Az Apostolok Cselekedetei így számol be Péter apostol első csodatettéről: „Éppen akkor vittek oda egy bénán született embert, akit mindennap letettek a templom úgynevezett Ékes-kapujánál, hogy a templomba menőktől alamizsnát kérjen. Amikor meglátta Pétert és Jánost, amint épp be akartak menni a templomba, alamizsnáért könyörgött. Péter Jánossal együtt rátekintett, és így szólt hozzá: "Nézz ránk!" Erre rájuk emelte tekintetét, abban a reményben, hogy kap tőlük valamit. Péter azonban ezt mondta neki: "Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: A názáreti Jézus Krisztus nevében állj fel és járj!" Jobb kezénél fogva fölsegítette, mire annak nyomban erő szállt a lábába és a bokájába. Egy ugrással talpon volt, és tudott járni. Velük együtt bement a templomba, járkált, ugrándozott és dicsőítette az Istent.” (Apcsel 3,2-8)

Pillanatnyilag sok minden megbénult körülöttünk: a gazdasági élet, az egyházi élet, és az emberek nagy része is béna lett. Sürgős és fontos dolgok maradnak elintézetlenül, jövőbeli tervek viaszként olvadnak el, az emberek mintha megbénultak volna, képtelenek döntéseket hozni, félelmek és konfliktusok dermesztik meg a lakosságot.
     Ezt a dermedt állapotot a zűrzavar idézte elő. A szentmisében a Miatyánk után ezt imádkozza a pap: „Szabadíts meg minket, kérünk Urunk minden múlt, jelen és jövő bajtól… hogy irgalmad segítségével a bűntől mindig mentek és minden háborítástól biztosak legyünk.” – A zűrzavar és a bűn valójában két súlyos szellemi nyavalya, mert mindkettő az Urunk Jézus Krisztus újraeljövetelében való bizakodást, azaz a keresztény reményt veszi el az embertől.

Aki ma újságot olvas, vagy híreket hallgat, a meglepetéstől alig tér magához, és ezt kérdezi: Én őrültem meg, vagy a világ vált őrültté?
     Gyakran találkozunk olyan emberekkel, akik csóválják a fejüket a korábbi idők miatt, amit így bírálnak: Hogyan voltak képesek az akkori emberek egyszerűen hallgatni és mindent szó nélkül elfogadva cinkossá válni? Miért tettek olyan kevesek valamit ellene? [Ezek voltak a 68-as diáklázadás tagjainak legnépszerűbb vádjaik szüleik ellen (én magam is hallottam két volt vezérük szájából e szavakat): ezzel magyarázták és mentették/mentik mai napig saját, minden értéket felforgató, erőszakos lázadásukat. És ma éppen ők azok, akik a legjobban meghunyászkodnak, és mindent vakon elfogadnak, és mindent teljesítenek, amit a mai hatalom követel tőlük.]
     Ilyenkor gyakran arra gondolok: Azok az emberek, akik könnyelműen ítélnek a régiekről, ma a hatalom legengedelmesebb szolgái. Akiknek van saját egyéniségük, egészséges ítélőképességük, saját jól megalapozott véleményük, sokkal megértőbbek a múlttal szemben, de – pozitív értelemben –, annál kritikusabbak és merészebbek most, a jelenben. Attól tartok, hogy a gyáva meglapulás és feljelentgetés, besúgó magatartás ma sokkal elterjedtebb, mint eddig bármikor az emberiség történelmében.
     Ennek több oka van: a fogyó hit, a hiányzó lelkiismeret, a józan ész elvesztése és a legtöbb ember elkényeztetettsége stb. Olyan embereknek, akiknek az életben soha nem (vagy csak nagyon ritkán) kellett egzisztenciális nehézségekkel megküzdeniük – és ilyenek a mostani jóléti társadalmakban nagyon sokan vannak – gyakorta nincs semmilyen valóságérzékük, és ezért sokkal könnyebben manipulálhatók. Ráadásul egy jóléti társadalomban kevés olyan ember akad, aki küzdeni is megtanult és tud.

Elsőnek jelenünk néhány tébolyult intézkedését sorolom fel:
     Hogyan lehetséges, hogy a világ „püspökei” évek óta hallgatnak a szándékos gyilkosságokhoz (abortusz és eutanázia), és ugyanakkor egy állítólagos és/vagy valódi fertőzésveszély miatt a híveket kizárják a húsvéti ünnepségekről?
     Hogyan lehetséges, hogy egy orvos, aki tulajdonképpen a gyógyítás és az élet elkötelezettje, abortuszokkal keresi pénzét, és a tévében az eutanáziát reklámozza, míg egy másikat, akit a barátaival való találkozáskor elcsípnek, feljelenthetik vagy életveszélyesen szidalmazhatják?
     Hogyan lehetséges, hogy az emberek üzletekbe, bankokba, ügyvédekhez elmehetnek, de misére, a templomba (mégha az szinte teljesen üres) nem?
     Hogyan lehetséges, hogy szinte az egész gazdaságot megbénítják anélkül, hogy ez ellen valaki felállna és protestálna: Egy pillanat: csak nem játszhatjuk el néhány hét alatt mindazt, amit atyáink évtizedeken át fáradságos munkával felépítettek?
     Hogyan lehetséges, hogy nekem, mint plébánosnak megtiltják, hogy egy haldoklóhoz elmenjek, miközben az ápolónőnek és az orvosnak ezt megengedik?
     Hogyan lehetséges, hogy egy tanár a püspöki hivatalnál tett feljelentéssel fenyegetőzik, ha a plébános csodálkozását fejezi ki a meghozott rigorózus intézkedések miatt?
     Hogyan lehetséges, hogy ilyen sok ember a drasztikus korlátozásokat a legkisebb ellenkezés, visszakérdezés, tiltakozás nélkül egyszerűen elfogadja?

Idemásolok néhány statisztikai adatot, amiket nem akarok kommentálni, egyszerűen csak megfontolás végett közlök, hogy ezáltal talán egyesek számára néhány intézkedés őrült volta tudatossá váljon:
Halálozási számok a világon 2020. január 1. és 2020. március 25. között:
     Koronavírus: 21.297
     Téli influenza: 113.034
     Malária: 228.095
     Öngyilkosság: 249.904
     Közlekedési baleset: 313.903
     AIDS: 390.908
     Alkohol: 581.599
     Dohányzás: 1.162.481
     Rák: 1.909.804
     Éhínség: 2.382.324
     ABORTUSZ: 9.913.702

[Akiknek ezek a számok (holott Steinwender dékán nyilván hivatalos statisztikákból másolta be őket) túlzottnak tűnnek, azoknak idemásolok egy másik internetes oldalon (eucharisztikuskongresszus.hu/traditioninaction.org) megjelent, Amerikából származó adatot:
     Szezonális influenza: 2019-2020 tél, USA: 41.000 halott, 45 millió fertőzés; az egész világon: 468.500 halott;
     Tüdőgyulladás: 2017-ben, USA: 14600 halott; az egész világon 2,56 millió halott;
     Rák: 2017-ben, USA: 606.520 halott, vagy 2020-ban 1.660 halott naponta; az egész világon 9,6 millió halott, vagy több mint 20.000 halott naponta;
     AIDS: 2018-ban, USA: 16.350 halott; az egész világon 770.000 halott, 1,7 millió fertőzött;
     Közlekedési baleset: USA: 40.000 évente; az egész világon: 1.3 millió évente vagy 3.287 naponta; 30 millió rokkant vagy sérült;
     Öngyilkosság: USA: 47.000 öngyilkosság évente; (Kína: állítólag itt lesznek évente a legtöbben öngyilkosok; ezek között egyedül azok száma, akik úgy vetnek véget életüknek, hogy munkábamenet a gyorsvonat elé ugranak, naponta 70 fő);
     Bűncselekmény: USA: 19.500 gyilkosság évente; az egész világon: 400.000 gyilkosság évente, 1,6 millió erőszakos bűncselekmény évente.
     És egy másik statisztika Németországból (forrás: www.wodarg.com): „Németországban 2018-ban összesen 954.874 ember halt meg. A legtöbben 2018. március 3-án haltak meg, összesen 3.863-an egyetlen nap alatt. Ebből 2.302 ember volt 80 év felett. A február eleje és április közepe közötti időszakban a napi halálozási szám jelentősen 3 ezer felett volt, az év többi hónapjában, kivéve augusztust, ez a szám 2.300 és 3.000 között ingadozott. Forrás: Német Szövetségi Statisztikai Hivatal.” – (Ehhez egy személyes élményem: Német barátnőm, aki velem egyidős, ebben az időben írt leveleit mindig ezzel a sóhajjal kezdte: „Remélem, neked nincs semmi bajod, mert itt körülöttem naponta halnak meg emberek.”)]

Mit tegyünk hát? A helyes választ Péter apostol adja meg erre a kérdésre, amikor Jézus Krisztus nevében meggyógyítja a bénát, visszaadja mozgását. A béna pedig feláll, bemegy a templomba és dicsőíti Istent. Péter tehát nem csak fizikai mozgékonyságát adta vissza neki, hanem annál sokkal többet, lelki mozgékonyságát, a hitet, Isten dicsőítésének képességét.
     Ebből világosan következik, hogy mi az Egyház feladata: lehetővé kell tennie, hogy az emberek szabadon dicsőíthessék Istent. Én április 18-án levelet írtam az érseknek, amiben arra kértem, hogy tegyen valamit azért, hogy a papok elmehessenek a betegekhez. Tettem ezt azért, mert minap megtiltották nekem, hogy elmehessek egy haldoklóhoz, hogy feladhassam neki az utolsó kenetet. Egy haldoklótól az egészség érdekében megtagadni a betegek szentségét, őrület és anti-keresztény tett!

A legfontosabb, amit minden keresztény megtehet, Isten dicsőítése. Isten dicsőítése a legnagyobb dolog, amire egy ember képes. Isten dicsőítése az embert megszabadítja a gyávaságtól, a zavarodottságtól, a cinkosságtól, a félelemtől. Isten dicsőítése erősíti a lelki, szellemi immunrendszert (azaz véd a zavarodottságtól és a bűntől), és ezáltal a biológiait is.

Jelenleg az egészségvédelem nevében az egész világon feláldozzák a gazdaságot és a vallásszabadságot. Ezzel egészen bizonyos, hogy a kitűzött céljuknak pont az ellenkezőjét érik el. Ha Isten dicsőítése megszűnik, akkor az áldás is elmarad, és ezzel a testi jólét is. Ha a gazdaságot hagyják kivérezni, akkor minden összeomlik, az egészségügyi rendszer, a közegészségügy is. Ez régi igazság, úgymond, közhely, kivéve azok számára, akik megfeledkeztek arról, hogy a jó egészségügyi ellátás és a magas várható élettartam a jóléti társadalmak vívmánya, amikért a II. világháború után generációk dolgoztak meg. E kettő elválaszthatatlanul összefügg egymással.

Ezért nekünk, keresztényeknek mindig Isten dicsőítése kell legfontosabb feladatunk legyen. Ez adja az erőt, hogy mindennapi kötelességeinket teljesítsük. Ha ezt megtesszük, akkor Isten minden más szükségest megad számunkra.

Kedves Hívek! Ha eszerint éltek, félelem nélkül, kritikával a korszellemmel szemben, jókedvűen és boldogan, akkor sokan őrültnek fognak tartani benneteket! De ha így éltek, akkor a legjobb társaságba kerültök, hiszen ez történt az apostolokkal, a feltámadás első tanúival is.

Húsvéti üdvözlettel, őrült plébánosotok, Ignaz Steinwender

Feltéve: 2020. április 20.