„Oltalmazz a gonoszok hadától, az elvetemültek tomboló dühétől!” (Zsolt 64,3) „A gonoszok és csalók viszont egyre mélyebbre süllyednek: tévúton járnak és tévútra vezetnek” (2 Tim 3,13) „Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket” (Jn 15,18)
„Amikor majd látjátok a szent helyen az iszonyatos pusztulást, amelyet Dániel próféta megjövendölt – aki olvassa, értse meg! –, akkor, aki Júdeában van, meneküljön a hegyekbe. Aki a háztetőn van, ne jöjjön le, hogy kivigye a házából holmiját, s aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elvigye köntösét. Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Imádkozzatok, hogy ne télen vagy szombaton kelljen menekülnötök! Akkora lesz a gyötrelem, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mindmáig és nem is lesz. Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.” (Mt 24,15-22)
1917-ben Fatimában a Szűzanya azt mondta Luciának [a három látnok gyermek közül Francesco csak látta a Szűzanyát, de nem hallotta, de Mária felszólítására a másik kettőnek pontosan mindent el kellett mondani neki; Jácinta hallotta és látta is a Szűzanyát, de nem mert vele beszélni; kérdéseket csak Lucia mert feltenni a Szűzanyának], hogy iszonyú csapások fogják sújtani a földet, ha az emberek nem térnek meg. Casimir Barthas, aki az egyik legautentikusabb könyvet („Die Kinder von Fatima” címmel) írta a Fatimai jelenésekről, így összegzi a Szűzanya megjelenésének okát és lényegét:
Casimir Barthas könyve végén idézi Jácinta szavait, melyeket ő a kórházban halála előtti utolsó heteiben mondott, és amelyeket az őt ápoló Maria Purifikata Godinho nővér jegyzett fel; ezekből valók a következő idézetek:
Mint már egy korábbi cikkben is szó volt róla, az emberek súlyos büntetések alatt rendszerint anyagi természetű csapásokat tudnak csak elképzelni: háborút, árvizet, földrengést, vulkánkitörést stb. Holott az a szellemi-erkölcsi káosz és lelki ínség, ami ma körbevesz bennünket, legfőképp beláthatatlan hosszúsága miatt, sokkal-sokkal nagyobb bajt és szenvedést, és sokkal-sokkal súlyosabb következményeket jelent, mint az említettek.
A hivatalos „katolikus”, de valójában zsinati szektában uralkodó állapotok mellett, el lehet azt képzelni, hogy létezik olyan gondolkodni képes ember, aki ma be akar lépni ebbe a szektába? És elképzelhető-e, hogy bárki kívülállónak el lehet magyarázni, hogy hol is van valójában Krisztus igazi Egyháza? Engem nemrég egy igazán jószándékú (egyébként egykor katolikusnak keresztelt) ember megkérdezett, hogy melyik közösséghez tartozom? Mit lehet erre a kérdésre válaszolni? Honnan kellene elkezdeni, és meddig tartana a válasz, ha belekezdenék? Hogyan foghat hozzá ma egy katolikus mindannak megmagyarázására, ami ma a katolikus Egyház körül történik? Mint egy másik hozzám érkezett levél tanúsítja, valódi megtérésre csak annak van lehetősége, aki eddig is nagyon komolyan vette a vallását – de ma hány ilyen található még a világban? Bergoglio az ú. n. „könyv-botrány” után a napokban megint magához hívatta kedvenc szabadkőműves újságíróját, hogy elmondja neki – aki azt majd újságjában ki is nyomtatja –, hogy meggyőződése, hogyha az „egyház” nem tart lépést a világgal, akkor megszűnik létezni. Ezek után, mit lehetne még a hivatalos „katolikusoknak” mondani, hogy végre észre térjenek, és belássák, hogy Bergoglio nem pápa, és a zsinati szekta összes tagjával együtt nem Krisztus Egyháza? Vagy ezek a hivatalos „katolikusok” azzal a kifogással mentegetik Bergogliot, és hagyják figyelmen kívül nyilvános megnyilvánulásait, hogy nem tud olvasni, vagy soha életében nem látott Bibliát? (Jn 18,36: „Az én országom nem ebből a világból való”; 1 Jn 2,15-16: „Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete, mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból.”) Ha mindezeket a rettenetes dolgokat végiggondoljuk, alaposan elolvassuk Urunk szavait, és elgondolkozunk a Fatimai Szűzanya – még autentikus, mert az igazi Luciának mondott – szavain, akkor emberi magyarázatként arra kell gondolnunk, hogy a Fatimában megjövendölt események már évtizedek óta beteljesedtek: Mivel az emberek nem tértek meg, Mária nem tudta tovább Fia karját visszatartani, és mindaz a borzalom, ami ma körülvesz bennünket Krisztus büntetése, vagyis azok a csapások, melyeket 102 évvel ezelőtt a látnokok így írtak le: „Nagyon súlyos büntetésekről van szó; … Néhány éven belül mindenféle rosszat meg fogunk élni ezen a földön.”
A Biblia a Sátánt elsősorban és legfontosabb jellemvonása alapján a hazugság atyjának nevezi: Jn 8,44: „A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.” – Zsolt 10,7: „Átkot szór és nem éri baj, szája álnoksággal és hazugsággal tele, nyelve alatt romlás és gazság rejtőzik.” – Zsolt 52,5-6: „Jobban szereted a rosszat, mint a jót, jobban a hazugságot, mint az igaz szót. Csak a romlást hozó szavakat kedveled, te álnok nyelv!”
Nemrég az üzenetekben hívtam fel a figyelmet Kpl. Stephan Maeßen előadására, aminek címe Gesellschaft am Abgrund, magyarul „A társadalom a szakadék szélén”, és amiben ő többek között azt fejtegeti, hogy az emberiség történelme az első világháborúval valójában végetért, ami azóta van, az nem más, mint a földi pokol megvalósítása. Az első világháborúnak az volt a célja, hogy az 1700 éves keresztény rendet, azaz Krisztus és a természet rendjét megdöntse, a másodiknak az, hogy ezt a pusztítást tökéletesítse, és a még megmaradt maradékot is végleg elintézze, majd ellenkező előjellel felállítsa Izrael államot, mely keresztény birodalom helyére lépett, csak ellentétes előjellel és szándékkal.
Na persze, az internet nem egy égből pottyant csoda, hanem nagyonis irányított valami. Igen ám, de hiába fordult elő a történelem folyamán már többször, hogy egyszerre nagy területeken a háttérből irányított a gonosz (francia forradalom, technikai forradalom, a 18. századtól szabadkőművesek stb.), Sátánnak eleddig soha nem volt ilyen kevés emberre szüksége a teljes irányításra, tökéletes uralom-átvételre, és soha nem lehetett ilyen anyagtalan fegyverrel, eszközzel, nyílt fizikai erőszak nélkül ilyen tökéletes és alapos eredményt elérnie!
És ha mindehhez még azt is meggondoljuk, hogy az emberiségnek szellemi-lelki felkészítését erre a káoszra a hitehagyott, egykor katolikus klérus végezte el, hogy a Vatikánban már 1963-ban trónra ültették a Sátánt, akkor a helyzet egyfelől még világosabb, másfelől még szörnyűbb lesz. [„A bukott arkangyal, Lucifer intronizációja a római katolikus citadellában 1963. június 29-én zajlott le: nagyon is megfelelő dátum egy történelmi ígéret beteljesítésére. Miként e szertartás minden híve tudta, a sátánizmus hagyománya már régen megjövendölte, hogy a fejedelem ideje abban a pillanatban jön el, amikor egy pápa Pál apostol nevét veszi fel. Ez az előfeltétel – jel az aratás beköszöntének idejéhez – nyolc nappal korábban Péter legújabb utódának megválasztásával teljesült be. A konklávé vége óta nagyon kevés idő maradt az előkészületekre, melyeket el kellett végezni, de a legmagasabb tanács mégis úgy döntött, hogy a fejedelem trónra emelésének nincs kedvezőbb időpontja, mint éppen a citadella két vezérének, Péternek és Pálnak az ünnepe. És e szertartásra nem lehetett alkalmasabb helyet választani, mint Szent Pál kápolnáját, mely nagyon közel fekszik a pápa lakosztályához. [Cappella Paulina]”] Sátán uralmának terjedését, majd – emberi szemmel nézve teljes – győzelmét a földön a zsinati egyház felelősei és a századok óta folyó egyre nagyobb méretű hitehagyás tette lehetővé. Az ellene folyó harcot pedig az újra pogánnyá vált ember tulajdonságai teszik lehetetlenné. A névtelen gyalázkodások áradatát, amit az emberi jogokra, a szabad véleménynyilvánításra való hivatkozás szül (gondoljuk csak meg, mi lesz azokkal a fiatalokkal, eljövendő nemzedékekre, akik egy ilyen világban nőnek fel, akik már nagyszüleiktől, szüleiktől szinte csak ezt látják!) az emberi természet tesz lehetővé. Saját szememmel láttam, saját fülemmel hallottam azt az embert, aki a televízióban elmondta, hogy minden embernek joga van azt írni az interneten, amit akar, a feletteseiről, munkaadóiról, egyáltalán mindenkiről, még akkor is, ha annak, amit ír, semmilyen valóságtartalma nincsen!, mert ez hozzá tartozik a jogállamisághoz, a demokráciához, benne az emberek szabad véleménynyilvánítási jogához!
Dogma, hogy Isten minden embernek megadja az elégséges kegyelmet az üdvösségéhez. És az is katolikus tan, hogy Isten minden embert tiszta lelkiismerettel teremt meg. Csakhogy az ősbűn óta minden ember rosszra való hajlammal születik, ezt még a keresztség sem tudja kiirtani belőle. A mai világ gonoszsága az üdvtörténet felől nézve abból fakad, hogy a legtöbb mai embernek a gonosz ellen való védekezésre, gonosz hajlamainak legyőzésére csak a lelkiismerete, az őrangyala és más emberi segítség marad meg. Ennyivel azonban nem lehet ellenállni a gonosz egyre erősödő, egyre agresszívebb támadásának. Ehhez az ellenálláshoz Isten kegyelme nélkülözhetetlen. Ezt viszont csak érvényes szentségekkel lehet megkapni! Az érvényes szentséghez pedig érvényes papok, érvényes rítusok és kegyelmi állapot szükségeltetik. Isten és a gonosz egy pillanatig sem fér meg egy helyen, az ember lelkében sem! Amikor egy ember a még tiszta lelkiismerete ellen cselekszik, először még talán csak enyhe bocsánatos bűnt követ el. De amint súlyos bűnt követ el, vagy ha a bocsánatos bűnök nagy mértékben felhalmozódnak, kitárja a Sátán előtt a szabad utat a lelkébe. És egyúttal kiűzi onnan Istent. És ekkor áll be nála az az állapot, hogy ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy másokat gyalázzon, erkölcsileg meglincseljen, tönkretegyen, élve darabokra tépjen. Úgy ahogy ezt az internet fórumozói teszik, és amiről Földi László beszélt. És amit S. Maeßen a földi pokolnak nevezett.
Lucia 1917. május 13-án, a Szűzanya első megjelenésekor megkérdezte őt, hogy ők hárman a mennyországba fognak-e jutni? Szűz Mária azt válaszolta, hogy igen, de ehhez Francesconak még egy feltételt teljesítenie kell, nevezetesen „minden nap el kell mondania a rózsafüzérét”. Két hónappal később, harmadik megjelenésekor, július 13-án (amikor már több ezren voltak jelen, de a látnokok reakcióin és egy kis fehér felhőcskén kívül semmit nem láttak) a Szűzanya a három gyermeknek egy pillanatra megmutatta a poklot. Lucia így vallott erről: „Meg kell köszönnünk jóságos mennyei anyánknak, hogy két hónappal előbb ígéretét adta arra, hogy mi a mennybe jutunk, különben a rémülettől és az iszonyattól meghaltunk volna.” Végezetül – erősítésnek – következzen még néhány idézet a Bibliából: „Akkor majd megjelenik a gonosz, de Urunk Jézus elsöpri szája leheletével, és megsemmisíti jövetelének tündöklésével. Megjelenését a sátán erejéből mindenféle feltűnő tett, jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás is, azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna. Azért szolgáltatja ki őket az Isten a kísértés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak. Így azok, akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra.” (2 Tessz 2,8-12) „A bűnös dicsekszik kedvteléseivel, a rabló káromkodik, az istentelen semmibe veszi az Urat: "Haragja fenn a magasban, bosszút nem áll, Isten nincs!" – ez minden gondolata. Mivel útjai mindig sikeresek, s ítéleteid túl messzinek tűnnek neki, gúnyolja összes ellenfelét. Így beszél szívében: "Nemzedékeken át nem ingok meg soha." Átkot szór és nem éri baj, szája álnoksággal és hazugsággal tele, nyelve alatt romlás és gazság rejtőzik. A nádba bújva les, hogy az ártatlant orvul megölje, szeme a szegényt fürkészi. Úgy bújik meg a lesen, mint az oroszlán a sűrűben: várja, hogy ráronthasson a védtelenre, megragadja és hálójába húzza a szegényt. Figyel, rejtőzik, a földre lapul, s a gyenge áldozatul esik hatalmának.” (Zsolt 10,3-10) „Mit dicsekedsz gazságoddal minden nap, te, hatalomnak embere? Az eszed azon jár, hogyan árthass, nyelved, mint éles kés, rágalommal sebez. Jobban szereted a rosszat, mint a jót, jobban a hazugságot, mint az igaz szót. Csak a romlást hozó szavakat kedveled, te álnok nyelv! Ezért megsemmisít és örökre eltaszít az Isten. Kiragad sátradból, kitép az élők földjéből.” (Zsolt 52,3-7) „Szeretteim, gondoljatok arra, amit Urunknak, Jézus Krisztusnak apostolai megjövendöltek. Megmondták nektek, hogy az utolsó időben lesznek majd, akik gúnyolódnak, akik istentelen szenvedélyeiktől vezettetve élnek. Ezek azok, akik szakadást okoznak, akik érzékiek, akikben nem él a Lélek. De ti szeretteim, ti szent hitetek alapján épüljetek fel; imádkozzatok a Szentlélekben, tartsatok ki az Isten szeretetében, és várjatok Urunknak, Jézus Krisztusnak örök életet szerző irgalmára. Némelyeket utasítsatok rendre, mert még bukdácsolnak; másokat mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből; a többieket pedig rettegve szánjátok, s még a testük megfertőzte ruhát is gyűlöljétek.” (Júd 1,18-23)
|
vissza