Máténak (nevének jelentése: Isten ajándéka) második neve is volt: Lévi – így nevezi őt Lukács (5,27) és Márk (2,14), a másik két evangélista. Máté „Alfeus fia” (Mk 2,14) volt, foglalkozása pedig vámos. Máté maga bélyegzi meg magát ezzel a szégyenletes szóval (9,9). A vámos A Római Birodalomban, amely alá Palesztina tartozott, az adót nem az adóhivatalnokok szedték be, hanem az állam az adók beszedését a legtöbbet ígérő vállalkozónak adta bérbe. Ezek a bérlők a munkát gyakran beosztottakkal végeztették el, akik azon kívül, amit a bérlőknek le kellett adniuk, a polgároktól még a maguk számára is behajtottak egy bizonyos összeget, nem ritkán igazságtalan, kíméletlen zsarolással. Ezért honfitársaik, a zsidók "tolvajoknak" és "árulóknak" (ma kollaboránsoknak mondanánk) bélyegezték őket, hiszen e vámszedők a pogány, idegen hatalom szolgálatában saját népüket zsákmányolták ki. A zsidók nem ritkán kiköptek előttük, és egy napon említették őket a "pogányokkal és nyilvános bűnösökkel". (Azt nem tudjuk, hogy a mi Máté-Lévink is követett-e el vámosként igazságtalanságokat, de az biztos, hogy ennek megvolt a veszélye.) Az apostol Lévi hivatala Kafarnaumban („az ő városa” Mt 9,1) volt, ahol az Üdvözítő nyilvános működésének legnagyobb részét töltötte. Ezért természetes, hogy Máté is hallott Jézus csodatetteiről és kiváló jelleméről. Krisztus bizonyára gyakran haladt el Lévi vámasztala előtt. Egy napon azonban megállt előtte, ránézett, „és mondá neki: Kövess engem! És fölkelvén, követő őt”. (Mt 9,9) Máté maga így meséli el Evangéliumában ezt a nagy eseményt. Jézus azzal a felséges tekintetével nézett rá, amivel mindazokra rá szokott nézni, akit a magáénak akar megszerezni. „És Lévi felállt, és követte Jézust.” Gyors mozdulattal eltolta székét, bezárta a pénztárt, és ő, a gazdag ember, ezentúl a vagyontalan Üdvözítővel élt szegénységben. Nem volt idő a gondolkodásra, hiszen még egy meghívást az apostolkodásra nem kapott volna Jézustól. Mily gyakran szalasztjuk mi el kényelmességünk miatt a nagy kegyelmeket! Mátéval egy egészen újfajta ember lép az apostolok közé: magasabb képzettségű, mint a többiek, gazdagabb, mint ők, és társadalmilag is magasabb fokon áll: másfelől viszont rossz hírű társaságba tartozott. A többi apostol helyzete pontosan ennek ellenkezője volt. Jézus hívása feletti örömében Máté, miként erről ő maga is beszámol Evangéliumában (9,10), egyfajta ünnepi bankettet ad („nagy lakomát készíte neki házában” – Lk 5,29), valószínűleg tóparti villájában, amelyen Jézus is megjelenik, és amelyre Lévi korábbi vámos kollégáit is meghívja: „Íme sok vámos és bűnös jövén, letelepedének Jézussal és tanítványaival együtt.” (Mt 9,10)      A farizeusok ezen fel vannak háborodva, de nem mernek közvetlenül Jézushoz fordulni, hanem tanítványainak teszik fel a kérdést: „Miért eszik mesteretek a vámosokkal és bűnösökkel?” (Emiatt ti is rossz hírbe kerültök!) Jézus finom hallásával meghallja zúgolódásukat, és ő válaszol nekik: „Nem szükséges az orvos az egészségeseknek, hanem a betegeknek. … Mert nem jöttem az igazakat [azokat, akik magukat, mint a farizeusok is, szentnek tartják] hívni, hanem a bűnösöket.” (Mt 9,12/13)      Vajon a farizeusok kovásza által szintén megfertőzött többi apostol jól érezte magát új kollégájuk e primic-vacsoráján? Jézus valóban merész kockázatot vállalt, amikor apostolai mellé egy vámost választott ki újabb tanítványnak. De nem ezt tette később is többször, például Ágostonnál, akiből sok fiatalkori eltévelyedése ellenére püspököt, sőt egy nagy tiszteletnek örvendő egyháztanítót faragott? Ne tartsuk mi sem jobbnak magunkat, mint másokat, hasonlóan a farizeusokhoz, hanem imádkozzunk inkább úgy, mint az evangéliumi vámos: „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!” (Lk 18,13) Ugyanakkor senkinek sem kell korábban elkövetett bűnei miatt elcsüggednie. Az evangélista Máté belső átalakulását és az irgalmas Mester iránti háláját a legszebben azzal mutatta ki, hogy nekünk ajándékozta Jézus életének első leírását. Evangéliumában a legmegindítóbban pont Krisztusnak a bűnösök iránti irgalmasságáról ír, amit így az egész emberiségnek hirdet az idők végezetéig. Hogy az egyszerű emberek, a juhászok, a munkások és mesteremberek is megértsék a megváltásról szóló örömhírt az akkori köznyelven, arámul írja művét, azon a nyelven, melyen maga az Üdvözítő is beszélt. Máté apostol további működéséről semmi biztosat nem tudni. Mind a görög, mind a latin egyház vértanúként ünnepli őt. Relikviáit Etiópiából, ahol a hagyomány szerint működött, először a Salernoi öbölben fekvő kis olasz faluba, Paestum-ba vitték, ahonnan azokat a 10. században magába Salernoba vitték át (lásd Martyrologium Romanum, május 6.), ahol még ma is nyugszanak. Az Egyház szeptember 21-én tartja ünnepét. Máté Evangéliuma nem más, mint minden idők minden emberének szóló szakadatlan prédikáció. Ezért jelentősége alapján Péter és János apostolok után valójában ő a legnagyobb a tizenkét apostol között. Evangéliumának minden oldala Lévi-Máténak a Mestere és Megváltója, Jézus Krisztus iránti odaadó szeretetéről és hűségéről tanúskodik, és megmutatja, hogy Krisztus szavai lelke mélyéig átjárták őt. Feltéve: 2023. szeptember 20.