1. „Én attól a kollektív őrülettől félek, ami ma a világot uralja” (Enrico Medi) A La Verita napilap interjút készített Ariel Levi di Gualdo zsidó konvertitával, a NOM-os szekta egyik „papjával”, a „L'Isola di Patmos” nevű internetes napilap kiadójával. Ezen interjúból a katholisches.info blog részleteket közölt 2019. december 10-i kiadásában. Innen való a következő idézet: Kérdés: Milyen indítékok szolgáltak a L'Isola di Patmos internetes oldal megalapításához? Ariel Levi di Gualdo: Annak szükségessége, hogy a hit alapjait továbbadjuk, de azért is, hogy ez a lap a napjainkban egyre inkább eluralkodó skizofrénia egyik ellenszere legyen. Enrico Medi (1911-1974) fizikus, Isten szolgája mondta az 1970-es évek elején: „Én nem az atomenergiától, a környezetszennyeződéstől és a rosszindulatú daganatoktól félek, hanem attól a kollektív őrülettől, ami ma a világot uralja.” 2. „Aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát” (Jn 3,3-5) (forrás: www.katholisches.info – 2019. november 23.) Bárdossy Endre 2019. november 23-án a katholisches.info blogon megjelent cikkében (címe: Mi ez – a jezsuita módszer szerinti inkulturáció?) tér ki arra a megkérdőjelezhetetlen tényre, hogy katolicizmus nélkül nincs civilizáció, de civilizáció nélkül sincs katolicizmus. Magyarul: csak az maradhat katolikus, aki gyakorolva vallását, ennek következtében civilizálttá válik; másfelől, csak azoknál talál termő talajra a katolikus vallás, csak azoknál teremhet gyümölcsöt, akik már eljutottak a civilizáció bizonyos fokára. Bárdossy cikkéből valók a következő idézetek: [ebben a cikkben „kultúra” alatt a többnyire a keresztény kultúrát, mint az emberhez – Krisztus megtestesülése után – egyedül méltó, mert Isten által egyedül „előírt” kultúrát kell érteni] T. S. Eliot (1888-1965) mondta, hogy a kultúra nem csak a művészetek, a tudomány és a jó modor produktumainak gyűjtőfogalma, vagyis nem a görögök, rómaiak, föníciaiak, kelták ú. n. kulturális javainak leltára, hanem egy ember egész életmódja, ami, természetesen, népe vallásába van beleágyazva. A kultúra, mint életmód nem más, mint az a folyamat, mely során egy gyermek egész élete folyamán az őt körülvevő kultúrába igyekszik beilleszkedni, annak értékei, elvárásai szerint élni. E folyamat során az újszülött először szüleitől tanulja meg az őket körülvevő kultúra hagyományos tartalmát, majd növekedése során ennek – a felnőttek és környezete által képviselt – praktikáit és értékeit gyakorolni és tovább terjeszteni. Ez a folyamat részben – a gyermek első éveiben – irányítatlanul folyik, nagyobb részben azonban már irányítottan, tervezetten, az iskolákban, a közéletben, az egyházban, az íratlan és írt szabályok eszköztára, a nyelv, a történelem és a hagyomány segítségével. Minden kultúrának megvannak a maga értékei, melyek a hagyomány és a rend őrei, melyek a közösség minden tagjára érvényesek, és melyek az érintett kultúra milyenségét, sajátságos konzisztenciáját megadják. Egy ilyen, egy adott közösség életét szabályozó és meghatározó rend jelentős megváltoztatása – egy idegen kultúrába, vallásba vagy életmódba történő önkéntes vagy kierőszakolt beilleszkedéssel – ugyan lehetséges, de legtöbbször konfliktusoktól terhes.      Minden idők egyetlen ilyen különleges esete a fiatal kereszténységnek a görög-római kultúrával való találkozása volt. Mindazonáltal a megszilárdult keresztény vallás a görög-római civilizációban zseniális befogadó talajra talált. A fiatal kereszténység tanítása az emberré lett Igéről könnyen visszhangra talált az antik világban, melyet a görög és római civilizáció erényei, az okosság, a mértékletesség, az igazságosság, a bátorság és a ráció formált naggyá. Ez az Istentől kapott közös hullámhossz, amit mi megismételhetetlenül és utolérhetetlenül keresztény egzisztenciánknak nevezhetünk, az egyedüli biztosíték egy értelmes és biztonságos jelennek és jövőnek. A keresztény misszió autentikus feladatai minden időben kétfélék voltak: Mialatt elsődleges feladataként a kereszt jelében kompromisszumok nélkül a megváltás boldog üzenetét hirdette, egyúttal az európai keresztény civilizáció értékrendszerét, eredményeit is közvetítette a pogányoknak.      Jean-Jacques Rousseau (1712-1778), a felvilágosodás, majd a francia forradalom és a liberalizmus romantikus, hazug illúziói a „nemes vademberekről” és a „bennszülöttek értékes szokásairól” (no meg a jezsuiták már egész korán bevezetett missziós „taktikája”) oda hatottak, hogy a zsinati szekta tagjai már több mint 50 éve azt hiszik, hogy a keresztény tanítást anélkül is át lehet ültetni bármilyen bennszülött, pogány kultúrába, hogy a civilizációs nevelés folyamatát, melyek a kereszténység elengedhetetlen előfeltételei, illetve következményei, ezzel egyidőben vagy előtte elindítanák. Holott a kereszténységet – éppen rendkívüli magasröptű és igényes tanai és elvárásai miatt – nem lehet a hozzátartozó értékek közvetítése nélkül másokkal elfogadtatni. Aki keresztény akar lenni, annak feltétlenül késznek kell lennie arra, hogy életmódját, magatartását, szemléletét, értékítéletét – és ezekkel szívét és komplett kultúráját – jelentősen újrarendezze, és megváltoztassa és a katolikus erkölcsöt, rendet a magáévá tegye. Valóságosan újra kell születnie, mint ahogy ezt Jézus követeli: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.” (Jn 3,3-5) Ezért minden konvertálásnak el kell indítania az ú. n. ad-kulturáció [magyarul civilizálttá válás, amennyiben valljuk, hogy kétezer év óta egyedül a katolikus vallás alkalmas a civilizáció megteremtésére és hosszútávú fenntartására] hosszú folyamát. Szent Pál apostol ezt így fogalmazta meg: „Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg.” (2 Kor 5,17) – A katolikussá válásnál egzisztenciális átalakulásról van szó: az újonnan megtért életének fokozatos egybeolvadásáról az új vallás igazságával.      A valódi konvertálás tehát nem mehet vége „kultúrforradalom” nélkül, a komplett identitás megújulása nélkül. Ezt még a kínai kommunisták is tudják, azért tiltják most meg minden egyetemistának a kereszténység felvételét [csak a zsinati szekta vezetői nincsenek ezzel tisztában]. Ha a konvertita nem hajlandó, vagy nem képes erre, akkor csak „keresztlevél-katolikus” marad, Jézus igazi követője, Isten gyermeke nem válhat belőle. Végezetül egy nagyon fontos megfigyelés: A szekuláris „felvilágosodást” se nem a francia forradalom, se nem Napóleon terroruralma segítette győzelemre, az „ipari forradalom”, jobban mondva, annak kényelmi szolgáltatásai voltak azok, amik a világot valóban istentelenné tették. Bárdossy Endrének eme utolsó kijelentése rávilágít a kereszténység, illetve az emberiség egész történelmére, de leginkább korunk teljes körű elpogányosodásának okaira. Ahhoz, hogy egy ember, vagy egy kis közösség katolikussá váljon, eleve „civilizáltnak”, azaz értelmesebbnek, érzékenyebbnek, „jobbnak” kell lennie, mint az átlag, mint a környezete – így tért meg az első háromszáz évben csaknem minden ember, és így tértek meg később a barbár népek – köztük a missziós területek – vezetői! Majd ők tették kereszténnyé az uralmuk alatt álló népeket, ekkor már sokszor parancsszóra, esetleg még erőszakkal is. A második szakaszban azonban ezek az olykor erőszakkal megtérített népek már a keresztény vallásgyakorlat, és még később, saját megerősödött hitük miatt váltak maguk is civilizálttá, azaz értelmesebbé, érzékenyebbé, jobbá, mint amilyenek pogány korukban voltak. A harmadik szakasz akkor következett el, amikor a népek vezetői, a negyedik szakasz pedig, amikor a hivatalos egyház tisztségviselői kezdték elveszteni a hitüket, és váltak pásztorokból fokozatosan béresekké, értelmesekből ostobákká, érzékenyekből gátlástalanokká, jókból hitványakká.      Az Egyház fő ellenségének, Sátánnak a nagy problémája abból adódott, hogy az egyszerű, de már civilizált, és vallásában megszilárdult népet még mindig nem sikerült megfelelő mértékben elpogányosítani. És ekkor jött az ipari forradalom, majd az evolúciós elmélet, és ennek minden hozománya; a mintegy 120 évvel ezelőtt megállíthatatlanul elindult technikai átalakulás, ami a 2000. év beköszöntével az antikrisztusi látszatcsodák szintjére emelkedett, és az embereknek soha nem képzelt látványosságokat és figyelemelterelő, butító játékokat kínált. És mivel a pásztorok árulása miatt, ezek az emberek eddigre már teljesen hitehagyottá váltak, ez a sátáni látszatvilág olyan embereket ért el, akik már nem csak nem civilizáltak, de már nem is ismerik az értelmes, érzékeny, jó fogalmát. Mára már elképzelésük sincs arról, hogy ezek a szavak mit fejeznek ki. Így jutottunk el mára vissza, egészen a kezdetekig: százalékarányosan nézve ma körülbelül annyi katolikus ember maradt a világon, mint amennyi „katolikus” az első Pünkösdkor élt. És mára már csak ez a néhány, százalékban szinte ki sem fejezhetően kevés ember őrzi makacsul – hite hozományaként – civilizált életmódját egy teljesen barbárrá vált világ közepén. Azt sokszor hallani, hogy Jézus először azért pont kétezer évvel ezelőtt jött el a földre, mert a római birodalom teremtette egység, kiépített utak és a közös nyelv kiválóan alkalmas volt a kereszténység elterjedésére. De a fent leírtak azt is világossá teszik, hogy legalább, vagy talán még fontosabb is volt, hogy Jézus akkor jöjjön el, amikor már tömegével éltek olyan emberek, akik „befogadó-képesek” voltak szavaira, a kereszténység – igenis – fennkölt, magasztos tanítására. És ahhoz, hogy legyenek ilyen emberek, szükség volt az előző korok, elsősorban a görög és a római idők kulturális fejlettségére. Katolikus gondolkodók mondják, hogy pont a kereszténység, a teremtő egy Istenben való hit tette lehetővé a tudományok fejlődését, hiszen a keresztény vallás volt az egyetlen, ami rendszert, okokat vitt az élet menetébe. Addig a korábbi vallások szerint vagy kiismerhetetlen szeszélyes istenek, vagy gondolkodni nem képes élettelen dolgok „irányították” az emberek és a világ sorsát. Nos, ezek mind azt a feltételezést támasztják alá, hogy – miként ez a cikk elején olvasható – Isten közvetlen közbelépése nélkül a világóra mostanra lejárt: emberi erővel a katolicizmust nem lehet feltámasztani, a hitetlenné vált, technikailag szuper módon ellátott tömegeket lehetetlen már megtéríteni. Következésképpen beléptünk a föld egészét elöntő barbarizmus korába, amikor már csak az dönt, hogy ki az erősebb, az aljasabb, az erőszakosabb.      Erre egy kitűnő konkrét példa: Az egyik rádióadó, a Klasszik Rádió, korábban Kínát reklámozta. Akkori egyik műsorvezetője mondta el a következőket: „Kínának elege lett abból, hogy európai szokások szerint kereskedjenek, üzleteljenek a világgal. Mivel ma már ők a leggazdagabbak, azt akarják, hogy ezentúl a kínai szokások szerint folyjon a kereskedés.” Az illető úr csak azt nem tudta, hogy mit jelentenek ezek a fogalmak „európai szokások” illetve „kínai szokások”: az első a kereszténységből itt maradt szokásokat: betartani a szabályokat, az adott szót, nem csalni, nem hazudni, nem mérni hamisan, nem ledöfni a gyengébbet stb. A második pedig ezeket: csalni, annyit és olyan nagyot és sokat, amennyit csak lehet, hazudni mindenütt, mindig hamisan mérni, a gyengébbet eltiporni stb. Hogy végül a (volt) civilizált világot a kínaiak eddiginél is erőteljesebb előretörése, az afrikai és ázsiai muzulmán tömegek beáradása, vagy saját tömegeinek ostobasága, netán e három egyszerre fogja eltiporni, nem tudjuk; de azt, hogy ennek a pogány világnak a percei meg vannak számlálva, nem lehet többé tagadni. 3. Hit, haza és hagyomány – Harc a bal-zöld globalizmus ellen Írta: Werner Olles (forrás: www.einsicht-aktuell.de – 2019. december) [A következő cikknek vannak gondolatai, melyekkel nem értek egyet, de mégis közlöm, mert ezek is hozzájárulnak mostani helyzetünk züllöttségének és kilátástalanságának a bemutatására, és azon írások sorába tartozik, melyekről korábban azt mondtam, hogy egyre több ilyen születik.] A történelemben soha nem volt Németország szellemi, kulturális, politikai és katonai színvonala olyan alacsony, mint ma, és soha nem volt a német nép spirituálisan és intellektuálisan annyira korcs és lezüllött, mint amilyennek mi most megéljük. Miként Róma egykor a császárok bordélya volt, és a barbárok által kellett megtisztulnia, úgy kell most a dekadens Európát az oroszoknak, illetve a szlávoknak [valószínűbb, hogy az iszlámnak, csakhogy azok nem nevelhetők, míg a barbárok, az idézetben szereplő egykori oroszok és szlávok azok voltak] megtisztítania. José Antonio Primo de Rivera (1903-1936), a spanyol katolikus ellenállás alapítója szerint, akit a kommunisták kegyetlenül meggyilkoltak, ez a valóság: „Alighanem csak kétféle módja van a komoly életnek, a vallási és a katonai, vagy, ha úgy akarjátok, csak egy; hiszen ha nincs vallás, akkor nincs katonai szolgálat sem.” Ma egy istentelen társadalomban élünk egy mindent szabályozó közigazgatás járma alatt. A modern ember eme valóban rémisztő lelki és szellemi kríziséből, mely minden politikai válságot felülmúl, semmilyen kiutat nem látunk. A modern világ a naivitás, a gonoszság és a görénység egyvelege, mely csak egy kollektív öngyilkosság elmebajában végződhet. Az állam és a média által elrendelt totalitárius liberalizmus már régen kiszolgáltatta polgárait a lemészárlásnak, a megerőszakolásnak és a drog által való megmérgezésnek. És ezt az elviselhetetlen állapotot a német képviselőház elnöke „a globalizálással való randevúnak” nevezi (miközben az amerikai titkosszolgálat egykori igazgatója ezen a véleményen van: „Németország megsemmisíti magát”).      A liberálisok álma: „A földi paradicsom vér nélkül. Ha ezt az illúziót elkezdik megvalósítani, még a kemény sziklákból is vér fog folyni.” (Donoso Cortez) Arnold Gehlen (1904-1976) filozófus azt a politikai helyzetet, melyben mi ma élünk, így írta le: „Ördögi, aki a hazugság birodalmát létrehozza és a többi embert arra kényszeríti, hogy ebben éljen. Az ördög nem a gyilkos, hanem ő a Sátán, a rágalmazó, a hazugság atyja, ami egyúttal nem gyávaság, mint az emberben, hanem tényleges uralom. Betemeti a kétségbeesés utolsó kiútját, a felismerést, megalapítja a tébolyodottság birodalmát, hiszen a hazugságban berendezkedni, nem más, mint őrület.” Az oktatás- és a művelődésügy kulturális mélypontot hozott/hoz létre, a tudomány olyan infantilis, primitív változataival, mint a gender, olyan zagyva fogalmakkal, mint a „színesség”, „sokféleség”, „nyitottság a világra”, „homofóbia”, és a saját elhülyülést szolgáló programok megszámlálhatatlanul sok egyéb formája. Képzetlenebb és szellemileg visszamaradottabb politikusi és újságírói kaszt, mint a mai, még soha egyetlen korban sem létezett. A mindennapi gyűlölet- és uszító-adások a nyomaikban még konzervatívnak tűnő közszereplőkkel szemben, az új klíma-vallás propagálói, az ú. n. Fake-News, azaz hamis és szenzációs hírek, valamint a zöld és liberális politikusok perfid előnyben részesítése a konzervatívok és ú. n. jobboldali közszereplőkkel szemben, csak befejezi azt, amit elkezdtek, nevezetesen a nép teljes elbutítását és manipulálását. Egyébként az első „klíma-menekülőkről” már a Biblia, a Gilgames-eposz és az indiánok és Aborigines [valamely vidék őslakói, nevüket Itália ősnépeinek egyikéről kapták] többezer éves elbeszéléseiben szó van, a Szahara egykor virágzó kert és egész Észak-Afrika gabona-paradicsom volt. Extrém klímaváltozások, csikorgó fagyok és perzselő hőség minden korban nagy éhínségek, természeti katasztrófák okozói voltak, amióta csak ember él a földön. A történelem első időjárás-naplóját Ptolemaios vezette, és a római légióknak Germánia és Britannia meghódítását az alpesi gleccserek – melyek addig természetes határként védték az északi területeket – éppen akkor zajló nagykiterjedésű olvadása tette lehetővé. A klíma világtörténete egyértelműen bizonyítja, hogy a klímaváltozásokat a nap aktivitásai, a monszunszelek, és mindenekelőtt a vulkánok kitörései okozzák. Krisztus után 536-ban egy Hondurasban található vulkán kitörésének Európában, sőt Kínában is észlelhető kihatásai voltak. A sztratoszférába került vulkáni hamu a földön hideghez és nedvességhez vezetett, és elhomályosította a nap fényét. Ennek következtében a nedves-hideg Európában elterjedt a pestis, melyben a lakosság egyharmada meghalt. A természet csak lassan regenerálódott. Ugyanezen idő alatt a maják az elviselhetetlen hőségtől az Andok felvidékeire menekültek. A 8. században a föld annyira felmelegedett, hogy az Északi tenger egész évben hajózható lett és két évszázaddal később Izlandot és Grönlandot, mely szigetek teljesen jégmentesek lettek, a wikingek népesítették be. [Saját megélt tapasztalataim közül néhány: Kb. 1960-ban két hét fűtési szünetet kaptunk az iskolában, mert olyan hideg volt, hogy nem tudták az iskolákat fűteni. 1971-ben februárban két hétig 20 fokos meleg volt Budapesten, az 1970-es évek végén és 1980-as évek elején 7 teljes évig a hónak színét sem láttuk, Ausztriában és Németországban az összes alacsonyan fekvő sípályát végleg leszerelték. 1986-ban februárban Németországban két hétig folyamatosan mínusz 26 fok volt. Nem sokkal később, az 1990-es években annyi hó esett Magyarországon, hogy én személy szerint nem hittem, hogy ekkora mennyiségű hó valaha is elolvadhat, stb. stb. Arról már nem is beszélve, hogy a média és a politika egyáltalán nem mer a klímaberendezések és a mobilhálózatok időjárásra gyakorolt hatásával foglalkozni.]      A klíma tehát kezdetektől fogva kiszámíthatatlan, de ellentétben a múlttal, amikor a klímakatasztrófák az embereket bűnbánatra és Istenhez fordulásra késztették, a mai világban a félelem nem vallási spiritualitáshoz és tudományosan megalapozott intézkedésekhez vezet, hanem gyermekes hisztériához, melyeknek katasztrofális következményük lesz. A mesterségesen gerjesztett klímahisztéria csak a gátlástalan kalandoroknak és üzletembereknek, az ú. n. világ-klíma-tanács sámánjainak és a hazug zöld maffia tagjainak hajt hasznot.      Úgy tűnik, hogy a németek [és Európa más népei] saját országuk és népük elpusztítását rendben találják, és ahelyett, hogy védekeznének, vagy valamit tennének e folyamat ellen, olyan ostobaságokról tárgyalnak, mint az önjáró autó bevezetése, a dieseljárművek betiltása, és hasonló értelmetlenségek [miközben a média szünet nélkül modern boszorkányperekkel szórakoztatja őket]. Történelmi agylágyulás uralkodik mindenütt. Németországban [és egész Európában] népirtó rendszerek jutottak hatalomra, melyek kirekesztik a közéletből a másképp gondolkodókat, célzottan rágalmaznak, izolálják és megvetik mindazokat, akik nem hajlandók a hazugságaikat elhinni. Miközben gyalázkodó szavakkal illetik a még józan polgáraikat, a bal-terrorista bandákkal nyolc napon túl gyógyuló nyomorékokká veretik őket össze. Ezalatt az államilag finanszírozott baloldali „művészek” gátlástalanul halált követelnek a „jobboldali” érzelmű polgárokra.      Teljesen értelmetlen akár csak egyetlen mondattal is komolyan elkezdeni vitatkozni az uralkodó osztály képviselőivel Európa történelmi örökségéről és az európai népek identitásáról. Valójában polgárháborúhoz hasonló konfliktusban élünk, olyan háborúban, amelyben a szellem és a tradíció fegyvereit kell a kezünkbe fogni, és azokkal kell harcba vonulnunk, ha valamit eredményt akarunk elérni. Nekünk, keresztényeknek harcosoknak kell lennünk, hiszen „ecclesia militans” nélkül nem létezik „ecclesia triumphans”. Nem szabad visszarettennünk attól, hogy azt a tévhitet, hogy a világot és az embereket a „jó akarat” által jobbá és civilizáltabbá lehet nevelni, nevetséges és siralmas igyekezetként leleplezzük, mert mi tudjuk, hogy a gonosz létezik, és az emberi természet Isten hathatós segítsége és kegyelme nélkül mindig rosszra hajlik. Ez válik láthatóvá, amikor a Notre Dame ég, amikor templomokat gyaláznak meg, keresztényeket fejeznek le, köveznek meg vagy feszítenek keresztre, vagy „csak” megaláznak, kigúnyolnak, rágalmaznak és megtámadnak, ha ők a „német történelem” állítólag „legszabadabb országában” a magzatok élethez való jogáért szállnak síkra. E magzatok százezreinek a lemészárlását egyfajta „kannibál humanitásnak” lehet nevezni, mely semmiben sem marad le az „értéktelen élet” náci időkben dívott megsemmisítési intézkedései mögött. Feltéve: 2019. december 18. „Megint olyan korok jönnek, melyekben csak az lesz képes a túlélésre, ami hason csúszik. – A baloldali gondolkodásmódhoz hozzáadott néhány csepp kereszténység egy idiótát tökéletes idiótává alakít át”, írta Nicolás Gómez Dávila (1913-1994) kolumbiai filozófus [a huszadik század egyik utolsó ellenforradalmára, aki a felvilágosodás utáni korszak szinte minden eredményét és értékét megkérdőjelezte]. Hogy Dávilának mennyire igaza volt, azt a Németországi Protestáns Egyház tanácsának elnöke, Heinrich Bedford-Strohm (1960) újfent bebizonyította, amikor az egyik NGO-hajón tett látogatásakor nem átállotta a következő elmebajos kijelentést tenni: „Arcukba néztem, és Isten tekintetét láttam bennük.” [Ugyanezt a véleményt szimbolizálja Bergoglio új szobra is a Szent Péter téren.]      Eltekintve attól, hogy csaknem minden afrikai, akik a kalózhajókra nyomulnak, fiatal, erős, egészséges férfiak, akik a szegényeket, betegeket, öregeket magukra hagyják, Bedford-Strohm eme idióta mondata (aki nyilvánosan is elárulta Krisztust, a zsinati szektából való kollégájával, Marx „püspökkel”, amikor a mohamedánok előtt mindketten levették mellkeresztjüket) nem más, mint teológiai gyengeelméjűség, hiszen ki mondja neki, hogy nem éppen a Sátán arcába tekintett? Herbert Marshall McLuhan (1911-1980) kanadai tudós, filozófus, irodalomtanár és irodalomkritikus, rétor és kommunikáció-teoretikus találóan jellemezte ezt a jelenséget: „A morális felháborodás arra szolgáló módszer, hogy az idiótáknak méltóságot kölcsönözzön.” És Dávila ezzel kapcsolatban is pontosan fogalmazott: „Ha a kormányzók az egész emberiség ügyintézőinek kezdik magukat tartani, akkor közel van a terror.” A népek és nyelvek eltűnésének korában a konzervatívok és a jobboldali nézetűek „a metropolisz lelkileg legkorruptabb osztályával, az intellektuális alternatív-burzsoáziával állnak szemben, melynek egyetlen érdeke saját életstílusok expandálása”. (Rudolp Bahro, a német zöldpárt megalapítója) – Peter Helmes „Németország dögöljön meg – A zöldek tíz halálos bűne a német nép ellen” című könyvecskéjében ezeknek a véleményt-diktáló és -manipuláló embereknek, hazájukat gyűlölő és intellektuálisan nulláknak, akiknek Brüsszel és nem saját országuk fővárosa jelenti a központot, és az általuk minden elképzelhető eszközzel létrehozandó bal-zöld „új társadalmat” nagyon jól leplezte le. A zöldeknek már semmi közük a haza-, természet- és környezetvédelemhez. Ezt bizonyítja az a számtalan, naponta növekvő számú szélmalom-monstrum, amik alig produkálnak energiát, viszont a legszebb és legjobb megművelt területeket teszik tönkre [mint például nálunk a bábolnai zsíros földeket és a Dunántúl többi részét], súlyos egészségi károkat okoznak, és védett denevérek, énekesmadarak százezres elpusztulásáért és rovarok millióinak kiirtásáért felelősek. Hogy napról napra egyre több mezőgazdasági területet vagy erdőt tarolnak le, hogy egyre több ilyen monstrumot állíthassanak fel és a zöld klientúra zsebét még jobban megtöltsék, az korunk egyik legundorítóbb valóságához tartozik. Hogy a nemzeti és kulturális identitás mit jelent, azt a katolikus író, Gilbert Keith Chesterton így fogalmazta meg: „A tradíció annyit jelent, mint a társadalmi osztályok legmélyebb és leginkább félreismert osztályának, elődeinknek a választójogát elismerni. Ez a halottak számára jelent demokráciát; mert a tradíció megakadályozza, hogy a véletlenül éppen ma ide-oda futkosók arcátlan oligarchája átvehesse a terepet.” [A tradíció tisztelete és ismerete megakadályozhatná, hogy a véletlenül éppen ma ide-oda futkosók arcátlan oligarchája magához ragadhassa az uralmat.] Feltéve: 2019. december 20.