Miből áll korunk hősiessége? Mit nevezünk ma civil kurázsinak? Létezik még olyan, hogy egy értelem irányította lelkiismeret, ami nincs tekintettel a körülményekre, a kritikákra, az intézkedésekre, az „általános szükséghelyzetre” szabadon képes cselekedni? Védőbeszéd a véleménynyilvánítás szabadságáért és a maszkviselés eltörléséért. Védőbeszéd az emberek megmentéséért. Egy nő megy a főutcán. A levegő izzik, a mellette elhaladó autók kipufogógáza gőzölög a felforrt aszfalton. A nő egyik kezével egy körülbelül hétéves kislányt vezet, a másik kezével egy babakocsit tol. Jobban odanézek: a nyári lenge ruhát viselő kislány arca maszkkal van eltakarva. „Testi sértés!”, villan át az agyamon, és kimondhatatlan rosszkedvvel gesztikulálok a fiammal: „Hogyan képes valaki anyaként saját gyermekét a szabad légzésben akadályozni?”      Már elég hosszú életemnek eddig soha nem volt egyetlen olyan pillanata sem, amikor egy ilyen helyzetben a gyalogosok ne kiáltottak volna fel, ne mutattak volna ujjal a nőre, ne gorombították volna le. Egész eddigi életünkben mindenki, kivétel nélkül mindenki szégyellte volna magát, hogy gyermekét ily módon gyötörje, és senki nem jutott volna arra az őrült gondolatra, hogy saját arcát egy ennyire ocsmány egyen-ronggyal eltorzítsa! Mit tesz velünk az „új normalitás”? Elrabolja az eszünket? Azt akarja elhitetni velünk, hogy rendben levő dolog teszteltetni magunkat, hogy egy vendéglőbe bemehessünk? Meg akarja szerezni a beleegyezésünket egy génmanipuláló ú. n. oltáshoz, hogy (a birkák) társadalmához csatlakozhassunk, és a többi kergekórossal nyaralni mehessünk? Nevelőinket akarják manipulálni, hogy a rábízott gyermekeket egy új diktatúra kényszerintézkedéseinek feláldozzák akkora gondatlansággal, melyet eddig még a legrosszabb pedagógustól sem tapasztalt senki? És mégis, én sem álltam meg. Nem téptem le a maszkot a gyermek arcáról, és nem világosítottam fel az anyát. Hogyan válhat az ember hőssé? Azáltal, hogy meg meri tenni az első lépést. Mindig és mindig újra. Anélkül, hogy másokra figyelne. „Semmilyen evilági magyarázkodás nem menti fel az észnek a közvélemény előtti kapitulációját!” (Romain Rolland) Feltéve: 2021. július 15.