Prof. Wald: Azt tudni, hogy egy konkrét esetben mi a jó és a helyes, és a helyesnek felismertet a külső és a belső ellenállással szemben meg is tenni, nem mindig könnyű: Ehhez nem elegendőek egyedül az irányt adó meggyőződések. Erkölcsileg jól cselekedni elsősorban a karakter kérdése, vagy, ahogy régebben mondták, az erényé. Ez alatt az embernek a felismerésben és az akarásban, a félelemben és a vágyakozásban való helyes döntését értjük. Az az ember erényes, azaz az viselkedik helyesen, annak az élete helyes, akinek tetteit az igazságosság érdekében egyedül a kérdéses dolog mibenléte [azaz az igazság, a valós tényállás] határozza meg. Erények, mint okosság, igazságosság, bátorság és önuralom a jellemnek olyan tulajdonságai, melyekre szükségünk van ahhoz, hogy helyesen ítélkezzünk és cselekedjünk. Az ember nem tud igazságos lenni és jól cselekedni anélkül, hogy előtte eszes legyen.

Kérdés: Az okosságot az erkölcsi erények anyjának nevezik. Mennyiben elengedhetetlen az okosság erénye a mostani korona-helyzetben?
Prof. Wald: A döntéshozók arra hivatkoznak, hogy egy nagy baj megelőzésének érdekében hozzák meg intézkedéseiket, melyekről azonban egyfelől komoly, független szakemberek, másfelől az eddig nyilvánosságra hozott, tehát mindenki számára hozzáférhető adatok mind azt mutatták ki, hogy feleslegesek, sőt, sok esetben kifejezetten károsak még a betegek számára is. …
     Az okosság erényéhez tartozik – még a nagyon sürgős esetekben is –, hogy mielőtt cselekszünk, előbb alapos és mindenre kiterjedő képet készítünk a fennálló helyzetről, oly módon, hogy jól megokolt véleményeket már a kezdetekben nem utasítunk vissza, és meghozott döntéseinket, ha szakmailag indokolt, felülvizsgáljuk.

Kérdés: Ha az erkölcsileg helyes döntés egyenlő a valós helyzetnek (a szakszerűséggel, a tényhez illő) valóban megfelelő döntéshozatal, akkor nem a legfontosabb először azt eldönteni, hogy az ember számára mi a szakszerű?
Prof. Wald: Az erkölcsileg helyes cselekvést az igazságosság határozza meg, mely nélkül békés emberi együttélés nem lehetséges. Az igazságosság erénye pedig arra vonatkozik, hogy mihez van a másiknak joga, vagyis hogy mivel tartozunk a másiknak, hogy vele szemben mit kell, és mit nem szabad megtennünk.
     Ez széles területet foglal magában, a pusztán erkölcsi illemtől a személy elidegeníthetetlen jogaiig. Alapvető jogainknak az állam által elrendelt korlátozásai jelenleg valóban együttélésünk alapjait teszi kockára. Ez azokra az esetekre is érvényes, melyekben a korlátozások, mégha csak meghatározott ideig vannak is érvényben, ellene mondanak az emberi méltóság védelmének. … A legfőbb jogilag védett érdek, aminek védelmére az államok és a nemzetközi közösségek kötelezve vannak, az ENSZ-alapokmányának megfogalmazása szerint „az ember méltósága” és nem az élete minden áron való fenntartása. Azok az intézkedések, melyek az emberek méltóságát figyelmen kívül hagyják és megsértik, megbocsáthatatlanul alapjog-ellenesek, és ezért igazságtalanok, jogtalanok, köztük mindenekelőtt a súlyos betegeknek és haldoklóknak teljes szociális és lelki gondozói elszigetelése. Az ember személy, és nem csupán egy saját vagy más számára kockázattal járó biológiai anyag. Ellentmond az ember méltóságának, hogy potenciális vírus-hordozóvá, illetve egy vírus okozta betegség áldozatává redukálják, amit saját és mások védelmére el kell különíteni, karanténba kell zárni. [Dr. Wodarg írta: Még soha nem fordult elő olyasmi az emberiség történetében, hogy egészséges embereket egészségügyi okokból karanténba zártak volna.] Sok minden azon intézkedések között, melyeket az állami hatalmak meghoztak, és amiket az egyházak ellenkezés nélkül elfogadtak, súlyosan sértik a jogot. ….

Az állami beavatkozások megítéléséhez mindenekelőtt ezt kell megfontolni: A mostani korona-válságig az állam jó okokból lemondott arról, hogy azon emberek személyes életkockázatába tiltásokkal beavatkozzon, akik egészségtelen és veszélyes életmódjuk miatt veszélybe sodorják magukat [gondoljunk csak az extrém sportok művelőire, az alkohol-, cigaretta-, drog-fogyasztókra stb.]. Holott azok száma, akik saját maguk hibájából helytelen életmódjuk következtében idő előtt meghalnak, évente százezrekre rúg. Ők ugyan senkit nem fertőznek meg [ez sem igaz, mert sokakat rántanak magukkal], de igen jelentős népgazdasági és szociális károkat okoznak, melyek ártatlanokat is érintenek. Halálukba az állam még is beletörődik, anélkül, hogy kényszerintézkedéseket hozna ellenük, ami egyfelől jogtalan volna, másfelől az ember méltóságával sem egyeztethető össze.

Kérdés: Mit kell az államnak figyelembe vennie, ha egy különleges esetben mégis beavatkozik?
Prof. Wald: Természetesen köteles alaposan és előítéletek nélkül mérlegelni a helyzetet. … Az államilag elrendelt korona-korlátozások esetében ezt a kötelességét az állam messzemenően elmulasztotta teljesíteni, miután a politika a koronával fertőzöttek halálának megakadályozását és a fertőzés-terjedés láncolatának megszakítását tűzte ki legfontosabb céljának, mely céloknak az emberi együttélés minden más területét alárendelte.
     Mindeközben mindenki előtt világos, hogy az emberek gazdasági, szociális – legyenek ezek családi, helyi, nemzeti vagy globális síkon mozgó – kapcsolatainak messzemenő és tartós megzavarása olyan károkat fog okozni, melyek a védő intézkedések hasznát messze felül fogják múlni. … Arról nem is beszélve, hogy egy működő és teljesítőképes egészségügy csak addig létezik, amíg ez megfizethető, nem is szólva a többi, szintén adóból és járulékból finanszírozott szociális rendszerről.

Kérdés: Meddig szabad az állampolgároknak eltűrni, ha egy állam súlyosan és makacs módon oktalanul és jogtalanul cselekszik?
Prof. Wald: Ez azt a kényes kérdést feszegeti, hogy létezik-e olyan kötelesség, mely előírja az államilag elrendelt és egyházilag elfogadott intézkedésekkel való szembeszállást. Az erényerkölcs oldaláról nézve pedig ez a kérdés így hangzik: Ha a védtelen emberekkel szemben most hozott állami és egyházi jogtalanságok miatt szükségesnek látszik az ellenállás, akkor ez nem követel-e a polgároktól bátor viselkedést? Nekem az a benyomásom, hogy az eltelt hónapokban hihetetlen csend uralkodott azok köreiben, akik a média és a politika egyoldalú és manipulált információáradata láttán hivatottak lettek volna arra, és különben minden más esetben hivatottnak is tartják magukat arra, hogy a közjó érdekében felemeljék a szavukat. Az ilyen viselkedés nem gyávaság? ….

Kérdés: Létezhet-e olyan helyzet, amelyben az embernek erkölcsi kötelessége [azért, hogy másokat ne fertőzhessen meg] minden szociális kapcsolatot beszüntetni?
Prof. Wald: [Mivel a döntéshozók erre a kötelességre hivatkoznak] ennek a kérdésnek nagy a jelentősége, mégis nagyon könnyű megválaszolni. Először: A tettek csak akkor tettek, ha tudáson és szándékon alapszanak. És csak akkor bűnösek, ha tudottan és szándékosan akarnak valakinek kárt okozni. Nem minden tett jogtalan és bűnös, amit valaki egy másik ember ellen tudása és szándéka nélkül követ el. Egy ember soha nem képes tetteinek összes következményét átlátni, ehhez Isten pozíciójában kellene lennie. Ezért léteznek az emberek történelmében valódi tragédiák, melyeket semmilyen etika nem tudott volna megelőzni. Aki az etikát megpróbálja ennyire kiterjeszteni, az elpusztítja saját életét, miként ezt Szophoklész Oedipus királya megmutatta. …
     Azok az erkölcsi erőfeszítések, melyeket különösen értelmiségiek támogatnak, miszerint a világot rendbe kell tenni, ne tévesszen meg senkit, hiszen a viselkedés erkölcsi rendje széleivel egy beláthatatlan jövő homályával határosak. Ralph Mc Inerny egyik könyvének előszavában Aquinói Szent Tamás etikájával kapcsolatban a következő világos megjegyzést fűzte ehhez: „Az erkölcsi rend (…) a sötétségben levő kicsi megvilágosított területnek tűnik. Az erkölcsi rend nem foglalja magában az egész emberi létet. Tamás észszerű módon az ember viselkedésére koncentrál (…), mert tökéletesen tisztában van azzal, hogy a tettek nem mesélik el életünk egész történetét.” ….

Kérdés: A tény, hogy az ember nem ura saját életének, sok ember számára egzisztenciálisan nehezen elviselhető. Ennek könnyebb elviselésére más erényekre is szükség van?
Prof. Wald: Előbb vagy utóbb minden embernek válaszolnia kell arra a kérdésre, hogy mit jelent a halál saját vagy olyan valaki számára, akit szeret. Meg lehet próbálni kibújni e kérdés alól, ameddig lehet. De vannak olyan emberek, akiknek a reménye egy halál utáni életre irányul, amit többé nem vesznek el tőlünk, és ami minden ember vágyát a boldogság után elképzelhetetlen módon túlszárnyalja.
     Azok az emberek, akik ilyen reménnyel élnek, és e reményből táplálkozva viselkednek, azért ilyenek, mert hisznek és szeretnek: először Istent szeretik, majd Istenen keresztül minden embert. Hit, remény és szeretet, ezek azok a keresztény erények, melyek a természetes erényeket, mint az okosság, igazságosság, bátorság és mértéktartó önuralom, magasan felülmúlják. Elsősorban a keresztények voltak azok, akik az újra és újra visszatérő pestisjárványokban életük kockáztatásával segítettek a betegeknek és haldoklóknak, és reményük, szeretetük eme bizonyságával a Krisztusban való hitet a nép között életben tartották és terjesztették.

Feltéve: 2020. május 22.