Hogy könnyebb legyen megérteni mai világunk kilátástalan állapotát, teljes erkölcsi züllöttségét, közzé teszek két leírást a korunkat leginkább meghatározó, sőt uraló két –egymással feltűnően rokon – szellemi irányzatról. Kálvin tanai Írta: Dr. Petró József és Pezenhoffer Antal Katolikus Lexikon 1931. Kálvin éles, de fegyelmezetlen elme volt, aki tanainak legmerészebb ellentmondásait egyetlen diktátori kijelentéssel intézte el. Következetesebb és rendszeresebben gondolkodó volt Luthernál, erkölcsileg messze felette állt Zwinglinek, mindkettőjüket felülmúlta kérhetetlen fanatizmusával, s a szív szavát nem ismerő könyörtelenségével.      Azzal, hogy a legfőbb vallási és politikai hatalmat az egyházközségtől választott presbitériumban összpontosította, először érvényesítette a népfelségi és forradalmi elvet, s ezáltal nagy hatással volt az európai népek későbbi történelmi és jogi fejlődésére. Hittani téren Kálvin javarészt Luther és Zwingli tanításait fogadta el. Kevés újat tanított; jelentősége inkább az, hogy az első újítóknak a harc hevében kitörő, ötletes állításait fejlettebb dialektikával s nagyobb teológiai felkészültséggel támasztotta alá, rendszerezte, de nem ritkán tovább is fejlesztette, sőt végletekbe vitte. Módszere az elkeseredett ellenzéki vitázóé, aki minden fegyvert megragad álláspontjának védelmében, s az érvek belső szilárdságát visszafojtott, de mindenre elszánt szenvedélyességgel pótolja.      A harc, az ellentmondás a lényege; kegyessége az Isten ügyének vélt ellenségei ellen való engesztelhetetlen gyűlölségben nyer zordon, kemény veretet. Míg Luthernél a hév, az indulat áll előtérben, nála a hidegen számító ész uralkodik, amely minden áron érveket keres egyszer elfoglalt álláspontja igazolására. A vallásos melegség helyén nála a humanista rétor dialektikája áll; Isten nála rideg, kőszívű kényúr. Az újítók közül Kálvin hangsúlyozta legelőször és legjobban, hogy csak a Szentírásból ismerhető meg a Kinyilatkoztatás. Szent Ágoston kegyelemtanát félreértve a föltétlen predestinációt tanította, mely szerint Isten függetlenül az emberek jó vagy rossz cselekedeteinek előrelátásától az emberiség egy részét a saját igazságosságának megnyilvánítása céljából eleve a rosszra teremtette, s így az örök kárhozatra szánta, míg a másik részt eleve üdvözülésre rendelte, hogy rajtuk a jóságát és az irgalmasságát mutassa ki. Isten Kálvin szerint nem követ el igazságtalanságot midőn az emberiség egy részét érdemeikre való tekintet nélkül az örök kárhozatra kényszeríti, mert amit Isten akar, már azért igazságos, mert Ő akarja. Ez a szofizma a Kálvin érvelő és vitatkozó módszerének valóságos típusa.      A szabadakarat csak a külső erőszaktól, nem pedig a belső kényszertől való mentességet jelenti; Ádám még szabad volt, de bűnre volt predestinálva, s azért azt szükségképpen követte el; az ő bűne által az emberi természet bensőleg és végleg megromlott, szabadságát valláserkölcsi téren elvesztette, úgyhogy jót egyáltalán nem akarhatunk. Lutherrel együtt Kálvin is azt tanította, hogy az ember nem tarthatja meg Isten törvényeit, s így szükségképpen vétkezik. A hitetleneknek minden cselekedetük bűn, s bűn a hívők cselekedete is, de ez nekik nem tudatik be. A megigazulás merőben Krisztus érdemeinek küls6 betudása által történik, ami által az ember lélekben nem lesz ugyan megigazulttá, de bűnösségét Krisztus érdemei eltakarják. A jócselekedetek önként fakadnak a hitből, de ezek az üdvösséget nem mozdítják elő, mert minden jó és üdvösség csakis a Krisztus érdemeiben való bizakodásból származik.      Kálvin szerint csak két szentség van: a keresztség és az úrvacsora, ezek is csak támaszai a hitnek, de nem eszközlői a kegyelemnek. Ezért a keresztség nem föltétlenül szükséges az üdvösségre; de ha feladják, az egész életre biztosítja a bűnök megbocsátását. Az úrvacsorában nincs valósággal jelen Krisztus teste (Luther), de viszont nem is pusztán csak emlékeztető jel az (Zwingli), hanem közvetítője a Krisztus mennyei testéből kiáradó erőnek és kegyelemnek. Az egyház a predestináltak összessége s így csak Isten tudja, kik tartoznak bele; ezért az egyház elméletileg láthatatlan, gyakorlatilag azonban látható. A papi rend emberi intézmény, a papoknak s püspököknek egyházi joghatóságuk nincsen, minden hatalom a népé.      A lelkészeket azonban mint az isteni ige hirdetőit tisztelet illeti, s az egyháznak az állam nem parancsolhat. Kálvin tanainak elterjedésében ugyanazon okok hatottak közre, mint a lutheranizmus meggyökerezésében, azzal a különbséggel, hogy Kálvin rendszere egyrészt következetesebben végiggondolt elmemű, mint a lutheranizmus, és emennél ridegebben szakított minden katolikus tradícióval, másrészt Kálvin predestinációs és akaratszabadságtana, melyet Kálvin erkölcsi szigorúsága kifelé az őskeresztény buzgóság nimbuszával vett körül, befelé voltaképpen a legcsekélyebbre fokozta le a vallási és erkölcsi élet követelményeit. A kálvinizmus még a keleti egyházakban is éreztette hatását. Így Lukaris Cyrill konstantinápolyi pátriárka azon volt, hogy a kálvinizmus utat leljen a görög egyházakba is (Confessio fidei, 1629.) – Oroszországban főleg a Prokopovics Theofán novgorodi metropolita, aki Nagy Péter cár jobbkeze volt a Szent Szinódus megszervezésében, igyekezett Kálvin-féle eszmékkel telíteni az orosz görög-keleti egyház tanítását. Ebben segítségére voltak a kijevi hittudományi főiskola egyes tanárai (Gorszkij, Pérov, Folkovszkij). II. Katalin cárnő sok orosz ifjút küldött német, angol és holland egyetemekre, akik kálvinista eszméket hoztak magukkal haza.      A kálvinizmus a (I.) világháború után az ukránok között is igyekszik talajra lelni, nem kis eredménnyel. Függelék: S. Maeßen azt mondta nekem, hogy erre a kérdésre: Honnan tudhatja a kálvinista – miután Kálvin minden olyat eltörölt, ami valamiféle bizonyságot nyújthatna neki –, hogy ő a kiválasztottak közé tartozik, Kálvin ezt a választ adta: Akit Isten eleve üdvözülésre rendelt, annak ezen a földön is sikeres életet ad. Az evilági siker tehát Isten tervének a mutatója. Desmond Shum Kínai rulett című könyvének fülszövege 2021. Ez a »nincs kegyelem« szemléletmód a kommunista rendszer gyakorlata.      Minket, kínaiakat gyerekkorunktól fogva egymás ellen hangolnak, mondván: csak az erős marad életben. Nem tanítanak meg bennünket együttműködni, sem arra, hogyan legyünk csapatjátékosok. Ehelyett megtanuljuk, hogyan osszuk fel a világot ellenségekre és szövetségesekre – a szövetségek azonban ideiglenesek, a szövetségesek pedig feláldozhatók. Arra nevelnek, hogy jelentsünk a szüleinkről, a tanárainkról és a barátainkról, ha a párt azt kéri tőlünk. Belénk sulykolják, hogy csak a győzelem számít, s hogy csupán a lúzereket gyötri a lelkiismeret. Ez az irányadó filozófia tartja a pártot hatalomban 1949 óta. Machiavelli otthon érezné magát Kínában, mert születésünk óta azt tanuljuk, hogy a cél szentesíti az eszközt. A párt uralma alatt az országunk könyörtelen hellyé vált. Feltéve: 2023. szeptember 28.