A Szent X. Papi Közösség (FSSPX) rendfőnöke, Davide Pagliarani 2021. december 11-én az USA-ban részt vett egy konferencián, ahol – a konferencia témájától elkanyarodva – állást foglalt a „Covid-19 és oltás” kérdésében is. 2022. január 18-án az FSSPX hivatalos weboldala német nyelven teljes terjedelmében leközölte a rendfőnök "intelmeit", amelyből az addig megismert részletek már korábban is heves vitákat váltottak ki az ú. n. tradicionalisták körében. Pagliarani ugyan részletesebben és differenciáltabban taglalta a kialakult helyzetet, mint a német megyéspüspökök, akik mind vakon engedelmeskednek a kormánynak, de azért az ő "intelmeit" sem lehet szó nélkül hagyni. Pagliarani: „Meddig fog ez tartani? Komplikált ez az egész? Igen! – Nem egy kissé őrült dolog ez az egész? De! – Érthető-e, hogy ez az egész emberiséget stressz alatt tartja? Igen! – Megengedett-e kérdéseket feltenni mindezen problémákkal kapcsolatban? Igen! – Jogos-e a kötelező oltás ellen fellépni! Igen! De…! – Ez az egész nagy probléma egy orvosi témához kapcsolódik. Ez a fő oka annak, amiért az FSSPX direkt nem nyilatkozik erről a témáról.” Az egész nyilatkozatnak pont ez az utolsó mondat a legvitatottabb megállapítása. A korona-probléma ugyanis nem egészségügyi kérdés, hanem nagyonis politikai. A kormányok tették azzá. Az egész vita, a problémák, a félelmek, a kényszerítések a politikai beavatkozással függnek össze, sőt, éppen abból adódnak.      A korona-téma első heteiben ezt a laikusok még nem állapíthatták meg teljes bizonyossággal, de néhány szakember, mint például Dr. Wodarg és Prof. Bhakdi már a kezdetektől helyesen ítélték meg a helyzetet, és ezt – szintén rögtön a kezdetektől fogva – az internet nagy nyilvánossága előtt el is mondták. Minden, ami ezután következett az ő igazukat bizonyította. Ezért 2020 májusától kezdve már a laikusok számára is átláthatóvá váltak a történések, olyannyira, hogy bárki, aki akarta, könnyedén megismerhette az igazságot. A bizonyítékok, a statisztikai számok mindig mindenki számára elérhetőek voltak, és a valóságot mindenki felismerhette és megtapasztalhatta.      Az orvosi kérdések valóban nem a laikusokra tartoznak, legalábbis addig, amíg nem érintenek erkölcsi kérdéseket, de itt soha, egy pillanatig sem az egészségügyről volt szó. Ha a politika nem avatkozott volna bele, akkor a korona, ha egyáltalán felmerült volna ez a név a szokásos szezonális influenza helyett, semmilyen különös feltűnést nem keltett volna. „Ha az egész világot elöntő PCR-teszt nem lett volna, senki nem vett volna tudomást róla”, mondta Prof. Franz Alterberger, az osztrák Robert-Koch-Intézet vezetője 2021. június 19-én egy videó-interjúban. A kórházakon és idősotthonokon kívüli maszkviselést Allerberger nem egészségügyi, hanem politikai kérdésnek nevezte [csakúgy, ahogy ezt az osztrák egészségügyi miniszter 2020 augusztusában nyíltan bevallotta]. Pontosan erről van szó: 2020 januárjától kezdve a korona elsősorban az egész emberiség elleni pszichológiai háború, egy olyan háború, amit valaki szándékosan indított el és azóta is folytat. A felelősök nevei még mindig nem teljesen ismertek, de lassan kitudódnak.      Amit lassan két éve már teljes bizonyossággal tudni lehet az az, hogy olyan politikai kérdésről van szó, melyhez egy egészségügyi kérdést használnak fel okként vagy ürügyként. Azt senki nem várja el a püspököktől, a vallási közösségektől vagy a Pius-közösség vezetőitől, hogy egészségügyi kérdésben állást foglaljanak, de azt igenis, hogy erkölcsi, a természetjogot és a szociális problémákat érintő kérdésekben tájékozódást nyújtsanak a híveknek! Különösen akkor, ha a mindennemű ok és szükség nélkül létrehozott korona-válság az egész szociális struktúrát, kezdve az államtól le egészen a családokig, súlyosan megrendíti. Mindenki szeme láttára egy tervszerűen létrehozott szakadás jött létre, ami sok tekintetben még a háború alatti helyzeteknél is mélyebbnek és makacsabbnak ígérkezik. És e felbomló folyamatokban semminek nincs köze az orvosi, viszont mindennek köze van a politikai kérdésekhez. Pagliarani: „A globalizmus fő kifejeződése, nevezetesen a természetes erkölcsi törvény és rend szétzúzása, amit az Egyház őrzött és védelmezett, egy 'új törvényekkel' és új auktoritással rendelkező 'új világ' terméke. Coviddal vagy covid nélkül, oltással vagy oltás nélkül. Ez a globalizmus nem most és nem egy évvel ezelőtt kezdődött, hanem már sokkal korábban.” Nem kézenfekvő az a feltételezés, hogy a covid és az „oltás” valójában nem e globalizmuson kívül léteznek, hanem benne, és ugyanennek a természetes, veleszületett kifejeződései? Eszközök arra, hogy a természetes, az isteni rend elleni, a Pagliarani által is felvázolt célokat még könnyebben meg tudják valósítani?      Nem lenne éppen ezért égetően fontos minél világosabban állást foglalni, és az aktuális eseményeket beleilleszteni az összképbe, hogy az összefüggések mindenki számára nyilvánvalóvá váljanak? A bűnről szólva a rendfőnök előbb hangoztatott elhatározása ellenére, miszerint nem beszél orvosi kérdésekről, hirtelen megjegyezte: „Tradicionalisták és hagyományhű katolikusok is meghalnak a covidban!” – Természetesen, hiszen ők is halandó emberek, akiknek egyszer meg kell halniuk. Mindazonáltal a rendfőnök eme kijelentését befejező felkiáltójel arra enged következtetni, hogy Pagliarani meg van róla győződve, hogy a hivatalosan korona-halottakként számon tartott emberek valóban „Covid-19”-ben haltak meg. Ez legalábbis merész állítás. Felmerül a jogos kérdés: Pagliarani soha nem hallott arról, hogy a PCR-teszt Nobel-díjas feltalálója, és rajta kívül számtalan szakember határozottan kijelentette, hogy ez a teszt nem alkalmas egy meglévő fertőzés megállapítására? Hogy az e teszt alapján hivatalosan Covid-fertőzöttnek számító emberek túlnyomó többsége nem beteg, és semmilyen tünete nincsen, következésképpen fertőzni sem tud másokat? És arról sem, hogy a hivatalos Covid-halottakat nem engedik boncolni, nehogy kiderüljön, hogy haláluk oka valami egészen más betegség volt, és ezért nem szabadna őket Covid-áldozatként a statisztikákba és a napi hírekbe felvenni? – Mindezek a tények egyértelműen bizonyítják, hogy az ú. n. „Covid-19”-cel kapcsolatban nem egészségügyi, hanem politikai döntésekről van szó. De a legnagyobb öngólt akkor rúgja a rendfőnök, amikor annak utolsó okaként, hogy az FSSPX miért nem ad ki hivatalos nyilatkozatot a korona-ügyben, a következőt merészeli mondani: Pagliarani: „Ez a mondat: 'A testem az enyém', az életemmel azt csinálok, amit akarok, ezért én döntöm el, hogy be hagyom-e magam oltani vagy sem: Pontosan ezt a szlogent hallottuk az elmúlt század 60-as és 70-es éveiben: 'A hasam az enyém', egy bizonyos 'nőmozgalomtól'.” Ezzel a mondattal Pagliarani nem kevesebbet, mint azt állítja, hogy a Covid-oltás ellenzőinek ugyanaz a szellemisége, mint az abortuszpártiaknak! Holott pont ennek az ellenkezője az igaz! Mikor az abortuszpártiak azt kiabálják, hogy „a hasam az enyém”, valójában ezt gondolják: „a te tested az enyém”, és ez alatt a méhükben élő gyermek testét értik, akinek a megöléséhez ezzel a jelszóval akarnak jogot szerezni! Ezt a mentalitást azonban ma éppen az oltás-fanatikusoknál és a kötelező oltás támogatóinál tapasztaljuk, nem az ellenzőknél: Ma ők harsogják: „A te tested az enyém”, mégpedig a hatalomé, az elité, ami a génmanipuláló "oltóanyaggal" szabadon akar minden állampolgára teste felett rendelkezni!      A szólamokkal való eme visszaélés pont olyasmi, amire az FSSPX felhívhatná a figyelmet, rámutatva egyúttal arra az alapvető igazságra, hogy természetesen minden ember teste elsősorban Istené. A Pagliarani által felsorolt okok azért is elfogadhatatlanok, mert az ú. n. Covid-oltások mibenlétével és összetételével egyáltalán nem foglalkozik. Pedig a hívek számára ez – elsősorban az, hogy az oltások abortált gyermekek sejtvonalainak felhasználásával készülnek, másodsorban, hogy nem hagyományos oltásokról, hanem génmanipulációról van szó – komoly lelkiismereti problémát jelent. Ezekről hallgatni, miként ezt a világ összes püspöki konferenciája és összes Ecclesia-Dei-közössége teszi, teljességgel elfogadhatatlan. Az FSSPX rendfőnöke is hallgat e kérdésekről, ami igen meglepő és egyúttal mélyen elítélendő.      Nem az lett volna a feladata az FSSPX rendfőnökének, hogy felhívja a figyelmet azokra a hazugságokra, amiket a kormányok hirdetnek, amikkel a polgáraikat pánikba kergetik? A rengeteg visszaélésre, a más véleményen levők brutális üldözésére, a szörnyű szenvedésekre, melyeket intézkedéseikkel különösképpen a leggyengébbeknek, az egyedülálló időseknek és a védtelen, szellemi és fizikai fejlődésben levő gyermekeknek okoznak? Kiváltképp azért, mert mindezt a hivatalos "egyház" képviselői elmulasztották/elmulasztják megtenni! Végezetül ne feledkezzünk meg arról, hogy a nyilvánvaló jogtalansággal szembeni hallgatás erkölcsileg jelentős következményeket von maga után. Pagliarani még azt sem meri megtenni, hogy az oltáskényszer ellen szót emeljen. Ez utóbbit 2020. decemberében a Hittani Kongregáció legalább megtette, még akkor is, ha éppen Bergoglio az, aki ezt figyelmen kívül hagyja. Az egyházi hierarchia csődjéhez a jogtalanságokhoz való hallgatásuk is hozzátartozik.      Ha mások nem akarják, vagy nem merik a hangjukat hallatni, legalább a független, magát a katolikus hagyomány őrzőjének kikiáltó Pius Közösségnek meg kellett volna szólalnia, és legalább nekik le kellett volna azt is szögezniük, hogy az Egyház a kormánynak se nem csatlósa, se nem szolgája. Pagliarani erről sem ejt egyetlen szót sem. Miért? Ki, ha nem ő az, akit nem köt semmilyen egyezmény, se megyéspüspöki parancs, és aki ezért szabadon szólhatna? Ehelyett az egészségügyi kérdést használja ürügyként, hogy a politikaihoz ne kelljen állást foglalnia.      Az éppen kormányok lévőkkel, akik ma hivatalban, holnap pedig már a Silicon Valley és az elit más búvóhelyein szövik terveiket az emberiség ellen, nem csak Róma, de az FSSPX rendfőnöke is kesztyűs kézzel bánik, mintha ezek magasabb tekintélyt jelentenének számukra, mint a katolikus Egyház és tanítóhivatala [vagy helyesebben: mint Isten]. Szerkesztő megjegyzése: Ez év január 21-én, ugyanazon a napon, amikor a katholisches.info szerkesztője e cikket leközölte, titkosította, azaz tette elérhetetlenné a német szedesvakantista "papközösség" két internetes oldala közül a fontosabbikat – „ez az oldal mostantól privát oldal” –, olyannyira, hogy még az archívumból is kitörölték minden korábbi cikkét, így még a nyomát is teljesen eltüntették. Történt mindez közvetlenül azután, hogy az oldal tulajdonosa a Dolan és Sanborn "püspökök" közötti vita tárgyalásában az "oltás, vagy nem oltás" témához ért, és az ehhez fűzött kommentár elolvasását előzetes regisztrációhoz kötötte. Ilyen regisztrációra e weboldal történetében eladdig nem volt példa, a teljes "privatizálásra" pedig pláne nem. A két volt Piuszos "pap" (Dolan és Sanborn) vitájának első része (amit még olvasni lehetett) a Cassiciacum-tézisről, más szóval szedeprivácionizmusról szólt, mely tézisnek fő pártolója Sanborn, de akit e tana miatt Dolan nyilvánosan csak most támadott meg első ízben. A komoly összetűzésre kettőjük között talán éppen azért került most sor, mert Sanbornnak az oltáshoz való hozzáállása, azaz igenlése, helyeslése, annyira megrontotta a köztük levő kapcsolatot, hogy már nem volt értelme se e kapcsolat fenntartásának, se a köztük levő tanbeli nézeteltérés elkendőzésének. Sanborn a szedeprivácionizmus és az oltás híve, Dolan és társai pedig mind az elsőt, mind a másodikat határozottan ellenzik.      A német oldal készítője szokásos gúnyolódó stílusában számolt be a vita első részéről, majd cikkének első részét (amit 2021. december 23-án tett közzé) e szavakkal zárta:      Sanborn „novemberi körleveléhez egy függeléket csatolt, melyben egy további rendkívül kényes témáról mondta el véleményét, nevezetesen a "korona-oltás" kérdéséről. Ez kétségtelenül nagyon bátor lépés volt részéről, hiszen az általa képviselt pozíció a tradicionális körökben nem élvez éppen nagy népszerűséget. Valóban nagyon kényes ügy! Rögtön meg is kapta a "tradi-köröktől" a vádat, hogy e témában ugyanazt vallja, mint a liberális új-Piuszosok. Sőt, még ennél is rosszabbakat; hogy "Jézust árulja el", és a "Sátán agendáját követi". – Holott Sanborn érvei nagyonis értelmesek voltak. Tulajdonképpen, kezdte Sanborn fejtegetéseit, nem is akart e témához nyilvánosan hozzászólni, mert ez politikailag túl kényes ügy, de mivel néhány klerikus [itt a cikkíró nyilván Msgr. Vigano-ra és Schneider "segédpüspökre" gondolt] a hívekre elviselhetetlenül nehéz terheket kezdett ráerőszakolni, mégis úgy döntött, hogy ő is beleszól ebbe a vitába. – Amit mondott, azt cikkünk második részében fogjuk tárgyalni. Folytatás következik…” Mint később kiderült, folytatás mégsem következett…, illetve csak a "kiválasztottak" számára… E sorok olvasása már első ízben is mélységesen megdöbbentett, de most le is fordítva őket, szinte lebénított, olyannyira, hogy az írást napokra nem tudtam folytatni. Lefebvre-ről, tanairól és közösségéről már több ízben leírtam, hogy mennyire illenek rájuk Urunk Jézus Krisztus ezen szavai: „Gyümölcseikről ismeritek fel őket. … Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt.” (lásd Mt 7,16-18 és Lk 6,43-44) A fenti mondatok, mind a Sanborn-tól idézettek, mind a kommentáló szerzőéi még azt is megkérdőjelezik az emberben, hogy tudják-e egyáltalán ezek az urak, hogy mit jelent katolikusnak lenni, hallottak-e már a katolikus önmegtagadásról, Urunk „szűk kapu-tanításáról”, sőt, egyáltalán: ismerik-e a Bibliát és az Egyház történetét? Hallottak-e már arról, hogy Jézus ártatlanul halt meg érettünk, hogy a mártírok életüket adták az igazságért, és hogy a sok ártatlanul kiontott keresztény vér nélkül valószínűleg nem is lett volna Egyház?      Hallották-e Péter történetét Jézussal való találkozásáról, aki megjelent neki, amikor ő a józan észre hallgatva, el akart menekülni Rómából – „Quo vadis, Domine”, kérdezte Urunk a menekülni akaró Pétertől. Tudják-e, hogy ez a legenda egyszer s mindenkorra megtanította a keresztényeket arra, hogy a nehezebb, de jó utat kell választaniuk még akkor is, ha a világ észszerűsége mást tanácsol. Hallottak-e már valaha Szent Perpetuáról és Szent Felicitas-ról, akik ősz apjukat és újszülött gyermekeiket hagyták árván, amikor Krisztusért a vértanúságot választották. A Szentek élete beszámol arról, hogyan próbálta Perpetua atyja eltéríteni lányát szándékától, amikor ilyeneket kiabált neki: „Szánd meg a fiadat!”, aztán: „Micsoda Isten az, aki azt kívánja tőled, hogy gyermekedet árván hagyd?”      De úgy látszik, hogy a Jelenések könyvéről, és benne a fenevad bélyegéről sem hallottak soha ezek az urak. Alig hiszem, hogy létezik olyan valamennyire is művelt ember a földön, akinek a génmanipuláló oltóanyagról nem a fenevad bélyege jut azonnal az eszébe. Még akkor is, ha – mint ahogy sokan hiszik –, ez a génmanipuláló szer még nem maga a bélyeg. De azt még ők sem tagadják, hogy annak legalábbis az előfutára, előképe, melyre ugyanazok az állítások érvényesek, mint a valódi bélyegre. Ahogy Szuszai Antal írta: aki kicsiben nem tanulja meg az önmegtagadást, az a nagyban, a perdöntőben sem lesz már erre képes. Aki ma elfogadja ezt a génmanipuláló szert, az a fenevad valódi bélyegére sem lesz képes nemet mondani! Egy német „korona-ellenálló” mondta, hogy azért nem hord maszkot, mert ezzel már részévé válik egy hazugságnak. Sanborn és német helyeslője (a többi klerikusról nem is beszélve) a közelébe sem jut az ilyen érzésnek, ők teljesen figyelmen kívül hagyják, amiről G. Nardi, a fenti cikk írója már két év óta szünet nélkül ír: nevezetesen, hogy nincs semmiféle korona-, hanem csak szezonális influenza-járvány, hogy ez az egész nem az egészségről szól, hanem egy sátánista elit tervének része, hogy az egész emberiséget megtizedelhessék, és a megmaradtakat teljes kontroll alá vethessék stb. stb. – A génmanipuláló oltóanyagok ezeket a célokat szolgálják, és ezért aki nem tiltakozik ez ellen, az valójában maga is teljes mértékben részévé válik ennek az istengyalázó tervnek és műveletnek. Ha a volt Piuszos uraknak nincs meg a bátorságuk ezen igazságok kimondására (amit emberileg meg lehetne érteni), akkor legalább ne gyalázzák azokat, akik nem béresek, sőt farkasok – mint például Msgr. Vigano és G. Nardi, valamint a lenézett oltásellenes „tradi-körök”. Giuseppe Nardi két év óta szüntelen leleplezi írásaiban ezt a korona-ügyet, ő – ellentétben a fenti urakkal – nem tartja se a saját maga, se internetes oldala, azaz egész munkája számára elviselhetetlenül nehéz tehernek, ha kimondja, leírja az igazságot! Pedig az ő fizikai léte és az ő internetes oldala is veszélybe kerülhet ezáltal! És mégsem hallgat, mégpedig éppen azért nem, mert ez nem egészségügyi, hanem politikai kérdés, amihez egy katolikusnak, különösen, ha informáló szerepet vállalt, hozzá kell szólnia! Pont azért, mert nagyon kényes ügy. És azért, mert azok, akik Istentől erre a szerepre lettek kiválasztva, mint például a fenti urak, ezt nem teszik meg, ez elől gyáván elfutnak! Mert nem veszik figyelembe, mert elbújnak a tény elől, hogy az embereknek két éve már nem az a legfőbb gondjuk, hogy mivel terítsenek a vasárnapi ebédhez, hanem az, hogy ebben a korona-őrületben mit csináljanak?!      Kinek, ha nem a papoknak, pláne a magukat egyedül hithűnek tartóknak, lenne a feladata, hogy egy ilyen vészhelyzetben a híveiknek, amely az emberek lelki üdvére talán még veszélyesebb, mint a testükre, túlvilági életükre nagyobb kihatással van, mint földi életükre, krisztusi eligazítást adjanak? Ehelyett cinkosan hallgatnak, reszketve bújnak el. És eszükbe sem jut – amire Nardi fent figyelmeztette őket –, hogy „a nyilvánvaló jogtalansággal szembeni hallgatás erkölcsileg jelentős következményeket von maga után” a számukra, elsősorban a legfőbb Bíró, Isten előtt. „Az Úr színe előtt drága dolog, hogy meghaljanak a jámborok”, énekli a zsoltáros (Credidi zsoltár (Zsolt 115,15)). A Salve Regina-ban naponta ezt énekeljük: „Évának árva fiai, számkivetett maradéki, siralminak örökösi, sok nyavalyának hajléki. E siralomnak völgyében, kik nyavalygunk nagy ínségben.” – „Ad te suspiramus gementes et flentes in hac lacrimarum valle.”      Nem azt tanította nekünk Urunk, hogy ez a világ nem a mi hazánk? Nem azt vallja minden katolikus, hogy ez a világ számkivetés, a síralom völgye számunkra, mert nekünk a mennyország az igazi hazánk? Nem azt írják a zsoltárok, hogy akit Isten szeret, azt korán magához veszi erről a földről?      Akkor miért reszketnek a klerikusok, köztük is leginkább az idősek, sőt, a szerzetesek, miért oltatják magukat egy állítólagos járvány ellen? Akinek nincs olyan hozzátartozója, akiért felelős, akiről neki kell, és netán a mostani szörnyen aszociális helyzetben csak ő tud gondoskodni, az, amennyiben a megszentelő kegyelem állapotában van, és a fent említett urak úgy gondolják, hogy ők ebben az állapotban vannak – miért retteg annyira egy esetleges halálos betegségtől, hogy ezért kockára tegye a lelki üdvösségét? Miért nem vágyakozik sokkal inkább Isten, a mennyország után?      Azt hiszem, napjainkban ez az egyik leglogikusabb kérdés – és a legrejtélyesebb dolog –, ami nagyon-nagyon sok emberben felvetődik. És nem csak a keresztényekben. És eddig még nem kaptak rá elfogadható választ. … Ha csak azt nem tekintjük válasznak, ami az istentelenekre igaz: Lelkükben érzik, hogy mi vár rájuk odaát, és ezért rettegnek annyira a haláltól. Feltéve: 2022. február 11.