[Fulton J. Sheen bíboros (1895-1979), New York érseke 1947-től rendszeresen tartott előadásokat a rádióban, melyekben többek között kora szellemi állapotáról is beszélt. Az itt következő prófétai beszéde 1951-ben hangzott el. – Minden szava egy az egyben ráillik Bergogliora és az ember-csinálta-egyházra.] Korunk jelei két igazságra mutatnak, melyek alól nem vonhatjuk ki magunkat: Az első az, hogy a történelemben annak kornak a végére értünk, amit reneszánsz-utáni kornak nevezünk, és ami az embert tette meg minden dolog mércéjévé. A második nagy igazság, amire korunk jelei mutatnak, az, hogy véglegesen elérkeztünk a civilizáció vallástalan korszakának végéhez, annak a kornak a végéhez, mely a vallást mintegy az élethez való egyfajta jelentéktelen adaléknak tekintette, egy jámbor különlegességnek, egyes emberek számára épületes erkölcsi ráadásnak, de a társadalom számára teljesen jelentéktelennek.      Az új korszakot, amibe belépünk, az emberi történelem vallásos fázisának nevezhetjük, de figyelem, ezt a kifejezést nem szabad hamisan értelmezni! „Vallásos” alatt nem azt értjük, hogy az emberek Isten felé fordulnak, hanem sokkal inkább azt, hogy az abszolútum iránti közönyösséget, ami a civilizáció liberális fázisát jellemezte, az abszolútum iránti szenvedély váltja fel. Mostantól kezdve a harc nem a gyarmatokért és nem a nemzeti határokért fog folyni, hanem az emberek lelkéért. A jövő konfliktusa két abszolútum között fog lezajlani: az emberré lett Isten és a magát istenné tevő ember, vagyis Krisztus barátai és az Antikrisztus cimborái között. Az Antikrisztust nem fogják így nevezni, hiszen ha annak hívnák, nem lennének követői. Támogatni fogja a tudományokat, de csak azért, hogy a tudományt arra használja, hogy valami mást elpusztítson. Lehet, hogy maga is beszélni fog Krisztusról, és azt fogja mondani, hogy ő volt a legnagyobb ember, aki valaha élt [lásd Ratzinger elméletét: Ratzinger és a zsinati egyház krisztológiája (németül: Joseph Ratzingers Irrlehre, melynek mottója: „Egy új Krisztust vezettek be, akinek leple alatt az antikrisztus belopakodhatott”)].      De az Antikrisztus nem fog vörös, szűk ruhát viselni, kéngőzt eregetni, farkat viselni. Ez a maskara segített az ördögnek, hogy az embereket meggyőzze arról, hogy ő nem is létezik, hiszen tudja, hogy soha nincs akkora ereje, mint amikor az emberek ezt elhiszik.      A Szentírás sehol nem beszél az ördögről úgy, mint egy népies mítoszról, egyfajta komikus figuráról, hanem határozottan a mennyből letaszított angyalnak, e világ fejedelmének nevezi meg őt, akinek az a feladata, hogy elhitesse az emberekkel, hogy nincs más világ a földin kívül. Logikája nagyon egyszerű: ha nincs mennyország, akkor nincs pokol sem. Ha nincs pokol, akkor nincs bűn sem. Ha nincs bűn, akkor bíró sincsen. És ha nincs bíró, akkor a rossz jó és a jó rossz is lehet. De Urunk azt mondja nekünk, hogy az ördög olyan hasonló lesz hozzá, hogy még a kiválasztottakat is félre fogja vezetni (lásd Mt 24,22) – de egy olyan ördög, mint amilyeneket a mesékben látunk, egészen biztosan nem tudna senkit megtéveszteni. [lásd a honlap korábbi cikkét: Minél közelebb a vég, annál szilajabban mulat és vétkezik a világ]. Akkor hát miként fog az ördög és eszköze, az Antikrisztus ebben az új korszakban megjelenni, hogy vallása számára híveket szerezzen? Az emberiesség, az emberszeretet nagy barátjaként fog megjelenni!      Békéről, jólétről és bőségről fog beszélni, nem, mint eszközökről, melyek bennünket Istenhez vezethetnek, hanem mint valóságos végcélokról. Könyveket fog írni az Istenről alkotott új ideáról, hogy az emberek életformájához alkalmazkodjon. A bűnt pszichológiailag elnyomott nemi vágynak fogja beállítani; rá fogja venni az embereket, hogy szégyenkezve vonuljanak vissza, ha embertársaik azt mondják róluk, hogy nem elég nagyvonalúak és nem elég liberálisak. A toleranciát a jog és a jogtalanság, az igazság és a tévedés iránti közömbösséggel fogja azonosítani. A válásokat azon ürügy alatt fogja támogatni, hogy a másik fél „vitális”. Azért hivatkozik majd a vallásra, hogy lerombolja.      De az emberiség iránti látszólagos szeretete, és a szabadságról és az egyenlőségről tartott simulékony beszédei közepette, lesz egy nagy titka, amit senkinek nem árul el: Nem hisz Istenben. Mivel vallása Isten atyasága nélküli testvériség lesz, még a kiválasztottakat is meg fogja téveszteni. Egy ellenegyházat fog felépíteni, mely Krisztus Egyházának majma lesz, mert ő, az ördög, nem más, mint Isten majma.      Ez a majom-egyház bírni fogja az igaz Egyház minden jelét és ismertetőjegyét, de kiforgatva és isteni tartalmától megfosztva. A modern, az Isten iránt a kétségbeeséssel határos szükségletet érző emberben magányosságában és csalódásában még inkább egy olyan közösség utáni vágyat fog ébreszteni, mely az embernek elképzelései és tervei egyre szélesebb körű megvalósulását ígéri és kínálja, a személyes vétek bevallásának és mindenfajta személyes elégtételadásnak szükségessége nélkül. Az apokalipszis korában élünk. Feltéve: 2019. február 26.