[Ez a honlap nem tekinti feladatának, hogy a zsinati szekta újabb és újabb gyalázatairól beszámoljon – erre egyébként is éppen elég sok internetes oldal szakosodott –, de ha annak oka van, akkor olykor mégis közread valamit belőlük. Az itt következő cikk azt igyekszik megint, sokadszorra már, bizonyítani, hogy az ú. n. konzervatívok, tradicionalisták még Bergoglionál is súlyosabb vétket követnek el, hiszen éppen a legfogékonyabb, valamilyen útmutatást, igazságot keresőket vezetik félre. És miért? Egyedül azért, hogy pozíciójukat megtarthassák, ismertek, sőt elismertek lehessenek – mert más okot, hacsak nem tételezzük fel, hogy elmegyógyintézetbe való őrültek – egyszerűen nem lehet találni a viselkedésükre. Következzen tehát Roberto de Mattei újabb, mindenfajta logikát, de mindenekelőtt a katolikus tanítást súlyosan megtagadó tanulmánya. – Ennek természetesen legfontosabb része, hogy Bergoglio-t, az Antikrisztust, vagy annak közvetlen előfutárát, és akit ő nyilvánosan, ebben a cikkben is, eretneknek nevez, következetesen „Ferenc pápának” nevezi. Ez a magyar fordítás Mattei-nek ezen szentségtörését – hiszen Krisztus Helytartójáról józan aggyal ilyet nem lehet állítani – nem veszi át.] Bergoglio beszédeiben a leggyakrabban előforduló szavak egyike a „meticciato” szó, ami a fajok összekeveredését, hibridizációt, más nyelveken korcsot, keveréket, fattyút jelent. Bergoglio azonban ennek a fogalomnak tágabb jelentést ad, olyat, aminek már nem csak faji és etnikai, de politikai, kulturális, sőt még teológiai értelme is van. Ezt tette december 12-én (Guadalupe Miasszonyunk ünnepén) a Szent Péter bazilikában is prédikációjának azon kijelentésével, miszerint Miasszonyunk „érettünk keverék akart lenni, elkeveredett, és nem csak a látnokkal, Juan Dieguito-val, hanem a néppel. Keverékké vált, hogy mindenki anyjává lehessen, elkeveredett az emberiséggel. Miért? Azért, mert ő Istent keverékké tette. Ez a nagy titok: Mária, az anya, összekeveri Istent, valóságos Istent és valóságos embert a fiában.” (L’Osservatore Romano, 2019. december 13.) Hogy Bergoglio tudatában van-e ennek vagy sem, az Isten megtestesülése misztériumának ezen hibrid látásmódja Eutyches (378-454) eretnekségéből származik. Eutyches a konstantinápolyi Jób-kolostor főnöke (archimandritája) volt, a monofizitizmus nevű krisztustani eretnekség szerzője. Eutyches szerint Krisztusban nem két (isteni és emberi), hanem csak egy természet van. Ezt vallotta: „A mi Urunk az egyesülés előtt ugyan két természetből volt, ezután [megtestesülése után] azonban csak egy természete lett.” Vagyis azt tanította, hogy a megtestesüléskor Krisztus istensége és embersége összeolvadt (elkeveredett egymással), hogy egy tertium quid, egy hibrid keverékké váljon, aki se nem Isten, se nem ember. Tehát azt állította, hogy Isten megtestesült Fiának egyetlen, hibrid természete volt. Feltéve: 2019. december 20. A szabályos időközökben tartott konstantinápolyi pátriárkai zsinaton Flavianus pátriárka 448 novemberében Eutyches tanítását mint eretnekséget elítélte, a szerzőt magát pedig letették hivatalából. Eutyches egyszerre föllebbezett a pápához és a császárhoz. Ebben az időben Nagy Szent Leó († 461) volt a pápa, aki 449. június 13-án kelt, híressé vált dogmatikus levelével válaszolt Flavianusnak [DH 290-295], magát az efezusi zsinatot pedig rablózsinatnak (Latrocinium Ephesinum) jelentette ki. A pápa levelében mesteri pontossággal fejtette ki a Szentírásra és a keresztelési hitvallásra támaszkodva a Krisztus egy személyére és két össze nem keveredett természetére vonatkozó tanítást, mely szerint mindkét természet, az isteni is, az emberi is, a másikkal összekapcsoltan végzi sajátos tevékenységét.      Eutyches és barátja, I. Dioskoros, Alexandria pátriárkájának válasza nem sokáig váratott magára. A császár segítségével Dioskoros zsinatot hirdetett 449 augusztusában Efezusba, melyen nem engedték felolvasni a pápa levelét, és rehabilitálták Eutyches-t. Leó pápa tiltakozását jelentette be a császárnak, ám ő hamarosan meghalt. Ekkor, 450. július 28-án nővére, Pulcheria (399-453) lépett a trónra, aki Khalkedon-ban 451. október 8-ára új zsinatot hívott össze. Két nap múlva, a zsinat harmadik ülésén fölolvasták a zsinat előtt Leó pápa Flavianusnak írt dogmatikus levelét. A lektor alig végzett a felolvasással, amikor a résztvevők egyöntetű lelkesedéssel így kiáltottak fel: „Ez az Atyák hite, és az Apostolok hite! Petrus per Leonem locutus est. (Péter szól Leó által.) Valamennyien ezt hisszük!” A Khalkedoni Zsinat dogmatikus határozatban jelentette ki: „A Szentatyák nyomdokait követve mindnyájan egy szívvel-szájjal valljuk és tanítjuk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus egy és ugyanaz a Fiú; Ugyanő tökéletes az istenségben és tökéletes az emberségben; Ugyanő valóban Isten és valóban értelmes lélekből és testből álló ember; Ugyanő az Atyával egylényegű istensége szerint és velünk egylényegű embersége szerint, 'minden szempontból hasonló hozzánk, a bűnt kivéve'; Aki az idő kezdete előtt az Atyától született istensége szerint; Ugyanő született a végső kor napjaiban az Istenszülő Szűz Máriából embersége szerint, érettünk és a mi üdvösségünkért.” [DH 301]      A Khalkedoni Zsinat főszereplői közül Flavianus-t, Pulcheria-t és Leó pápát szentté avatták, míg Eutyches-t az eretnekek között tartják nyilván. Az eutychianizmus számtalan variánsa között, melyek az elmúlt évszázadokban újra és újra felléptek, a protestáns világban fejlődött ki a kenózis tana, mely Szent Pálnak a filippiekhez írt levelében található szavait (Fil 2,7-8: „kiüresítette magát”, „megalázta magát”) kiforgatva, azt állítja, hogy Krisztus isteni fenségét nem gyakorolta. A XIX. század óta a lutheránusok egyik csoportja azt tanítja, hogy Krisztus lemondott isteni tulajdonságairól, „megfosztotta” magát tőlük, mert nem volt szüksége rájuk a megváltás munkájában.      Az Egyház mindig úgy értelmezte, hogy Szent Pál e szavaival Krisztust, mint az alázatosság mintaképét állítja a hívők elé, vagyis erkölcsi értelemben magyarázza Krisztus ezen önkéntes megalázkodását, hogy bár Isten volt és Isten maradt a kereszten is, megalázta magát, hogy végtelen nagyságát a mi testünk alázatosságában rejtse el.      A protestáns kenózis-tan nem fér össze Isten abszolút egyszerűségével és változhatatlanságával, melynek következtében az Ige nem mondhat le isteni természetének sem egyes mozzanatairól, sem azok gyakorlatáról. De ellenkezik a személyes egység dogmájával is, melynek értelmében az Ige két össze nem kevert természettel: a teljes isteni és a teljes emberi természettel rendelkezik. [vö. Katolikus Lexikon 1933] Az új-eutychianisták tagadják az értelem igazságát, mely szerint Isten maga a lét, a tiszta tett, végtelen tökéletességében változatlan, és egyúttal tagadják a hit igazságát, miszerint Jézus Isten-emberként egész élete alatt bírta istenségének alapját, Isten látását. Bergoglio „keveredés” teológiája, úgy tűnik, hogy magáévá tette Eutyches és utódainak eretnek pozícióját. Házi újságírója, Eugenio Scalfari 2019. október 9-i újságcikkében azt írta, hogy Bergoglio szerint Jézus „inkarnációja után megszűnik Isten lenni, és kereszthaláláig csupán ember” marad. A vatikáni sajtóiroda igazgatója, aki már ugyanezen a napon állást foglalt a Scalfari-cikkről, e kijelentéssel kapcsolatosan nem azt mondta, hogy Scalfari szavai nem igazak, hanem csak azt, hogy azok „inkább az ő személyes és szabad értelmezését tükrözik arról, amit Bergogliotól hallott”. Egyeseknek az a véleménye, hogy az eretnekség vádját csak akkor lehet valaki ellen felhozni, ha az egy kinyilatkoztatott igazságot formálisan és nyilvánosan tagad. Holott az eretnekek szavaik és tetteik többértelműsége, hallgatásuk és mulasztásaik által is leleplezhetők. [Pláne, ha nem egyszerű laikusokról, hanem olyan valakiről van szó, akinek a legfőbb tanítónak és a legfőbb pásztornak kellene lennie!]      Szerintünk helyén való Bergogliora azokat a szavakat alkalmazni, melyeket egy jelentős egyháztörténész, Pater Martin Jugie Eutyches-ről mondott: „Nehéz megmondani, mi volt Eutyches személyes véleménye a megtestesülés titkáról, mert ezt ő maga sem tudta. Eutyches azért volt eretnek, mert kétértelmű formulákat képviselt és védelmezett konokul, melyek kontextusukban ráadásul még hamisak is voltak. Mivel ezek a formulák ortodox magyarázatra is lehetőséget adtak, és bizonyos kijelentései megfelelő értelmezést is lehetővé tesznek, valódi gondolatait nem lehet kitalálni.” Bergoglio teológiája „keverék”, mert igazságokat és tévedéseket összekever, és zavaros keverékké alakítja át őket, melyben semmi nem világos, semmi nem egyértelmű és határozottan eldöntött. Semmit sem lehet biztosan definiálni, és az ellentmondásosság válik a gondolkozás és a nyelv lelkévé. (Miként a Pachamama szertartások mutatták) Bergoglio Isten Anyjával együtt az egész egyházat „össze akarja keverni”, össze akarja keverni a világgal, a világba akarja bemártani, hogy az felszívja magába. Csakhogy a katolikus Egyház szent és szeplőtelen, mint a szent és szeplőtelen Szűz Mária, Jézus misztikus testének anyja és példaképe. Isten Anyja nincs összekeverve, mert benne nincs semmi hibrid, semmi sötétség, semmi zavarodottság. Mária nem keverék, mert ő fény árnyék nélkül, szépség tökéletlenségek nélkül, hamisítatlan igazság, mindig szeplőtelen és mindig feddhetetlen. [A tragédia az, hogy de Mattei mindaz, amit itt (és a januári cikkében) Bergoglioról leírt, saját magára ugyanannyira érvényesek, mint Bergogliora: hiszen ő is minden megnyilatkozásában keveri az igazságot a tévedéssel: százszor elmondja, hogy Bergoglio eretnekségeket mond, és utána mégis következetesen pápának tartja és nevezi. Ebben a tanulmányában még az eddigieknél is világosabban kifejti, hogy Bergoglio eretnek, és mégsem hajlandó ebből az egyetlen katolikus és logikus következtetést levonni, amivel ő is csak a zűrzavart növeli, és embereket vezet félre.] Feltéve: 2020. február 8.