Bevezetés A gondolkodó emberek többsége a mostani korona-őrület kezdete óta azon töri a fejét, hogy vajon kiknek áll érdekében az egész emberiség rabszolgasorsba hajtása, az egész világ rendjének a felforgatása, az egész világ gazdaságának romba döntése. Az a tény, hogy a világon mindenütt, gazdag és koldusszegény országokban egyaránt, a hideg, ködös, jeges északon csakúgy, mint a sivatagi, forró tájakon ugyanazokat a teljesen értelmetlen, indokolatlan intézkedéseket vezették be, minden gondolkodót arra késztetett, hogy e "fura" helyzet okaira valamilyen logikus magyarázatot keressen. Amit az ember ismer, attól kevésbé retteg – ami persze jelen esetben egyáltalán nem jelenti azt, hogy optimizmusra – legalábbis emberi értelemben – bármi okunk lenne: helyzetünk emberi szemmel nézve kilátástalan, és ha Isten nem lép közbe, akkor feltartóztathatatlanul a teljes diktatúrában végződik, amiből éppen, mert nemcsak totális zsarnokságot, de teljes ellenőrzést, elzárást, géppé való genetikai átformálást is jelent, nincs többé visszaút. Eleinte az tűnt valószínűnek, hogy a nagy gyógyszerlobbyk, a világszervezetek és az őket pénzelő amerikai technokraták irányítanak, tartanak mindent kézben (e nézetet még ma is nagyon sokan vallják). De olyan országok behódolása, mint például Lengyelország, nem illett ebbe a képbe. Nem, e mögött valami sokkal sátánibbnak kell állnia. – Valami olyan hatalomnak, ami nem csak ördögivé vált, hanem mindig is ördögi volt. Hiszen azok az embertelenségek, amik most történnek, az egykor keresztény országokban élő, de mára már gazemberré vált embereknek még mindig nem juthat az eszébe. Nem, e mögött egy olyan hatalom állhat csak, ami mindig is ellenállt a kereszténységnek, aminek a területén a kereszténységnek még a kezdetei sem fejlődhettek ki, nem hódíthattak tért soha. Ha belegondolok, már a 60-as, 70-es, 80-as években sok szó esett a "sárga veszedelemről". Sokszor elhangzott, többnyire vicces formában, hogy mi lesz, ha az a sok bicikliző egyenruhás kínai egyszer csak autóba ül. Persze a legsötétebb víziókban is csak valami egészséget veszélyeztető problémára, vagy legrosszabb esetben egy fegyveres konfliktusra gondoltunk. Arra, hogy Kína az amerikai és brit technokratákkal szövetkezve az egész emberi nem ellen indít világháborút, ami olyannyira tökéletesen van előkészítve, hogyha Isten nem lép közbe, holtbiztos győzelemmel jár, senki nem gondolt. Pedig nagyon valószínű, hogy ennek a végső háborúnak a végén járunk, ami számunkra – ha Isten nem lép közbe – a tökéletes és végleges vereséggel végződik. Különösen azért, mert az emberiségnek legfeljebb – és ezt most nagyon felül értékelem – 10 százaléka nem örül ennek, és legfeljebb 1 százaléka ismeri fel, és próbál meg valamit tenni ellene. Aki olvasott már hiteles úti beszámolókat a távol-keleti országokból, elsősorban Kínából és Japánból, azok már hallhattak e mongol eredetű népek furcsa érzéketlenségéről, magyarul: "embertelenségéről" (a japánok Korea és Kína felől bevándorló mongol fajú nép, azaz rokon a kínaiakkal). Valamikor régen láttam egy amerikai filmet, ami a II. világháború alatt a Csendes óceáni térségben játszódik, és azokról a brit civilekről szól, akiknek nő-tagjait a japánok lágerekbe zárták. Van a filmben egy néma jelenet, ami számomra az olvasott történeteknél is sokkal plasztikusabban mutatta be e népek viselkedését. A női főszereplő, a kitűnő színésznő és nagyon vonzó Claudette Colbert karján kisfiával, kezében egy nagy kofferrel akar felszállni az értük küldött teherautó platójára. A platón ott áll egy fiatal japán katona. Colbert megrakodva nem tud felmászni az autóra, és ezért rápillant a katonára mintegy segítséget kérve. A férfinak pusztán a karját kellene egy kicsit kinyújtania, hogy segítsen neki, de nem, egykedvűen bámul tovább. Teljesen nyilvánvaló, hogy nem "nem akar segíteni", hanem egyszerűen fogalma sincs, hogy segíteni is lehetne; hogy olyasmi, mint segítség, előzékenység, belátás, egyszóval civilizált emberi viselkedés létezik a földön.      Talán egy évtizede saját fülemmel hallottam egy Japánban élő magyar nővel készített riportot, melyben arra a kérdésre, hogy nehézségeiben nyilván segítségére volt japán férje és annak családja, a nő azt válaszolta, hogy nem, ilyesmi, mint segítség Japánban még a családtagok között sem létezik, ott is teljesen ismeretlen. Donoso Cortes (1809-1853) „A jelenkor fő tévedései eredetük és okaik alapján” című 1851-ben megjelent művében írta: „Végül, ha már addig az állításig jutnak el, hogy a teremtmények maguk istenek, és isten csupán egy fogalom, ott vallási területen a panteizmus, politikai területen pedig a kommunizmus kerül hatalomra. És ekkor Isten, aki végül megelégeli mindezen istentelen káromlásokat, e tévedésektől uralta világban az embereket életre-halálra kiszolgáltatja az elvetemült és megvetésreméltó zsarnokoknak.”      És a honlap egy másik cikkéből, „Ma már csak ez a kettő létezik: keresztények és antikrisztusok”] valók a következő idézetek: „Sokan úgy gondolják, hogy a Kommunista Kiáltvány felett eljárt az idő, hiszen a kommunizmus 1990 körül megbukott, felbomlott a Szovjetunió és az ú. n. szocialista táborhoz tartozó országok új államformában alakultak újjá. De ez csak a látszat: … a kommunizmus, mégpedig legaljasabb formájában soha nem látott mértékben uralja mai világunkat. … Ez az ideológia minden ízében hazugságot vall, és minden porcikájában Isten ellen lázad. Ebből az ideológiából ered minden baloldali mozgalom, minden lázadás, minden hazug elmélet és törvény, ami mára elvileg és gyakorlatilag is az egész világ összes országának életét meghatározza. … A baloldaliság tehát az, ami az igazsággal szemben áll, és a kommunizmus az, ami minden baloldaliságot, vagyis hazugságot összefoglal magában”]. A Jelenések Könyvének 13. fejezetében van szó a halálra sebzett vadállatról: „A vadállat, amelyet láttam, hasonlított a párduchoz, lába mint a medvéé, szája pedig az oroszlán szája. A sárkány neki adta erejét és trónját, nagy hatalmával együtt. Az egyik feje mintha halálra lett volna sebezve, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a vadállatot. Leborultak a sárkány előtt, hogy hatalmat adott a vadállatnak. Leborultak a vadállat előtt is, és így imádták: "Ki fogható a vadállathoz, ki tudja vele fölvenni a harcot?"” (Jel 13,2-4)      Szinte már se szeri, se száma azon könyveknek, melyeknek szerzői a kommunizmus újraéledéséről, sőt, abszolút hatalomra jutásáról írnak. – Látva a mai megdöbbentő helyzetet, és ebben Kína szerepét, nem elképzelhetetlen, hogy a Jelenések Könyvében szereplő halálos sebet kapott, majd mégis újraéledt vadállat a kommunizmust jelenti, amit az újkori szövetségbe [lásd lentebb] Kína hoz be a leginkább. Az amerikai Silicon Valley képviselői a másik sátáni elemet képviselik, a gőgöt, az emberek lenézését, azt a vágyat, hogy istenként uralkodhassanak a népek felett. Kínát ezen kívül nyilván még az a vágy is hajtja, hogy legyőzze a nyugatot, ő váljon a világ vezető országává – erre is számos jel mutat. Elsőnek egy nemrég megjelent cikket közlök, melyben Roberto de Mattei történész az olasz kommunista párt történetét mutatja be. Ezután egy olyan hosszú tanulmány következik, melyet egy német újságíró írt az amerikai ügyvéd és oknyomozó-újságíró, az atlantai Michael P. Senger kutatásai nyomán: „Széles körű kutatásai után Senger arra a következtetésre jutott, hogy a világ a kínai Kommunista Párt nagyszabású információs háborújának fogságába került. Senger kutatásainak eredménye adja meg az én szememben az eddig hiányzó puzzle-darabot, mely nélkül a világ aktuális helyzete nem érthető meg.” Ha mindehhez hozzá adjuk azt a puzzle-darabot, amire Mattei professzor hívta fel a figyelmet, nevezetesen, hogy a kommunizmus akkor a legveszélyesebb, amikor a "katolikusokkal" szövetkezik, már az egész kép tisztán rajzolódik ki előttünk. Bergoglio Kínával való egyezsége zárta a kört, tette teljessé azt a szövetséget, melynek célja a régi ember, a régi országok, államformák eltörlése, és az új ember, az új világállam létrehozása.      Kínának nyilván az egyeduralom a célja, de ennek eléréséhez hajlandó most bevonni a Silicon Valley elmebetegeit és a Vatikánt, megígérve nekik, hogy vállalataikat, embereiket újra beengedi országába. A világ többi vezetőinek pedig a pénz mellett talán azt ígéri meg, hogy manipulált választási programjaival és befolyásolási technikájával örökre biztosítja hatalmukat országukban (azt nem mondja meg nekik, hogy a történet végén már nem lesz saját országuk, csak egy ország lesz: Kína és gyarmatai).      Természetesen mindez csak teória, de a sok teória között a legvalószínűbbnek tűnő, mert ez magyarázza meg, teszi érthetővé a legtöbb, egyébként érthetetlennek tűnő történést. 1. Olaszország kommunista pártjának története Írta: Roberto de Mattei (forrás: www.katholisches.info – 2021. január 21.) Olaszország Kommunista Pártja (PCI) 1921. január 21-én alakult meg Livornoban a Szocialista Párt szétszakadásával. Az alapító tagok Antonia Gramsci (1891-1937), Palmiro Togliatto (1893-1964) és Amedeo Bordiga (1889-1970) voltak; az utóbbit később kizárták, és még az emlékezetükből is kitörölték, ami minden kommunista párt belső dialektikájának tipikus módszere. 1917-ben Oroszországban Lenin és Leo Trotzkij vezetése alatt a bolsevista párt vette át az uralmat. A PCI az Komintern (Kommunista Internacionálé) olasz szekciója volt, amit 1919-ben Moszkvában azzal a céllal alapítottak, hogy a kommunista forradalmat az egész világon elterjessze, az „orosz kommunista fordulat exportálását előkészítse”. A kommunizmus történelmében az orosz forradalom fontosabb esemény, mint a Kommunista Kiáltvány megjelentetése, melyben Marx és Engels 1848-ban arra szólította fel a világ proletárjait, hogy döntsék meg a polgárságot és hozzák létre az osztálynélküli társadalmat. Marx és Engels a Kommunista Kiáltványt az Igazak Szövetségének felkérésére fogalmazta meg és adta ki. Ez a szövetség egy forradalmi titkos társaság volt, Filippo Buonarroti Sublimi Maestri Perfetti társaságának leányalapítása. Buonarroti az 1796-ban Franciaországban megalakult „Egyenlők Rendje” nevű társaság tagja volt. Ez utóbbi, majd az ő későbbi közössége pedig Adam Weishaupt (1748-1830) bajor Illuminátus Rendjének volt az utódszervezete. [Lásd a következő cikket: Parancs: „Weitermachen!”] Engels a kommunizmus közvetlen előfutáraihoz számítja még az „újrakeresztelőket”, az angol forradalom "liveller"-jeit, a 18. századi "felvilágosodás" képviselőt és a jakobinusokat. Marx és Engels mindezen társaságok örökségéből merítettek, de annak érdekében, hogy céljukat elérjék, a cselekvésnek egy új taktikáját, a „tudományos szocializmust” dolgozták ki.      Marx azzal érvelt, hogy a filozófusok feladata nem abból áll, hogy a világot megmagyarázzák, hanem, hogy „megváltoztassák”. Úgy tűnt, hogy 1917-ben Oroszországban megvalósították ezt, amikor a történelemben először az orosz bolsevikok átvették a hatalmat, és ideológiájukat az egész világon terjeszteni kezdték. Lenint 1924-ben bekövetkezett halála után Sztálin követte.      Olaszországban eközben a fasiszták börtönbe vetették a PCI addigi vezetőjét, Antonio Gramsci-t, aki börtönfüzeteiben dolgozta ki a „Gyakorlat filozófiája” programját. Utóda a PCI élén Palmiro Togliatti lett, aki a leghívebb sztálinistának számított, és aki a pártot az illegalitásban, majd a háború utáni években vezette. Ebben az időben a Szovjetunió támogatásával az olasz Kommunista Párt a Kereszténydemokrata Párt után Olaszország második legnagyobb, Nyugatnak pedig a legnagyobb kommunista pártja lett. Antonio Gramsci szerint Olaszországban a kommunistáknak a sikere nem jöhetett volna létre a katolikusokkal való együttműködésük nélkül. A „demokratikus katolikusok” árulása elsősorban nem a hatalom megszerzéséhez, hanem annak megtartásához volt szükséges. [Ahogy a pénzjuttatás mellett, most is első helyen a hatalom megtartása a legfontosabb célja mindazoknak, akik országuk vezetőiként a világ-elit utasításait szolgaian teljesítik.]      „A demokratikus katolicizmus azt teszi, amit a kommunizmus egyedül nem tud megtenni: Összeolvaszt, rendez, élénkít és öngyilkosságot követ el.” Togliatti Gramsci tanítását valósította meg, különösen akkor, amikor Roncalli (alias XXIII. János) megválasztása, és az 1962. október 11-én általa egybehívott ú. n. II. Vatikáni Zsinat egy váratlan lehetőséget tárt fel a kommunizmus előtt.      1963. március 7-én Roncalli a Vatikánban fogadta Alekszej Aschubejt, Hruscsov befolyásos vejét és az Izvesztija főszerkesztőjét. Pár nappal e találkozó után Togliatti a parlamenti választási kampány közepén a katolikusok és a kommunisták hivatalos együttműködésére szólított fel. Az egy hónappal későbbi választáson (1963. április 29-én) a PCI egy millió új szavazatot szerzett, elsősorban katolikus körökből.      Togliatti 1964-ben Jaltán halt meg, mialatt az olasz kereszténydemokraták az új "pápa", Montini (alias VI. Pál) áldásával megalapították az első közép-bal-kormányt. Az ú. n. II. Vatikáni Zsinat 1965. december 8-án zárult, anélkül, hogy egyetlen szót is szólt volna a kommunizmusról, aminek hivatalos elítélését mintegy 500 zsinati atya követelte. [Vagyis a Vatikán a kommunizmust ugyanúgy nem ítélte el soha, mint az evolúciót, az eugenetikát, a transzhumanizmust, és az emberi szellem még számtalan egyéb borzalmát. – Feltételezhető, hogy ha a hivatalos katolikus egyház teljesítette volna feladatát, és ezeket a szellemi szörnyszüleményeket nyomatékosan, újra és újra, legfelül és a legkisebb faluban is elítélte volna, akkor most nem állna a világ ott, ahol áll.] 1973-ban, miután Chilében megbukott az Allende kormány, Enrico Berlinguer (1922-1984), a PCI főtitkára pártjának újságjában cikksorozatot jelentetett meg az olasz helyzetről a chilei események után, melyben egy "történelmi kompromisszumot" ajánlott, amivel a kommunisták a kereszténydemokraták támogatásával fájdalommentesen kerülhetnének kormányra. Berlinguer legfontosabb tárgyalópartnere Aldo Moro volt, Montini legjobb barátja és bizalmasa, aki ezek után a háttérben megkezdte a kommunistákkal való kormányzás előkészítését.      A PCI legnagyobb választási sikereit az 1974 és 1976 évek között érte el, az 1976. június 21-i parlamenti választásokon 34,4 százalékkal. 1978-ban azonban Aldo Moro tragikus halála, majd Montini pár hónappal később bekövetkezett halála lelassította a "történelmi kompromisszum” megvalósítását. Nem sokkal később a Szovjetunióban, amit kolosszális gazdasági válság rendített meg, megszületett Gorbatschow Peresztrojkája. 1989-ben leomlott a berlini fal, és a Szovjetunió megkezdte saját felbomlasztását.      „A Szovjetunió és vele birodalmának összeomlása, pontosabban, ami ennek módját illeti, rejtélyes”, írta François Furet 1995-ben megjelent művében. 1989 és 1991 között a szovjet nómenklatúra vérontás nélkül feloszlatta a régi vállalatot és egy új céget alapított. A kommunizmus Oroszországban és a világon megszabadult bürokratikus apparátusától, és lehetővé tette a kommunista ideának, hogy új megjelenési és működési formákat vegyen fel. 1991. február 3-án Olaszország Kommunista Pártja is úgy döntött, hogy feloszlatja magát, és megalapítja a Baloldaliak Demokratikus Pártját (PDS). 1998-ban nevüket Bal-demokratákra (DS) változtatták, ami egyik alapítóeleme lett annak a választási szövetségnek, ami a baloldali kereszténydemokrata Romano Prodi javaslatára létrejött, és ami Olaszországban a kommunistákat 1996-ban először juttatta hatalomra. Ebből a szövetségből lett 2007-ben a Demokrata Párt (PD), ami jelenleg kormányon van. Ezen elmúlt 30 évben egymást követő csoportosulások és pártok ideológiai gyökere az Antonio Gramsci tanai és Enrico Berlinguer katolikus-kommunista összefogásra szólító gyakorlata által kifinomult marxizmus-leninizmus, ami még mindig nagy népszerűségnek örvend Olaszországban. Eugenio Scalfari [Bergoglio személyes barátja, ateista, bal-liberális szabadkőműves – lásd többek között egyik legelső megnyilvánulását: „A hittérítés ostobaság, értelmetlen, meg kell ismerni, meg kell hallgatni a másikat”] Berlinguer halálának 35. évfordulóján a következőket írta:      „Enrico Berlinguer az olasz (és nem csak az olasz) politikában olyan szerepet játszott, ami bizonyos értelemben hasonló ahhoz, amit ma Bergoglio a katolikus vallásban (és nem csak ott) játszik. Mindketten egy olyan reform-utat követnek, mely annyira radikális, hogy forradalmi hatásaik vannak. Még ellenfeleik is kedvelték és tisztelték mindkettőjüket; és mindkettőjüknek megvolt az a karizmája, ami megragadta a valóságot, és egy álmot táplált.”      Mind Bergoglio, mind Berlinguer számára a praxis többet számít, mint a tan, a tett többet, mint a gondolkozás, az eredmény többet, mint az eszköz, amivel ezt elérni lehet. Palmiro Togliatti 1960. májusában „Lenin és a mi pártunk” címmel kiadott dolgozatában a marxizmus-leninizmus lényegét egy Marx és Engels-től származó idézetben foglalta össze: „A mi elméletünk nem dogma, hanem a cselekvésre szóló útmutatás.” A kommunizmus nem elmélet, hanem forradalmi praxis; és a forradalom nem teremt, hanem rombol. Ami számít, amit a kommunizmus elérni akar, az az ellenség megbuktatása, ami minden időben ugyanaz: a család, a magántulajdon, az állam és az Egyház. A cél eléréséhez minden metamorfózis és szövetség megengedett. Mindazok, akik ebben a vállalkozásban együtt dolgoznak, szívesen fogadottak, függetlenül az eszközöktől, amiket e célok elérésére bevetnek. A világ mai állapotának megértéséhez segítségül szolgál az olasz (és más) kommunista pártok múltjának a megismerése, és ahhoz is, hogy megértsük azt a folyamatosságot, ami még ma is létezik a kommunizmus szellemi elődei és utódai között. (lásd újfent ezt a cikket: Parancs: „Weitermachen!” 2. Kína és a Great Reset Írta: Aya Velazquez Ez a szöveg első ízben a demokratischer.de, a Demokratischer Widerstand hetilap internetes oldalán jelent meg az újság novemberi számában. Innen jutott el több más alternatív internet-oldalra, és lett angolra is lefordítva.      A most következő fordítás forrása itt olvasható: https://www.rubikon.news/artikel/der-diktatur-vorreiter – ahol a cikk végén forrásként 77 link található, köztük olyan helyekről, mint The Guardian és Business Insider. A szerzővel cikke megjelenését követően több interjú is készült, ezek közül különösen ezeket ajánlom: Elsőnek ezt: https://youtu.be/OQqRBNs7CHY, mely december 30-án készült, és melynek címe: Kína, WEF & Great Reset – valójában ez a cél, és amiben a szerző a transzhumanizmusról is beszél, mint „Isten végleges trónfosztásáról” (hatalmától való megfosztásáról). Utána egy filozófussal folytatott két beszélgetését:      https://youtu.be/v1c_GYvI_vM      https://www.youtube.com/watch?v=kHpfzPysKTU Úgy tűnik, sokan megszerették Kínát. Legalábbis azok a politikusok és média-tulajdonosok, akik szerint az emberek szabadságjogainak korlátozásai még mindig nem elég kemények. … A kínai kormány konzekvens járvány-megelőző intézkedéseit mindenütt elkezdték dicsérni. A föld legnépesebb államában próbálták ki először a kijárási tilalmak bevezetését a polgároknak lakásaikba való de facto bebörtönzésével. Kínában vette kezdetét a pánikkeltés, a maszkdivat és a szünet nélküli propaganda.      Kínától tanulni egyet jelent elnyomást tanulni, így szól a mottó. A totális ellenőrzés, az erény-terror és a viselkedés-irányítás alkalmazásában is egyre kínaibbá válik a világ többi része. A tudományban való feltétlen hit és a transzhumanista felsőbbrendű ember-ideák Kínában összekapcsolódnak egy az ország múltjában gyökerező kollektivista emberképpel. Ebben a globális színpadi játékban, amelyben a "szabadság vége" című darabot rendezik éppen, egészen nyilvánvaló, hogy Kínának jut a főszerep. A svájci Davosban 2020. január 20-tól 24-ig ülésezett az 50. Világgazdasági Fórum (World Economic Forum = WEF). Ugyanebben az időben, 2020. január 23-án rendelte el Kína az emberiség történelmében az első Lockdown-t, azaz a békeidőben elrendelt első totális kijárási tilalmat. Ezzel vette kezdetét a [ma is, tehát egy éve változatlan, sőt egyre erősödő intenzitással folyó] globális tudósítás-lavina a koronáról. Alig néhány nap múlva a WHO-igazgatója, Tedros Adhanom Ghebreyesus [aki a kínaiak támogatásával került a WHO élére] a kínai utat máris iránymutatónak és dicsérendőnek jelentette ki. Az ezt követő hónapokban a föld csaknem minden országa a részletekig lekopírozta a kínai intézkedéseket.      Eközben, a WEF elnöke, Klaus Schwab örömmel konstatálta, hogy a koronával eljött a kiváló alkalom a Great Reset-hez, a nagy újrakezdéshez, melynek tervezetét 2020. június elején Davosban a világ nyilvánossága előtt a zsebéből varázsolta elő. Minden további kijárási tilalomban eltelt nap mesés nyereséget hoz a Big Tech-nek, a Big Pharma-nak és a Big Money-nak fkomputercégeknek, gyógyszergyártóknak és pénz-elitnek]. 2020. március 6-án, amikor a kínai alelnöknő, Sun Chunlan pekingi delegációja élén Wuhanba érkezett, hogy képet kapjon a helyzetről a veszélyes járvány sújtotta városban, a felhőkarcolók tetejéről éles kiáltások hallatszanak: „Fake, fake, minden fake”, azaz szélhámosság, család, minden csalás! A helyzet kísérteties: disztópikus végidő-hangulat, néptelen utcák szürke háztömbök között, egyedül Xi Jinping legbensőbb kádereinek a csoportja vonul megkövült arccal tovább. Wuhan bezárt polgárainak nyomatékos kiáltásai zavarják meg a csendet: „Csalás!”, „Tiltakozunk”, kiáltják hangosan. – A házak tetejéről tiltakozó embereket még a kínai állami televízió is megmutatta, talán annak demonstrálására, hogy ők helyt adnak a vitáknak is.      Wuhan volt a világ első metropolisza, amit békeidőben általános kijárási tilalommal sújtottak, aminek következtében 19 millió lakost 5 hétig lakásaikba zártak. Hubei körzetében 57 millió ember felett rendeltek el részleges kijárási tilalmat. Feltéve: 2021. január 29. Az internet közösségi oldalain (youtube, facebook, twitter) más videók is felbukkantak, miközben ne felejtsük, hogy ezek az amerikai platformok Kínában be vannak tiltva. A világ ugyancsak csodálkozott egy állítólag titkos felvételen, az ú. n. "eleső emberen", egy, a nyílt utcán összeeső állami hivatalnokon, aki a hivatalos jelentések szerint a koronajárvány áldozata lett. A rosszmájúak ugyan azt rebesgették, hogy a férfi esése közben feltűnően ügyesen fogta fel magát kezeivel. Egy másik videón az látszik, ahogy egy férfi autójából kiszállva leveszi a maszkját, mire a speciális egység emberei rávetik magukat, fejére hálós maszkot húznak és bilincsben elvezetik. Egy másik védőruhás csapat tagjai serényen odarohannak, hogy fertőtlenítsék a tett helyszínét. A kínai állami televízió adásaiban azt mutatják, ahogy a páncélos tisztító és dezinficiáló járművek elárasztják a belvárost.      De ki gondoskodott arról, hogy ilyen tökéletesen megszervezett képek árasszák el pillanatokon belül a Wuhan-i "járványfészekből" a nyugati közösségi oldalakat? Ki húzott hasznot a halálos korona-vírus miatt globálisan terjedő pánikból, valamint egy eddig példa nélkül álló, kíméletlen szigorral fenntartott kijárási tilalom bevezetéséből? Xi Jinping globális Kína-klubja: Kína nagy és kis barátai Mikor pár héttel később a szigorú kijárási tilalmat a föld szinte valamennyi országában bevezették, az amerikai ügyvéd és oknyomozó újságíró, az atlantai Michael P. Senger gyanút fogott. Arra a furcsaságra kezdte keresni a választ, hogy vajon még a legszegényebb országok is, melyekben szinte egyetlen egy korona-megbetegedés sem fordult elő, ráadásul népességük alacsony átlagéletkora miatt alig voltak érintettek, mégis szinte sablonszerűen átvették a kínai tilalmi-mintákat – tekintet nélkül arra a tényre, hogy országaikban az összeomlott szállítási láncok és kijárási tilalmak miatt százmilliónyian kerülnek elkerülhetetlenül az éhhalál szélére.      Alapos kutatás után Senger arra a következtetésre jutott, hogy egy nagyszabású „Information Operation”, vagyis a kínai Kommunista Párt (CCP) információs háborújával van dolgunk. Senger kutatási eredményei képezik e cikk alapját, és adják – az én véleményem szerint – a történésekhez az eddig hiányzó részecskéket, mely nélkül a világközösség aktuális helyzetét nem lehet megérteni. Senger fő állítása – olvasásra felettébb ajánlott cikkében, melynek címe: „China‘s Global Lockdown Propaganda” – úgy szól, hogy a kijárási tilalmaknak semmilyen értelmük nincsen, hanem azok csak a kínai állami propagandának a részei, egy vírusra alapozott államcsíny gyanánt, melyet káros, áltudományos intézkedések exportálásának a segítségével követnek el. Bizonyítékainak súlya elsöprő. Twitter-kontóján (@michaelpsenger) komoly, hiteles publikációk százait teszi közzé, melyek összességükben a CCP geo-stratégiailag motivált szélhámosságát bizonyítják.      Senger– „Nyílt levél Xi Jinping-hez” című írásában – hetven olyan csalást sorol fel, melyekkel Kína operált, hogy világméretű pandémia-managementjét sikerre vigye, köztük hamis WHO és kórházi jelentéseket stb. (források: Senger, Michael P.: Chinas Global Lockdown Propaganda Campaign. Inside the CCP’s use of social media bots and other disinformation tactics to promote its own response to the coronavirus pandemic and attack its critics. https://www.tabletmag.com/sections/news/articles/china-covid-lockdown-propaganda Michael P. Senger, Twitter Thread, 70 Fakes surrounding Chinas pandemic response: https://twitter.com/MichaelPSenger/status/1307849676834603009) Senger szerint a hamis híresztelések között a legfontosabb szerepet a közösségi oldalakon terjesztett hamis hírek – melyek az internet világában a "bot" nevet kapták – játszották. A botok hamis kontók a közösségi oldalakon, melyeket gyakran algoritmusok generálnak, de egyre több esetben valódi emberektől származnak, akik szegény vagy totalitárius államokban élnek, és akik a hamis hírek terjesztéséért megbízóiktól pénzt kapnak. 2020 májusában az amerikai külügyminisztérium a kínai bot-hálózatok egyre növekvő aktivitását állapította meg, és felszólította a Twittert, hogy 250 ezer olyan ál-kontót töröljön, melyeket a kínai kommunista párt pénzelt, és propaganda céljaira használt.      Megfigyelők szerint Kína Kommunista Pártja tartja fent a világ legnagyobb internet-háttér-hadseregét; a becslések már 2013-ban 500 ezertől 2 millióig terjedő valóságos személyről beszéltek, akiket azzal bíztak meg, hogy a szociális média-platformokat hamis híreikkel, bejegyzéseikkel manipulálják. E hadsereg gúnyneve 50-cent-hadsereg, mivel az álhírek írói 50 centet (5 Yuan) kapnak bejegyzésekként.      A korona-előtti években e gigantikus hadsereg elsősorban belföldön volt aktív, korona óta azonban soha eddig nem volt mértékben a külföldi platformokon tevékenykedik. Az emberek által készített álhírek hatékonyabbak, mint a gép által generáltak, mert az utóbbiakat a belső gépi ellenőrzéssel könnyebb felismerni és eltávolítani. Az emberek által felrakott botokat csak képzett analitikusok képesek felismerni. Ha Kínában valami nem hiánycikk, az az ember; ennek következtében a CCP megbízottjainak százmilliós nagyságrendben elhelyezett bejegyzéseivel a világ összes országában hatékonyan és kiszámíthatóan képes a közvéleményt irányítani. Amikor Európában elsőként Olaszországban kitört a koronaőrület, Kína nem csak lélegeztető-gépekkel, maszkokkal és fertőtlenítőszerekkel árasztotta el az országot, hanem a közösségi oldalakra feltett többszázezres szívszaggató bejegyzésekkel is. Az olasz média-analitikusok szerint március közepén a twitter bejegyzések 46,3 százaléka a kínai internet-hadseregtől származott.      Mindeközben Európában és az USA-ban nemcsak a közvélemény, de még a politikusok sincsenek tisztában ezeknek a botoknak a hatalmas elterjedésével. Nyugaton még most sincsenek tisztában ezek hatalmas arányával, következésképpen a közvéleményre gyakorolt óriási befolyásukkal. Még a politikusokat sem világosították fel erre kellőképpen, ezért ők maguk is könnyen eshetnek áldozatul titkosszolgálati műveleteknek. A kínai bot-hadseregek a Pavlovi-elv alapján működnek: jutalmazni és büntetni. Feltéve: 2021. február 16. 2020. márciusában az interneten látszólag a semmiből felbukkanó kommentárok támadták meg azokat a nyugati politikusokat, akik a közösségben már megszerzett immunitásra hivatkozva, nem akarták a kínai modellt követni. A következő forrás – Tengjun, Zhang: US political elites attempt to save economy before people’s lives. In: Global Times China https://www.globaltimes.cn/content/1184026.shtml (28.03.2020) – mutatja, miként helyezte a kínai média erkölcsi nyomás alá őket azzal a váddal, hogy e politikusok számára a gazdaság fontosabb, mint saját lakosaik sorsa.      Augusztusban pedig, amikor szinte az egész világ a kikényszerített Lockdown-sokk-görcsébe meredt, a világot Wuhanból érkező jókedvű fürdőpartik látványa ejtette ámulatba. Ezen első látásra érthetetlen felvételek közelebbről nézve simán illeszkednek abba a finoman szövögetett képbe, ami Kína kulturális és gazdasági fölényét hívatott bemutatni. Kína kommunista pártjának üzenete mindig ugyanaz: Kína a világ egyetlen országa, ami a "világjárvánnyal" [és mindig minden egyéb problémával] kitűnően megbirkózott. A kínai rendszer a legjobb. Aki nem úgy csinálja, mint Kína, az embertelen.      Ha Kína eléri, hogy az őrült korona-intézkedésekkel minden ország tönkretegye gazdaságát, akkor szinte az egész világon gyárakat, vállalatokat, sőt egész infrastruktúrákat tud potom pénzen felvásárolni: Miközben ily módon Kína növekszik, mindenki más tönkremegy – és mindezt vérontás nélkül érik el. Ráadásul eközben erkölcsileg magasabb rendűnek állítják be magukat, és saját kulturális értékeiket exportálják [kényszerítik rá] a nyugatra. [1. A 2000-es években több ízben jártam Rómában, így a magam szemével láthattam, hogy miként növekszik Róma belvárosában a kínaiak által elfoglalt terület. 2013-ban a Santa Maria Maggiore bazilika bejáratával szemben induló sugárút és környéke egészen a bazilika bejáratáig már színtiszta kínai negyeddé vált. 2. Magyarországon is nemsokára megkezdi a működését a kínai egyetem. 3. Egy a honlapra 2019. decemberében feltett írásból, „Történelmi agylágyulás uralkodik mindenütt” való a következő idézet: »Az egyik rádióadó, a Klasszik Rádió, korábban Kínát reklámozta. Akkori egyik műsorvezetője mondta el a következőket: „Kínának elege lett abból, hogy európai szokások szerint kereskedjenek, üzleteljenek a világgal. Mivel ma már ők a leggazdagabbak, azt akarják, hogy ezentúl a kínai szokások szerint folyjon a kereskedés.” Az illető úr, miközben helyeselte a kínai véleményt, csak azt nem tudta, hogy mit jelentenek ezek a fogalmak „európai szokások”, illetve „kínai szokások”. Az első a kereszténységből itt maradt szokásokat, nevezetesen, betartani a szabályokat, az adott szót, nem csalni, nem hazudni, nem mérni hamisan, nem ledöfni a gyengébbet stb. A második pedig ezeket: csalni, annyit és olyan nagyot és sokat, amennyit csak lehet, hazudni mindenütt, mindig hamisan mérni, a gyengébbet eltiporni stb. Hogy végül a (volt) civilizált világot a kínaiak eddiginél is erőteljesebb előretörése, az afrikai és ázsiai muzulmán tömegek beáradása, vagy saját tömegeinek ostobasága, netán e három egyszerre fogja eltiporni, nem tudjuk; de azt, hogy ennek a pogány világnak a percei meg vannak számlálva, nem lehet többé tagadni.« 4. Pár évvel ezelőtt jöttek rá a nyugati országok, hogy Kína minden olyan földterületet felvásárolt a világban, ahol a számítógépes iparban nélkülözhetetlen nyomelemek előfordulnak. Még Merkel is fel volt háborodva, hogy ilyet eddig soha senki nem tett, a szabad kereskedelemben eddig soha senki nem folyamodott ilyen eszközhöz: Elmentek az adott országba, és annyit vásároltak az adott fémből, amennyire szükségük volt. De hogy egész országokat, országrészeket felvásároljanak, hogy innentől kezdve csak maguk férjenek hozzá egy adott nélkülözhetetlen ásványi kincshez, ez eleddig még senkinek nem jutott az eszébe. – Ennyit a kínai „szokásokról”.] Mindezek után minden gondolkodó emberben ugyanazok a kérdések merülnek fel: Alszanak a titkosszolgálatok? Vagy a 2019. szeptember 18-án New Yorkban megrendezett pandemie-szimuláció: „Event 201” résztvevői – a Gates-alapítvány, a világgazdasági fórum, a kínai kormány, az USA és Kína járványintézetei, a Big Money, Big Pharma, Big Data – azóta rejtélyes érdek- és sorsközösséggé olvadtak egybe? Miért propagálják 2000. márciusa óta még a nyugati invesztment-mogulok is a kijárási tilalmakat? Milyen messzire ér Kína kommunista pártjának a karja olyan intézményekben, mint például a WHO vagy a Davos-i világgazdasági fórum, és máshol?      Időközben az egyszerű polgárok előtt is egyre több mindenre derül fény: Davos-tól a Silicon Valley-ig menedzserek és transzhumanisták tucatjai dicsőítik a kínai rendszer hatékonyságát és precizitását. Kína évtizedek óta építi ki intézményi befolyását a nyugati világban – úgy tűnik, hogy mostanra beérett a munkájuk, eljutottak az óhajtott céljukhoz. Mára minden fontos poszton ott vannak a megfelelő barátaik és támogatóik.      A WHO elnöke, Tedros Adhanom Ghebreyesus Kínának köszönheti posztját (a Kínától függő sok afrikai ország szavazatának). E kapcsolatnak köszönhetően 2000. januárjától a WHO egyfajta árnyék-világkormányként működik és intézkedik azáltal, hogy az egyes országok egészségügyi intézményein keresztül az előre kitervelt intézkedéséket végrehajtatja. 2020. január 30-án Tedros égig magasztalta Kína válság-menedzsmentét: „A kínai kormánynak saját népük és a világ összes többi lakosának védelmében meghozott fáradozásai és sikerei nélkül sokkal több esetet regisztrálnánk Kínán kívül, és valószínűleg több halálesetet is. Az a gyorsaság, amivel Kína a járvány kitörését felfedte, a vírust izolálta, génjét beazonosította, és eredményeit a WHO-val és a világgal közölte, mély benyomást keltő és leírhatatlan. Ez érvényes Kínának a jó átláthatóságért [!] tett igyekezetére, és a többi országnak adott támogatására is. Bizonyos értelemben Kína valóban új mércét vezetett be az ilyen válságokra adott reakciók kérdésében. Ez nem túlzás.” (forrás: Tweet 30.01.2020 Tedros Adhanom Ghebreyesus: https://twitter.com/WHO/status/1222967082733559808)      [Figyelem! A vírust a mai napig nem izolálta még senki, se Kína, se a világ összes többi laboratóriuma! Lásd a LÉTEZIK-E IZOLÁLT SARS COV2 VÍRUS?   és   a   MILYEN OLTÁST FEJLESZTETTEK KI HA NINCS IZOLÁLVA A COVID-19 VÍRUS? című cikkeket] Ezt a [velejéig hazug] nyilatkozatot Tedros nem magánemberként, hanem a WHO vezető funkcionáriusaként tette! Kína egyik legbefolyásosabb barátja nyugaton Klaus Schwab, aki a davosi világgazdasági fórum alapítója, és öt évtizede elöljárója az évente megrendezésre kerülő elit-találkozónak. Schwab több mint 30 éve a legszorosabb kapcsolatokat tartja fenn a pekingi kommunista kormánnyal, valamint kínai egyetemekkel. Schwab maga bevallott transzhumanista és Kína-rajongó.      A kínai funkcionáriusok 2009 óta látogatják a fórumot, ahol rajtuk kívül kínai vállalkozók százai is nyüzsögnek. A jelenlegi kínai elnök, Xi Jinping 2017-ben vett először részt a davosi találkozón, ahol őt Schwab a szabad világkereskedelem megmentőjeként mutatta be a brexit és Trump miatt alaposan megrázott globalista-elitnek. Schwab: „Egy nagy bizonytalanságtól és csapásoktól megrendült világban a nemzetközi társaság Kínára tekint.”      Schwab személyesen is kötődik Kínához. Fia, Olivier Schwab egy kínai nőt vett feleségül, és 2011 óta ő vezeti apja fórumának pekingi irodáját. „A nyugat ma ugyanolyan sokat tanulhat Kínától, mint Kína a nyugattól”, lelkendezett az ifjabb Schwab egy kereskedelmi újságnak. folytatás következik – illetve következett volna, de nem volt se időm, se erőm hozzá; a megadott linkeken megtalálható a cikk folytatása Feltéve: 2021. február 27.