Már legalább 30 éve, hogy az egyik idős, közismert, vezető színésznő arra a kérdésre, hogy a színházon kívül miért nem megy el sehova, azt a választ adta a riporternek, hogy minek menjen?; azért, hogy hallgassa az eladólányok udvariatlan válaszait, az emberek közönséges, sőt sértő megnyilvánulásait? Az elmúlt hetekben sok ügyfélszolgálaton megfordultam. Tapasztalataimat – az ügyintézők úgy viselkednek, mintha szívességet tennének az ügyfeleknek azzal, hogy hosszú várakoztatás után egyáltalán szóba állnak velük – egyik jó ismerősömnek elmesélve, ő ezt válaszolta: Ez a fajta viselkedés ma már nem csak a "nagyokra" jellemző, hanem már csaknem mindenkire; az emberek lassan mindenütt kis bill-gates-k lesznek. Vagyis olyanok, akik hivatalukat, hatalmukat, legyen az nagy, vagy parányi, arra használják, hogy uralkodjanak másokon, éreztessék másokkal felsőbbségüket. A mai ember, legyen az politikus, orvos, tanár, tanító vagy egyszerű ügyintéző, úgy gondolja, és a szerint viselkedik, hogy a helyet, amit megszerzett magának, hogyan tudja mások ellen a legelőnyösebben kihasználni. Másfél évtizeddel ezelőtt egy újságírónő azt mesélte el, hogy a riporter-iskolákban azt tanítják, hogy a riportalanynak olyan kérdéseket tegyenek fel, amivel zavarba hozzák őket. – A mai operatőrök minden alkalmat megragadnak, hogy az általuk fotózott személyről, legyen az híres sportoló, nagy művész, vagy egyszerű idős asszony, valami kompromittáló, valami kellemetlen, árulkodó, vagy egyszerűen csak ízléstelen képet elcsípjenek. – A ma készülő állatfilmek arra specializálódtak, hogy a zsákmányejtést bemutassák. Kéjelegve veszik fel a legapróbb részletekig, ahogy egy vadállat, oroszlán, krokodil, farkas elejt és szétszaggat egy többnyire gyenge, fiatal vagy már öreg állatot. A képek olyan borzalmasak, és a filmek annyira csak ezekre a jelenetekre koncentrálnak, hogy lehetetlen nézni őket. Én az 1970-es, 1980-as években nagyon sok állatfilmet láttam, de azokban magát a zsákmány elejtését soha nem mutatták: a jelenet ott végződött, hogy a vadállat elindul a zsákmány után, majd ott folytatódott, amikor a zsákmányból szinte már alig látszott valami. Magáról a véres jelenetről, a gyengébb állat küzdelméről, elejtéséről, szétmarcangolásáról semmit nem mutattak meg. Ma pedig szinte csak ezek a jelenetek maradnak meg a bemutatásra kerülő filmekben. Az a gyanúm, hogy a filmesek csak ezeket filmezik le, csak ezekért mennek ki a vadonba, sőt, már arra is gondoltam, hogy talán ők is terelik a vad elé a gyengébb állatokat. – Beke Kata az 1980-as évek végén írta le egyik cikkében, hogy tanúja volt, amikor fiatal gyermekek egy magas ház ablakából kiesett férfi holtteste mellett arról beszéltek, hogy a filmekben sokkal érdekesebb és véresebb az ilyen látvány. Mindezen példákkal arra akartam rámutatni, hogy korunkban már nem csak az ú. n. elit, a döntéshozók, akik embermilliók, sőt az egész emberiség sorsát irányítják tetszésük szerint, hanem a kisemberek, az átlag emberek is úgy viselkednek, mintha soha nem létezett volna kereszténység, keresztény civilizáció. A mai emberek, különösen azok, akik valamilyen pozíciót betöltenek, vagy olyasmit csinálnak, amivel másokat befolyásolhatnak, nem csak szeretet-nélküliek, udvariatlanok, hanem egészen egyszerűen barbárok, olyanok, mint a legpogányabb korok vademberei. Ami persze nem is csoda, hiszen nincs olyan média, híranyag, reklám, "művészeti" alkotás, ami ne az emberek legalantasabb ösztöneit szolgálná ki a nagyobb siker és profit érdekében – vagy netán csak a bomlasztás, a rohasztás kedvéért. Úgy viselkednek, mint a gonosz gyermekek, akik mindent szétszednek, védtelen állatokat bántalmaznak.
Itt tartottam gondolataimban, amikor eljött Nagyböjt második vasárnapja utáni szerda, és a misszáléban a nap evangéliumát – Mt 20,17-28 – újra elolvastam. Máté apostol e részben azt az esetet meséli el, amikor Zebedeus két fiának, Andrásnak és Jánosnak anyja Jézustól azt kéri, hogy országában majd az ő két fiát ültesse maga mellé. Jézus válaszában egyértelműen leírta azt a magatartást, amit az Ő országába tartozóknak követniük kell:
Jézus és Egyházának tanítása tehát teljesen egyértelmű, ráadásul az emberiség egész történelmében egyedülálló: Minél nagyobb hatalma van valakinek, annál inkább másokat kell ezzel szolgálnia. Akinek sok van, az ezt a sokat azért kapta Istentől, hogy másokról gondoskodjon. – Ez olyan tanítás, amit Jézus útmutatása alapján egyedül a katolikus Egyház tanít. És azon felül, hogy ez a tanítás isteni törvény, ez az egyetlen tanítás, ami tartósan fenntarthat egy közösséget. Szent Ágoston mondta, hogy az állam nem más, mint rablóbanda, ha nem polgárai lelki és testi javát szolgálja. Bár sokszor olvastam már ezt az evangéliumi részt, valójában csak most, megélve a mai elit korlátlan hataloméhségét, értettem meg Jézus tanításának nagyszerű igazságát, értelmét, rendkívüliségét, egyedülállóságát! És innen nézve már minden sokkal jobban érthetővé vált: A Jézust, a kereszténységet tudatosan megtagadó, visszautasító emberiség nem viselkedhet másként, csak úgy, ahogy Lucifer viselkedett: Istenhez akar hasonlóvá válni, és minden hatalmat magának akar biztosítani. Non serviam! Ez a jelszavuk, ez az egyetlen céljuk: „Nem szolgálunk senkinek és semminek, nem könyörülünk senkin, csak arra törekszünk, hogy nekünk minél több legyen, és minél több emberen uralkodhassunk!”
„Ők fogják eldönteni, hogy ki éli túl, ki hal meg, és ki lesz géppé átalakítva” Részletek a német ú. n. Korona-Bizottság 97. üléséről (forrás: https://corona-transition.org/offene-geheimnisse-zusammenfassung-der-97-sitzung-des-corona-ausschusses – 2022. március 27.) 1. Erősen megemelkedett a katonák halálozási száma az amerikai hadseregben – Beszélgetés Todd Callender ügyvéddel. (Emlékeztetőül: A több mint 100 évvel ezelőtt spanyol náthának elnevezett járvány is az amerikai hadseregben kezdődött, azt követően, hogy a katonákat tífusz ellen beoltották.) Todd Callender jól kiismeri magát az oltóanyag-iparban, mert egy időben maga is együtt dolgozott azokkal az emberekkel, akikkel a mostani népirtást végrehajtatják. Az amerikai védelmi minisztérium adatbankjából olyan adatokról számol be, melyek azt mutatják, hogy az oltások bevezetése óta a katonák között jelentősen megnőtt a halálozások száma. Ezen adatok ismeretében Todd Callender beperelte az amerikai védelmi minisztériumot. Todd Callender együtt dolgozik Dr. Peter McCoullough orvosprofesszor kardiológussal, akinek munkájáról az interneten (többek között a www.orvosokatisztanlatasert.hu oldalon) több cikk is olvasható, például a német korona-bizottságnak adott 2021. június 11-i interjúja, amiben úgy fogalmazott, hogy az ú. n. Covid-19 elleni oltás „bioterrorizmus injekcióval”.
„Amikor a szükséghelyzetre hivatkozva elfogadták a kísérleti stádiumban levő oltóanyagok forgalmazását, világossá vált számomra, hogy valójában egy világméretű katonai akcióról van szó.”
„Az igazi járvány csak most kezdődik.”
Az USA-ban 2008-ban az egészségügyi rendszert összekapcsolták a bíróságokkal és a rendőrséggel. Ez most oda vezet, hogyha valaki törött karral kórházba kerül, azt addig tesztelik korona ellen, amíg pozitív nem lesz a tesztje [amit a PCR-teszttel könnyű elérni]. Ezt követően olyan orvosságot adnak neki, amit normális esetben a halálos-fecskendőben használnak. Ennek következtében az érintettek betegek lesznek, mire az intenzív osztályra helyezik őket. Ott olyan orvosságot kapnak, mely tudvalevően káros hatású, és olyan lélegeztető gépre helyezik őket, melyek 5-G-vel dolgoznak. Ahogy a lélegeztetőre kerülnek, elveszett emberek. Mindennek az alapja az ENSZ 2030-as agendája [amit Bergoglio is teljes mellszélességgel támogat, és a világ összes (?) állama aláírt és elfogadott]. Lásd erről a részleteket ebben a cikkben: Mit akar az ellenség? Mi az az új világrend?. Mindenkinek, aki a génmanipuláló anyagot [az ú. n. Covid elleni oltást] megkapta, és ennek hatására szervezete elkezd tüskefehérjét előállítani, jog szerint annak a vállalatnak a tulajdonává kell válnia, aki ezt az "oltó"anyagot előállította. Ténylegesen az emberiség végéről van szó, ez valóban embereket kiirtó "event". [Korábbi hír volt, hogy a gyógyszergyárak az amerikai bíróságon szabadalmat nyújtottak be készítményeikre, és az általuk génmódosított termékekre; az EU hivatalos megfogalmazása szerint az mRNS "oltóanyaggal" "beoltott" élőlények neve a következő lesz: „génmodifikált organizmus”. Vagyis e meghatározás szerint a "beoltott" emberek már nem emberek, hanem génmodifikált organizmusok, más néven transzhumánok.]
„Ők fogják eldönteni, hogy ki éli túl, ki hal meg, és ki lesz géppé átalakítva.”
Ezek az injekciók jelenleg még a tesztelési fázisban vannak, ezért bármikor megváltoztathatják az összetételüket. Az mRNA az, ami a testet programozza.
„Azt akarják, hogy vagy eltűnjünk a föld színéről, vagy jó robotként működjünk.”
I. Davis az ülésen a világgazdaság átalakításáról beszélt, elsősorban a CO2 kibocsátás redukálásáról, és az ú. n. nulla-CO2-gazdaságról. Mondanivalóját e mondatokkal fejezte be:
A néma forradalom Írta: Kovács Imre (Részletek)
Sövényháza, 1937. február 4.: Nehéz, piszkos téli reggel. … Az eső egész éjjel esett, a felhők most is alacsonyan lógnak; bármely pillanatban megint megeredhet. Az innenső parton kocsikkal várakozunk, a túlsó oldalra szeretnénk kompon átkelni. A komp Pallavicini Alfonz Károly tulajdona. A környéken minden az övé: a földek, a faluk, az emberek, a csendőrlaktanyák és a templomok. Nagyúr a szó középkori, feudális értelmében. Hidat nem lehet a Tiszára verni, mert akkor a kompra nem lenne szükség, márpedig abból neki nagy jövedelme van. Egyedül csak ő szállíthat át kocsikat és embereket a folyón. A környező falvak hiába viaskodnak: minden úgy történik, ahogy az őrgróf akarja. . . A korlátnak támaszkodva nézem a vizet; az örök folyót, amelynek partjain örök küzdelem folyik a földért. A folyó mindezt látja. Egyszer véres lázadásokban törnek ki az elfojtott emberi vágyak, máskor némán, leszorított, dacos ajakkal tűrik és viselik nehéz sorsukat az emberek. … Végre a komp nagyot zökken; megérkeztünk a túlsó oldalra, Pallavicini Alfonz Károly őrgróf birodalmába... Kocsira ülünk, egy darabig még a Tisza partján megyünk romos falvak mellett, majd nekifordulunk Sövényházának. Amerre ellátunk, minden az őrgrófé: a földek, az emberek, a templomok – és a szétvert falvak is. A romokban heverő falvak valamikor népes községek voltak. A Pallaviciniek verették szét őket az elmúlt évtizedek alatt. Itt örökös küzdelem folyik, és a harc nyomai ezek a düledező vagy már alig látható romok. Valamikor – a török háborúk megszűnte és a birtokviszonyok rendezése után – az alföldi nagybirtokok (különösen délen) krónikus munkáshiányban szenvedtek. Mivel csak nyáron tudtak állandó foglalkozást nyújtani az ideiglenesen alkalmazott munkásoknak, azok nem szívesen jöttek messzebb fekvő helyekről, mert a keresetük ráment az utazásra. A földesurak úgy oldották meg ezt a kérdést, hogy mezőgazdasági munkásokat telepítettek birtokaikra [nem törődve azok nemzetiségével]. Adtak nekik egy kis belsőséget, ahol házat építhettek maguknak, és kaptak külsőséget – néhány hold földet – haszonbérbe. Így létesültek egymás után az Alföldön az úgynevezett telepes-, zsellér- vagy kertészközségek. Ezeknek a területe a földesúré volt, a házak pedig a bérlőké. Idővel a telepesek kiemelkedtek a munkássorból, és bérlők lettek. Sok helyen ez már az első telepeseknek sikerült, de nagyobbrészt csak a dohánykertészeknek. …
A Pallaviciniek hatvanezer holdas hitbizományi birtokán sok ilyen telepes-község keletkezett: Ányás, Dóc, Dilitor, Baks, Pünkösdkút, Kutyabond, Szentgyörgy, Sövényháza. Ezekben a községekben a lakosság hamarosan berendezkedett; iskolák, templomok épültek. Megszervezték a közigazgatást és valamennyien rendes faluéletet éltek. Palugyay Imre „MAGYARORSZÁG LEÍRÁSA” című munkájában, amely 1855-ben jelent meg, meg is emlékezik róluk. Írásaiból kitűnik, hogy a telepesek gyarapodtak lélekszámban, anyagiakban egyaránt. Ányásról például azt írja, hogy .. népessége 1827-ben 741, 1839-ben 883; 1850-ben 1016 lélek. 1850-ben 140 családot említ, tehát nagy, népes családok voltak. A lakosok kettő kivételével mind katolikusok. Van temploma, iskolája, községháza és 135 parasztháza a falunak. .. A telepeseknek volt lovuk, tehenük: jól álltak! Az anyakönyvet 1787 óta vezették, 1807-től önálló egyházuk van. Iskolájuk egy vallásbéli, összevont osztályú; 1850-ben 45 tanulóval. Ányás a múlt század közepén erős, komoly, jövőjében bízó község, ma – romokban hever a Tisza partján!
A jobbágyfelszabadítás és birtokmegváltás után a telepes-községekkel sok baj volt. Ugyanis a telekkönyv bevezetésével nagyon visszás helyzetet teremtett az, hogy a ház a telepesé, a házhely meg a földbirtokosé. Állandó a súrlódás, és a telepesek saját tulajdonuknak akarják nyilvánítani a bérletet. Pallavicini dohánykertészei már 1852-ben követelődznek. Azzal érvelnek, hogy az őrgrófot – aki a szabadságharc alatt Bécsben volt, és a magyarok "in effigie" felkötötték – nem illeti meg többé a birtoklás joga [a szabadságharc után az osztrákok által ily módon "kivégzett" magyaroktól is elvették vagyonukat]. A hitbizomány felosztását követelik, de az őrgróf még igen nagy hatalom. Tiszttartója a főkolomposokat elkergeti, házaikat szétvereti. Egy éjszaka azonban lovascsapat veszi körül lakását, és agyonlövik.
Kocsink szomorúan halad ezen a szomorú vidéken. A velünk tartó parasztokkal beszélgetünk a szétvert falvakról. A régi telepesek leszármazottai ezek, még most is bérleti viszonyban és örökös küzdelemben állnak az őrgróffal. Az idősebbek még emlékeznek az első falu szétverésére. A pusztaszeri intéző azt a parancsot kapta Sándor őrgróftól (a mostani haszonélvező apjától), hogy a cselédekkel vonuljon ki, és verje szét a falvakat. Ányás telepes lakossága azonban szembeszállt velük; visszaverték a támadást és a rákövetkező éjszaka az intézőt agyonütötték. Három nap múlva Szegedről megjött a katonaság, és azok segítségével verték szét a falut. A kisebb méretű házlerombolások majdnem mindennaposak. A kilakoltatások sem szünetelnek. A Pallavicini-uradalom egy része kisbérlet formájában a telepesek kezén van. … Az őrgróf attól fél, hogy a bérlet egyszer végképp átmegy a bérlők kezére, és mindent elkövet, hogy a bérlők állandó szekatúrának legyenek kitéve. A falurombolások, felmondások, kilakoltatások mind ezt szolgálják. … A Pallavicini-uradalom területén lévő községek a hírhedt uradalmi községek közé tartoznak. Ezek az úgynevezett eszmei községek a földesúr kiskirályságát alkotják, és a jegyzőtől a bíróig mindenki uradalmi ember, vagy legalábbis az uradalom érdekkörébe tartozik. Sövényházán és Sándorfalván például a községi tisztviselők több száz hold földet kapnak előnyös bérletben az őrgróftól!
A szétvert falvak romjait ma is lehet látni. A régieknek csak a helye van meg, de a tégla- és cseréptörmelék elárulja, hogy ott valamikor falu volt. Az udvarokba ültetett eperfák még mindig úgy állnak, hogy meg lehet belőlük állapítani a házak és a porták elhelyeződését. A későbbi rombolások nyomai ma is megvannak. A ledőlt házfalak, amiket még nem mosott el az eső, siváran mutatják és igazolják a harc lefolyását.
Ma már bérelt földet sem kapnak. Pallavicini – mint már említettem – attól fél, hogy a bérletből egyszer öröktulajdon lesz. Ezért nem hagy nekik békét. Ki akarja őket üldözni a határból. De ők nem mennek; minden áldozat árán is maradnak. Szívós, kitartó fajta ez. Az uradalom csak úgy hajlandó részes munkára, aratásra, cséplésre felfogadni őket, ha a takarmányfélék, többek között a csalamádé lekaszálását is vállalják. A csalamádé itt olyan erősre nő, hogy eltörik a kasza nyele, ha vágják – és megy a munka. Az őrgróf mégsem szereti őket. Pedig nagyon sokat köszönhet nekik. A kommün alatt állatállományát szétosztotta a bérlők között azzal a meggondolással, hogy kisemberektől nem rekvirálják el a vörösök. Nem is vették el, a kommün után pedig a parasztok hiány nélkül visszaadták a letétbe helyezett állatokat.
Függelék:
– Thomas Röper újságíró „Inside Corona, a pandémia, a nemzetközi hálózat és a háttéremberek” című könyvében (mely csak és egyes egyedül az interneten is megtalálható hiteles forrásokból meríti adatait) olvasható a következő információ: – Az imént említett franciaországi elitképző iskoláról a honlapon található cikkben ez olvasható: „Macron keresztapája, Jacques Attali közgazdász, egy Észak-Afrikából való zsidó család gyermeke, aki 13 évesen az Algéria-háború idején került Franciaországba, és aki hosszú éveken át előbb Mitterrand, majd Hollande elnök tanácsadója volt. … J. Attali, csakúgy, mint előtte Mitterrand, majd utána Macron az ENA közigazgatási főiskolán tanult, ahonnan a francia hivatalnokok, politikusok, döntéshozók többsége kerül ki. E főiskola 1970-ben végzett osztálya, melyben Attali is tanult, Robespierre nevét viselte. Attali politikai befolyása évről évre nőtt, résztvevője lett az exkluzív Bildenberger-találkozásoknak, tagja Franciaország vezető szabadkőműves páholyának, majd elnöki tanácsadóból elnök-csinálóvá lett.”
|
vissza