Részletek egy ismeretlen klerikus prédikációjából: [A cikkel kapcsolatban lásd a honlap következő cikkét: „Új püspökök, üres tabernákulumok”] Joggal mondható ki, hogy a liturgia közvetlenül formálja elképzelésünket Isten szent voltáról. Tekintsenek a Sinai hegyre, tekintsenek a szövetség sátrára, tekintsenek a Legszentebbre. Isten a valóság struktúráit úgy alkotta meg, hogy a liturgia újítja meg állandón a teremtést és állítja újra helyre. A liturgia újra kijelöli a határokat és meggyógyítja a károkat, melyeket a bűn idézett elő. Az, ami az isteni liturgiában történik, határozza meg a történéseket a világban. A liturgia kér nyilvánosan bocsánatot, és ad nyilvánosan elégtételt az Ádám által elvesztett kegyelemért és az Isten ellen elkövetett szörnyűséges sérelmekért. A liturgia adja vissza bűnbe esett világunk rendjét. És ha végre felfogjuk, hogy a liturgia az egész teremtést képes rendbe hozni, csak akkor értjük meg a liturgikus visszaélés egész borzalmasságát. Mert mi történik akkor, ha egy "pap" liturgikus visszaélést követ el? Nem más, mint hogy szimbolikus módon a liturgiában egyenesen Isten előtt jeleníti meg az ősbűnt. Rend helyett zűrzavart csinál, kegyelem helyett bűnt követ el, lelki gyógyulás helyett beteggé teszi a lelket, örök élet helyett örök halált szerez. Ahelyett, hogy a kígyókat távol tartaná a kertből és híveitől, feléjük fordul és beinvitálja őket. Vagyis ezt mondja: „Nem akarok szolgálni. A saját akaratomat akarom követni. Én akarom meghatározni a liturgikus kapcsolatot Istenhez. Én vagyok a magam számára a törvény. Én akarom magamat felmagasztalni.” Úgy tesz, mint Áron fiai – és ha nem tér meg, ugyanazt a büntetést fogja kapni, mint azok. [Lásd Lev 10,1-2: „Áron fiai, Nadab és Abihu vették füstölőjüket. Tüzet tettek bele és rá tömjént, s az Úr előtt szabálytalan tűzáldozatot mutattak be, amely nem volt előírva számukra. Az Úr színe elől láng csapott ki, és megégette őket, meg is haltak az Úr előtt.”] De nem csak a "papnak" kell majd szenvednie, hanem nekünk mindannyiunknak szenvednünk kell. Mert az, ami az isteni liturgiában történik, határozza meg azt, ami a világban történik – ez az igazság, ez a valóság. Mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy akkor, amikor a kirendelt követek nagy része, akik a küzdő Egyházat a Isten trónja előtt képviselik, ha ezen Istentől rendelt közvetítők jelentős része – tehát a papok – rendületlenül és tudatosan az ősbűnt elevenítik meg Isten szeme előtt, akkor mi pontosan azt fogjuk kapni, amit az első alkalommal kaptunk: bűnt, szenvedést, meztelenséget, rendetlenséget, kétségbeesést, halált és a Sátán uralmát. Magyarul, pontosan azt kapjuk, amit jelenleg már megkaptunk: a halál kultúráját, ezt a mostani sötétséget, az új pogányságot. A halál kultúrája a széles körben elterjedt liturgikus visszaélések természetes következménye. Az emberiséget sújtó jelenlegi problémák, mégpedig az összes probléma megoldásához a legfontosabb lépést a liturgia területén kellene megtenni. Hiteles források szerint Pio atya mondta, hogy a Föld hamarabb meglehet a Nap, mint a szentmiseáldozat nélkül. Fr. Cekada fentebb említett cikkéből valók a következő mondatok: „Nagyon helytelen úgy vélekedni, hogy az új püspökszentelési rítus körüli vita pusztán a "tradicionalista csoportok" közötti nézeteltérés, vagy pláne csupán "szedisvakantista" ügy. … 1975-ben maga Lefebvre érsek mondta nekem, hogy az új püspökszentelési rítus érvénytelen. Több mint három évtizeddel később kutatásaim és cikkeim igazolják ezt a következtetést, ráadásul én olyan forrásokat idézek, melyeket az olvasók maguk is ellenőrizhetnek. … Amennyiben az új püspökök valóban nem igazi püspökök, akkor a legsúlyosabb probléma, amellyel a tradicionalistáknak szembe kell nézniük, elsősorban nem is az üres szék. Hanem az üres tabernákulum, azaz AZ ÜRES TABERNÁKULUMOK.”      A. Cekada e cikkét 2007-ben írta, de ezzel a kérdéssel mások, mégpedig a "zsinati szektától" már korábban elszakadt, katolikusnak megmaradni akaró hívek már 1968., azaz Montini új szentelési rítusainak bevezetése óta intenzíven foglalkoztak. Ez a honlap 2014. elején tett közzé e témában Cekada atya cikkét. Majd egy évvel később a következő írásban: „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek” – Az új, Montini-féle rítusok érvénytelenségéről, illetve az e cikk végén közzétett listán adta meg azon tanulmányok elérhetőségét, melyek e rendkívül komoly és sorsdöntő kérdéssel az évek során foglalkoztak. E tanulmányok listáját ezen kívül még a KÖNYVTÁR egyik alfiókjában is meg lehet találni. „Az új, Montini-féle rítusok érvénytelenségéről” szóló cikk arra a kérdésre próbált feleletet találni, hogy „Miként képzelhető el, hogy Isten, aki maga a Jóság, az Irgalom, a Könyörület annyi sok misét figyelmen kívül hagy, nem hallgat meg? … Ahogy meghallgatta az első századok szentmiséit és imáit, ugyanúgy most is meg kellene hallgatnia egyre nagyobb bajban levő gyermekeinek a könyörgését. És mégsem teszi. Sőt, naponta egyre inkább kiszolgáltatja őket rosszra való hajlamaiknak és az ellenség cselvetéseinek. Ezért a lehető leglogikusabb, hogy ennek okát megkeressük. …. Korunk kulcsproblémája a szentségek érvénytelenségének kérdése, a papság, az érvényes és Istennek tetsző szentmiseáldozat hiánya, illetve egyre csökkenő száma. Emiatt válik köztünk és a természetfeletti közötti kapcsolat egyre hiányosabbá, és azzal fenyeget, hogyha Isten nem avatkozik időben közbe, hamarosan teljesen megszakad. Az pedig egyenlő az Isten nélküli világgal, azaz a pokollal, ami akkor a mainál is jobban, már itt a földön megvalósul.” Sajnos a helyzetet még sokkal jobban súlyosbítja, hogy nem csak a Montini-féle szentelések érvénytelenek, hanem – nagyon nagy valószínűséggel – a Lefebvre-féle szentelések is (lásd erről többek között a honlap eme cikkét: „A szabadkőművesek terve”). vagyis mára oda jutottunk, hogy elenyészően kevés az érvényes szentmiseáldozatok száma.      A mostani őrületnek egyik nagy rejtélye és különlegessége, hogy az egész világon, mindenütt, még a föld legeldugottabb részén is ugyanazok a gonosz intézkedések vannak érvényben. De, ha jól odafigyelünk, valami furcsát felfedezhetünk: Az egykor katolikus országokban különösen hevesek az emberek ellen elkövetett gaztettek. Szinte felfoghatatlan, hogy a katolikus Lengyelország, mely olyan bátran ellenáll az EU abortusz- és bevándorlás-párti előírásainak, ma az egyik legvadabb korona-rendeleteket hozza meg saját polgárai ellen. De ugyanez figyelhető meg Németországban: a katolikus Bajorország élen jár az őrületben, sokkal többet árt polgárainak, mint a protestáns tartományok, csakúgy, mint a szintén többségében katolikus Ausztria, és a szinte százszázalékig katolikus Szlovákia. És a déli katolikus államok: Olaszország, Spanyolország, ezekben is vadabb intézkedések vannak életben, mint az északi protestáns vagy már szinte teljesen ateista államokban. Mint ahogy a Vatikánban is nagyobb aljasságok történnek, mint a protestáns központokban.      Erre csak egy magyarázatot lehet találni: Nem elég, hogy a "misék" túlnyomó többsége érvénytelen, de egyúttal bálványimádás is! Ahol nem mondanak misét, ott nem tőrödnek Istennel, de az érvénytelen "misék", melyeken valójában bálványimádás zajlik, kifejezetten gyalázzák Istent, ezért bűnük is sokkal-sokkal nagyobb!      A bálványimádás mindig a Sátánnak szól, bálványimádáskor mindig az ördög hatalma növekszik, mert Isten nem fogad el semmilyen imádatot és semmilyen oltárt, ami hamis. Az érvénytelen "misékkel" a Sátán így sokkal nagyobb hatalomhoz jut, mint ott, ahol semmilyen áldozatot nem mutatnak be. Az érvénytelen "miséken" a Sátán ellopja az Istennek járó tiszteletet, és egyúttal felajánlja és részben átadja a hatalmat az Istent-gyalázó embereknek, akik ezáltal démonokká válnak. Ez Isten büntetése számukra, amiért elfordultak az igazságtól, és átadták magukat a hazugságoknak.      Ez az oka annak, hogy ma idáig jutottunk: Hogy az ismeretlen szerző szavaival éljünk: Minden baj gyökere ezek a bálványimádó szertartások. „Az új, Montini-féle rítusok érvénytelenségéről” szóló cikkben olvashatók Emmerich Katalin látomásai az utolsó, a papok és áldozat nélküli időkről: „Ha csak egy katolikus keresztény megmarad, abból az Egyház újra győzedelmeskedni tud, mert az Egyház nem az emberek értelmére és tanácsára lett megalapítva. Azt is megmutatta nekem, hogy az Egyház soha nem maradt imádkozók és szenvedők nélkül. … Ez egy mérhetetlenül hatalmas, szomorú kép volt, amit nem lehet elmondani. Megmutatták nekem, hogy majdhogynem egyetlen régi értelemben vett keresztény sem marad.” Feltéve: 2021. január 23.