Egy volt FSSPX-es, majd szedesvakantistává lett "pap" blogjára 2020. május 28-án feltett írásában foglalkozik maga Lefebvre, és vele kapcsolatban saját szentelésének az érvényességével, illetve az utóbbival szemben felmerült kételyekkel. Ebben több olyasmit állít, ami ugyanúgy féligazság, mint amiket ő cikkeiben szokott ostorozni: – 1. állítása: „Az Egyház ugyan elítélte a szabadkőművességet és az ehhez való tartozást, de soha nem mondta, hogy egy szabadkőműves pap által kiszolgáltatott szentség érvénytelen lenne.”      Válasz: Ilyet nem is mondhatott, hiszen egy szentség érvényes kiszolgáltatásának feltétele a következő: az Egyház által előírt anyag (vagy anyagi tárgy, vagy cselekvés) és forma (a kimondott szavak) alkalmazása, és a helyes intenció (szándék). E három feltételnek mind együtt meg kell lennie ahhoz, hogy a szentség érvényes legyen. Na már most, ha egy pap szabadkőműves ugyan, de egyfelől erről senki nem tud, másfelől csak úgy tessék-lássék az, és úgy szentel valakit pappá vagy püspökké, hogy mind a három feltételt híven, lelkiismeretesen, ahogy az Egyház előírja, betartja, akkor valóban érvényes a szentség függetlenül szabadkőműves tagságától. De ha valaki 33. fokú szabadkőműves, és saját bevallása szerint azzal a szándékkal szentel/szentelt papokat és püspököket, hogy a szentelés ne legyen érvényes, mert a szabadkőművesek tervét akarta végrehajtani az apostoli successio megszakításával, akkor hiába használja az Egyház által előírt anyagot és formát, az intenciója pont az ellenkezője a megkívántnak, tehát a szentelés érvénytelen. És pont ez az, amit saját bevallása szerint Lienart püspök tett Lefebvre pappá és püspökké való szentelésekor!      Vannak olyanok, akik még azt hozzák fel Lefebvre szentelésének érvényessége mellett, hogy püspökké szentelésekor nem csak Lienart, de egy másik püspök is részt vett a szentelésben, és az ő szentelése érvényes volt: Lefebvre tehát valóban püspök. Csakhogy ez sem állja meg a helyét, hiszen a püspökszentelés érvényességének feltétele, hogy a felszentelendő már pap legyen, hiszen a püspökszenteléskor a leendő püspök a „papság teljességét” kapja meg. De hogyan kaphatná meg valaki valaminek a teljességét, ha egyszer nincs meg neki az a valami töredékében sem. "Pappá" pedig egyedül Lienart szentelte Lefebvre-t! – 2. Arra a felvetésre, hogy soha nem kételkedett-e saját felszentelésének érvényességében, a volt FSSPX-es "pap" ezt a választ adta: „Nem, elsődlegesen a rítus a döntő. Az Egyház abból indul ki, hogy egy szentség érvényesen létrejött, ha a rítust (szertartást) helyesen alkalmazták. Ez volt kétséget kizáróan az eset mind Lefebvre pappá-, mind püspökké-szentelésekor. Ő maga ugyanígy szentelt, és ezért nekem nem lehetnek kétségeim.”      Válasz: A honlapon magyarul lefordítva megtalálható egy másik volt FSSPX-es "pap" tanulmánya Az új pap- és püspökszentelések érvényességének kérdéséről. Ebből való a következő részlet: »A szentség kiszolgáltatójának intenciója a szentség szubjektív oldala. Mindazonáltal kell egy objektív aspektusnak lenni, mely alapján az intenciót meg lehet ítélni. Ez a szentségeknél elsőnek közvetlenül a felhasznált rítus által fejeződik ki. XIII. Leó az „Apostolicae curae caritatis“ kezdetű bullájában az intenció és a rítus összefüggéséről ezt írja: „A beállítottságról és szándékról, mivel ezek maguktól értetődően benső dolgok, az Egyház nem ítél: amennyiben azonban ezek kifelé is megnyilvánulnak, már ítéletet kell róluk mondania.” Már Aquinói Szent Tamás is ekképpen vélekedett: „Olyan is előfordulhat, hogy az intenció ellentmond a rítusnak, de ez csak a kiszolgáltató személyes vallomásából állapítható meg.”«      Nos, pontosan ez az, amit Lienart tett: mint kiszolgáltató maga vallotta be, hogy érvénytelenül szentelt papokat, püspököket. Lásd ezzel kapcsolatban a honlapon A szabadkőművesek terve című írást. – 3. Arra a kérdésre, hogy mit mond azoknak a híveknek, akik kételkednek felszentelésének érvényességében, az interjúalany ezt válaszolta: „Csak azt mondhatom nekik, amit az előbb mondtam. Ha továbbra is kételkednek, akkor nem segíthetek nekik. Természetesen papi szolgálatot sem tudok számukra nyújtani, hiszen nem ismernek el papnak. Ez ugyan sajnálatos dolog, de nem tudok rajta változtatni. Sajnos, jelenleg minden auktoritás hiányzik, ami az ilyen kérdéseket kötelező érvénnyel eldönthetné, és ezért mindenkinek a saját lelkiismeretét kell követnie.”      Válasz: Soha senki nem mondta, hogy Lefebvre felszentelése egészen biztosan érvénytelen volt, még azután sem, hogy napvilágra kerültek Lienart halálos ágyán mondott szavai. Ugyanakkor az Egyház törvénye szerint, a szentségek kiszolgáltatása számára a „tutior” elv érvényes, vagyis a biztos megoldást kell választani. Ezért az okkal felmerülő legkisebb kétség esetén az Egyház előírja az érintett szentség sub conditione történő megismétlését, ez mind a három olyan szentségre (keresztség, bérmálás, papi rend) vonatkozik, melyeket különben csak egyszer szabad kiosztani, mert lélekbe nyomott jegyet hagynak a szentség felvevőjében!      Miután az 1970-es évek közepén Don Villa újságjában nyilvánosságra hozta Lienart szabadkőműves pályafutását, és egyúttal felvetette a Lefebvre pappá szentelésével kapcsolatos kételyeket, egyfelől felvetődött e kétely alapos indoka, másfelől megvalósult a megbotránkoztatás ténye. Az egész nyilvánosság tudomást szerezhetett erről, ami annyira súlyossá tette az esetet, hogy Thuc érsek felajánlotta Lefebvre-nek, hogy feltételesen utánszenteli. Lefebvre azonban válaszra sem méltatta őt, amivel egyfelől gőgjét, másfelől azt a nemtörődömséget mutatta meg, ami mindig is sajátja volt: magyarul fütyült a hívek, akkoriban még elsősorban a szedesvakantista táborból köré sereglett hívek aggodalmára, érzésére – de elsősorban üdvösségére. Ez a nemtörődömség és gőg az, ami minden – általam ismert – volt vagy még mindig FSSPX-es és egyházmegyés tradicionalista "papot" jellemez. Urunk azt mondta, hogy gyümölcseiről ismerjük fel a fát: nos, a lefebvrizmus, azaz az „elfogadni és ellenállni” ideológia – mind az FSSPX-en, mind a többi ezen elvet valló közösségen, szerveződésen belül – gyümölcsei katasztrófát hoztak a katolicizmus, a lelkek üdvössége számára. És a világ sem juthatott volna mostani sátáni állapotába, ha ezen közösségeknek érvényesen felszentelt papjai lennének/lettek volna, akik így érvényes szentmiséket mutattak volna/mutatnának be, hiszen épp elegen vannak már. Mindez alapos bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az ezen ideológia alapján bemutatott szentmisék, kiosztott szentségek nem voltak/nem érvényesek, és így hatékonyak sem lehettek/lehetnek.      Miután mostanra elég sok részlet derült ki Lienart tevékenységéről, néhány volt FSSPX-es pap komolyan vette a problémát, és utánszenteltette magát (nemrégiben Münchenben történtek ilyen sub conditione szentelések). Engem személy szerint rendkívül meghat az az igyekezet, ahogy ezek a volt FSSPX-es és más papok, akiknek felszentelése körül a zavaros helyzet miatt kételyek merülhettek fel, mindent megtesznek/megtettek azért, hogy utánszenteltethessék magukat. Az ő alázatuk, igyekezetük bizonyságul szolgál a többiek gőgős viselkedésével szemben. A cikkben szereplő "pap" érvei nem kifejezetten hazugságok, hanem csak féligazságok. Ez utóbbiak azonban, különösen a mai káoszban, amikor sokan keresik a tekintélyt, az igazságot, akihez, amihez igazodhatnak, sokkal veszedelmesebbek, mint az előbbiek. A hazugságot sokkal könnyebb felismerni, mint a féligazságokat. Bergoglio és co. egyébként sem bújnak báránybőrbe, ők büszkén és bátran viselik saját farkas mivoltukat, hiszen agyuk és szívük már ördögi módon megromlott. Az érvénytelenül és hatástalanul celebráló "papok" azonban tényleg báránybőrbe rejtik el mérhetetlen önteltségüket: ami arra hajtja őket, hogy magukon kívül minden más tekintélyt elvessenek. Az e cikkben elmondottakhoz érdemes áttanulmányozni a honlap cikkeiből legalább ezeket:      Fr. Anthony Cekada írásaiból:      Új püspökök, üres tabernákulumok      A tanától megfosztott katolicizmus      Az „una cum tuo Papa nostro” kérdése      Németül: Null und nichtig      Angolul : Absolutely Null and Utterly Void      és    Still Null and Still Void Ezen a helyen találhatók      A Montini- [VI. Pál]-féle új rítusok érvénytelenségéről szóló cikkek. És még egy nagyon fontos cikk a szabadkőművesek terveiről: A pápaság megszűnik; megszentelt kés alatt hal meg, amit az utolsó zsinat atyái fognak megfenni Feltéve: 2021. november 16.