kellett legelniük, amit lábatok összetiport, és azt kellett inniuk, amit lábatok felkavart? Ezért ezt üzeni nekik az Úr, az Isten: Nos, majd én igazságot teszek a kövér juh és a sovány juh között. Mivel ti oldalatokkal és vállatokkal lökdöstétek és szarvatokkal ökleltétek a gyenge juhokat, amíg csak el nem űztétek őket, azért segítek juhaimon, hogy ne legyenek többé prédává és igazságot teszek juh és juh között. Egyetlen pásztort rendelek föléjük, aki majd legelteti őket: szolgámat, Dávidot. Ő legelteti őket, és ő lesz a pásztoruk. Én, az Úr leszek az Istenük, és szolgám, Dávid lesz a fejedelmük. Én, az Úr mondtam ezt. Szövetséget kötök velük, és kiirtom az országból a vadállatokat. Biztonságban élhetnek a pusztában, és az erdőkben alhatnak. Halmom köré telepítem őket, esőt rendelek a kellő időben, áldásos esőt. A mező fái meghozzák gyümölcsüket, és a föld megadja termését, úgyhogy biztonságban lesznek országukban. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha összetöröm igájuk fáját, és kiszabadítom őket azok kezéből, akik leigázták őket. Nem lesznek többé a népek prédájává, és az ország fenevadjai nem falják fel őket. Biztonságban élhetnek majd, nem tartja őket senki rettegésben. Bőséges termést adok nekik, hogy ne váljanak többé éhínség áldozatává az országban, és ne kelljen eltűrniük a népek gúnyolódását. Akkor majd megtudják, hogy én, az Úr, az ő Istenük velük vagyok, és hogy ők, Izrael háza az én népem – mondja az Úr, az Isten. És ti, juhaim, az én legelőm juhai vagytok, én meg a ti Istenetek vagyok – mondja az Úr, az Isten. Miként hozhatók össze e szavak a hűtlen pásztorokról – akik nem végzik el Istentől rendelt legfontosabb feladatukat, a juhok legeltetését – az új-konzervatívok kibújó válaszával: „A zsinati szekta és klerikusai valóban Krisztus Egyháza és papjai, mert Jézus azt mondta, hogy a pokol kapui nem vesznek erőt Egyházán”? Sehogy.      Kiről, milyen juhokról beszél itt az Úr, akiket Neki személyesen, közvetlenül kell vezetnie, akikről Neki személyesen, közvetlenül kell gondoskodnia, mert a kirendelt pásztorok megszűntek valódi pásztorok lenni, ha nem rólunk, a szedesvakantistákról?      És hol jöhet létre az az ország, ahol a hű juhok „biztonságban élhetnek majd” pásztoruk alatt, ha nem a Jézus által megígért ezeréves birodalomban, Isten országában? És azt is tudni kell, hogy Dávid király, aki a próféta szerint majd legelteti Isten juhait, Ezekiel előtt több mint 400 évvel élt. Az evolúciótól megfertőzött, de azért Biblia-hűnek maradni akaró írástudók (mint például a múltban Billot bíboros, vagy sok az elmúlt évszázadban és ma élő katolikusnak ható írásmagyarázó) a teremtés és a végidők kapcsán mindig a Biblia eme kijelentésével hozakodnak elő: „Szeretteim, főképp egy dolog ne kerülje el figyelmeteket, az, hogy egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap.” (2 Pét 3,8) – Csak azt felejtik el ehhez hozzátenni, hogy Szent Péter ezt pont az ezeréves birodalom eljötte, azaz Izrael országának helyreállításával kapcsolatban mondja, és beszédét így folytatja: „Az Úr nem késik ígéretét teljesíteni, ahogy némelyek késedelmeskedésnek tartják, hogy türelemmel viseltetik irántatok, mert nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem hogy mindenki bűnbánatot tartson.” (2 Pét 3,9)      Előtte pedig ezeket: „…hogy jussanak eszetekbe, amiket a szent próféták előre megmondtak” (2 Pét 3,2); – „De ezek szándékosan tagadják maguk előtt, hogy az ég ősidőktől fogva volt, és a föld is azóta, hogy az Isten szavára a vízből és a víz által létrejött. Így pusztult el vízözönnel az akkori világ is. De a mostani eget és földet ez a szó megmentette, hogy az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára megmaradjon a tűznek.” (2 Pét 3,5-7)      Vagyis, a Biblia azt az igazságot, hogy Isten számára nem létezik idő, hely, hiszen mindent egyszerre lát és tud és intéz, nem úgy érti, hogy ahol a szövegben „egy nap” áll, ott – mindig – „ezer évet” is lehet feltételezni, hanem úgy, hogy amit Isten Ádámnak, illetve a kígyónak, majd Ábrahámnak megígért, és a próféták ajkaival a jövőről elmondott (és minden másénak is, amit mondott), azok bekövetkeztének ideje emberi számítás szerint, emberi aggyal kiszámíthatatlan. Gondoljuk csak meg, hány ezer év telt el [mintegy 4 vagy 5 ezer], amíg megjelent Jézus Urunk, akiről az Éden kertjében a kígyónak beszélt: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.” (Ter 3,15)      És hány ezer év telt el azután [csaknem kétezer], hogy Ábrahámnak ezt mondta: „Ivadékodban [és nem többes számban: ivadékaidban, ahogy a modern Biblia-fordítások írják] nyer áldást a föld minden nemzete, mivel engedelmeskedtél szavamnak.” (Ter 22,18)      Ugyanígy már több mint két és félezer év telt el azóta, hogy az ószövetségi próféták megjövendölték Izrael helyreállításának, Isten országának, azaz az ezeréves birodalomnak eljöttét. Legyünk hát türelemmel és gondoljunk mindig Szent Péter tanítására: „Az Úr nem késik ígéretét teljesíteni”, ezért azt is be fogja tartani, amit Ezekiel próféta szavaival nekünk üzent. „Akkor majd megtudják, hogy én, az Úr, az ő Istenük velük vagyok, és hogy ők, Izrael háza az én népem – mondja az Úr, az Isten. És ti, juhaim, az én legelőm juhai vagytok, én meg a ti Istenetek vagyok – mondja az Úr, az Isten.” Feltéve: 2019. március 13.