„Meggyalázzák a szentséges várat, megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felállítják a vészt hozó undokságot” ... „Attól az időtől kezdve, amint megszűnik a mindennapi áldozat, és felállítják a vészt hozó undokságot, ezerkétszázkilencven nap lesz. Boldog, aki bízni tud, és megéri az ezerháromszázharmincötödik napot.” (Dán 11,31/12,11-12)
Bevezetés:
2021. június 26-án a katholisches.info blogon megjelent Dr. sc. nat. ETH Yvonne Edwards biológusnő „Korunk ostora” című háromrészes tanulmányának harmadik része „Az új ruhát viselő nagy világszínház koronavírusnak nevezi magát” alcímmel. »Jézus a végidőkről szólva ezt mondta: „Amikor majd látjátok a szent helyen az iszonyatos pusztulást, amelyet Dániel próféta megjövendölt …. nagy szorongatás jön akkor, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mindmáig és nem is lesz.” (Mt 24,15/21)
Emlékezzünk 2019. október 7-re, Rózsafüzér Királynő ünnepére. Ezen a napon vitték be a Szent Péter bazilikába a Pachamama bálványt (miután három nappal korábban, október 4-én a vatikáni kertben hódoltak előtte). A Szent Péter sírja és a pápai főoltár előtt kiterített tárgyakat Bergoglio és társai nagy örömmel, csodálattal és énekkel üdvözölték. Onnan ünnepélyes körmenettel vitték a kenun trónoló pogány istennőt papok, majd püspökök vállán a szinódus-aulába, ahol kiállították őket, más sátáni képek társaságában. (itt látható egy rövid összeállítás ebből a pogány szertartásból.) Alig pár nappal ezen események előtt, 2019. szeptember 27-én, kilenc nappal az Amazonas szinódus október 6-i megnyitója előtt a római Kolosszeumban felállították Moloch (más néven Baal), a kánaáni bálvány szobrát, ami a következő év húsvétéig (2020. április 12.) marad ott. A Kolosszeum fele-fele arányban tartozik Róma városához és Olaszországhoz. A Kolosszeumot, ahol számtalan keresztény szenvedett vértanúságot hitéért (emlékezzünk Antiochiai Szent Ignácra, akit szintén e helyen dobtak az oroszlánok elé), XIV. Benedek pápa 1749-ben hivatalosan szent helynek nyilvánította. Az e bálványfigura-felállításával Isten szentsége ellen elkövetett szörnyűség ezzel még súlyosabbá válik. Nem árt emlékeztetni arra, hogy Kínában e szörnyűséges római eseményekkel egyidőben, 2019. októberében kezdődött az ú. n. koronaőrület, ami aztán fokozatosan az egész világra kiterjedt, és amelynek vége még mindig nem látható.
A katolikus Egyháznak nagy felelőssége van a világ történéseinek alakulásában, és ő ismeri legjobban a Szentírásból és a történelemből Isten megsértésének következményeit. Isten minden megsértése engesztelést és vezeklést követel. Isten Anyja Fatimában figyelmeztetett, hogy Isten haragjának kelyhe csordultig van tele. A katolikus Egyház hivatása, hogy minden idők szentmiseáldozatában Istennek lerója azt a tiszteletet, ami Istennek jár, és a világ üdvéért imádkozzon – ha szükséges, akkor katakombákban.«
A következő oldalakon lehet beszámolót olvasni a Kolosszeumban történtekről: Bár a helyszínről készült és a német oldalra feltett videót a youtube már törölte, egy másik linken még látható egy felvétel a szörnyűségről: https://youtu.be/Q7g0aHlgTEs A 2019. októberi eseményekről a honlap e cikkekben számolt be: – ITT – ITT Feltéve: 2021. június 26.
Az imént közölt linkeken kívül az interneten található egy olyan videó is, amely rámutat arra a kísérteties hasonlóságra, ami a Molochnak áldozatot bemutató pap és Bergoglio között áll fenn:
A Kolosszeum előtti téren a képeslap- és frissítő-árusok, idegenvezetők csoportjához évtizedek óta a gladiátoroknak öltözött férfiak is hozzátartoznak, akik azzal jutnak bevételhez, hogy a turisták fotózzák őket (és akik jelmezüket és engedélyüket feltehetően a Kolosszeum irodájától kapják).
Részlet egy 2019. november 15-én megjelent német nyelvű cikkből:
»A Biblia számos helyen számol be azokról a népekről, akik Molochot istenként imádták, és arról, hogy ezek a népek mi módon áldoztak istenüknek. És arról is, hogy Isten mit parancsolt a zsidóknak, hogy hogyan viselkedjenek ezekkel a népekkel, majd arról is, hogy Isten hogyan büntette meg mind a pogányokat, mind választott népéből azokat, akik e bálványnak áldoztak. A régészek is egyetértenek abban, hogy a Moloch (Baal) kultusz során az emberek saját gyermekeiket ölték meg e démoni isteneknek bemutatott áldozatul. A karthágóiaknak Molochon kívül még olyan istenük is volt, akinek jóakaratát úgy akarták elnyerni, hogy megölték gyermekeiket (vagy élve temették el őket?), akiket aztán áldozati állatokkal és rituális feliratokkal együtt speciális temetőkben földeltek el. „Ez olyan valami, amit korunk fekete propagandaként letagad, mert a mai jóemberek egyszerűen nem hajlandók semmi rosszat elhinni a pogány népekről”, mondta Josephine Quinn, az ókori történelem oxfordi tanára, aki kollégáival azon a véleményen van, hogy e téma ma jelenleg a klasszikus régészet egyik legtöbbet vitatott kérdése. A római szervezők szerint a Kolosszeum bejáratánál felállított szobor a karthágói kultúra és művészet ünneplésére szolgál. Csak azért, hogy mindenki tudja, hogy mit is ünnepelnek, megjegyezzük, hogy a régi pogány népeknél a Moloch-nál tett látogatás egyet jelentett egy saját gyermek megölésével. A régészek egyre több bizonyítékot találnak arra, hogy a régi kultúrák többségében gyakorlat volt a gyermekek feláldozása a bálványoknak. [Kérdés: És most mit áldoznak a "modern" népek "modern" bálványaiknak? Nem kisgyermekeket? Csak most nem várják meg mindig, hogy ezek megszülessenek, hanem már az anya méhében ölik meg őket]. A kereszténység elleni állandó támadás egyre nyilvánvalóbbá válik, sőt, ez a támadás már magából az egyházból indul ki.«
A LifeSiteNews oldalon 2019. november 6-án megjelent cikk Rómába érkezett amerikai turistákat idéz: »Izgatottan vártuk azt a napot, amelyen a Kolosszeumot, mint a keresztény vértanúk szent emlékhelyét akartuk meglátogatni. De ami érkezésünkkor ott fogadott, az iszonyatos volt! A bejáratnál a pogány bálvány, Moloch hatalmas szobra állt, amit úgy helyeztek el, hogy a Kolosszeumba látogatóknak mind el kelljen haladniuk előtte. Úgy tűnt, hogy Molochot azért tették ide, hogy gúnyt űzzenek abból a szent helyből, ahol a keresztény vértanúk életüket adták az igaz hitért. Sokak véleménye szerint összefüggés áll fenn a Moloch és a Pachamama bálványok Rómában szinte egyidőben történő felállítása között. Mindkét pogány istenségnek gyermekeket áldoztak fel, és mindkettőt a Vatikánban zajló Amazonas szinódus ideje alatt állították fel Rómában.« További részletek a LifeSiteNews cikkéből:
»Az 1914-ben bemutatott olasz Cabiria című némafilmben a Moloch-szobor egy pun templomban áll. A bálványszobornak hatalmas bronzkemence van a gyomrában, aminek ajtaja újra és újra kinyílik, hogy a rá helyezett kisgyermekeket egyenként elnyelje. A filmben több száz gyermeket dobnak be a bálvány gyomrába. Karthágót a Római Köztársaság Kr.e. 146-ban, a harmadik pun háború alatt elpusztította, miután id. Cato szenátor ismételten követelte a római szenátustól Karthágó végleges megsemmisítését. Állítólag Cato minden beszédét azzal a kijelentéssel fejezte be, hogy „Carthago delenda est”, vagyis Karthágót meg kell semmisíteni. Karthágó később római kolóniaként született újjá, és Róma-Afrika egyik fontos városa lett. Hippói Szent Ágoston itt tanított retorikát a negyedik században.«
A kiállításról megjelent szak-cikkek, köztük a szervezők hivatalos oldaláról, egészen sajátságos bölcsességeket osztanak meg a történelem iránt érdeklődő olvasókkal és kiállítás-látogatókkal
Karthágó-kiállítás a római Kolosszeumban (forrás: https://www.wantedinrome.com/whatson/carthage-exhibition-at-the-colosseum-in-rome.html – valamint a Parco del Colosseo, a kiállítás szervezőjének hivatalos honlapja) »A Parco archeologico del Colosseo új nagyszabású rendezvénye, az „Il mito immortale – Carthago. A halhatatlan mítosz” címet viselő kiállítás, ami az ókori Földközi-tenger egyik legerősebb és legizgalmasabb városának történetét és kultúráját mutatja be, és ami 2019. szeptember 27. és 2020. március 29. [= Szenvedés vasárnapja] között lesz látható a Kolosszeumban és a római Fórumon. A Colosseum, a Romulus-templom és a Római Fórum intézményei rendkívüli anyagokat fognak kikölcsönözni az olasz és külföldi nemzeti régészeti múzeumoktól, beleértve a Karthágói Nemzeti Múzeumot és a tunéziai Bardót is. A nagyszabású kiállítást Alfonsina Russo, a Parco archeologico del Colosseo igazgatója rendezi, aki a nemzetközi koordinációért is felelős. A Parco archeologico del Colosseo által az Electa szervezésében népszerűsített kiállítás értékes rekonstrukciókat és multimédiás installációkat mutat be egymás mellett, a nyilvánosság előtt eddig még soha nem látott műtárgyakkal. Célunk, hogy megismertessük a nyilvánosságot a történelmi események sorozatával, melyek az ókori világ két nagyhatalmát, Karthágót és Rómát egyesítik. [!] A kiállítás látogatói útnak indulnak a föníciai Kelet megalapításától az új Colonia Iulia Concordia Carthago felépítéséig, érintve a kereszténység felemelkedésének fontos eseményeit. A kiállítás az ősi város újrafelfedezéséről szóló epilógussal zárul a modern és a mai képzelet tükrében. A kiállítás időtartama alatt a Colosseum bejáratánál a föníciai és a karthágói vallásokhoz kötődő, és az 1914-es Cabiria című filmben (Giovanni Pastore rendezésében és Gabriele D’Annunzio írásában) szereplő Moloch-szobor rekonstrukciója áll, hogy üdvözölje a kiállítás látogatóit.«
Hogy ez az intézmény mennyire tudományos és hiteles anyagokat mutat be a gyanútlan érdeklődőknek, az leginkább annak a feliratnak a szövegéből derül ki, amit a kiállítás készítői a Moloch szobor elé helyeztek, azzal a szándékkal, hogy – miként ők fogalmazták – „a nyilvánosságot megismertessék a történelmi eseményekkel”.
A Moloch-szobor előtti rácson található tájékoztató (eredetileg olasz és angol) szövege ugyanis így hangzik:
Magáról a szoborról a következőket lehetett az internetről megtudni:
A Colosseum bejáratánál felállított bálványszobor a másolata annak a szobornak, mely az 1913-ben készült és 1914. április 18-án Torinóban bemutatott Cabiria című némafilmben szerepelt. A történelmi film rendezője Giovanni Pastrone volt. Az olaszok az 1911 és 1912-ben lezajlott líbiai háború megnyerése után több történelmi témájú filmet is forgattak. Ezek közül a Cabiria volt a legismertebb és a legsikeresebb, aminek hatása több későbbi filmen is megfigyelhető. A maga idejében ez a film sok tekintetben, például a kamera-mozgatásban forradalmi újdonságnak számított.
A film egésze itt látható:
1. Hogy könnyebb legyen eme borzalom, Isten e brutális megsértésének jelentőségét felfogni, elsőnek következzen a legfontosabb adatok tisztázása: »A Kolosszeum, eredeti nevén Amphitheatrum Flavium, a római Néró-palota mellett Vespanianus és Titus császárok uralkodása idején fogoly (Jeruzsálem lerombolásakor foglyul ejtett) zsidókkal emelt hatalmas körépület. Kr. u. 80-ban már készen állott a 87 ezer embert befogadó óriási épülettömb, melyet az előtte álló kolosszális Néró-szobor miatt neveztek el utólag Kolosszeumnak. … Az V. századi kettős földrengés sem tudta megrongálni az épületet, ami a VIII. században még ép volt. … A reneszánsz alatt a rómaiak kőbányának használták, s ily módon a legnagyobb pusztítást ők maguk okozták a hatalmas épülettömbön. … A Kolosszeum közepén ősi kápolna állott a Fájdalmas Szűz tiszteletére, azonfelül Krisztus szenvedésének drámáját is itt adták elő évente. XIV. Benedek pápa 1740-ben keresztutat állított fel benne, és 1749-ben az itt kivégzett keresztény mártírok iránti tisztelet jeléül a Kolosszeumot hivatalosan szent helynek nyilvánította. 1874-ben a szabadkőműves olasz kormány eltávolíttatta a keresztutat, de 1925-ben az új kormány megbízására felállítottak benne egy keresztet.« (Katolikus Lexikon 1932.) »Baal (a. m. úr) sémi istenség. A zsidókat kivéve minden sémi nép ezen a néven nevezte a maga isteneit. Baal tulajdonképpen "az úr", akinek minden országban más volt a mellékneve (pl. Melkart, Bél, Moloch, Kamós). Tisztelete a legkülönbözőbb módon nyilvánult meg. Emberáldozatokat is mutattak be neki, egyes helyeken pedig ünnepi lakomáinak elmaradhatatlan vallási kiegészítése volt az áldozók, a papok és papnők egymás közötti, szintúgy az ott tisztelt istent vagy istennőt szimbolizáló oszloppal való fajtalankodása. Kultuszhelye különféle magaslatokon állt, míg Astartének különféle ligetekben és a házak tetején ültetett kertekben hódoltak. A Baal-kultusz Izraelben [a zsidók országának kettészakadása után ez az északi területet jelenti] is nagyon elterjedt különösen a bírák és királyok korában. Kr. e. IX. századtól kezdve Illés és Elizeus próféták erős küzdelme folytán már gyérebben mutatkozik, de még mindig túl gyakran. A próféták izzó szenvedéllyel lépnek fel ellene, de később Judában [a déli rész neve, az egyetlen törzs, ami megmaradt] is elterjed, és csak a zsidóknak Babilóniából való visszatérése után szűnik meg (Kr. e. VI. században). A Bibliában említett Baalok közül a legnevezetesebbek Baal Peor, Baal Zebub = Beelzebul (vagy Belzebub) és Moloch.« (Révai Lexikon) »Moloch (a. m. király), kanáanita istenség, amelynek tiszteletére emberáldozatokat hoztak. A régi zsidók, különösen az első templom utolsó századában, szintén isteni tiszteletben részesítették, ami ellen a próféták, különösen Jeremiás, heves küzdelmet folytattak. A rabbinikus források szerint belül üres vasszobrának ökörfeje volt, egyéb részei pedig az emberéhez hasonlítottak. Némely régi írók a görög Kronos-szal (a római Saturnus-szal) azonosították.« (Révai Lexikon) »Moloch egy ős-szemita bálványistenség. … Tulajdonképpen azonos az őskanaáni népek Baal nevű istenségével. A választott nép körében tiszteletét Salamon honosította meg pogány származású asszonyai kedvéért (v. ö. 1 Kir 11,7). Kultuszában ördögi vonás volt: a szülők tűzhalállal apró gyermekeiket áldozták fel a tiszteletére (v. ö. 2 Kir 23,10). Jeruzsálemben a Ben-Hinnom völgyében állott Moloch bálványszobra. A későbbi jámbor zsidók éppen ezért nevezték el ezt a helyet a „gyalázat helyének”, és a zsidó népképzelet ide tette a pokol bejáratát (innen a gehenna (vagy gyehenna) = Gé-Hinnom = Hinnom völgye elnevezés).« (Katolikus Lexikon 1932.)
– 1 Kir 1-13: „Salamon király számtalan idegenből való asszonyt szeretett, mégpedig a fáraó lányán kívül moábita, ammonita, edomita, szidoni és hetita asszonyokat, tehát pogány népből valókat is, akikről az Úr azt mondta Izrael fiainak: "Ne adjátok össze velük magatokat, s ők se házasodjanak össze veletek, mert elcsábítják szíveteket, s isteneikhez pártoltok." Ám Salamon csüggött rajtuk. Hétszáz fejedelmi asszonya volt és háromszáz ágyasa. Történt, hogy amikor Salamon megöregedett, szívét asszonyai más istenekhez fordították, szíve nem volt többé mindenestül az Úré, az ő Istenéé, mint atyjának, Dávidnak a szíve. Így Salamon a szidoniak istennőjéhez, Astartéhez szegődött, majd Milkomhoz, az ammoniták szörnyéhez. Salamon tehát olyat tett, ami gonosznak számít az Úr szemében, és nem követte hűségesen az Urat, mint atyja, Dávid. Akkoriban épített Salamon Kamosnak, a moábiták istenének egy szentélyt arra a hegyre, amely Jeruzsálemmel szemközt emelkedik, aztán ugyanígy Milkomnak is, az ammoniták istenének. S ezt minden idegenből való asszonyának megtette, aki tömjént és véres áldozatot mutatott be isteneinek. Az Úr megneheztelt Salamonra, mivel szíve elfordult az Úrtól, Izrael Istenétől, jóllehet kétszer is megjelent neki, és épp azt a parancsot adta neki, hogy ne szegődjön más istenekhez. De ő nem tartotta meg, amit az Úr parancsolt neki. Ezért az Úr így szólt Salamonhoz: "Mivel így áll veled a dolog, hogy nem tartottad meg szövetségemet és a törvényeket, amelyeket szabtam, elveszem tőled a királyságot és szolgádnak adom. De atyádra, Dávidra való tekintettel nem a te életedben teszem ezt meg, hanem fiad kezéből ragadom ki. S nem veszem el az egész királyságot; egyetlen törzset meghagyok fiadnak, atyád, Dávid kedvéért és Jeruzsálem miatt, hisz kiválasztottam."” – 2 Kir 23,10: „Ben-Hinnom völgyében tisztátalanná tette a tűzrakó helyeket, hogy többé senki ne küldje fiát vagy lányát Moloch tiszteletére tűzbe.” – 2 Krón 28,1-3: „Acház húszéves volt, amikor trónra lépett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Nem azt tette, ami az Úr szemében helyes, miként atyja, Dávid. Inkább Izrael királyainak útjain járt, sőt szobrokat is öntetett a Baaloknak. Hinnom fiának völgyében tömjént gyújtott, sőt saját fiait is megégette a tűzben, azoknak a nemzeteknek iszonyú szokása szerint, amelyeket az Úr elűzött Izrael fiai elől.”
Összefoglalás
A római Kolosszeumban bemutatnak egy kiállítást Karthágóról, az ókori Róma egyik legnagyobb ellenségéről, egy olyan népről, melynek országát Róma a földdel tette egyenlővé. Ez alkalomból a Kolosszeum, a világ egyik legjelentősebb és leglátogatottabb műemlékének bejáratában felállítanak egy undorító bálvány szobrot, aminek a kiállítás rendezői szerint semmilyen köze nem volt a karthágói néphez. A Kolosszeumnak 2019-ben olyan igazgatója van, aki nem ismeri se a Bibliát, se az ókori történelmet, benne a zsidóság és a kereszténység történetét. Ilyen elképesztő tudatlanság még a mai modern világban is feltűnik.
Van egy régi mondás, miszerint a világ addig áll fenn, amíg Róma fennáll, Róma pedig addig áll fenn, amíg a Kolosszeum fennáll. (PONTOSÍTÁS: Szent Beda Venerabilis (674-735) egyháztanító, kora legkiválóbb tudósa mondta: „Ameddig a Colosseum fennáll, fennáll Róma is; ha a Colosseum összeomlik, vége Rómának; ha pedig Róma elpusztul, vége a világnak." v. ö.: Jel 18.fej.)
Ha röviden össze akarjuk foglalni az Ószövetséget, akkor azt mondhatjuk, hogy a világ megteremtéséről, a Messiásra való előkészületről és a választott nép sorsáról szól. Ez utóbbi nagy vonalakban lefestve több évszázadon keresztül legfőképpen abból állt, hogyan igyekeztek a zsidó próféták népüket a bálványimádástól megvédeni, és ezzel az egy igaz Isten melletti hűségben megtartani. Az Ószövetségnek jóformán nincs olyan könyve, amelyikben ne lenne szó arról, hogy a zsidóknak el kell különülniük a környező népektől, mert mindenfajta érintkezés, pláne keveredés velük azt a veszélyt rejti magában, hogy elfogadják azok életmódját és bálványait. Isten ma szörnyűnek tűnő parancsai egy-egy környező nép teljes kiirtására (amit ha megszegtek a zsidók, súlyosan megbüntette őket, lásd pl. Saul: 1 Sám 15,2-3/22-33 vagy Salamon történetét: 1 Kir 1-13) mind azt a célt szolgálták, hogy a zsidók ne váljanak bálványimádókká, hanem tartsanak ki Mellette, azaz az egy igaz Isten mellett. És akkor, 2019. szeptemberében a római Kolosszeumban felállítanak egy Moloch szobrot, melynek eredetije egy olyan filmben szerepelt, amiben percekig gyermekeket dobnak Moloch gyomrába!
És senki, de abszolút senki nem tiltakozik ez ellen, sőt, a világ szinte egésze, egy egészen pirinyó százaléktól eltekintve, tudomást sem vesz róla!!!! Ez az igazán megdöbbentő és sátáni ebben az egész történetben. És ez idézi fel a legjobban a végidőkről szóló jövendöléseket, melyeket nem csak számos látnok, például a bajor Alois Irlmaier, hanem maga Urunk, Jézus Krisztus is megmondott: nevezetesen, hogy a vég úgy jön el, hogy az emberek észre sem veszik: „Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé napjaiban történt. A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is.” (Mt 24,37-39) Különösen, ha meggondoljuk, hogy mi zajlott ugyanebben az időben a Temze másik oldalán a vatikáni kertekben, majd a Szent Péter bazilikában, és jó egy évvel később a Szent Péter téren, amikor a betlehemi jászlat a Moloch-hoz hasonló figurákkal rakták körbe.
A Cabiria című filmet, benne a percekig tartó Moloch-bálványnak bemutatott véres áldozattal 1914. április 18-án mutatták be Olaszországban. Három és fél hónappal később kitört az I. világháború, amivel elvileg „véget ért az emberiség történelme” (idézet S. Maessen atyától: „A társadalmak összeomlása – ha nem akarunk még messzebbre, a reneszánszig, az ú. n. reformációig visszamenni – kultúrtörténeti szempontból a monarchiák szétverésével, azaz az I. világháborúval történt meg, mégha két világháborúra volt is szükség, hogy az isteni rendet végérvényesen szétverjék.”).
Mindez nem meglepő, ha meggondoljuk, hogy az újkori Moloch évtizedek óta szedi áldozatait, és alig pár napja, Keresztelő Szent János ünnepén, 2021. június 24-én érte el eddigi tetőpontját: Az EU-parlament ezen a napon emberi jognak jelentette ki a magzatgyilkosságot, és az orvosoknak azon jogát, hogy ebben a kérdésben lelkiismeretük szerint döntsenek, büntetendő cselekménynek minősítette. Ezzel a véres gyermekáldozást emberi joggá tették, amivel egy fikarcnyit sem követnek el kisebb bűnt, mint az ókori pogány bálványimádók. Amivel ugyanakkora gyalázatosságot követnek el a legkiszolgáltatottabbakon, leggyengébbeken, mint Moloch ókori pogány tisztelői. Ami még e világból hátra van, az már csak a szellemek szétválásának, a legutolsó vizsgának az ideje. Azután jön az az idő, amit Isten Zakariás prófétának előre megmondott: „Ezen az egész földön – mondja az Úr – két rész elpusztul [és elvész], a harmadik rész megmarad. Ezt a harmadik részt tűzbe vetem, és kiégetem, amint az ezüstöt is kiégetik; megtisztítom őket, amint az aranyat is megtisztítják. S majd segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom, és azt mondom: "Ez az én népem!" Ő meg azt mondja: "Az Úr az én Istenem!"” (Zak 13,8-9)
Kérdés: Vajon mikor, melyik eseménnyel kezdődött el az a három és fél év, amiről Dániel próféta beszél, és amit Urunk Jézus Krisztus is idézett: Utóirat: Dániel szavai: „Meggyalázzák a szentséges várat … és felállítják a vészt hozó undokságot”, kiválóan illik a Kolosszeumra (amit a középkorban egy ideig valóságosan is várnak használtak), és a közelmúltban benne történtekre.
|
vissza