„Errare humanum est, perseverare diabolicum”
(forrás: www.katholisches.info, www.kath.net – 2019. április 12.)

Tévedni emberi dolog, a tévedésben megmaradni [a tévedéshez csökönyösen ragaszkodni] sátáni

Exhibicionizmus: Az orvostudomány szerint: Kóros hajlam nemi jellegű testrészek mutogatására; A vallás szerint: A jó ízlésbe vágó, gátlást nem ismerő őszinteség, a saját ferdeségeknek gátlástalan bevallására való koros hajlam.
Exhibicionista: exhibicionizmusban szenvedő, exhibicionizmusra hajlamos személy.
[Idegen szavak szótára]


VIDEÓ

Az Újszövetségben különösen Szent János apostol hívja fel a Krisztus-követők figyelmét arra, hogy Isten gyermekeivé lenni egyet jelent az e világtól való elfordulással. Evangéliumát is ezzel az igazsággal kezdi: „Az igazi világosság volt, mely megvilágosít minden világra jövő embert. A világban vala, és a világ őáltala lett, és a világ őt meg nem ismeré. Tulajdonába jöve, de övéi őt be nem fogadák.” (Jn 1,10-11)
     Jézus saját szavait így tolmácsolja: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen. – Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. – Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert én legyőztem a világot. – Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. – Jézus így válaszolt: Az én országom nem ebből a világból való. – Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete.” (Jn 14,27; 15,18-19; 16,33; 17,9/14-16; 18,36; 1 Jn 2,15)

Világ és Isten, világ és katolicizmus, világ és Jézus Krisztus: olyannyira ellentétes fogalmak, olyannyira ellentétes gondolkodásmóddal, világnézettel, erkölcsi követelményekkel járnak, hogy csak így értelmezhetőek: minél jobban szereti valaki a világot, annál jobban távolodik a katolikus hittől. És minél jobban szereti valaki a világot, annál jobban szereti saját magát, következésképpen annál jobban veti meg Istent. A katolikus hit, a megszentelő kegyelemben való lét, azaz az Isten országához való ragaszkodás kikerülhetetlenül hozza magával saját lényünk kicsinységének, és Isten abszolút nagyságának a felismerését és megvallását.

A filantrópok, köztük a magukat katolikusnak vallók folyamatosan azt szajkózzák – figyelmen kívül hagyva a Szentírás, azaz Isten egyértelmű intelmeit –, hogy semmiért ne szóljunk, semmiért ne bíráljunk senkit. Mert ha felhívjuk a figyelmet valami helytelen dologra – legyen az akár egy komoly vétség Istennel szemben –, csak a hívek békéjét, nyugalmát zavarjuk meg, és mi okozunk botrányt. Csakhogy ez nem igaz: Nem az okozza a botrányt, aki egy már elkövetett botrányra felhívja mások figyelmét, hanem az, aki a botrányt elkövette! Egy botrányt leleplezni, azaz a híveket figyelmeztetni a csapdára, minden katolikusnak kötelessége!
     Bergoglio és csapata, de mondhatjuk úgy is, hogy az egész zsinati szekta 60 év óta botrányt botrányra halmoz. Bergoglioig ezek a botrányok többnyire – de közel sem csupán – elméletiek voltak, de Bergoglioval ezek az elméleti eltévelyedések, tévtanok átkerültek a gyakorlati megvalósítás szakaszába. Ez már önmagában is szörnyűség, istengyalázás, de amit Bergoglio még ehhez hozzátesz, az már evilági mércével nézve is elviselhetetlen.

Bergoglio naponta jobban hasonlít ahhoz a kivénült bohóchoz, akinek már mindenki ismeri az összes viccét, és aki ezért állandóan igyekszik újakat kitalálni, hogy porondon maradhasson: újra és újra megdöbbentse a világot, és így elérje, hogy állandóan róla beszél a világ.
     A színészek között vannak ártatlan exhibicionisták, akik annyira szeretnek játszani, hogy amikor leszorulnak a színpadról, szinte belebetegszenek. Bergoglio nem ilyen, nem ártatlan bohóc. Bergoglio a világ és saját szemében Krisztus földi helytartója, aki azzal, hogy ezt a hivatalt elvállalta (joga lenne visszautasítani), egyúttal lemondott személyes énjéről: ezért kapott új ruhát, új nevet stb. A pápa a hívek és a világ szemében Istent képviseli a földön; nem a maga véleményét mondja és teszi, hanem Isten szól belőle, Isten cselekszik általa. És ezért olyan fájdalmas még a mi, azaz szedesvakantisták számára is az, ahogy Bergoglio viselkedik: nem az a lényeg, hogy magát a sárga földig lejáratja, hanem az, hogy ezzel egyúttal a pápaságot, a katolicizmust, a kereszténységet, de mindenekelőtt Istent és Isten Fiát járatja le! És ez megbocsáthatatlan, elhallgathatatlan, és elviselhetetlen.
     Ráadásul Bergoglio exhibicionizmusa nem emberi, hanem már sátáni méretű. A videón látható gesztusait valószínűleg már nem a Szent Egyed közösség, és biztosan nem kommunista és szabadkőműves barátai ajánlják neki, hanem ezek már belőle magából fakadnak (még akkor is, ha netán mostani akciója Dél-Szudánban valóban sikerrel jár; hiszen köztudott, hogy a Szent Egyed közösség arról nevezetes, hogy ő tud évek óta tartó fegyveres konfliktusokat megoldani: nyilván nem Isten, hanem a politika valódi, csak a háttérben maradó, onnan operáló iránytóival kiépített kapcsolatai révén. A Szent Egyed közösségről ITT találhatók adatok).
      Nem, Bergoglio láthatóan valódi élvezetet talál abban, hogy megalázkodik az arra érdemtelenek előtt, és zsarnokoskodik a neki kiszolgáltatottak felett. [Gondoljunk csak az Immaculata ferenceseire vagy Priebke esetére a sok-sok hasonló eset közül, melyek egy része ezen az oldalon olvasható.]
     Bergoglio valóban a Sátán küldötte, neki még csak megszállottnak sem kell lennie, hogy a Sátán parancsait kövesse, hanem maga igyekszik előre a Sátán kedvére tenni. Képzeljük el, mekkora diadalt érez most Sátán, amikor pöffeszkedve azt mondhatja Istennek: Lám az egész világ azon szórakozik, hogyan csúszkál térden a világ emberei előtt, köztük eretnekek előtt Krisztus földi helytartója! És még ha ő is tudja, hogy Bergoglio nem pápa, akkor is büszke lehet erre, hiszen a világ szemében az! Tehát hiába utasította őt el háromszor Jézus, amikor a 40 napi böjtölése után megkísértette, a végén látszólag mégis ő győzött, lám Jézus képviselője igenis meghajolt, a porban csúszik előtte! Ezek után lehet-e még abban kételkedni, hogy Bergoglio az Antikrisztus, vagy az antikrisztusok egyik fő képviselője!

Mindazonáltal még a sátáni gonoszságú Bergoglio sem tudna ekkora „sikert” aratni, ha nem lennének cinkosai, akik viselkedésükkel ugyanakkora botrányt okoznak, mint ő! VIII. Henrik Angliájában legalább egy püspök (John Fischer) és egy politikus (Morus Tamás) volt, aki szembe mert szállni a királlyal, és meg merte neki mondani, hogy amit tesz, az istengyalázás. Thuc érsek halála (1984-ben) óta egyetlen egy egyházmegyés püspök sem akadt, aki ezt meg merné tenni, még most Bergoglioval szemben sem! VIII. Henrik iszonyatos kegyetlenséggel végeztette ki azokat, akik szembe mertek szállni vele – a mai püspököknek mitől kellene félniük? Ki bánthatja őket? Ki veszélyeztetheti megélhetésüket, ha kimondanák, hogy „meztelen a császár”? Amit ők tesznek, az csak arra bizonyság, hogy cseppet sem jobbak Bergoglionál, és cseppet sem hisznek jobban Istenben, mint Bergoglio.
     És azok a klerikusok, egyházi alkalmazottak, akik mindezek ellenére megmaradnak a zsinati szektában, semmilyen mentséget nem találhatnak a maguk számára. Isten igenis felelősségre fogja őket vonni, hogy egymás után minden próbán, amit eléjük állított, elbuktak. Mert attól, hogy magánban Bergogliot nem tartják pápának, a világ előtt, de valóságosan is, ahhoz a közösséghez, szektához tartoznak, amelyet Bergoglio vezet! Onnan kapják a fizetésüket!
     És nagyonis lehetséges, hogy Isten azért engedi meg ezeket az egyre borzalmasabb, egyre szentségtörőbb produkciókat, hogy Bergoglionak akadjon már egy olyan botránya, ami miatt intézményének valamelyik tagja végre a megfelelő választ adja, és kiszáll ebből a sátáni gyülekezetből, azaz, aki végre Istennek tetsző választ ad a neki feltett vizsgakérdésre.

Voltak olyan idők, amikor az igazságot kimondókat senki nem ismerhette meg, mert aki ilyet tett, azt agyonhallgatták, lásd például Molnár Tamás vagy Karl Kraus sorsát. Ma azonban más a helyzet: Isten valószínűleg azért engedte meg az egyébként sátáni találmány, az internet elterjedését, hogy még azok is hallathassák hangjukat, elmondhassák, a világnak kikiabálhassák véleményüket, akik valóban az igazságot képviselik. Az internet mai elterjedése és a keresők használata mellett a világ minden részére eljutna annak a „megyéspüspöknek” a hangja, aki végre Istent választaná biztos állása, azaz Bergoglio, a Sátán ügynöke helyett. Bergoglio istengyalázó tetteinek számbeli növekedése, csakúgy, mint e tettek súlyosságának meredek emelkedése azt mutatja, hogy Isten ezeket az újabb próbákat, vizsgafeladatokat, jobban mondva, az ezeken való sorozatos elbukásokat, egyszer nagyon komoly érvként fogja az ítélethozatalkor felszámítani az elbukottakkal szemben. Nem akad senki ebben a zsinati szektában, aki ettől félne?

Az itt bemutatásra kerülő videón látottak után mi is feltesszük az ilyenkor szokásos kérdést – de nem felháborodásból, hanem abbeli igyekezetünkből, hogy megértsük, hogy Isten mit akar ezzel nekünk mondani, Isten mit kíván tőlünk ebben a helyzetben –, hogy Isten hogyan engedhet meg ilyesmit. E kérdésre a Szentírásban olvasottak alapján ilyesmiket válaszolhatunk:
     1) Jézus a kereszten nem csak fizikai fájdalmakat szenvedett, hanem lelkieket is, melyek, sok egyháztanító véleménye szerint, súlyosabbak voltak, mint fizikai kínjai. Ő mindent pontosan előre látott, így azt is, hogy a zsinati szekta hogyan fogja Őt elárulni, és előre látta azt is, amit Bergoglio naponta elkövet Ellene. Látta, és magára vette e bűnöket is, hogy Istennek elégtételt adjon ezekért is. Nos, felidézve Szent Pál szavait, ilyen és ehhez hasonló válaszokat adjunk magunknak: „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára” (Kol 1,24). Benne vagyunk a szenvedés idejében, és ez a szokásosnál is kedvezőbb alkalom, hogy Bergoglio e csúfos tette, és a zsinati szekta egyéb produkciói felett érzett fájdalmunkat engesztelésként, vezeklésként mi is, akik tudjuk és valljuk, hogy a zsinati szekta nem Krisztus Egyháza, és Bergoglio nem Krisztus földi helytartója, Istennek ajánljuk fel.
     2) Istennek Bergoglioval talán az is egyik szándéka, hogy a zsinati szekta összes tagja, hivatalnokai és követői mind, világosan, a legcsúnyább formájában lássák azt a gyülekezetet, amihez ők tartoznak, amit személyes ilyen-olyan érdekeik miatt nem hagynak el. Lássák, és piruljanak; hátha, ha a szeretet nem is, de a szégyen végre ráveszi őket arra, hogy végre Istenhez térjenek!
     3) Ha pedig nem, akkor az a büntetésük, hogy ezt végig kell nézniük. Hogy el kell viselniük a valóban katolikusok szánalmát, és a világ egyre fokozódó megvetését és hangos gúnyolódását: És ha mindezek ellenére még mindig nemet mondanak Isten segítő akcióinak, akkor tudják meg mind, hogy ők valóban Bergogliot érdemlik meg!


[A videón látottak előzménye: A függetlenségét 2011-ben megszerzett, többségében „keresztények” lakta Dél-Szudánban 2013 óta polgárháború dúl a törzsek között a hatalom birtoklásáért az olajban gazdag országban. Az ország vezetői két egymással ellenséges viszonyban álló törzshöz tartoznak; ez a konfliktus fő kiváltó oka. E két párt vezetői (az egyik katolikus, a másik presbiteriánus), együtt több más dél-szudáni politikussal, Bergoglio meghívására két napot töltött a római vendégházban egyfajta „lelki gyakorlaton” (korábban az ENSZ szervezett számukra ilyenfajta találkozót). Ezen eseményt lezáró találkozón vetette magát Bergoglio a politikusok lábai elé, hogy „békére buzdítsa” őket. A Vatikán így kommentálta az esetet: „a békéért mindent”.
     A fotókon nemcsak a térdre borulás látható, hanem az a szintén mostanában történt esemény, amikor Bergoglio Róma külvárosában „oltárt szentelt” egy templomban. Már az is borzasztó, hogy lányok „ministrálnak”, de hogy ezt kibontott, hosszú lógó hajjal teszik, hát … Aki ilyet kitalál, aki egy ilyen lányt, egyáltalán lányt odaenged, az soha nem olvasta a Bibliát, és egyáltalán semmi fogalma nincs a Biblia Istenéről. Persze nem ők az egyetlenek, akik így vannak ezzel, sőt.]


Feltéve: 2019. április 13. és 14.


vissza

AZ IDŐK VÉGE oldalra                              a KEZDŐLAPRA