Írta: Prof. A. Ernest Wilder-Smith Részletek
Az ilyesfajta kérdéseket, mint például „Isten miért nem vet gátat … valami bajnak?” általában azok teszik fel, akik nem veszik maguknak a fáradtságot, hogy pontosan végiggondolják, mi is a szeretet, vagy bármilyen más erény; mert aki ezt megteszi, az magától is egész gyorsan rájön e probléma megoldására, mégpedig olyan megoldásra, ami az értelmet teljesen kielégíti. Tehát a kérdés így hangzik: Mi a szeretet és az erény lényege?
A Biblia szerint Isten akarata az, hogy mi olyan sokat értsünk meg és fogjunk fel az Ő végtelen szeretetéből, amennyire csak erre véges emberi természetünkkel képesek vagyunk. Ezért küldött nekünk szeretetéről olyan formában üzeneteket, melyeket mi is meg tudunk érteni. Például irántunk való szeretetét az emberi szeretethez hasonlította, elsősorban a menyasszony és a vőlegény közötti szeretethez. Isten Fiának, Jézus Krisztusnak irántunk, emberek iránti szeretetét a Szentírás gyakran hasonlítja ahhoz a szeretethez, amit egy fiatal férfi menyasszonya iránt érez.
De ahhoz, hogy valaki képes legyen egy másik személyben szeretetet ébreszteni és viszonozni, néhány pontot jól meg kell gondolni.
2) A megrázó következményeket, melyek ezen egyszerű tény figyelmen kívül hagyásából keletkeznek, jól példázza a Bibliából Amnon és Támár esete (ld. 2 Sám 13). Amnon szenvedélyesen beleszeretett a szép királylányba, Támárba, de nem volt elég türelme, hogy udvaroljon neki, és megnyerje őt magának. Fondorlatos módon [egy másik ember gonosz tanácsára hallgatva] sikerült neki egyedül maradni a lánnyal, akit aztán megerőszakolt. Ilyen "viharos" volt a szeretete. Csakhogy egy "szeretet", ami nem tud udvarolni és várni, gyakran csak más elnevezése a testi élvezetnek. Amnon viselkedésének az lett a következménye, hogy heves "szeretete" semmibe foszlott, és ugyanolyan heves gyűlöletté változott (2 Sám 13,15: „Utóbb Amnont nagy utálat töltötte el tőle, úgyhogy az utálat, amely eltöltötte tőle, nagyobb volt, mint szerelme, amelyet előzőleg érzett iránta”) – miként ez az ilyen esetekben általában történni szokott. Támár szíve természetesen megrepedt, és „magányosan élt bátyja, Absalom házában” (2 Sám 13,20). 3) Összefoglalva tehát kimondható: Ahhoz, hogy meglegyen a lehetőség az igaz szeretethez, garantálva kell legyen a szabadság a szeretethez vagy a nem-szeretethez. Csak a teljes szabadság tesz lehetővé igaz szeretetet. 4. A Biblia azt tanítja, hogy Isten maga a szeretet. És mivel Ő maga a szeretet, a mi részünkről is igaz, meleg viszontszeretetet szeretne kapni. Hiszen a szeretet csak akkor elégül ki, ha kölcsönösségen alapszik, vagyis ha viszonozzák. Isten, a vőlegény körbeudvarol bennünket, mert el szeretné nyerni menyasszonya, azaz az emberek viszontszeretetét. Mivel Isten az igazi szeretet, ezt a viszontszeretetet nem kényszerítheti ránk. Egyedül az erre irányuló kísérlet megsemmisítené a szeretet egész alapját és lényegét. Igazi barátunkként mindent megtesz, hogy bebizonyítsa szeretetének valódiságát. Olyan messzire megy ebben, hogy Fiát, Jézus Krisztust a földre küldi, hogy emberré legyen, aki önként vállalja a halált, hogy bennünket a bűnből és a bűnök láncolatából kiszabadítson. Senkinek nincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért. Jézus Krisztus még ennél is többet tesz, hogy bebizonyítsa irántunk való szeretetét. Ellenségeiért adja életét, és ezzel a lehető legnagyobb szeretetet nyilvánítja ki, amire csak ember képes. Mindez olyan felfoghatatlanul nagy szeretet számunkra, hogy csak homályosan lehet a vőlegénynek menyasszonya iránt érzett szeretetével összehasonlítani.
5. Ezek után fontoljuk meg, mi történne, ha Isten az embert olyannak teremtette volna, aki nem képes önálló erkölcsi döntést hozni, hanem automatikusan teszi Isten akaratát, pont úgy, ahogy egy zár kinyílik, ha a helyes kulcsot dugják bele. Ha az ember úgy lenne megteremtve, hogy szeretetet adna, ha Isten a megfelelő gombot nyomja meg, akkor az igazi szeretet lenne? Képes egy ilyen rendszer, mely úgy van megalkotva, hogy gombnyomásra reagáljon, valódi erényt produkálni? Isten azon vágya, hogy igaz szeretetet ébresszen bennünk maga iránt, ezért jár mindig azzal a kockázattal, hogy szeretetének tárgya nem fogja az ő érzéseit viszonozni. Isten a földön és a mennyben a szeretet birodalmát akarta és akarja ma is felépíteni. De miközben ezt teszi, számol azzal a kockázattal, ami ezzel jár. A szeretet (és minden jó és erény) lényegéhez tartozik, hogy a megszerzésükre irányuló vágy azzal a rizikóval jár, hogy nem fogják őket viszonozni. Ezért fordulhat elő, hogy van olyan ember, akiben Isten szeretetet akar felébreszteni, mégsem fogja Isten szeretetét viszonozni. Ezért nevezik pont azok az emberek, akik nem sok gondolatot fecsérelnek a szeretet és az erény lényegének megismerésére, Istent gyakran kegyetlen zsarnoknak, aki minden korban brutális erőszakosságokat követ el.
Ugyanezzel a kockázattal jár a többi erény felkeltésére irányuló szándék is. Vegyük például az alamizsnálkodást. Ha egy szegény ember pénzt kér tőlünk élelemre, és mi adunk neki, akkor valami jót teszünk. Ha viszont az adóhivatal szólít fel bennünket, hogy fizessünk be egy bizonyos összeget a rászorulók támogatására, és mi befizetjük ezt a pénzt, akkor ez nem erény, még akkor sem, ha a tőlünk pénzt kérő szegény ember ily módon ugyanakkora összeget kap, mint amennyit korábban személyesen kapott tőlünk. Az első esetben önként adunk neki pénzt, ami erényes cselekedet. A második esetben az állam adókivetéssel kötelez arra minket, hogy adót fizessünk, és mi azzal, hogy ezt megtesszük, nem követünk el erényes tettet. Kierőszakolt jótékonyság egyáltalán nem jótékonykodás, hanem adófizetés. A külső kényszer egyedül senkit nem tud rábírni, hogy jó vagy erényes legyen. (Ez egyáltalán nem akarja helytelennek beállítani azt a kényszert, amit gonosztevőkkel szemben kell büntetésként alkalmazni, mert erre a köz érdekében szükség van, de a gonosztevőket ez – sajnos – önmagában nem serkenti erényességre.) Amikor Isten megteremtette az eget és az angyalokat, a lehető legjobbat akarta létrehozni, és ezért alkotta meg a szeretet és az erény birodalmát. De hogy valóban ez jöjjön létre, ahhoz a teremtmények számára valódi szabadságot kellett biztosítania, amit Ő meg is tett. Az angyalok, vezérükkel, Luciferrel együtt olyan jellemet kaptak, mely képessé tette őket Teremtőjük és társaik iránti valódi szeretetre. A Biblia tényként számol be róla, hogy az angyalok egy része, élükön magával Luciferrel, szabad akarattal döntött arról, hogy nem akar szeretni, és Isten szeretetét nem akarja viszonozni. Azután, hogy elzárkóztak az egyetlen és kizárólagos Isten elől, elkerülhetetlenül következett az, hogy gonoszok lettek, és magukra vonták az elkárhozás ítéletét. Tehát a gonosz puszta léte egy olyan világban, melyet a mindenható Isten teremtett, világosan megmutatja, hogy a jó és az erény tényleg valódi, és hogy a szeretet valódi szeretet és nem más – mint ahogy ezt sokan tanítják ("a szeretet az önzésnek rejtett formája"). Valójában a gonosz puszta léte a mindenható Isten teremtette világban a megfelelő bizonyíték arra, hogy Isten valóban a szeretet.
Azután, hogy Lucifer, az angyalok legfőbbike, a gonosszá vált, minden igyekezetével arra törekedett, hogy másokat is rávegyen arra, hogy az általa választott utat kövessék. Ezért csábította el Ádámot és Évát, akiket Isten szintén szeretetre képesnek, és ezért szabadnak teremtett. A gonosszá vált angyalokhoz hasonlóan ők is rossz döntést hoztak, megszegték Isten parancsát és ezzel hátat fordítottak Neki; ezáltal ők is gonoszok lettek, és tettükkel behozták a teremtésbe a bűnt és a szenvedést. Összefoglalva a mondottakat, kijelenthetjük, hogy Isten azért engedi meg, hogy az univerzum „bombázás” alá essen, mert egy olyan világ terve, mely képes a valódi szeretetre és erényre, ezt a kockázatot kikerülhetetlenül magában hordozza; Isten terve a szeretet birodalmának, a tökéletes szabadság birodalmának a megvalósítása. Az akarat döntésének teljes szabadsága nélkül nem lehet a legjobbat elérni. Feltéve: 2020. június 15.
Mit tett Isten azután, hogy teremtése rossz irányba indult el, és hátat fordított Neki, az egyetlen Jónak? A Biblia elmondja, hogy Isten mindentudásában természetesen már azelőtt tudott mindenről, mielőtt az angyalok, majd az emberek rossz döntésüket meghozták, és hogy erre az esetre már a kezdetektől felkészült. Sokak számára Istennek ez az előrelátása, illetve előretudása vált a botrány kövévé. Holott, ha alaposan megfontoljuk a történteket, ennek megértése és elfogadása egyáltalán nem jelent nehézséget egy gondolkodó ember számára.
Erre sokan azt kérdezik, hogyha Isten előre látta azt a káoszt és azt a sok szerencsétlenséget, amit teremtményeinek szabad akarattal meghozott döntései majd előidéznek, akkor egyáltalán miért teremtette meg őket? Nem lett volna jobb, ha nem teremti meg ezt a világot?
De miután a bűnbeesés megtörtént, és a bűn elárasztotta a világot, mit tesz Isten, aki maga a szeretet? A Biblia így írja le az igazi szeretetet: „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. … Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha.” (1 Kor 13,4-8) Az a tény, hogy Isten a bűnösök elítélésével, akik kezének műveit romlásba döntötték, nagyon sokáig hajlandó várni, további bizonyíték végtelen szeretetére. Ez ismét megmutatja, hogy Ő a szeretet Istene, aki tele van szerető barátsággal, türelemmel és elnézéssel, és aki nem hagyja magát könnyen elkeseríteni. Ez az egyetlen – emberi – magyarázat arra, hogy egy mindenható, mindentudó és igazságos Isten miért nem mondta ki már régen megsemmisítő ítéletét az összes bűnös felett, és nem hozott létre egy marionett-országot a földön és az égben, melynek lakói tökéletes engedelmességgel teljesítik akaratát, mint ahogy ezt minden zsarnok vagy diktátor tenné, ha az emberek az ő akaratának állnának úgy ellen, ahogy az emberiség Isten akaratának ellenáll. De egy marionett-ország felállítása nyilván még jobban ellentmondana Isten akaratának, hiszen az azt jelentené, hogy az emberek szeretetét kényszerrel akarja megszerezni, amivel a szeretetnek még azon kevés maradékát is kioltaná és lehetetlenné tenné, amire végtelen türelme folytán egyesek talán még képesek lesznek. Még az a kevés szeretet, és azon kevés ember, aki mégis megtér Hozzá, is végtelenül nagyobb értékű, mint az, ha meg a lehetőség sem állna fenn erre. Mert ha az Úr korábban tartott volna ítéletet (amit a világ kétségen kívül többszörösen megérdemelt már), akkor sokan, akik időközben bűnbánattal megtértek Hozzá, végképp elvesztek volna az Ő és az Ő birodalma számára.
VI. György királyról és feleségéről, Erzsébet királynőről mesélik a következő történetet, mely történet, ha nem is teljesen így igaz, de arra kiválóan alkalmas, hogy az elmondottakat megvilágosítsa [történelmi tény, hogy Erzsébet csak harmadszorra mondott igent a később VI. Györgynek]. A szeretet gyakran ébreszt viszontszeretetet, de sokszor nagyon türelmesnek, elnézőnek és kedvesnek kell lennie addig, amíg a jövendő partner szívében is felgyúl a láng. De ha egyszer felgyulladt a szeretet, akkor azt rendszeresen ápolni kell, hogy olyan heves maradjon, amilyennek Isten elvárja. Ugyanakkor természetes, hogy minden szeretetnél elérkezik az az idő, amikor az ostromlott személynek végleges választ kell adnia, és ez igen és nem is lehet; ez utóbbi azt jelenti, hogy véglegesen kikosarazza „kérőjét”. De nem csak a körüludvarolt személy dönthet a végleges nem mellett, hanem az udvarló is. Ő is dönthet úgy, hogy nem akarja tovább folytatni az udvarlást, mert nem akar több visszautasítást elviselni. Azonban még ezt az utolsó döntését is szeretetben hozza meg, és olyan sokáig kitolja, ameddig csak lehet. Ha azonban a körüludvarolt személy egy másik emberhez megy feleségül, akkor minden további udvarlás lehetetlenné válik. A Biblia azt tanítja, hogy ez a helyzet áll elő akkor is, ha Isten feladja egy ember lelke iránti törődését. Ugyan az ilyen helyzeteket mi nemigen vesszük észre, de tény, hogy létezik ilyen, még akkor is, ha a halandó ember előtt az ilyesmi rejtve marad. Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, Jézus pedig lelkünk igazi barátja; és mégis, eljöhet egy olyan pillanat, amikor valaki közülünk „egy másikkal lép házasságra”, és ezzel végleg kizárjuk magunkat a Szentlélek udvarlásából. Például szívünket végleg a materiális javak felé fordítjuk, vagy olyannyira belesüllyedünk e világ bűnös javainak az élvezetébe, hogy azt sem tűrjük el, hogy ezért bárki megrójon bennünket. E bűnös döntéseink miatt, ha azok egyre konokabbak lesznek, eljöhet az a pillanat, amikor örökre visszautasítjuk Isten szeretetét, és akkor Ő elhagy bennünket. Szent Pál a Zsidókhoz írt levelében az idők végével kapcsolatban többször beszél az ilyen helyzetről, például 3,11; 6,4-6; 10,26-31 alatt. [3,11: „Megesküdtem hát haragomban, hogy nyugalmamba nem mennek be.” – 6,4-6; „Azt ugyanis, aki egyszer már részesült a világosságban, megízlelte az égi ajándékot, megkapta a Szentlelket, felfogta az Isten tanítását, és megtapasztalta az eljövendő élet erőit, aztán mégis elpártol, lehetetlen újra bűnbánatra indítani. Hiszen ha rajta áll, újra keresztre feszíti az Isten Fiát, és csúfot űz belőle.” [ez az állapot az, amiben ma a legtöbb "katolikus", élén a zsinati szekta tagjaival él] – 10,26-31: „Ha ugyanis azután, hogy az igazságot felismertük, szándékosan vétkeztünk, nincs többé áldozat a bűnért, hanem rettenetes ítélet és lángoló tűz vár ránk, amely megemészti a lázadókat. Aki Mózes törvényét megszegte, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kellett halnia. Gondolhatjátok, mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki lábbal tiporja az Isten Fiát, semmibe veszi a szövetség vérét, amely megszentelte, és kigúnyolja a kegyelem Lelkét. Ismerjük jól, azt, aki így szólt: "Enyém a megtorlás, s én megfizetek." Majd ismét: "Az Úr ítélkezik népe fölött." Rettenetes dolog az élő Isten kezébe jutni.”] Az e versekben leírt napok véglegessége igencsak komor képet vetít elénk, és ezért komoly figyelmeztetésül kell számunkra szolgáljon, amennyiben mi is hajlamot érzünk magunkban arra, hogy Isten ítéletét magunkra nézve könnyedén vegyük.
Mivel Isten valóban maga a szeretet és mivel tökéletes emberként Jézus Krisztusban kinyilatkoztatta magát számunkra, a világ mostani állapotát – a gonosz általános térhódítását, a káosz növekedését – úgy kell elfogadnunk, ahogy van, egészen addig, amíg Isten mindazokat ki nem mentette a pusztulásból, akik hagyják magukat kimenteni, vagyis mindazokat, akik hátat fordítanak a bűnnek, megtérnek Istenhez, és bűnbánatot tartanak. Isten azt mondja, hogy mindazok együtt fognak vele uralkodni ebben az új világban, akik Lelkének szeretete által megtisztultak, és ezért e világ mostani, romlott állapotát nem tudják többé elviselni. Azonban most még nem ért véget az az idő, amikor lelkeket próbál kimenteni a földi káoszból.
Isten új teremtése felett Jézus Krisztus fog uralkodni, aki annyira szeretett bennünket, hogy kész volt életét adni érettünk. A legtöbb uralkodó alattvalóitól várja el, hogy hűségüket azzal bizonyítsák be, hogy életüket adják érte. Jézus Krisztusnál ez pont fordítva van: Ő halt meg saját akaratából, hogy alattvalói élhessenek. „Tudtunkra adta ugyanis akaratának titkát, azt az őbenne előre meghatározott jóságos tervét, hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban, mint Főben, újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van.” (Ef 1,9-10) Az „idők teljessége” alatt a megígért „Isten országa” értendő (ld. ApCsel 1,3-7) E birodalomban minden Krisztusban lesz egyesítve.
|
vissza