„Villámaid beragyogták a földkerekséget, rengett a föld és remegett. – Mily kellemesek a te hajlékaid, seregeknek Ura, sóvárogva vágyakozik lelkem az Úr udvaraiba.” (Introitus az augusztus 6-i ünnepen) Az Isteni Gondviselés irgalma úgy intézte, hogy – nagyon sok évvel az utolsó érvényes szentmise után – 2023. augusztus 5-én és 6-án, azaz Havas Boldogasszony és Jézus Krisztus Színeváltozásának ünnepén Boldogasszony Királynőnk országában, Magyarországon végre megint érvényes szentmisét celebrált egy érvényesen felszentelt pap. Mindkét ünnep különösen örömteli, fehér liturgikus színű ünnep.      – Augusztus 5-én, Havas Boldogasszony napján Róma egyik főtemplomának, a Santa Maria Maggiore templom szentelésének ünnepét üli az Egyház. A templomot 366-ban Liberius pápa építtette azon a helyen, amelyet a legenda szerint ezen a napon csodálatosan hó borított. Ezen a napon Rómában a délutáni ünnepi litánia végén a templom tetejéről fehér rózsaszirmokat hullatnak le a hívők seregére.      – Augusztus 6-án (ami idén a Pünkösd utáni tizedik vasárnapra esett) Urunk csodálatos Színeváltozását ünnepli a katolikusság. Ennek az ünnepnek különös jelentősége van a magyar nép számára, hiszen III. Callixtus pápa (1455-58) annak emlékére rendelte el – 1457-ben – hálaünnepül az egész Egyházban, hogy a magyar sereg Hunyadi János és Kapisztrán Szent János vezetésével Nándorfehérvárnál 1456-ban győzelmet aratott az Európát meghódítani jövő hatalmas iszlám sereg fölött. E dicsőséges győzelem emlékét hirdeti ezenkívül még az egész világon megszólaló déli harangszó is. Urunk Színeváltozásának ünnepe életének arra a csodás megdicsőülésére emlékeztet, amikor Péter, Jakab és János apostolok előtt – akik később az Olajfák hegyén halálfélelmének is tanúi voltak – Tábor hegyén egész alakját a benne rejlő isteni erő sugározta át.

Jaroslav Valastan atya vasárnapi szentbeszéde Kedves Hívek! Ma az Úr kiválasztott tanúk jelenlétében nyilatkoztatja ki dicsőségét, és engedi, hogy emberi teste elképzelhetetlen pompával tündököljön. Az arca úgy ragyog, mint a nap. Ruhája fehér lett, mint a hó. [Mt 17,2] Ezt a színeváltozást akkor a tanítványok kedvéért tette, de ma a mi kedvünkért is megteszi. Azért, hogy a kereszt gyalázata eltűnjön a tanítványok szívéből, és ma a mi szívünkből is. Azért, hogy az ő hitüket és a miénket ne gyengítse az a megaláztatás és szenvedés, amelyet Jézus Krisztus készségesen magára vállalt és ma is magára vállal. És amit igaz Egyháza is magára vesz. Ezért, egy pillanatra feltárult a három tanítvány előtt Jézus rejtett Isteni méltóságának fensége. És éppen ma ünnepeljük ezt a csodálatos, különleges eseményt, ami feltárja előttünk Urunk Fenségét. Az igazi szentmisében mi is érezhetjük Krisztus Isteni fenségének érintését. A csodálkozó tanítványok a megdicsőült Úr jelenlétében akartak maradni, és ezért Péter ezt mondta: „Jó nekünk itt lennünk”, „csináljunk itt három sátrat”. [Mt 17,4] Mi is szívesebben tapasztalnánk meg Isten dicsőségét a folytonos földi küzdelem megélése helyett. De az Isteni Gondviselés mást kíván tőlünk. Ő azt akarja, hogy a három Isteni erény: a hit, a remény és a szeretet felragyogjon az Ő szent Egyházában. Mert ezek eltűnnének, ha már látnánk a megdicsőült Urat. Ha látunk valamit, nincs szükség sem hitre, sem reményre. Krisztus azonban azt akarja, hogy Isteni hittel higgyük, hogy nekünk is részünk lesz abban a dicsőségben, ami ma az Egyház Fejéből Jézus Krisztusban ragyog, miután földi utunk a halállal véget ért. Az apostolok lelki megerősítése érdekében ez a csoda egy másik tanításra is rámutat: Ugyanis Mózes és Illés, vagyis személyükben a törvény és a próféták, is megjelentek, és beszéltek az Úrral. Ez azért történt, hogy ezeknek az embereknek az együttesében beteljesedjék az, ami a Bibliában meg van írva: „Két vagy három tanú vallomásán álljon meg minden dolog." [2 Kor 13,1]      Mert mi erősebb, mi maradandóbb annál az Igénél, amelynek hirdetésében az Ó- és Újszövetség trombitái egyetértően szólalnak meg, és amikor a régi iratok szavai megegyeznek az Evangélium tanításával? A két szövetség írásai kiegészítik egymást, és a mai ünnepen Urunk dicsőségének ragyogása felfedi és láthatóvá teszi Őt, akit az Ószövetség korábbi jelei a misztérium fátyla alatt előre megjövendöltek. Péter apostolt nagyon felzaklatta e titkok feltárása, olyannyira, hogy szeretett volna ott maradni Jézussal, és örvendezni az Ő dicsőségében. Ezért azt mondja: „Uram! Jó nekünk itt lennünk, ha akarod, csináljunk itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” [Mt 17,4] De az Úr nem válaszol, csak jelzi, hogy amit Péter akar, az ugyan nem helytelen, de túl korai kívánság. Ahogy a világ is csak Krisztus halála által menekülhetett meg, úgy az Úr példája a híveket hitre szólítja fel, és bár a túlvilági boldog élet ígéreteit nem szabad kétségbe vonni, azt meg kell értenünk, hogy ennek az életnek a kísértéseiben először türelmet kell kérnünk, és nem örömet és dicsőséget! Az Úr korábban már sokat beszélt a veszélyekről, az Ő szenvedéséről, tanítványai haláláról és megöletésükről, sőt, sok kellemetlen és nehéz dolgot bízott rájuk. Valóban, a tanítványok életét hamarosan számos veszély fogja fenyegetni, miközben jutalmukat csupán a reményre és a várakozásra alapozhatják. Például Mesterük e szavaira: Aki elveszíti életét Őérte, az megtalálja azt [Mt 10,29]; El fog jönni Atyja dicsőségében, és megjutalmazza a Hozzá hűségesnek maradókat [Mt 16,27]. Mivel azt akarja, hogy tanítványai saját szemükkel győződjenek meg róla, és már ebben az életben fel tudják fogni – ezért tárja fel és mutatja meg nekik azt a dicsőséget, amelybe Ő megy, hogy azok ne bánják meg sem saját halálukat, sem az Úr halálát. Elsősorban Pétert akarja meggyőzni. A mai ember meg van fosztva Krisztus fenségének látásától, ami leginkább a liturgiában jelenik meg. A szentmise Jézus Krisztus életének folytatása ezen a földön. A szabadkőművesek azáltal, hogy elvették ezt a kincset az emberektől, és saját alkotásukkal helyettesítették, még az Egyházban is börtönbe zárták az embert ezen a földön. A liturgia arra hivatott, hogy az embert felemelje a mennyei dolgokhoz, nem pedig arra, ahogy ők leleményesen és sunyin mondják, hogy az emberhez forduljon. A liturgiának Istenhez kell fordulnia, tehát forduljunk mi is Őhozzá ezen a gyönyörű napon és ebben az ünnepi szertartásban. Amen

„Szine előtt fenség van és szépség, Szentélyében szentség és dicsőség” (Zsolt 95,6) (Az első két fotó Havas Boldogasszony, a harmadik Jézus Krisztus Színeváltozásának ünnepén készült, az utolsó a vasárnapi misét követő szentségimádásról – további fotók ITT láthatók) Feltéve: 2023. augusztus 9.