Bevezetés Részletek a honlap egyik korábbi cikkéből: Hogy az Antikrisztusnak nem sokkal a „nagy uralkodó” után el kell jönnie az emberek hálátlansága és erkölcstelensége miatti büntetésként, azt már Olymposi Szent Methód püspök és mártír († 311) megjövendölte: „A keresztények a világ végső periódusában nem lesznek eléggé hálásak azért a nagy kegyelemért, amit a »nagy uralkodó« eljöveteléért, a tőle kapott csodálatos békéért és a föld termékenységéért kaptak, sőt, ismét bűnös életet fognak folytatni, olyannyira, hogy bűneik sebei Isten előtt jobban fognak bűzleni, mint a dögvész. … Újabb eretnekségek és zűrzavarok lépnek majd fel. Az igazságos Isten ezen annyira fel lesz háborodva, hogy Lucifernek összes ördögével együtt hatalmat ad, hogy a pokolból a földre jöjjenek és az istenteleneket még jobban megtévesszék.” Nectou jezsuita pap a jezsuiták egyik belgiumi házának elöljárója volt, és 1772. július 12-én szentség hírében hunyt el Bordeaux-ban. 1760. körül sok mindent megjósolt, melyek közül már sok minden megtörtént: például a jezsuita rend felszámolását (1773), a francia forradalmat (1789), alatta a koronázott fők kivégzésével (1793) stb. – Eleinte, amíg el nem jöttek a borzalmak napjai, senki nem hitt jövendöléseinek. Az ő ez idáig még nem teljesült jóslatai így szólnak: „Amikor majd azok az események, melyek az Egyház győzelmét előzik meg, közeledni fognak, a földön akkora zűrzavar fog eluralkodni, hogy az emberek azt fogják hinni, hogy Isten az embereket egészen kiszolgáltatta rendetlen hajlamaiknak, és a Gondviselés már nem törődik többé a világgal. Egyszóval, a rendetlenség annyira általánossá válik, hogy már senki nem igazodik ki benne. Amikor eljön az utolsó válság pillanata, mást már nem tud senki tenni, mint ott kitartani, ahova őt Isten helyezte, és magába zárkózva imádkozni, amíg a harag és Isten irgalmassága nem lesz kielégítve.” Részlet Karl Reimers, „A végidőkben vagyunk” című 1919-ben Hamburgban megjelent művéből: „A háború évei világosan megmutatták nekünk, hogy az államnak mekkora hatalma van az emberek felett. Az állam az elmúlt években a kíméletlenség olyan fokával, amit mi korábban elképzelhetetlennek tartottunk, avatkozott be a magánéletünkbe: előírta számunkra, mit és mennyit szabad ennünk, mikor világíthatunk házunkban, mikor és mennyi ideig tartózkodhatunk az utcán, mit olvashatunk és hova utazhatunk. Iszonyattal ismerjük fel, hogy mi történhet akkor, amikor a világ egész "állami teljhatalma" egyetlen kézben egyesítve fordul a kereszténység ellen.” Ezekiel próféta könyvéből, Ez 38,16-23: „Felvonulsz népem, Izrael ellen, mint a felleg, s elborítod az országot. Ez az utolsó napokban következik be. Felvonultatlak országom ellen, hogy a népek megismerjenek, amikor majd megmutatom rajtad a szemük láttára, ó Góg, hogy szent vagyok. Ezt mondja az Úr, az Isten: Rólad beszéltem a hajdankor napjaiban szolgáim, Izrael prófétái által, akik azokban a napokban megjövendölték, hogy felvonultatlak ellenük. Azon a napon, amelyen Góg Izrael földje ellen vonul – mondja az Úr, az Isten –, haragom fellángol bennem. Indulatomban, féltékenységemben és izzó haragomban így szólok: Valóban, azon a napon nagy rettegés támad Izrael földjén. Remegnek előttem a tenger halai, az ég madarai, az erdő vadjai, minden csúszómászó, amely a földön mozog, és minden ember, aki csak él a földön. A hegyek megrepednek, a sziklák leomlanak, minden fal a földre omlik. Fellázítom ellenük a föld minden borzalmát – mondja az Úr, az Isten. Mindegyiküknek a saját testvére ellen irányul a kardja. Aztán pestissel és vérontással ítéletet tartok fölöttük, záporesőt és jégesőt, tüzet és ként zúdítok rá és csapataira, meg a tömérdek népre, amely vele van. Így bizonyítom be, hogy nagy és szent vagyok, és kinyilvánítom magamat sok nép szeme láttára. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr.” Előszó Csakúgy, ahogy a zsidók Krisztus idejében a próféták jövendöléseiből következtethettek arra, hol és mikor fog a Messiás megszületni, milyen csodákat fog véghezvinni, milyen hatást fog elérni és milyen halállal fog meghalni, úgy ismerünk mi is számos pontos adatot az Antikrisztus személyéről Szent János apostol Jelenések könyvéből és a próféták írásaiból. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy az első keresztények az apostoloktól még többet és még pontosabb adatokat hallottak róla, miként ez Szent Pál apostol tesszalonikaiaknak írt második leveléből kitűnik. (2 Tesz 2,3-4/6-12: „Hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani.” – „A gonoszság titka már munkálkodik, csak annak kell még az útból eltűnnie, ami még késlelteti. Akkor majd megjelenik a gonosz, de Urunk Jézus elsöpri szája leheletével, és megsemmisíti jövetelének tündöklésével. Megjelenését a sátán erejéből mindenféle feltűnő tett, jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás is, azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna. Azért szolgáltatja ki őket az Isten a kísértés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak. Így azok, akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra.”) Ezek az adatok szájhagyomány útján terjedtek el az apostolok tanítványai és az egyházatyák között. Senki ne merjen olyasmit mondani, hogy az Antikrisztusról szóló értekezés felesleges, mert még nem élünk a végidőkben [én még a mostani egyértelműen apokaliptikus hetekben sem hallottam senkitől, hogy ezt a lehetőséget egyáltalában fontolóra vette, bármily formában megemlítette volna]. Egy olyan tanról szóló értekezés, amit a Szentírásban ilyen gyakran, sőt részletesen tárgyalnak, soha nem lehet fölösleges. A szent apostolok és az egyházatyák nem beszéltek volna olyan sokat az Antikrisztusról, ha ez a tan a keresztények számára nem bírna különös fontossággal és haszonnal. Mindazonáltal ez a tan a legnagyobb hasznot azon keresztények számára fog hozni, akik az Antikrisztus idejében fognak élni [véleményem szerint, mi most ebbe a korba léptünk bele, ha már egy ideje nem abban vagyunk].      Ily módon ezeket a keresztényeket már nem lehet annyira összezavarni, és könnyebben is tartanak ki, maradnak állhatatosak, ha megtudják, hogy mindez Isten engedelmével történik meg. [Ez a legeslegnagyobb tanulság most számunkra: Elfogadni, hogy emberi erővel már semmit nem lehet tenni azon démoni hatalom és annak üzelmei ellen, akik most elárasztották az egész világot. És minden erővel csak arra kell koncentrálni, hogy magunkat, és a közvetlenül ránk bízottakat mentsük, ha lehet testileg lelkileg, ha az elsőt nem lehet, akkor csak lelkileg.] A veszélyek előzetes ismerete az ilyen katolikusoknál csökkenti a rémületet. [Ez szintén fontos megkülönböztetési mód: Ki mennyire hiszi el, dől be a mostani abszurd hazugság-áradatnak, és mennyire vesz részt a tömeghisztériában? – Ez olyan kritérium, aminek alapján könnyű eldönteni, ki mennyire hisz Istenben, ki mennyire veszi komolyan Isten törvényeit és a katolikus tanítást.] I. fejezet Az Antikrisztus a világ végén jön el [A katolikus gondolkodók a kezdetektől vitatkoznak azon, hogy az Antikrisztus személy lesz-e vagy sem. A többség úgy véli, hogy igen, személy lesz, de szép számmal akadtak olyanok is, akik úgy vélték, hogy vagy egy birodalmat, vagy több személyt együttesen kell az antikrisztus alatt érteni. Szent János első levelében ezeket írta, 1 Jn 2,18 – 1 Jn 2,22 – 1 Jn 4,3: „Gyermekeim, itt az utolsó óra, és mint hallottátok, hogy eljön az antikrisztus, most sok antikrisztus támadt. Ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra.” – „Az az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút.” – „S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentől való, hanem az antikrisztusé, akiről hallottátok, hogy eljön, és most már a világban is van.” – Vagyis Szent János azon a véleményen volt, hogy nem egy bizonyos személy az antikrisztus, hanem mindazok, akik tagadják, hogy Jézus Isten Fia. Ezt viszont már elég régóta nyíltan tagadják a zsinati szekta tagjai, például vezetőik közül Ratzinger és Bergoglio, sőt már Wojtyla is ezt tette. – Prof. Spirago azonban nyilván maga is a többség véleményét osztja, mert e könyvében csak olyan szerzőket idéz, akik úgy vélik, hogy az Antikrisztus személy lesz.] Bellarmin, Suarez szerint az Antikrisztus nem egy társadalom, hanem egy bizonyos személy lesz. Aranyszájú Szent János szerint ember lesz, aki a Sátán egész hatalmát bírni fogja. Szent Hildegard szerint az Antikrisztus nem a Sátán lesz, hanem egy ember. Damaszkuszi Szent János szerint az Antikrisztus nem egy emberré vált ördög lesz, hanem valódi ember, vagyis nem lesz egyszerre ördög is és ember is. És nem is egy ördögtől megszállt ember lesz, mivel akkor nem tudna szabad akaratból cselekedni.      Az Antikrisztus az idők végén jön el. Ezekiel, amikor az Antikrisztusra (Góg) és ennek a megtért zsidókkal folytatott harcára utal, ezt írja (lásd még Jel 20,7-9-t is): „Felvonulsz népem, Izrael ellen, mint a felleg, s elborítod az országot. Ez az utolsó napokban következik be. Felvonultatlak országom ellen, hogy a népek megismerjenek, amikor majd megmutatom rajtad a szemük láttára, ó Góg, hogy szent vagyok.” (Ez 38,16)      Szent Hildegard ezt mondta: „A kárhozat fia akkor jön el, amikor a világ elveszti tartását.” X. Pius első enciklikájában, ami 1903. október 4-én jelent meg, ezt írta: „Kizártnak tartjuk, hogy ti nem tudjátok, hogy korunkban milyen galád háború folyik mindenhol Isten ellen. A pogányok tombolnak, és a népek felfuvalkodnak saját teremtőjük ellen. Isten ellenségeinek közös kiáltása szinte csak ez: Távozz tőlünk! Az emberek többségéből eltűnt az örök Isten iránti tisztelet, és se a nyilvános, se a magán életben nincsenek többé tekintettel Istenre. Minden erővel és ravaszsággal még az Istenre való emlékezést és istenfogalmat is igyekeznek kiirtani az emberekből. Ha figyelembe vesszük ezt a körülményt, akkor valóban tartanunk kell attól, hogy az emberek gonoszsága már a kezdete annak a bajnak, aminek a világ végén kell bekövetkeznie.” II. fejezet A Biblia kijelentései az Antikrisztusról Dániel könyvének 7., 8., 11. és 12. fejezetében, és Ezekiel könyvének 38. és 39. fejezetében beszél Isten választott népének az ellenségeiről. Az egyházatyák egybehangzó véleménye szerint a Jelenések könyvének 11. fejezetében Szent János apostol is az Antikrisztusról ír, csakúgy, mint a 13. fejezetben és a 19. fejezet 19-21. verseiben. Figyelemreméltó eközben, hogy jövendölései megegyeznek Dániel próféta jövendöléseivel.      Az elmúlt kétezer év során nagyon sok szent, látnok és szentéletű ember foglalkozott az Antikrisztus témájával; e különböző korokban és helyeken élt emberek munkáiban különösen az feltűnő, hogy az Antikrisztusról szóló leírásaik az évszázadok folyamán alig változtak.      Figyelmet érdemel az a tény is, hogy a keresztény vallás ellenségei szívesen hivatkoznak az Antikrisztusra, miközben a reményüknek tekintik. Nietzsche „Antikrisztus” című művében, melyben a kereszténységet szégyenteljes rabszolgavallásnak nevezi, az eljövendő Antikrisztust dicsőíti, mint az emberiség várva várt megváltóját a lelkiismeret kötelékei, és az öröklétben és Isten ítéletében való álságos hit alól. III. fejezet Az Antikrisztus büntetésként jön el az istentelenné vált emberiség számára Úgy tűnik, hogy a francia forradalom idején, annak összes szörnyűsége és istentelensége ellenére, az emberiség még nem volt érett az Antikrisztus eljövetelére [bár Szent János szavai szerint, az is nyilván egyike volt a „sok antikrisztusnak”]. Vagyis az Antikrisztus fellépte előtt az egész emberiségnek egységesen romlottá kell válnia [ez az, ami éppen napjainkban nyilvánul meg a legvilágosabban]; az egész emberiségnek fel kell mondania az engedelmességet Istennel szemben, és az egész emberiségnek fel kell lázadnia Ellene. Ekkor jön el az a pillanat, amikor nem egy parázna nőszemélyt (mint a francia forradalom idején), hanem az Antikrisztust nyilvánítják istenné.      Dr. Friedrich Wilhelm Helle († 1901 Münchenben) költő „Gottesminne” című művében azt a kérdést tette fel, hogy bekövetkezhet-e vajon az emberiség egészének romlottsága. Válasza igen volt e kérdésre, okként pedig ezt adta meg: „Mert a romlottság hasonlóan a vasúti sínekhez hosszában terjeszkedik, a távirat- és a telefondrótokban és a kábelekben villámsebesen terjed országokon és földrészeken át, és egy még soha eddig nem volt világforgalom 5 év alatt több romlottságot és megrontást képes előidézni, mint korábban 50 év. Ahol a rombolás összes ereje egyesül, és az egész pokol megnyílik, ott a gonosz magvak beérése sokkal gyorsabb, és a gonoszság aratása sokkal nagyobb, mint amilyen korábban lehetséges volt.” [Gondoljuk meg, hogy Helle 1901 előtt írta e sorokat; és képzeljük el, hogy ma mit írhatna: mekkora sebességgel és erővel terjed ma a gonoszság?] A 20. század szörnyűséges eseményei, amik nyilvánvalóan Isten intelmei voltak az emberiség számára, hogy térjenek meg, tartsanak bűnbánatot és vezekeljenek, pont az ellenkező hatást váltották ki az emberiségből. Beteljesültek rajtuk a Biblia szavai: „Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg.” (Jel 16,10-11) Az 1920-as Trianonban aláírt békeszerződésekről az olasz Addeo von Nikosia püspök egyik pásztorlevelében ezt írta: „Azok a békeszerződések, melyeket rákényszerítettek a legyőzött nemzetekre, beszédes példája annak, mit képes a világ Isten nélkül létrehozni.”      Essen pásztor 1919-ben megjelent „Mikor jön el az Antikrisztus” című művében ezt írta: „Mégha Oroszország és Németország és a korábbi Ausztria érett is már az Antikrisztusra, ez még nem elég. Előbb a szocialista forradalomnak az egész világot hatalmába kell kerítenie, és csak akkor, miként ezt feltételezhetjük, jön el az Antikrisztus ideje.” [A Fatimai Szűzanya mondta Luciának, hogyha követelését, miszerint a pápa a világ valamennyi püspökével együtt felajánlja Oroszországot Szeplőtelen Szívének, teljesítik, akkor megmenti a világot; de ha nem tesznek eleget e kívánságának, akkor Oroszország szerte a világon elterjeszti tévedéseit – pontosan ez az, ami mára a világ legeldugottabb csücskén is megtörtént, és ez az a pillanat, amiről Essen pásztor beszélt: a szocialista forradalomnak az egész világot hatalmába kell kerítenie, és ez nyitja meg az utat az Antikrisztus előtt.]      Szent Brigitta († 1373) szintén ilyesmiről beszélt: „Az Antikrisztus ideje akkor jön el, amikor az igazságtalanság minden mértéket meghaladóan túlcsordul, és az elvetemültség a felmérhetetlenségig megnövekszik. [Pontosan ez az állapot, amit most a világ elért. Gondoljunk például a magyar egészségügyi miniszter parancsára, miszerint 36 ezer krónikus, többnyire idős, magatehetetlen beteget kell a kórházakból, otthonokból elzavarni, részben kitenni az utcára, csakhogy a nemlétező járvány, nemlétező áldozatainak elég helye legyen; mindezt egy olyan országban, ahol eddig hat hét alatt mindössze kb. 1600 fertőzöttet – nem beteget – találtak: És ezt nevezi a kormány az emberek javára hozott döntésnek – ekkora kíméletlenségre talán még egy terrorista sem vetemedne, de egy idős, orvos-miniszter igen. Ha ez sem az „igazságtalanság és az elvetemültség minden mértéket meghaladó” gazsága, akkor mi?] Amikor a keresztények az eretnekségeket kedvelik, és amikor az igaztalanok az igazságosságot lábbal tapossák, az lesz a látható jele az Antikrisztus elérkeztének.”      Olymposi Szent Methód püspök és mártír († 311) ezt jövendölte: „A keresztények a világ végső periódusában nem lesznek eléggé hálásak azért a nagy kegyelemért, amit a »nagy uralkodó« eljöveteléért, a tőle kapott csodálatos békéért és a föld termékenységéért kaptak, sőt, ismét bűnös életet fognak folytatni, olyannyira, hogy bűneik sebei Isten előtt jobban fognak bűzleni, mint a dögvész. … Újabb eretnekségek és zűrzavarok lépnek majd fel. Az igazságos Isten ezen annyira fel lesz háborodva, hogy Lucifernek összes ördögével együtt hatalmat ad, hogy a pokolból a földre jöjjenek, hogy az istenteleneket még jobban megtévesszék.”      A fentebb már idézett Dr. Friedrich Wilhelm Helle „Antikrisztus” című eposzában azt írta, hogy az Antikrisztus eljövetelét megelőző korban a bálványimádás újra feléled, még Rómában is [hát nem ezt csinálta Bergoglio szektája tagjaival! És nem ezt csinálja világszerte az érvénytelenül „felszentelt” zsinati „papok” sokasága összes követőjével együtt?]; És hogy a művészet és a tudomány egészen a Sátán szolgálatába verődik, a papok és a szerzetesek pedig elfajzanak. Hogy az Antikrisztus valójában büntetés az istentelenné vált emberek számára, arra a Szentírás több helye is rámutat. Dániel próféta mondja: „Erőhatalom adaték pedig neki a mindennapi áldozat ellen a bűn miatt.” (Dán 8,12) [A német szöveg szerint: „A bűn miatt adatott neki hatalom.”] És Szent Pál ezt mondja: „Mert nem fogadták be az igazság szeretetét, hogy üdvözüljenek, ezért bocsátja rájuk az Isten a megtévesztés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak.” (2 Tesz 2,10-11)      Mivel tehát a világ az Evangélium szelleméről semmit nem akar többé tudni, büntetésként megkapja azt a szellemet, ami rokon az istentelen világgal, az Antikrisztus szellemét. Ezáltal az emberek még jobban arra fognak hajlani, hogy a hazugságot igazságnak és az igazságot hazugságnak tartsák, és mindenfajta bűnnek átadják magukat: „És mivel az emberek gonosz tetteik miatt már hitehagyottakká váltak, az Antikrisztusnak már nem esik nehezére, hogy egészen magához csalogassa őket.” (Dionysius von Lützenburg)      Az Antikrisztus az istentelenné vált népeket le fogja igázni és rabszolgaságba fogja hajtani, miként ezt elődei, a kisebb-nagyobb zsarnokok a történelem folyamán mindig megtették. Ameddig a világ országaiban a keresztény rend uralkodott, ez akadályt jelentett az Antikrisztus eljöveteléhez. Egyesek a Szent Pál által említett akadályt (2 Tesz 2, 6-12) úgy értelmezik, hogy az Antikrisztus csak azután jön el, miután minden nép egy hitben egyesül [nos, nagyon sok jel mutat arra, hogy ez az egész járvány-kísérlet azt a célt szolgálja, hogy végre megalakulhasson a világkormány, az egyetlen világállam egyetlen vallással – mindezt azzal a felkiáltással, hogy e nélkül az országok külön-külön nem képesek úrrá lenni a járványon]. IV. fejezet Az Antikrisztus onnan nyerte nevét, hogy ő Jézus Krisztus legnagyobb ellensége és ellenfele folytatása következik Feltéve: 2020. április 14.