Részletek Malachi Martin „A sötétség birodalma” címen megjelentetett, 1992-ben Bernard Janzen kanadai újságíró és könyvkiadó által készített interjújából (forrás: Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár) Fordította: Tóth Károly Antal Bernard Janzen előszavából Malachi Martin atya szavai magyarázatot adnak arra, hogy mi történt a civilizációnkkal és az Egyházzal. Lehet, hogy ez a magyarázat egyáltalán nem javít a helyzetünkön, de egy jó pap egyszer azt mondta nekem, hogy ennek a magyarázatnak a birtokában könnyebb elviselni napjaink katolicizmusának a válságát. Segít abban, hogy megérthessük, miért vagyunk kitéve ennek a fájdalmas megpróbáltatásnak. Malachi Martin „A sötétség birodalma” című megérteti velünk, hogy a gonosz lélek három irányú támadással halad előre. Először is az egyén szintjén dolgozik, ez a sátán általi megszállottság terjedéséhez vezetett. Másodjára a sátán (az ördög) geopolitikai szinten működik. A harmadik törekvése: megpróbálja megkaparintani a mindennél nagyobb zsákmányt, a Katolikus Egyházat. Úgy tűnik, Róma valamennyi próbálkozása, hogy valóban ellenálljon az Egyház tantételei és erkölcse megrontására irányuló törekvéseknek, megbénult. Martin atyának „A sötétség birodalma” című műve magyarázatot ad erre a bénultságra. I. rész: Ördögűzés és megszállottság Lucifer valószínűleg okosabb volt, mint Mihály, de nem annyira hűséges. És saját történelmünkben is látjuk, hogy a hűség gyakran győz az okosság fölött. Sátánnak korlátozott az intelligenciája. Mégis ő a létező legokosabb hazug, mert féligazságokkal kereskedik. Egy mindent felperzselő földi politikát követ, annyit pusztítva el, amennyit csak tud, mielőtt végül a mélybe taszítják, Még van egy dolog, amit Luciferrel kapcsolatban megemlíthetünk, éspedig az, hogy magunktól nem rendelkezünk semmiféle védelemmel vele szemben. Senki nem egyenlő ellenfele a földön. Senki!      Sátánnak az a célja, hogy egy olyan világot hozzon létre, amelyben nincs Egyház, nincs részvét, nincs szeretet és nincs gyengédség. A kín, a halál és a pusztítás világát akarja létrehozni. Aki tagadja az ördög létét, és így a bűn, a pokol vagy az örök büntetés létét, az automatikusan tagadja a Krisztus általi megváltás szükségességét, eszméjét is. Ezzel automatikusan tagadja Isten jóságát és a Kereszt célját. A Megtestesülés egész tervét elveti. Valójában senki nem tagadhatja Lucifer létét anélkül, hogy ne tagadná Krisztus isteni természetét és Megváltó voltát is. Mi lett volna akkor Krisztus jövetelének a célja? Mi lehet a cél? Hogy széppé tegye a földet? Hogy több ennivalót adjon? Vagy boldogabb életet? Nem, nem. Ő azért jött, hogy megváltson minket a bűntől. Ma vannak bíborosaink, püspökeink, papjaink és apácáink, akik nem hisznek. …. Aki tudja, hogy elvesztette a hitét, igyekezne visszaszerezni azt. De ezek nem tudják, hogy elveszítették. És ezek azt gondolják, hogy mi ostobák vagyunk, mert megtartottuk ezeket az úgynevezett babonákat és mítoszokat. A hitetlenségnek ez az átka. Ha Isten egyszer visszavonta a hit ajándékát valakitől, akkor az nem tud hinni többé. Képtelen a hitre. Csak Isten lenne őt képes megragadni a nyakánál fogva, és kiemelni ebból az ingoványból, de Ő nem mindig teszi ezt meg.      A hit tehát tudás, és erről nem szabad megfeledkeznünk. És a Sátán ezt a tudást akarja megrontani. Ehhez kerülő úton kell munkálkodnia. Csak annyit tehet, hogy az ember lelkét közönséges eszközökkel érje el. Mik a közönséges eszközök? Testünk és öt érzékszervünk van. Tehát mindig vigyáznunk kell, mit hallgatunk, mert a hang a befolyásolás félelmetes eszköze. Az érzékek útján hatol belénk a sátán.      A sátánizmus központi elve az engedékenység [„miért ne?”]. Ezzel ellentétben a kereszténység elve az áldozat.      Ha a Sátán ellenőrizni tudja az ember akaratát és az értelmét, akkor a birtokában tartja, vagyis megszállta az illetőt. Minél nagyobb a megszállás mértéke, annál nagyobb a befolyása.      A valódi sátánizmus egész gyakorlatában az az elv, hogy mindent visszafelé csinálnak. A kereszt mindig ott van, de fejjel lefelé van felfüggesztve. Isten jelenléte a világban különböző utakon jelentkezik. A fő jelenléte az, hogy Ő tartja létezésben a világot. Ez Isten egyik megjelenése. Egy másik megjelenése, amely ebben az életben az emberek között van, az Ő szentségi megjelenése, az Ő Teste és Vére, Lelke és Istensége a tabernákulumban. Isten harmadik megjelenése a szentelményekben nyilvánul meg. A világ vagy Istennel vagy az ördöggel van tele. Nincs közbenső állapot. II. rész: Az ördög és az új világrend Tény, hogy a nagyon fontos emberek egy része megszállott. A démonok vallomásaiból, és azokból a helyzetekből, amelyekbe mi, exorcisták belekeveredünk, valamint abból, amit az Egyház mond nekünk, teljesen világos, hogy Lucifer ma embercsoportokra összpontosít. A szervezetekre koncentrál.      A mai sátáni eljárás különbözik a régebbitől. A sátán nem dolgozik többé kizárólag egyének révén. Napjainkban a sátán egész csoportok, teljes kormányzatok, egész iskolák és egész alapítványok által működik.      Lucifernek azért van oly sok szolgája, mert sikert adományoz nekik. [Kálvin szerint a földi siker a mutatója annak, hogy valaki Isten kiválasztottja!!] Körülbelül az elmúlt 150 év alatt egy sátáni szervezet épült fel, melyet nagyon bizalmasan kezeltek, tagsági listákkal, központokkal, vezetőkkel és egy nagy bankszámlával. Ennek a szervezetnek nagy befolyása volt, és mint egy polip, átterjedt minden vezető intézményre, legyen az a fegyveres erők vagy az Egyesült Államok és Kanada szövetségi kormánya. Ez a szervezet aktív, és ma is készít terveket. Csak egy ilyen szervezet feltételezésével tudjuk megmagyarázni, mi is történik a világban. Kutatásainkból tudjuk, hogy létezik. Egyszerűen csak megfigyelve a világban végbemenő bizonyos jelenségeket, arra a következtetésre jutunk, hogy van egy ilyesféle erő. Kell legyen valamilyen erő, amely a teendőket összehangolja, mivel minden jelenség egy irányba mozog. És ez az irány iszonyatos. Amikor fiatal voltam, ilyesmi nem létezett. A világban stabilitás volt. Ma bizonyos erők úgy rendezik az ügyeket, hogy a világ állandó változásban legyen. Mindig! Arra kényszerítettek bennünket, hogy hozzászokjunk az állandó változáshoz. Ez nem csak a politikában igaz, hanem a mindennapi életünkben is. A munkaerőpiac ma igényli az utazást. Mindenkinek utaznia kell. Sajnos Istennek van egy szabálya: Egyénileg ítél meg minket, de a földön fajként kezel bennünket. Maga és én nem követtünk el bűnt az Édenkertben. De Ádám igen. Mégis az egész fajunk elbukott ezért. A bűn, a vétek és az igazságtalanság sokasága fölött Isten nem hunyhat szemet. Meg fogja büntetni az emberi fajt. Nem tetszik nekem, de mindannyiunk részesedni fog a büntetésből, mert mindannyian itt vagyunk. Az egyedüli út ennek a büntetésnek az elkerülésére az, ha eltávozunk ebből az életből, mielőtt bekövetkezik.      A sátánizmus általános hatása az, hogy az egész társadalmat a pusztulásba vezeti. Van egy nemzetközi szervezet, amely formálisan a Sátánnak van ajánlva. Ezek az emberek nemcsak a pénz urai, hanem ők döntik el, ki az, aki él, és ki az, aki meghal. Erről ők döntenek! Meg vagyunk győződve arról, hogy ezek szorosan Lucifer táborához tartoznak. Szolgálják a célját: egy Isten nélküli világ létrehozását, amely embertelen, a szó általunk felfogott értelmében. Igen nagy hatalmuk van. Kissé korábban beszéltünk a ránk erőltetett változásokról az étkezésünkben, ruházkodásunkban, a televízió- és rádióműsorokban és a mozikban vetített filmekben. Mindezeket a változásokat, amelyeket ránk erőltettek, gondosan megtervezték. Mindezeknek a változásoknak célja van, amely határozottan sátáni. Ez a cél a keresztény civilizáció eltörlése. Az ördögnek már nincs sok ideje, hogy ezt megtegye, de már csaknem sikerült neki.      Az elv az emberek függővé tétele, hogy azok az ő fennhatóságuk alatt éljenek. Ez fontos része az új világrend létrehozásának. A megosztódás segíti az új világrend kivitelezését. Az új világrend építészei megoldhatatlan helyzeteket kreálnak. Az új világrend következményei az állandó konfrontációk, háborúk, terrorcselekmények és így tovább. És állandó megújulási tervek, amelyek kudarcot vallanak. És visszamennek majd, és újra és újra és újra megújítják a tervet.      Nem hiszem, hogy ebből a helyzetből mi ki tudunk jutni, amíg Miasszonyunk közbe nem lép. III. rész: A Sátán füstje Amit hangsúlyoznunk kell az az, hogy első ízben van cáfolhatatlan bizonyíték arra, hogy a Sátánt az Egyházban annak papjai közül néhányan valóban trónra ültették. A II. Vatikáni zsinat előtt az erődítményt megostromolta néhány szánalmas áruló, akik kis hasadásokat okoztak a falban. Ma az Egyház a Sátánt trónra emelte a saját falain belül! [lásd erről az eseményről M. Martin írását a honlapon] A hangsúly most az ember földi élőhelyének jobbá tételére esik. Ez az első eset, hogy ez az eszme a klérust a hatalmába kerítette. Hiszen az Egyház egyetlen reális diadala és Krisztus által ígért egyetlen győzelme az, hogy amikor az ember meghal, nem a pokolba kerül, hanem vagy a tisztítótűzbe, vagy a mennybe, mert az Egyház közvetítette neki Krisztus kegyelmét. Tehát többé ne kívül keressük az ellenséget. Az ellenség most közöttünk van. A dolgok úgy elfajultak, hogy ha Miasszonyunk nem lép közbe, senki nem menekül meg. Tehát igen súlyos ostrom alatt vagyunk. Se optimista, se pesszimista nem vagyok, hanem realista. Ha megnézi a helyzetet a szemináriumokban, ha megnézi a püspököket, ha megnézi az apácákat, és ha megnézi a teológusokat, láthatja, hogy nincs világosság az alagút végén.      Amikor fiatal voltam, még ha valaki megingott is, letérvén az egyenes és szűk ösvényről, létezett egy közösség, amelyik gyámolította őt. A családja, a tanára, a barátai, a szomszédok, és még a helyi rendőr is terelgette az egyenes útra. Létezett egy közösség. Ma nincsenek katolikus közösségek. Sehol nincsenek. Itt vagyunk: én magával és maga énvelem. Egy az eggyel manapság. Vannak barátaink. Léteznek két és három és tíz emberből álló csoportok, akik időről időre találkoznak. Ezek apró közösségek. Manapság általában nincs olyasmi, hogy egységes plébánia. Tehát ma ez a helyzet: el vagyunk egymástól választva, és apró csoportokra vagyunk tördelve. Krisztus azt akarta, hogy ez legyen a mi keresztre feszítésünk. Jelenleg a Sátán működik az "egyházban". Igen nagy erőre tett szert az "egyházban" a hitetlenség révén. „A paradicsom itt van, és elég nagy mindenki számára, ha ti, keresztények abbahagyjátok mások kirekesztését, és velünk tartotok.” Ez a New Age [és a Bergoglio-szekta tanítása]. Az Új Kor nagyon demokratikusnak, nagyon könyörületesnek és nagyon humánusnak látszik. A probléma az, hogy Krisztus tanítása nem demokratikus. Nem humanista, hanem természetfölötti. Az örökkévalóságra készít fel. Ez azt jelenti, hogy az Új Kor a legkörmönfontabb támadás az Egyház ellen. Az Egyház titkos ellenségei mindig is Róma birtoklására törekedtek. A pápaság nélkül nem is kell nekik az Egyház. Különben törekvésük elfecsérelt idő lenne. A pápaság a díj és a zsákmány, azt kell elvenni és felfalni.      Egyetlen ember, a föld egyetlen férfia birtokolja azt a jogcímet – és ezt történelmi bizonyítékokkal és az isteni hit súlyával alá tudja támasztani, – hogy ő és egyedül ő a hatmilliárdnyi ember közül az, aki minden élő embernek hitelt érdemlően tud Istenről beszélni. Ő az egyedüli, aki ezt állíthatja, és az egyedüli, aki ezt alá is tudja támasztani.      Ez azt jelenti, hogy a pápa küldötte a világ parlamentjeinek elmondhatná, mit tegyenek erkölcs és vallás területén. Ez a jogcím botránykő a világ számára.      Amit gyűlölnek, az az, hogy a pápaság a legnagyobb akadálya az új világrend létrehozásának. Tudják, hogy a pápa hatalmának. illetékességének és tekintélyének teljes latba vetésével meg tudná dönteni őket. De a pápa hiánya nem semmisíti meg a pápaságot. Az intézmény az, ami számít! Az Új Világrend kiagyalói azt kívánják, hogy a pápaság egy szép, tiszteletreméltó, értékes ereklyévé váljon. Az Egyházban soha nem választottak meg pápának egy hitehagyottat. Egy hitehagyott fellázad a hit alaptételei ellen, és elutasítja Krisztust.      Igaz, hogy ma vannak hitehagyók, akik alkalmasak pápának. [szerk. megj.: nem alkalmas, csak a többi hitehagyott kikiáltja pápának.] Igen, egy aposztata pápánk is lehet. Ebben az esetben valami szörnyű helyzetbe kerülnénk. Olyan lenne, mint egy rémálom. A legnagyobb szentek hitét tenné ez próbára. Sziénai Szent Katalin hitét. Jób türelmét tenné próbára. Fekete nap lenne, olyan nap, amikor minden ablakot feketével kellene beragasztani, eloltani a lámpákat, zsákvászonba öltözni, hamut hinteni a fejünkre vezeklésül, kegyelemért imádkozni. A hitünk darabokra törne. Ha ez megtörténne, megfizetnénk az árát, és a föld alá kényszerülnénk. Valóban azon az úton haladunk, hogy az emberiség jelentéktelen részévé váljunk. Kiközösítenek, félreállítanak és elfelednek bennünket. Az emberek egy különös csoportjának néznek majd, Ma (1992-ben) az Egyház szervezete már nem létezik többé. Emlékeznünk kell arra, hogy Krisztus Misztikus Testéhez tartozunk. Ez a test valóságos! Olyannyira valóságos, mint az orr a maga arcán, de a természete szellemi. Ez azt jelenti, hogy ha egyszer a kegyelem állapotában van, akár itt a földön, akár a tisztítótűzben vagy a mennyben, egy olyan testülethez tartozik, amelyet a Krisztus által közvetített természetfölötti élet tart össze. Mi ehhez a testülethez tartozunk. A látható szervezet Péterrel, Jakabbal, Jánossal kezdődött és a többi apostollal, akik összevissza menekültek, hogy elkerüljék az üldöztetést. Városfalakról hajították le, vízbe fojtották, vadállatok elé vetették őket, lándzsákkal szúrták át a testüket, vagy fejjel lefelé keresztre feszítették őket. Ez volt akkor a látható Egyház. Az, ami 1950-ben megvolt, akkor még nem létezett. Nem volt szükség rá sem akkor, sem most. Jelenleg Isten megengedi, hogy elvegyék tőlünk. [Ez furcsa megállapítás, de lehet, hogy igaz.]      Ma [1992-ben!] kívülről nézve csak egy látszat-egyház van, és van egy földalatti Egyház is. Ez utóbbit a katolikusok kisebb része alkotja. Hogy jogosult-e egy földalatti Egyház léte? Tökéletesen! Ha ez az egyetlen útja annak, hogy a gyermekeink gyónáshoz járulhassanak, szentmisét hallgassanak, és tényleg magukhoz vehessék Krisztus Testét és Vérét, akkor eszembe sem jut megkérdőjelezni. A szentségek nélkül senki sem mentheti meg a lelkét. Mert ezek nélkül hiányzik a megszentelő kegyelem. Az ember elcsúszik és tönkremegy. Ezért a földalatti Egyházra szükség van. Az aposztata, a hitehagyott megszűnt tagja lenni Krisztus Misztikus Testének. A hívők nem tartoznak neki engedelmességgel. Ha egyszer egy püspök aposztata, semmiféle engedelmességgel nem tartozunk neki. Persze ő képes lehet az egyházjogra hivatkozni magával szemben. Arra is képes lehet, hogy polgárjogi úton támadjon magára, de Isten előtt, ami az igazi keresztény igazságszolgáltatás, nincs hatalma. Már régen meg kellett volna fosztani funkciójától. Olyan helyzetben vagyunk, ahol az intézményes "egyház" nem egyezik meg Krisztus Misztikus Testével. Ha a mise bemutatása megszűnik, vége lesz az Egyháznak, és vége a világnak is. Semmi kétség. A kereszténység eltűnik egy fekete lyukban, és a világ vele megy, mert nem lesz többé semmiféle kegyelem. Ma már nincs lehetőségünk a bajok elkerülésére. Ezért mondom a családom fiatal tagjainak: „Nem vagytok tudatában, de életetek legjobb éveit élitek.”      Bizonyos, hogy az emberiség nagy próbatétele még előttünk van. Nagyon nehéz helyzetről beszélünk, amibe nem Isten vezetett minket, hanem az emberiség bűnei sodortak bele. A klerikusok tévedései és a világiak tévedései miatt kerültünk ebbe a helyzetbe. Nem mindenki hibás abban, ami történik, de Isten törvénye az egész fajt megbünteti néhánynak a bűneiért. Ezt tette Ádámmal, Évával és azok leszármazottaival. Ez történik egy családban is, ahol a szülők vétke kihat a gyerekekre. Tehát valamennyiünket érint az emberiség nagy megpróbáltatása. Feltéve: 2023. december 1.