Szenvedés vasárnapja utáni csütörtöki szentmise szentleckéjéből:      „Uram, mi Istenünk, kérünk, ne adj kézbe minket mindörökre a te nevedért, és ne bontsd föl szövetségedet. És ne vond el tőlünk irgalmasságodat Ábrahámért, a te kedveltedért, Izsákért, a te szolgádért, és Izraelért, a te szentedért. … Uram, csekélyebbek lettünk minden nemzetnél, és meg vagyunk alázva most az egész földön bűneinkért. És nincs ezidőben fejedelem, vezér és próféta, sem égő-, sem eledel-, sem hálaáldozat, sem jóillatszer, sem hely a zsengéknek teelőtted, hogy megnyerhetnők irgalmasságodat. Hanem töredelmes lélekkel és alázatos szívvel lévén, fogadj be minket. Mint a kosokból és tulkokból és ezer kövér bárányból való égő áldozatban, úgy legyen most a te színed előtt kedves a mi áldozatunk; mert nem szégyenülnek meg a tebenned bízók. És most követünk téged teljes szívvel és félünk téged és keressük a te színedet. Ne szégyeníts meg minket, hanem cselekedjél velünk a te kegyességed és irgalmad sokasága szerint. És ments ki minket a te csodatételeid szerint, és dicsőítsd meg a te nevedet, Uram! És szégyenüljenek meg mindnyájan, kik gonoszat mutatnak a te szolgáid iránt, szégyenüljenek meg mindenhatóságod által, és tiportassék el az ő erejük, és tudják meg, hogy te vagy egyedül az Úristen és dicsőséges a föld kerekségén, mi Urunk, Istenünk.” (Dán 3,34-35/37-45) Vigano érsek húsvéti elmélkedése (forrás angol nyelven: https://catholicfamilynews.com/blog/2021/03/22/abp-vigano-meditation-in-preparation-for-easter/ és német nyelven: https://www.freiewelt.net/nachricht/erzbischof-vigano-ostern-2021-im-licht-der-tyrannei-des-coronavirus-10084317/) Részletek Carlo Maria Vigano érsek a Catholic Family News kérésére írta meg (március 9-i dátummal) a hívek számára az idei Húsvétra szánt gondolatait, amit a CFN internetes portál március 22-én hozott nyilvánosságra. Mottó: Zsolt 129,3: „Si iniquitates observaveris, Domine: Domine, quis sustinebit? – Uram, ha a vétkeket figyelembe veszed, Uram, ki állhat meg előtted?” – Húsvét sequentia: „Mors et vita duello conflixere mirando – Csodálatos diadallal megvívott az élet és a halál.” […] Katolikusként arra kaptunk meghívást, hogy használjuk Istentől kapott értelmünket, felismerjük, megértsük és megítéljünk a körülöttünk zajló eseményeket. Az Úr azért adott nekünk értelmet, hogy a valóságot meglássuk és megítéljük. Az Úr ésszel ruházott fel bennünket, ezért előbb azt kell használnunk, mielőtt vakon engedelmeskedünk, és elhisszük mindazt, amit el akarnak velünk hitetni. A megkeresztelt személyt Istenben való hite arra indítja, hogy ne az embereknek higgyen, hanem meghajolva Isten tekintélye előtt azt fogadja el, amit az Úr mondott neki, Aki soha nem csap be bennünket, és Aki maga az Igazság. Isten kegyelme megvéd bennünket attól, hogy a világ-elit és csatlósai irracionális és hazug magyarázatait és intézkedéseit elhiggyük, és segít abban, hogy azoknak ellenálljunk. [….] Az Egyház hangja így könyörög az Isteni fölségnek: „flagella tuae iracundiae, quae pro peccatis nostris meremur” – (fordítsd el haragod csapásait, amelyeket megérdemeltünk bűneinkért). A történelem folyamán ezek a csapások különböző háborúk, járványok és éhínség formájában jelentek meg; ma azonban ezek a globalizmus zsarnokságában nyilvánulnak meg, ami több áldozatot fog követelni, mint egy világháború, és az országok gazdaságát jobban elpusztítja, mint bármely földrengés.      Ennek ellenére meg kell értenünk, hogy ha az Úr a mostani szükségállapot előidézőinek megengedi, hogy sikeresek legyenek, akkor ez biztosan a mi nagyobb javunkat hívatott szolgálni. […] Ha ez az ál-járvány Isten csapása, akkor nem nehéz kiderítenünk, hogy melyek azok a bűnök, melyekért minket a mennyország büntet: bűncselekmények, abortuszok, gyilkosságok, emberölések, válások, erőszak, perverziók, bűnös szenvedélyek, lopások, csalások, árulások, hazugságok, megszentségtelenítések és kegyetlenkedések. Nyilvános bűnök, és egyes emberek bűnei. A laikusok bűnei, és a papok bűnei, az alsóbbrendűeké éppúgy, mint a magasabb rendűeké, a kormányzottaké éppúgy, mint a kormányzóké, a fiataloké éppúgy, mint az öregeké, a férfiaké éppúgy, mint a nőké. Tévednek, akik azt hiszik, hogy alapvető jogaink jelenlegi sorozatos megsértésének nincsen természetfeletti jelentősége, és hogy nem számít, mennyire vagyunk mi is bűnrészesek a történtekben. Jézus Krisztus a történelem ura, és aki a béke Fejedelmét ki akarja űzni a világból, amit Ő teremtett és váltott meg legdrágalátosabb Vérével, az azt sem akarja elfogadni, hogy Sátán, az örök vesztes, elkerülhetetlenül vereséget fog szenvedni. És ebben az őrületben, melyben a korcs gonosz minden vonása megtalálható, a szolgái úgy viselkednek, mintha az ördög győzelme most már bizonyosság lenne, holott ez a valóságban szükségszerűen tiszavirág életű és átmeneti. A rájuk váró sors és büntetés a zsidóknak Egyiptomból való kivonulására emlékeztet bennünket, amit a fáraó semmilyen módon nem tudott megakadályozni, mert Isten nem engedte ezt meg. A Húsvét, az igazi, melynek az ószövetségi pászka ünnep csak az előképe volt, a Golgotán a kereszt áldott fáján valósult meg. Jézus Krisztus a tökéletes oltára, papja és áldozata ennek a szent áldozatnak. Isten Báránya, akire Keresztelő Szent János rámutatott a Jordán partján, magára vette a világ bűneit, hogy saját magát emberi és isteni áldozatként az Atyának felajánlja, Vérében helyreállítva az ősszüleink által megsértett rendet. Ott, a Golgotán ment végbe az igazi nagy újrakezdés (a Great Reset), köszönhetően annak, hogy Ádám gyermekeinek jóvátehetetlen adósságát a Megváltó szenvedésének végtelen érdemei eltörölték, ily módon kiváltva bennünket a bűn és a halál rabszolgaságából. Bűneink megbánása nélkül, életünk megváltoztatásának és Isten akaratához való igazításának szándéka nélkül nem reménykedhetünk abban, hogy bűneink következményei, melyek folyamatosan megsértik az Isteni Fölséget és csak bűnbánattal enyhíthetők, eltűnnek. Urunk Jézus Krisztus megmutatta nekünk a kereszt királyi útját: „Krisztus is szenvedett érettünk, példát hagyván nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek”. (1 Pét 2,21) Vegyük fel tehát mindannyian keresztünket, tagadjuk meg magunkat és kövessük az Isteni Mestert.      Azzal a tudattal közeledjünk a szent Húsvéthoz, hogy az Úr szeme mindig rajtunk van: „Mert úgy voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek a ti lelketek pásztorához és oltalmazójához.” (1 Pét 2,25) És emlékezzünk arra, hogy ama végső harag napján Ő lesz a mi bíránk, de keresztségünknek köszönhetően megkaptuk a jogot, hogy fivérként és barátként állhassunk Elé. A Szentírás szavaival könyörgünk a Legfelsőbb Bíróhoz: „Kelj védelmére ügyemnek az istentelen nemzetséggel szemben; a gonosz és álnok embertől szabadíts meg engem.” (Zsolt 42,1) Alázattal fordulunk Dávid király szavaival az irgalmas Atyához, aki isteni Fiában örök dicsőségének örököseivé tett bennünket: „Moss engem tisztává vétkemtől, tisztíts meg engem bűnömtől.” (Zsolt 50,4) A Szentlélek Istenhez pedig így könyörgünk: „Da virtutis meritum, da salutis exitum, da perenne gaudium – Adj jámbornak jutalmazást, engedj boldog kimúlást, mindörökké mennyeket.” (Veni Sancte Spiritus) Ha tényleg azt akarjuk, hogy ez az ú. n. járvány kártyavárként összeomoljon – mint ahogy ez sokkal súlyosabb csapásoknál is mindig így történt, ha az Úr elrendelte végüket – akkor gondoljunk arra, hogy Ő és egyedül csak Ő a világmindenség Ura, égen és földön Övé minden hatalom, amit mi minden alkalommal megpróbálunk magunkhoz ragadni, amikor bűnt követünk el, azáltal, hogy vonakodunk szent parancsainak engedelmeskedni, és ily módon a Sátán rabszolgájává tesszük magunkat. Ha Krisztus békéjére vágyunk, akkor Krisztusnak kell uralkodnia, és az Ő birodalma az, amire vágynunk kell, kezdve saját magunknál, családunknál, baráti- és ismerős-körünknél, vallási közösségünknél. Adveniat regnum tuum – Jöjjön el a Te országod! Ha ehelyett megengedjük, hogy a bűn és a Krisztus elleni lázadás gyűlölettel teli zsarnoksága megvalósuljon, akkor a Covid-őrület csak a kezdete a földi pokolnak… A jóvátétel és a saját, valamint fivéreink, az Egyház férfiai és a minket kormányzók bűneiért való vezeklés eme szellemével készüljünk tehát fel a húsvéti gyónásra és szentáldozásra. Az igazi és szent "új reneszánsz", amire törekednünk kell, nem más, mint a kegyelemben való élet, az Istennel való barátság és az Ő szent Édesanyjával és a szentekkel való állhatatos közösség. Az igazi "soha többet nem lesz úgy, ahogy korábban" szlogennek annak kell lennie, amit a gyóntatószékből felállva mondunk ki, amikor elhatározzuk, hogy nem követünk el több bűnt, és szívünket trónként ajánljuk fel az eucharisztikus Királynak, amiben Ő szívesen vesz lakhelyet, miközben mi minden tettünket, gondolatunkat, lélegzetünket neki ajánljuk fel. Legyen ez a kívánságunk a feltámadás elkövetkező ünnepére, Királynőnk és Úrasszonyunk, a Társ-Megváltó és minden kegyelem közvetítőjének kegyes tekintetétől kisérve. + Carlo Maria Vigano, érsek 2021. március. 9. Feltéve: 2021. március 26.