Már legalább 30 éve, hogy az egyik idős, közismert, vezető színésznő arra a kérdésre, hogy a színházon kívül miért nem megy el sehova, azt a választ adta a riporternek, hogy minek menjen?; azért, hogy hallgassa az eladólányok udvariatlan válaszait, az emberek közönséges, sőt sértő megnyilvánulásait?      Az elmúlt hetekben sok ügyfélszolgálaton megfordultam. Tapasztalataimat – az ügyintézők úgy viselkednek, mintha szívességet tennének az ügyfeleknek azzal, hogy hosszú várakoztatás után egyáltalán szóba állnak velük – egyik jó ismerősömnek elmesélve, ő ezt válaszolta: Ez a fajta viselkedés ma már nem csak a "nagyokra" jellemző, hanem már csaknem mindenkire; az emberek lassan mindenütt kis bill-gates-k lesznek. Vagyis olyanok, akik hivatalukat, hatalmukat, legyen az nagy, vagy parányi, arra használják, hogy uralkodjanak másokon, éreztessék másokkal felsőbbségüket. A mai ember, legyen az politikus, orvos, tanár, tanító vagy egyszerű ügyintéző, úgy gondolja, és a szerint viselkedik, hogy a helyet, amit megszerzett magának, hogyan tudja mások ellen a legelőnyösebben kihasználni.      Másfél évtizeddel ezelőtt egy újságírónő azt mesélte el, hogy a riporter-iskolákban azt tanítják, hogy a riportalanynak olyan kérdéseket tegyenek fel, amivel zavarba hozzák őket. – A mai operatőrök minden alkalmat megragadnak, hogy az általuk fotózott személyről, legyen az híres sportoló, nagy művész, vagy egyszerű idős asszony, valami kompromittáló, valami kellemetlen, árulkodó, vagy egyszerűen csak ízléstelen képet elcsípjenek. – A ma készülő állatfilmek arra specializálódtak, hogy a zsákmányejtést bemutassák. Kéjelegve veszik fel a legapróbb részletekig, ahogy egy vadállat, oroszlán, krokodil, farkas elejt és szétszaggat egy többnyire gyenge, fiatal vagy már öreg állatot. A képek olyan borzalmasak, és a filmek annyira csak ezekre a jelenetekre koncentrálnak, hogy lehetetlen nézni őket. Én az 1970-es, 1980-as években nagyon sok állatfilmet láttam, de azokban magát a zsákmány elejtését soha nem mutatták: a jelenet ott végződött, hogy a vadállat elindul a zsákmány után, majd ott folytatódott, amikor a zsákmányból szinte már alig látszott valami. Magáról a véres jelenetről, a gyengébb állat küzdelméről, elejtéséről, szétmarcangolásáról semmit nem mutattak meg. Ma pedig szinte csak ezek a jelenetek maradnak meg a bemutatásra kerülő filmekben. Az a gyanúm, hogy a filmesek csak ezeket filmezik le, csak ezekért mennek ki a vadonba, sőt, már arra is gondoltam, hogy talán ők is terelik a vad elé a gyengébb állatokat. – Beke Kata az 1980-as évek végén írta le egyik cikkében, hogy tanúja volt, amikor fiatal gyermekek egy magas ház ablakából kiesett férfi holtteste mellett arról beszéltek, hogy a filmekben sokkal érdekesebb és véresebb az ilyen látvány. Mindezen példákkal arra akartam rámutatni, hogy korunkban már nem csak az ú. n. elit, a döntéshozók, akik embermilliók, sőt az egész emberiség sorsát irányítják tetszésük szerint, hanem a kisemberek, az átlag emberek is úgy viselkednek, mintha soha nem létezett volna kereszténység, keresztény civilizáció. A mai emberek, különösen azok, akik valamilyen pozíciót betöltenek, vagy olyasmit csinálnak, amivel másokat befolyásolhatnak, nem csak szeretet-nélküliek, udvariatlanok, hanem egészen egyszerűen barbárok, olyanok, mint a legpogányabb korok vademberei. Ami persze nem is csoda, hiszen nincs olyan média, híranyag, reklám, "művészeti" alkotás, ami ne az emberek legalantasabb ösztöneit szolgálná ki a nagyobb siker és profit érdekében – vagy netán csak a bomlasztás, a rohasztás kedvéért. Úgy viselkednek, mint a gonosz gyermekek, akik mindent szétszednek, védtelen állatokat bántalmaznak. Itt tartottam gondolataimban, amikor eljött Nagyböjt második vasárnapja utáni szerda, és a misszáléban a nap evangéliumát – Mt 20,17-28 – újra elolvastam. Máté apostol e részben azt az esetet meséli el, amikor Zebedeus két fiának, Andrásnak és Jánosnak anyja Jézustól azt kéri, hogy országában majd az ő két fiát ültesse maga mellé. Jézus válaszában egyértelműen leírta azt a magatartást, amit az Ő országába tartozóknak követniük kell:      „Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmat gyakorolnak felettük. Nem úgy leszen tiköztetek; hanem aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a ti cselédetek, és aki első akar lenni köztetek, az lesz a ti szolgátok.” (Mt 20,25-27) – Ezek a sorok abból az 1928-as Káldi-féle, azaz az ú. n. II. Vatikáni Zsinat előtt kiadott Bibliából valók, amiből ez a honlap idézni szokott. De most kivételesen az 1994-es Bibliából is idemásolom az említett verseket, mert ez a modern fordítás ebben az esetben még jobban kiemeli a lényeget:      „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük. A ti körötökben ne így legyen. Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, s aki első akar lenni, legyen a cselédetek.” Jézus és Egyházának tanítása tehát teljesen egyértelmű, ráadásul az emberiség egész történelmében egyedülálló: Minél nagyobb hatalma van valakinek, annál inkább másokat kell ezzel szolgálnia. Akinek sok van, az ezt a sokat azért kapta Istentől, hogy másokról gondoskodjon. – Ez olyan tanítás, amit Jézus útmutatása alapján egyedül a katolikus Egyház tanít. És azon felül, hogy ez a tanítás isteni törvény, ez az egyetlen tanítás, ami tartósan fenntarthat egy közösséget. Szent Ágoston mondta, hogy az állam nem más, mint rablóbanda, ha nem polgárai lelki és testi javát szolgálja.      A történelem persze azt mutatja, hogy az emberek többsége korábban sem, még a keresztény középkorban sem élt e tanítás szerint. De Krisztus óta eleddig nem volt olyan kor, amiben a „rosszak” mellett ne lett volna elegendő „jó” is, akik biztosították a közösségek fennmaradását, és e Jézusi tanítás betartását és betartatását. Sőt, ameddig a technika nem tette lehetővé a rossz mindent elsöprő terjedését, addig még a "rosszak" egyre növekvő száma sem volt képes veszélybe sodorni az egész emberiséget, és teljesen elfelejtetni vele Jézus tanítását. – De ez a helyzet mostanra radikálisan megváltozott. A technika lehetővé tette, hogy – miként ezt Pie bíboros megjósolta – hogy „a gonosz arcátlansága elérje csúcspontját” (lásd a következő cikket: Pie bíboros: „Az Egyház, a hit egyre erősebben egyes személyekre és otthonokra redukálódik”). Bár sokszor olvastam már ezt az evangéliumi részt, valójában csak most, megélve a mai elit korlátlan hataloméhségét, értettem meg Jézus tanításának nagyszerű igazságát, értelmét, rendkívüliségét, egyedülállóságát! És innen nézve már minden sokkal jobban érthetővé vált: A Jézust, a kereszténységet tudatosan megtagadó, visszautasító emberiség nem viselkedhet másként, csak úgy, ahogy Lucifer viselkedett: Istenhez akar hasonlóvá válni, és minden hatalmat magának akar biztosítani. Non serviam! Ez a jelszavuk, ez az egyetlen céljuk: „Nem szolgálunk senkinek és semminek, nem könyörülünk senkin, csak arra törekszünk, hogy nekünk minél több legyen, és minél több emberen uralkodhassunk!” Most két olyan írás következik, ami ezt a viselkedést mutatja be. Az első napjainkból való, a második az előző század harmincas éveiből. I. „Ők fogják eldönteni, hogy ki éli túl, ki hal meg, és ki lesz géppé átalakítva” Részletek a német ú. n. Korona-Bizottság 97. üléséről (forrás: https://corona-transition.org/offene-geheimnisse-zusammenfassung-der-97-sitzung-des-corona-ausschusses – 2022. március 27.) 1. Erősen megemelkedett a katonák halálozási száma az amerikai hadseregben – Beszélgetés Todd Callender ügyvéddel. (Emlékeztetőül: A több mint 100 évvel ezelőtt spanyol náthának elnevezett járvány is az amerikai hadseregben kezdődött, azt követően, hogy a katonákat tífusz ellen beoltották.) Todd Callender jól kiismeri magát az oltóanyag-iparban, mert egy időben maga is együtt dolgozott azokkal az emberekkel, akikkel a mostani népirtást végrehajtatják. Az amerikai védelmi minisztérium adatbankjából olyan adatokról számol be, melyek azt mutatják, hogy az oltások bevezetése óta a katonák között jelentősen megnőtt a halálozások száma. Ezen adatok ismeretében Todd Callender beperelte az amerikai védelmi minisztériumot. Todd Callender együtt dolgozik Dr. Peter McCoullough orvosprofesszor kardiológussal, akinek munkájáról az interneten (többek között a www.orvosokatisztanlatasert.hu oldalon) több cikk is olvasható, például a német korona-bizottságnak adott 2021. június 11-i interjúja, amiben úgy fogalmazott, hogy az ú. n. Covid-19 elleni oltás „bioterrorizmus injekcióval”. „Amikor a szükséghelyzetre hivatkozva elfogadták a kísérleti stádiumban levő oltóanyagok forgalmazását, világossá vált számomra, hogy valójában egy világméretű katonai akcióról van szó.”      Megdöbbentő, hogy a kormányok világszerte milyen közömbösen reagálnak az emberi alapjogok megsértésére. Ebből egyedül csak arra lehet következtetni, hogy egy nagyon jól megszervezett népirtásról van szó. Az oltóanyagok előállításánál HIV-fehérjéket használtak fel a természetes immunitás kikapcsolására, hogy ily módon a szintetikus DNA be tudjon hatolni a testbe.      Egészséges, erős, 18 és 25 év közötti fiatal férfiakról van szó, akiknél az "oltás" után szív- és gyulladásos tünetek, véralvadások és rákos megbetegedések jelentkeznek. Mindazok, akiket beoltottak, ezután valamilyen fajta autoimmun-gyengeségben szenved, ami minden újabb oltással egyre csak súlyosbodik. „Az igazi járvány csak most kezdődik.” A betegbiztosító intézetek a betegségek gyakoriságánál 84 százalékos emelkedést jelentettek be világszerte. És a még ennél is nagyabb emelkedés csak ezután várható. Ezen kívül létezik egy elektromágneses aspektus is. A bezárások alatt az USA-ban tovább építették az 5G-hálózatot [nem csak ott, hanem itt, nálunk, és nyilván még sok más országban is], például az összes iskola mellett. Az 50-Giga-Hertz szignál miatt, ami hatással van az oxigénfelvételre, néhány kínai nagyvárosban már sok ember összeesett. Todd Callender attól tart, hogy ez a frekvencia a beadott génmanipuláló anyaggal többek között a Marburg-vírusfertőzést is kiválthatja, amit aztán ürügyként használnak fel, hogy a karantén-központokat megtöltsék. [A Marburg-vírus, amit kísérleti célokra importált közép-afrikai majmokkal hurcoltak be Németországba, vérzéses lázat, tűszúrások (pl. injekciók) környékén vérömlenyeket okoz. De a közhiedelemmel ellentétben nem ezek okoznak halált, hanem leginkább a testfolyadékok koagulációja (fehérje kicsapódás), a vérnyomásesés és fokális szövetlehalás.] Az USA-ban 2008-ban az egészségügyi rendszert összekapcsolták a bíróságokkal és a rendőrséggel. Ez most oda vezet, hogyha valaki törött karral kórházba kerül, azt addig tesztelik korona ellen, amíg pozitív nem lesz a tesztje [amit a PCR-teszttel könnyű elérni]. Ezt követően olyan orvosságot adnak neki, amit normális esetben a halálos-fecskendőben használnak. Ennek következtében az érintettek betegek lesznek, mire az intenzív osztályra helyezik őket. Ott olyan orvosságot kapnak, mely tudvalevően káros hatású, és olyan lélegeztető gépre helyezik őket, melyek 5-G-vel dolgoznak. Ahogy a lélegeztetőre kerülnek, elveszett emberek.      Todd Callender megpróbálja őket kihozni az intenzív osztályról, de a rendőrség és az ügyészség nem segít ebben. Egyik ügyfele, akinek nem volt koronája, és akit ki akart menteni a kórházból, mielőtt ez sikerült volna, kiszáradva, alultáplálva és orvosságokkal tele pumpálva halt meg. A terv és az eljárás előre ki van dolgozva, csakúgy, mint az alapvető emberi jogok eltörlése. Mindennek az alapja az ENSZ 2030-as agendája [amit Bergoglio is teljes mellszélességgel támogat, és a világ összes (?) állama aláírt és elfogadott]. Lásd erről a részleteket ebben a cikkben: Mit akar az ellenség? Mi az az új világrend?. Mindenkinek, aki a génmanipuláló anyagot [az ú. n. Covid elleni oltást] megkapta, és ennek hatására szervezete elkezd tüskefehérjét előállítani, jog szerint annak a vállalatnak a tulajdonává kell válnia, aki ezt az "oltó"anyagot előállította. Ténylegesen az emberiség végéről van szó, ez valóban embereket kiirtó "event". [Korábbi hír volt, hogy a gyógyszergyárak az amerikai bíróságon szabadalmat nyújtottak be készítményeikre, és az általuk génmódosított termékekre; az EU hivatalos megfogalmazása szerint az mRNS "oltóanyaggal" "beoltott" élőlények neve a következő lesz: „génmodifikált organizmus”. Vagyis e meghatározás szerint a "beoltott" emberek már nem emberek, hanem génmodifikált organizmusok, más néven transzhumánok.] „Ők fogják eldönteni, hogy ki éli túl, ki hal meg, és ki lesz géppé átalakítva.” Az injekciókban grafénoxid van, emellett egy bizonyos frekvenciájú sugárzás arra készteti a szervezetet, hogy maga is grafénoxidot állítson elő. Egy halottban több réteg grafénoxidot találtak. Ezek az injekciók jelenleg még a tesztelési fázisban vannak, ezért bármikor megváltoztathatják az összetételüket. Az mRNA az, ami a testet programozza.      Genetikailag átalakított katonákat, akiknek már csak művi "életük" van, már évek óta terveznek. A cél az, hogy az információkat direkt az agyukba vezessék, hogy gondolkozás nélkül, akaratukat kikapcsolva, robot módjára teljesítsék a kapott parancsokat. Az ilyen transzhumanistákat nyilván gyakorta kell majd "újraoltani", program-ellenőrzésre, software-frissítésre küldeni, hogy "megmaradjanak". „Azt akarják, hogy vagy eltűnjünk a föld színéről, vagy jó robotként működjünk.” Todd Callender emlékeztetett arra a tervre, ami a Georgiai Iránymutató köveken olvasható: a földön nem szabad megengedni, hogy 500 milliónál több ember éljen, ezért a mostani népesség 95 százalékát el kell pusztítani. Ezért olyan fontos, hogy a gyermekek is minél többször megkapják az "oltást", hogy meddővé váljanak. 2. „Nem pénzről van szó, hanem hatalomról és az emberek teljes kontrolljáról.” – Beszélgetés Iain Davis újságíróval. I. Davis az ülésen a világgazdaság átalakításáról beszélt, elsősorban a CO2 kibocsátás redukálásáról, és az ú. n. nulla-CO2-gazdaságról. Mondanivalóját e mondatokkal fejezte be:      Bár kevesebb CO2-t bocsátunk ki, de ennek az az ára, hogy mindent, de valóban mindent elveszítünk. Ezt a kisajátítást olyan ügyesen "pakolták" be és adták el, hogy senki nem mer az ilyen fajta környezetvédelem ellen többé felszólalni. A figyelmet nagyon ügyesen elterelik mindarról, ami a valóságban éppen zajlik.      Nem pénzről van szó, hanem hatalomról és az emberek teljes kontrolljáról. És nem csak a nyugatiak, de Putin és Xi Jinping is csatlakoztak a Nagy Újrakezdés agendához, a globális technokráciához. II. A néma forradalom Írta: Kovács Imre (Részletek) Sövényháza, 1937. február 4.: Nehéz, piszkos téli reggel. … Az eső egész éjjel esett, a felhők most is alacsonyan lógnak; bármely pillanatban megint megeredhet. Az innenső parton kocsikkal várakozunk, a túlsó oldalra szeretnénk kompon átkelni. A komp Pallavicini Alfonz Károly tulajdona. A környéken minden az övé: a földek, a faluk, az emberek, a csendőrlaktanyák és a templomok. Nagyúr a szó középkori, feudális értelmében. Hidat nem lehet a Tiszára verni, mert akkor a kompra nem lenne szükség, márpedig abból neki nagy jövedelme van. Egyedül csak ő szállíthat át kocsikat és embereket a folyón. A környező falvak hiába viaskodnak: minden úgy történik, ahogy az őrgróf akarja. . .      Várjuk a kompot, de az is nagyúr: reggel hat óránál előbb nem hajlandó átjönni értünk. Nagy, otromba, sáros alkotmány a komp. Talán csak az orosz folyókon lehet még ilyeneket látni. Különben az egész tájon van valami oroszos vonás. A megáradt sárga folyó, a végtelen síkság és az elnyűtt, elkopott emberek orosz író regényébe kívánkoznak. A túlsó parton végre megmozdul a komp. Az emberek válla nekifeszül a kötélnek, ütemesen lépkedve húzzák a lomha jószágot. Megkínzott arcuk feketén komor, toprongyos alakjuk keserűen hangtalan, összeszorított ajkuk hallgat. A parton álló emberek sem beszélnek. Nézik a kompot, amely lassan közeledik a szélesre áradt folyón az innenső part felé. Tekintetük követi a megszakadásig feszülő vállak nehéz mozgását és az ütemesen lépkedő lábak nehéz dobbanását. Pallavicini hajót vontató cselédei lihegnek, amikorra a komp nekiszalad a partnak, és a kocsik egymás után rágördülhetnek dübörögve. A korlátnak támaszkodva nézem a vizet; az örök folyót, amelynek partjain örök küzdelem folyik a földért. A folyó mindezt látja. Egyszer véres lázadásokban törnek ki az elfojtott emberi vágyak, máskor némán, leszorított, dacos ajakkal tűrik és viselik nehéz sorsukat az emberek. … Végre a komp nagyot zökken; megérkeztünk a túlsó oldalra, Pallavicini Alfonz Károly őrgróf birodalmába... Kocsira ülünk, egy darabig még a Tisza partján megyünk romos falvak mellett, majd nekifordulunk Sövényházának. Amerre ellátunk, minden az őrgrófé: a földek, az emberek, a templomok – és a szétvert falvak is. A romokban heverő falvak valamikor népes községek voltak. A Pallaviciniek verették szét őket az elmúlt évtizedek alatt. Itt örökös küzdelem folyik, és a harc nyomai ezek a düledező vagy már alig látható romok. Valamikor – a török háborúk megszűnte és a birtokviszonyok rendezése után – az alföldi nagybirtokok (különösen délen) krónikus munkáshiányban szenvedtek. Mivel csak nyáron tudtak állandó foglalkozást nyújtani az ideiglenesen alkalmazott munkásoknak, azok nem szívesen jöttek messzebb fekvő helyekről, mert a keresetük ráment az utazásra. A földesurak úgy oldották meg ezt a kérdést, hogy mezőgazdasági munkásokat telepítettek birtokaikra [nem törődve azok nemzetiségével]. Adtak nekik egy kis belsőséget, ahol házat építhettek maguknak, és kaptak külsőséget – néhány hold földet – haszonbérbe. Így létesültek egymás után az Alföldön az úgynevezett telepes-, zsellér- vagy kertészközségek. Ezeknek a területe a földesúré volt, a házak pedig a bérlőké. Idővel a telepesek kiemelkedtek a munkássorból, és bérlők lettek. Sok helyen ez már az első telepeseknek sikerült, de nagyobbrészt csak a dohánykertészeknek. … A Pallaviciniek hatvanezer holdas hitbizományi birtokán sok ilyen telepes-község keletkezett: Ányás, Dóc, Dilitor, Baks, Pünkösdkút, Kutyabond, Szentgyörgy, Sövényháza. Ezekben a községekben a lakosság hamarosan berendezkedett; iskolák, templomok épültek. Megszervezték a közigazgatást és valamennyien rendes faluéletet éltek. Palugyay Imre „MAGYARORSZÁG LEÍRÁSA” című munkájában, amely 1855-ben jelent meg, meg is emlékezik róluk. Írásaiból kitűnik, hogy a telepesek gyarapodtak lélekszámban, anyagiakban egyaránt. Ányásról például azt írja, hogy .. népessége 1827-ben 741, 1839-ben 883; 1850-ben 1016 lélek. 1850-ben 140 családot említ, tehát nagy, népes családok voltak. A lakosok kettő kivételével mind katolikusok. Van temploma, iskolája, községháza és 135 parasztháza a falunak. .. A telepeseknek volt lovuk, tehenük: jól álltak! Az anyakönyvet 1787 óta vezették, 1807-től önálló egyházuk van. Iskolájuk egy vallásbéli, összevont osztályú; 1850-ben 45 tanulóval. Ányás a múlt század közepén erős, komoly, jövőjében bízó község, ma – romokban hever a Tisza partján!      De ilyen a többi is. Sövényházának 364, Szentgyörgynek 148, Dócnak 458, Baksnak 604 lakosa volt 1850-ben. És ezek is mind romokban hevernek. A Pallaviciniek verették szét őket… Megvolt rá az okuk. A jobbágyfelszabadítás és birtokmegváltás után a telepes-községekkel sok baj volt. Ugyanis a telekkönyv bevezetésével nagyon visszás helyzetet teremtett az, hogy a ház a telepesé, a házhely meg a földbirtokosé. Állandó a súrlódás, és a telepesek saját tulajdonuknak akarják nyilvánítani a bérletet. Pallavicini dohánykertészei már 1852-ben követelődznek. Azzal érvelnek, hogy az őrgrófot – aki a szabadságharc alatt Bécsben volt, és a magyarok "in effigie" felkötötték – nem illeti meg többé a birtoklás joga [a szabadságharc után az osztrákok által ily módon "kivégzett" magyaroktól is elvették vagyonukat]. A hitbizomány felosztását követelik, de az őrgróf még igen nagy hatalom. Tiszttartója a főkolomposokat elkergeti, házaikat szétvereti. Egy éjszaka azonban lovascsapat veszi körül lakását, és agyonlövik.      A népnek ez az elszánt fellépése semmiféle változást nem hozott. Sőt a telepes-községekkel országszerte egyre több a baj, míg végre 1873-ban az úgynevezett telepes-törvény rendezni akarja ezt a kérdést, és kimondja, hogy a belsőség megváltható, a külsőség pedig megegyezés tárgyát képezi. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a község belterületét át kell írni a község, illetve a telepesek nevére, vagyis ezután nem uradalmi területként szerepelnek. A külsőség: az a pár hold bérelt föld pedig, vagy továbbra is bérletként marad a telepesek kezén, vagy közös megegyezéssel a telepesek azt is megválthatják. A föld átírása az első rést jelentette volna a feudális Magyarország akkor még erősen álló bástyáin, és hogy ez meg ne történhessék, a földesurak inkább szétveretik a telepes-falvakat, és a parasztokat szétkergetik. A Pallavicini-uradalomban nyolc községet vertek szét; az elsőt (Ányást) 1880 körül, az utolsót (Dócot) negyvenhat év múlva: 1926-ban. Bácskában abban az időben 73 telepes-község közül 45 pusztult el. Kocsink szomorúan halad ezen a szomorú vidéken. A velünk tartó parasztokkal beszélgetünk a szétvert falvakról. A régi telepesek leszármazottai ezek, még most is bérleti viszonyban és örökös küzdelemben állnak az őrgróffal. Az idősebbek még emlékeznek az első falu szétverésére. A pusztaszeri intéző azt a parancsot kapta Sándor őrgróftól (a mostani haszonélvező apjától), hogy a cselédekkel vonuljon ki, és verje szét a falvakat. Ányás telepes lakossága azonban szembeszállt velük; visszaverték a támadást és a rákövetkező éjszaka az intézőt agyonütötték. Három nap múlva Szegedről megjött a katonaság, és azok segítségével verték szét a falut.      A papokat sem kímélték a falurombolók. Dócon egy katolikus pap komolyabban foglalkozott a híveivel. Gazdakört akart csinálni, szövetkezettel, könyvtárral – elzavarták. A parasztokat is elzavarták a lerombolt falvakból. A környező nagyobb községekben és városokban szóródtak szét. Egy részük mégis visszamaradt, és felvette a küzdelmet. A szétvert falvak helyén vagy közelében újból házakat építettek, újból falut alapítottak. Az új falvak nevükben hordják keletkezésük történetét. Ilyen falunevek szerepelnek: Síróhegy, Bánomhegy. De dacoltak is. A lerombolt Kutyabond helyett felépítették a Kutyanyak nevű községet. Nyugodt életük ezután sem volt: kezdődött minden újra. Az uradalomtól 25-50 kat. hold földet béreltek, s házat építettek. Amikor a bérlő már otthonosan érezte magát, az őrgróf intézkedett és kizavarták házából. Egyszerűen megjelentek az uradalom emberei, a háztetőt lehúzták, a falak tövét elvágták és a falakat ledöntötték. Dócon 1926-ban 40 házat vertek így szét. A kisebb méretű házlerombolások majdnem mindennaposak. A kilakoltatások sem szünetelnek. A Pallavicini-uradalom egy része kisbérlet formájában a telepesek kezén van. … Az őrgróf attól fél, hogy a bérlet egyszer végképp átmegy a bérlők kezére, és mindent elkövet, hogy a bérlők állandó szekatúrának legyenek kitéve. A falurombolások, felmondások, kilakoltatások mind ezt szolgálják. … A Pallavicini-uradalom területén lévő községek a hírhedt uradalmi községek közé tartoznak. Ezek az úgynevezett eszmei községek a földesúr kiskirályságát alkotják, és a jegyzőtől a bíróig mindenki uradalmi ember, vagy legalábbis az uradalom érdekkörébe tartozik. Sövényházán és Sándorfalván például a községi tisztviselők több száz hold földet kapnak előnyös bérletben az őrgróftól! A szétvert falvak romjait ma is lehet látni. A régieknek csak a helye van meg, de a tégla- és cseréptörmelék elárulja, hogy ott valamikor falu volt. Az udvarokba ültetett eperfák még mindig úgy állnak, hogy meg lehet belőlük állapítani a házak és a porták elhelyeződését. A későbbi rombolások nyomai ma is megvannak. A ledőlt házfalak, amiket még nem mosott el az eső, siváran mutatják és igazolják a harc lefolyását.      Megkínzott, megtiport magyarok riadt tömege vár bennünket. … Még nem is olyan régen 25-50 kat. holdas bérlők, elég jómódú gazdák voltak; most toprongyosak valamennyien. Arcukra rá van írva minden szenvedésük. Egyetlen bűnük, hogy szeretik a földet. Sajátjuk nincs, pedig legnagyobb vágyuk az, hogy magukénak mondhassanak egy akkora darabot, amennyiből szerényen meg tudnának élni. De hiába: a földi hatalmasságok mindig másként döntenek. Például az 1936. évi telepítési törvény is világosan kimondja: a nincstelenek nem kapnak földet. ... Ma már bérelt földet sem kapnak. Pallavicini – mint már említettem – attól fél, hogy a bérletből egyszer öröktulajdon lesz. Ezért nem hagy nekik békét. Ki akarja őket üldözni a határból. De ők nem mennek; minden áldozat árán is maradnak. Szívós, kitartó fajta ez. Az uradalom csak úgy hajlandó részes munkára, aratásra, cséplésre felfogadni őket, ha a takarmányfélék, többek között a csalamádé lekaszálását is vállalják. A csalamádé itt olyan erősre nő, hogy eltörik a kasza nyele, ha vágják – és megy a munka. Az őrgróf mégsem szereti őket. Pedig nagyon sokat köszönhet nekik. A kommün alatt állatállományát szétosztotta a bérlők között azzal a meggondolással, hogy kisemberektől nem rekvirálják el a vörösök. Nem is vették el, a kommün után pedig a parasztok hiány nélkül visszaadták a letétbe helyezett állatokat.      Az őrgróf azzal hálálta meg ezt a nemes cselekedetet, hogy a földreformkor a legrosszabb földeket adta nekik, és még azokért is máig tartó pört indított. Különben az egész Pallavicini-uradalom bérleti- és birtokpörökkel terhelt. A periratok mázsányit nyomnak, és a bérlőknek soha sincs igazuk. „ÍTÉLET ALATT VAGYUNK” – most már kezdem érteni, mit jelent ez a mondás ezen a földön. Amint itt állnak, és panaszolják keserű életük morzsolódását, valóban olyanok, mint az elítéltek. Összeomlóban van már bennük emberi hitük, magyarságuk és öntudatuk. …. [Megjegyzés: bár a bíróság betiltotta a könyvet és vád alá helyezte annak íróját, az írásban szereplő adatokat senki nem cáfolta meg. A bíró „általánosítás” vádjával ítélte el az írót.] Függelék: Köztudott, hogy a legőrültebb korona-intézkedéseket, benne a kötelező oltás szigorú elrendelését Bergoglio vezette be elsőnek a Vatikánban. Bergoglio istentelenségéről, gonoszságáról ugyan már alig lehet újdonságot mondani, de a napokban egy olyan információra bukkantam, ami talán még mások számára is új, és ami még jobban megérteti, hogy hova is tartozik ő voltaképpen, kikkel közösködik, és honnan, kiktől is kapja az instrukciókat. – Thomas Röper újságíró „Inside Corona, a pandémia, a nemzetközi hálózat és a háttéremberek” című könyvében (mely csak és egyes egyedül az interneten is megtalálható hiteles forrásokból meríti adatait) olvasható a következő információ:      „A Georgetown University az USA-ban nagyon ismert és mindenekelőtt nagyon befolyásos egyetem, ahol az amerikai kormány és az amerikai elit kádereinek az összekovácsolása és felkészítése folyik – ugyanolyan szerepet tölt be Amerikában, mint az ENA közigazgatási főiskola Franciaországban (lásd ezzel kapcsolatban a honlap következő cikkét: A nemzetközi elit apokaliptikus jövőképe a világról). Illetve még ennél is nagyobb szerepet, hiszen a Georgetown University diákjai nem csak az amerikai elit, hanem a világ összes országa elitjének köreiből verbuválódik.      Az egyetemet a jezsuita rend vezeti, ami ily módon az Association of Jesuit Colleges and Universities tagja.      A Georgetown egyetem különösen a nemzetközi elit kapcsolatainak felépítésében és ápolásában jeleskedik. Végzős diákjai között nem csak a háttérben operáló elit tagjai, de számos ismert személyiség is – például Bill Clinton – megtalálható, de számos államfő, királyi családok tagjai, befolyásos politikusok, nagykövetek és milliárdosok.      Az egyetemnek van egy Global Health Science and Security nevű centruma, amit egy másik elit NGO, az Open Philanthropy is nagyvonalúan támogat.” – Az imént említett franciaországi elitképző iskoláról a honlapon található cikkben ez olvasható: „Macron keresztapája, Jacques Attali közgazdász, egy Észak-Afrikából való zsidó család gyermeke, aki 13 évesen az Algéria-háború idején került Franciaországba, és aki hosszú éveken át előbb Mitterrand, majd Hollande elnök tanácsadója volt. … J. Attali, csakúgy, mint előtte Mitterrand, majd utána Macron az ENA közigazgatási főiskolán tanult, ahonnan a francia hivatalnokok, politikusok, döntéshozók többsége kerül ki. E főiskola 1970-ben végzett osztálya, melyben Attali is tanult, Robespierre nevét viselte. Attali politikai befolyása évről évre nőtt, résztvevője lett az exkluzív Bildenberger-találkozásoknak, tagja Franciaország vezető szabadkőműves páholyának, majd elnöki tanácsadóból elnök-csinálóvá lett.” Feltéve: 2022. április 1.