Ég a párizsi Miasszonyunk templom, avagy, a Sacco di Roma Franciaországban vette kezdetét
(forrás: traditionundglauben.wordpress.com – 2019. április 16.)
Mielőtt az ú. n. konzervatív barátaink arra figyelmeztetnek bennünket, hogy „nem kell túl sokat beleinterpretálni”, mi máris pontosan ezt tesszük: vagyis interpretálni fogjuk az 1163-tól 1345-ig épített párizsi Notre-Dame égését.
Mi mindent élt már túl ez a katedrális? Hány királyt, lázadást, forradalmat – és mégis: még mindig áll. Mert a hozzá hasonló katolikus katedrálisokhoz hasonlóan (Kölni dóm, Straßburgi katedrális stb.) nagyon hosszú ideig és alapos gondossággal építették meg.
Mi lehet a mostani tűzvész oka? Ezt nagy valószínűséggel soha nem fogjuk tudni (mert szándékosan elhallgatják). A lehetőségek: baleset, szándékos gyújtogatás, terrorizmus.
Ahogy azt a nemzetközi média gondosan elhallgatta, vagy csak néha mellékesen megemlítette, Franciaországban az utóbbi időben drasztikusan megnőtt a templom-gyalázások száma (ami korábban is szép számmal előfordult ugyan, de mintegy ez év januárja óta már napi tucatra emelkedett). Így tehát a Notre-Dame égése csak e szomorú folyamat eddigi csúcspontja volt. [Lásd a St. Sulpice templom égéséről készült videót.]
A Notre-Dame mostani égése szorosan összefügg Bergoglio ténykedésével. Bergoglio azért gyűlöli Európát, mert keresztény, illetve keresztény volt, mert innen indult ki a kereszténység elterjedése az egész világon.
[Marcello Pera szenátor, az olasz szenátus egykori elnöke, egy 2017. júliusában adott interjúban, melynek fő témája Bergoglio migráció-politikája volt, azt mondta, hogy Bergoglio „megveti a nyugatot, az a célja, hogy lerombolja, és mindent megtesz, hogy ezt a célját elérje”. Majd a riporternek arra a kérdésére, hogy Bergoglionak a nyugati politikai elittel közösen képviselt politikája nem túlságosan irracionális-e?, Marcello Pera többek között ezt válaszolta: „Nem, nem az. Én inkább azt mondanám, hogy benne a [ú. n.] II. Vatikáni Zsinat robbant fel végre egész forradalmi és felforgató radikalitásában. Ezek olyan ideák, melyek a katolikus egyház öngyilkosságához vezetnek. De ezek az ideák már akkor léteztek. Az emberek elfelejtik, hogy a zsinat időben megelőzte a 68-as diáklázadásokat, a szexuális forradalmat és az életstílus átalakulását. Bizonyos módon a zsinat megelőzte és provokálta ezeket.” [Lásd ezzel kapcsolatban a honlap eme cikkét: Bergoglio és a globális világ elitje.]
Franciaország, az az ország, amelynek a francia forradalom pestisét köszönhetjük, bizonyára azon társadalmak közé tartozik, melyekre az ateizmus a leginkább rányomta bélyegét [tegyük hozzá: Kelet-Németország és Csehország – melyek területén az ú. n. reformáció kezdetét vette – mellett, sőt, után]. Több mint két évszázad „szabadság, egyenlőség és testvériség” nem múlt el nyomtalanul benne. A francia egyházon szintén nem, ami az 1960-as években a Rajnai Szövetséghez csatlakozott, melynek a zsinati reformokat köszönhetjük. A franciák először a hitüket vesztették el, azután identitásukat és most templomaikat, melyek megvédéséért, megtartásáért senki nem harcol.
Tudjuk, hogy semmi nem történik Isten akarata vagy beleegyezése nélkül. A párizsi Miasszonyunk temploma tehát Isten engedélyével égett. Isten – valószínűleg –, azért engedte meg ezt, mert nem akarta, hogy ezt a templomát tovább is meggyalázzák a NOM-os misék, a rabbik nagyböjti prédikációi, a femen-aktivisták orgiái stb. által. Isten haragszik ránk, különösen pásztorainkra és ezért veszi el tőlük a templomokat. Ezt a módszert már az Ószövetségből ismerjük, hiszen amikor Izrael vétkezett, Isten megengedte, hogy a választott nép épületeivel együtt a pogány népek kezébe kerüljön. „Ha elém járultok színem látására, ki kér rá benneteket, hogy udvaraimat tapodjátok?” (Iz 1,12)
Habár ez a modern gondolkodásmódunk teljes átállítását követeli, mégis helyesnek tűnik annak feltevése, hogy minden anyagi és látható nem más, mint a spirituális és láthatatlan való képmása és konzekvenciája. … Isten nem rombolja le, vagy nem hagyja ok nélkül lerombolni templomait. … Ha a templomokban nem Isten által akart kultusz folyik, akkor világos, hogy nincs szükség templomokra a zsinati utáni együttlétek találkozóhelyéül. ….
Ratzinger mostanában kiadott újabb bölcsességeit] e szavakkal fejezte be: „Gondolataim végén szeretnék köszönetet mondani Ferenc pápának [!] mindazért, amit tesz, hogy nekünk mindig újra megmutassa Isten világosságát, ami ma sem hunyt ki. Köszönöm, Szentatya! [!]” – És ezek után ne égjenek a templomok? „Ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.” (Lk 19,40)
És a kövek kiabálnak, mert égnek. 1527-ben, pontosan 10 évvel Luther nyilvános fellépése után pusztította el V. Károly császár többségében protestáns zsoldosokból álló hadserege Rómát, ez az esemény kapta a Sacco di Roma nevet. Miután ezt az eseményt az Egyház (akkor még) teljesen nyilvánvalóan Isten büntetésének ismerte fel, magába szállt, és elkezdte a hitbeli megújítás munkáját. Netán ebből a mostani párizsi tűzvészből indul ki Sacco di Europa (Európa kifosztása), mely az egész kontinensen végigsöpör? A „menekültek” baráti támogatásával, akik egy európai kalifátus megalapítását tervezik? Európa biztos, hogy nem fogja magát megvédeni, hiszen már se identitása, se bátorsága nincs meg ehhez. Ki adná oda az életet a McDonald üzletekért?
A nagyhét zsolozsmájában Jeremiás síralmait olvastatja az Egyház; e versekből megismerhető Isten pedagógiai módszere. Isten mindig büntet, ha követeléseit nem teljesítik, és így robbannak ki a titokzatos tűzvészek, és omlanak össze egész jelképek. Ha Isten áll az első helyen, akkor minden a helyén van. Ahol Istent az utolsó helyre teszik, ott minden összeomlik.
A párizsi Notre-Dame jelképterhes égése
Írta: Giuseppe Nardi
(forrás: www.katholisches.info – 2019. április 15.)
Hétfőn röviddel hét óra előtt csaptak fel a lángok a párizsi Miasszonyunk templom tetőszerkezetében. Rövid idő múlva már az egész tető lángokban állt. A kár elsősorban eszmei és szimbolikus. Párizs legnagyobb és legjelentősebb templomát a francia forradalom alatt meggyalázták. A forradalmárok betiltották a katolikus kultuszt és a katedrálist az „ész templomává” tették, miközben egy félmeztelen szajhát emeltek az oltárra. Miután mind ők, mind későbbi utódaik a kommunista kommün alatt a katedrálist alaposan kirabolták, az ma már nem sok kincset és értéket rejt magában. Ez azonban semmit sem változtat a templom szakrális és kulturális karakterén, hiszen nem csak egy épületről van szó, hanem Isten egyik házáról. Mostani pusztulása hihetetlen tragédia a francia nemezt, Európa és a kereszténység számára. A párizsi Notre-Dame-nak akkora a kisugárzása, hogy sokkal többet, mint csupán egy nép identitását és egy kontinens identitását fejezi ki. Notre-Dame Európa lelke, egy lélek, melyet meggyaláznak, megtipornak, elárulnak és kiszolgáltatnak. Egy lélek, ami most ég.
A politikusok és a média az első lángok felcsapásakor már bejelentette, hogy egy merénylet, mint ok, ki van zárva. Nem mindenki van erről meggyőződve, különösen azok nem, akik értesültek az elmúlt hónapok történéseiről.
Az embereket nem csak Franciaországban, de az egész világon sokkolták a tűzvészről mutatott felvételek. A képek apokaliptikusak. Mindenesetre ezen szimbolikus épület égése, függetlenül a tűz kitörésének okáról, már önmagában szimbólum.
Egy nappal korábban, április 14-én, a katedrálisban Virágvasárnapot, Jézus bevonulását Jeruzsálembe, ünnepelték. Sok év fog eltelni, amíg az újjáépítés befejeződik, és a Notre-Dame újra híveket fogadhat.
Ami a tűz okát illeti: A francia „püspöki konferencia” röviddel ezelőtt jelentette be, hogy egyedül az elmúlt évben ezer támadás történt templomok ellen [mások ennél még több esetről számolnak be]. Az interneten számtalan fotó található, melyek e vandál támadásokat mutatják be. Alig egy hónappal ezelőtt Párizs második legnagyobb temploma a Szent Sulpice templom gyulladt ki: a vizsgálatok azóta bebizonyították, hogy itt szándékos gyújtogatás történt. A Notre-Dame égése a francia és európai kereszténység szimbólumát akarta eltalálni, és ez sikerült is neki.
A katolikus templomok elleni merényletek felfoghatatlanul magas száma egy olyan országban, mely „az Egyház legidősebb lánya” nevet kapta valamikor, komoly keresztényellenes hangulatot tükröz, és felfedi, hogy ezt különböző oldalak, különböző társaságok szítják. Sokáig még beszélni sem szabadott ezekről a támadásokról, csak a legutolsó időkben kezdtek a médiában néhány beszámolót közzétenni róluk.
Franciaország a forradalom országa, ami a kulturális klímát alapvetően és maradandóan megváltoztatta. A liberális és szocialista egyházellenesség mellett még egy újpogány jobboldali mozgalom is létezik, mely keresztényellenességében alig marad el a baloldaliak mögött. Ezen kívül még működik a Franciaországban hagyományosan erős szabadkőművesség, különösen az állami apparátusban. És létezik egy új keresztényellenesség is, amit a tömeges bevándorlás hozott magával. A mohamedánok mára már minimum az egyötödét vagy még ennél is többet teszik ki az ország lakosságának. …
A kérdés tehát az, hogy milyen nyomot hagynak az égő katedrálisról mutatott képek a különböző csoportokban, nem utolsósorban a súlyosan sérült francia kereszténység, és egy büszke, de igencsak bizonytalanná vált nemzet lelkében. A lángok okozta sokk vajon fel fogja-e rázni az egyházat? A katasztrófa, mely Párizst és Franciaországot a Nagyhét kezdetén megrázta, katarzissá válik-e számukra, hogy egy új kezdet elindulhasson vagy sem? Vagy a Notre-Dame égése maga a végső aktus és a csúcspont egy olyan ország és egyház drámájában, mely saját magát adta fel?
A szorongattatás és üldözés az egyházat az elmúlt 230 évben Franciaországban – súlyosabban, mint bárhol máshol – megtizedelte, és a gallikanizmus által vészesen meggyengítette. Mégis fennmaradt és kitartott. Csak az elmúlt 50 évben juttatta saját magát a szakadék szélére. Hol ér véget a története? Milyen üzenetet hordoznak számára azok a képek, melyek most járják be a világot, és sok embert megdermesztnek? Az első reakció nyilván a rémület, a megdöbbenés, annak tudatával párosulva, hogy a különösen szimbólum-terhes eseményeknek lelki dimenziójuk is van.
[A katolikus templomok meggyalázása nem csak Franciaországban dívik, hanem valójában az egész világon: Magyarországon is. A budaörsi Kőhegyen a Szeplőtelen Fogantatás kápolna meggyalázása legalább olyan istengyalázó, sátáni tett, mint a francia templomokban végbevittek, csakhogy a magyarról senki nem beszél. Mindenki, még a helyiek, élükön a kápolna tulajdonosa, a helyi „plébánia” sem törődik vele, és semmit sem tesz, hogy ettől a gyalázattól végre valahára megtisztítsa a Nagyasszonyunk tiszteletére szentelt kőhegyi kápolnát. Lásd a honlap eme cikkeit: Sátánisták Magyarországon és Isten nem fog közbelépni.]
A képmutatók könnyei
Notre-Dame, az EU és a keresztény gyökerek
Írta: Giuseppe Nardi
(forrás: www.katholisches.info – 2019. április 18.)
A párizsi Miasszonyunk templomának égése sokfajta reakciót váltott ki. Egyesek szimptomatikusak, mások csodálkozók, megint mások szörnyülködők. Fanatikus mohamedánok és radikális európai baloldaliak, akiknek elvből semmi sem szent, lelkesen ünneplik a tűz romboló munkáját. A pénzbeli felajánlások a magasba szökkennek. Mindeközben folynak a krokodilkönnyek is.
Mindazonáltal a jóérzésű emberek többsége tényleg őszintén megdöbbent, mély szomorúságot érez a város püspöki templomának katasztrófája miatt. Az Eiffel-torony valószínűleg híresebb, mint a Notre-Dame, de azt mindenki érzi, hogy az előbbi csak egy világi látványosság, melynek semmilyen erkölcsi jelentősége nincs. A Mária-bazilikánál azonban ez nem így van. Akár hiszi valaki, akár nem, hogy itt őrzik Jézus töviskoronáját, még a hitetleneken is szent borzongás fut át, amikor a félig elpusztult templomra tekint.
Mégis: Azok között, akik most hangosan siratják a „nyugat egyik szimbólumának” pusztulását, nincsenek sokan olyanok, akik minden lehetséges alkalommal határozottan megtagadják vagy csak figyelmen kívül hagyják Európa keresztény gyökereit? Vagy az EU nem lábbal tapossa Európa keresztény történelmét, amikor a Lisszaboni szerződés óta az EU alapokmányából kihagyják Istent és a kereszténységet?
„Most jajgatnak a képmutatók: 'Tőrdöfés a szívünkbe', 'A világ megrendült', 'A Notre-Dame könnyei', 'Egy seb Európa történelmében', 'Szívünkkel ott vagyunk' …. A képmutatók sírnak és nem értik, hogy az, ami Párizsban a szemük előtt történt, csak az, amit ők készítettek elő, akartak és támogattak” – írta Mario Giordano a La Verita napilapban.
Miért rendített meg bennünket annyira a Huszártorony leomlása? Mert ez a torony civilizációnknak, ami éppen most omlik össze, egyik szimbóluma volt. Gyökereink szimbóluma, amit elvágtak; emlékezetünk, amit kioltottak.
Hol voltak azok a képmutatók, akik most kórusban együtt sírnak, amikor mindezek történtek? Hol voltak, amikor megakadályozták, hogy az EU alapító okmányában Istent és a keresztény múltat megemlítsék? Hol voltak, amikor a keresztény szimbólumokat meggyalázták, bepiszkították, elpusztították? Hol voltak és vannak, amikor Franciaországban az elmúlt pár évben templomok ezreit gyalázzák meg, törnek bennük össze Mária-szobrokat, tabernákulumokat? 2019. március 17-én a Szent Sulpice templom állt lángokban, április 15-én a Notre-Dame. A híres, egykori párizsi papszeminárium templomában szándékos gyújtogatás történt. A Notre-Dame-i tűz valódi okát még nem állapították meg, de a politikai nyomás az első pillanattól kezdve hevesen ügyködik, hogy minden kriminális nyomot kizárjanak. A most jajgató képmutatók és a média mindezidáig hallgatott, amikor a templomok elleni vandál merényletek már elkezdődtek.
„Ha a Notre-Dame valóban olyan szimbólum, ami mindannyiunkké, akkor miért nem kezdték el korábban megvédeni?”, teszi fel a kérdést Mario Giordano. Akkor miért tűrték el szó nélkül, hogy oly sok módon meggyalázzák, például a politika zsoldosai, a femenek sorozatos szemérmetlen rohamai által? Miért hagyták szó nélkül, hogy ezeket a perszónákat a párizsi bíróság mindannyiszor felmentse? De a franciák nem csak a morális támadások ellen nem védték meg templomukat, de materiálisan sem, amikor az állam nem adott rá pénzt, hogy a megfelelő tűzvédelmi rendszert kiépítsék.
Most a szuper-gazdagok versenyt futnak, hogy ki ad többet a templom újjáépítésére. De hol voltak ők akkor, amikor két évvel ezelőtt sürgős renoválásra kellett volna pénz, mely csupán egy töredéke lett volna annak, ami most az újjáépítéshez szükséges? Vagy két évvel ezelőtt még nem volt sikk „a közös európai szimbólum” megmentőjének lenni?
Notre-Dame nem Macron, Juhnker és a moszkoviták [és a zsinati szekta] Európáját képviseli. Notre-Dame az igazi Európát reprezentálja, ami a keresztény civilizáció kifejeződése – és másik civilizáció nem létezik. Miasszonyunk temploma a mély, igaz értékeket képviseli, nem pedig egy felületes érték-locsogást. A Notre-Dame államaink és népeink keresztény gyökereit, a hit és a szentek történelmét képviseli. Azt az Európát, amit az EU buzgó védelmezői érdemtelennek tartanak megvédeni, és helyette új „katedrálisokat” és új „oltárokat” emelnek.
De akkor hogyan lehet, hogy mégis rengeteg ember, szerte a világon, szinte megkövülve, vagy kétségbeesve meredt a képernyőre a Notre-Dame égése közben. Hogyan magyarázható meg azok a képek, melyek a párizsi aszfalton térdeplő, imádkozó fiatalokat mutatták? A lehetséges magyarázat: Nem csak a Notre-Dame égése, de sokkal több történt, mert e katedrális pusztulása mindenki számára láthatóvá tette a mi drámánkat: civilizációnk összeomlását.
Hogy meddig fog ez a sokk tartani? Milyen hamar tűnik el felgyorsult életünk mindennapjainak nyomasztó, lelket romboló rohanásában? [A New York-i St. Patrick templom ellen tervezett merénylet, majd a húsvétvasárnapi Sri Lanka-i merényletsorozatok, úgy tűnik, nem engedik levenni a napirendről a történteket – A Notre-Dame égése láthatóan inspirálóan hatott a katolicizmus ellenségeire. És csak az, aki már találkozott olyan emberekkel, akik minden bajért Jézust és a katolikus Egyházat teszik felelőssé, tudja elképzelni azt a gyűlöletet, ami ezekben az emberekben ég.]
A muzulmánok, bármely csoporthoz is tartozzanak, „Allah diadalaként” ünnepelték, hogy a püspöki templom, Mária szentélye Párizs szívében, lángokban áll.
Mi mindenesetre megint a vesztesek vagyunk, hiszen civilizációnk úgy dől össze, mint a Notre-Dame Huszártornya. Gyökerek nélkül sincs se jövő, se élet. Ezért annyira visszatetsző azokat panaszkodni hallani, akik ezeket a gyökereket elvágták.
Mindazonáltal a Notre-Dame égésének van egy meglepetése is: lám, hirtelen mindenki egészen nyilvánvalónak jelenti ki, hogy Európa szellemisége egy középkori katedrálisban található! Tehát mégis csak a keresztben, ami – minként a fenti kép is bizonyítja – még a tűzvész után is túlragyogja a romokat!
A katedrálisban ott állt Szent Johanna szobra, hogy most is ott áll-e még, nem tudni. De ő volt az, aki hóhérainak a keresztre mutatva ezt kiáltotta oda: „Tartsátok magasra, hogy a lángokon keresztül is láthassam.”
Ha Európa tényleg azt akarja, hogy legyen még jövője, ha népeink és államaink jövőt akarnak, akkor ez csak úgy lehetséges, ha újra megtalálják keresztény gyökereiket: nem csak ma, és nem csak a Notre-Dame-ban.
Feltéve: 2019. április 21., Húsvétvasárnap, Urunk Jézus Krisztus feltámadásának ünnepén