Ha én nem is ismerem az utat, Te biztosan ismered – ettől a lélek nyugodt és békés lesz.
Hiábavaló, hogy aggódva fáradozzam, hogy szívem – legyen este, legyen reggel – a szorongástól kalapáljon.
Hiszen Te ismered számomra az utat, ismered az időt, a Te terved már készen áll a számomra.
Magasztallak Téged szereteted hatalmáért, dicsőítem a kegyelmet, ami üdvösséget szerzett nekem.
Te tudod, hogy a szél honnan fúj oly hevesen, és Te parancsolsz neki, és soha nem késel el.
Ezért nyugodtan várok, a Te szavadban nincs csalárdság, Te tudod számomra az utat – ez elég.