Az első kérdés mindig ez: tetszik-e Istennek vagy sem?
1. A keresztények másképp viselkednek, mint kortársaik
A május 7-i szerkesztői üzenetben hívtam fel a figyelmet a Szent Perpetua és Szent Felicitas vértanúságáról, illetve az ő sorsukon keresztül az első háromszáz évben élt keresztények üldözéséről készített filmre: Ebben a filmben hangoztak el a következő mondatok Dr. Justina Metzdorf OSB nővér és Dr. Hanna-Barbara Gerl-Falkovitz professzorasszony szájából, akik a film elején azt a gyűlöletet igyekeztek megmagyarázni, ami a nép körében a keresztények ellen megnyilvánult, és ami azokhoz a feljelentésekhez vezetett, melyek elítélésüket, s így kínhalálukat okozták [a mondatokat úgy és abban a sorrendben közlöm, ahogy azok elhangzottak]:
Dr. Justina Metzdorf OSB nővér: A keresztények elsősorban abban különböznek embertársaiktól, hogy másképp viselkednek társaikkal, mint a többiek. A keresztény élet más volt, mint amihez a pogányok évezredek óta hozzá voltak szokva. A keresztények nem tették ki újszülött gyermekeiket, másképp viszonyultak az idősekhez és a betegekhez; egyszóval, erkölcsileg egészen másképp viselkedtek, mint kortársaik. Nem vettek részt a társadalmi, közösségi rendezvényeken (pl. cirkuszi játékok). És mindazt visszautasították, ami a túlzott fogyasztással függött össze.
Dr. Hanna-Barbara Gerl-Falkovitz professzorasszony: A kortársak a szokatlan iránti gyűlölettel tekintettek a keresztényekre, mert azok nem tartották be a klasszikus megkülönböztetési formákat. Egyedül az a tény, hogy a keresztények a kötelező állapotbeli kötelességeiken felül is segítettek másoknak, és azon felül is dolgoztak, ellenérzést váltott ki belőlük. Hogy a nő-férfi viszonyuk más volt; hogy egy férfinak egy felesége volt, akit nem hagyott el, és aki mellett nem tartott szeretőket, szemrehányást jelentett azok számára, akik nem így éltek. 2. Korunk jószándékú konzervatív gondolkodóinak a stratégiája A mai erkölcsi, politikai, társadalmi viszonyokat látva, nem is gondolná az ember, hogy mennyi jószándékú, magát konzervatívnak nevező ember, köztük elég sok fiatal akad, aki "harcra szólít fel", sőt munkálkodik, szervezkedik korunk szörnyűségei ellen. Az internet tele van alternatív csatornákkal, rádióadókkal, közösségekkel, ahol ezek az "ellenforradalmárok" kifejthetik véleményüket, ellenállásra buzdíthatnak stb. Sőt, még a közmédiában is akad itt-ott olyan műsor, ahol valóban értékes, tanult szakemberek tárják fel a problémákat és ajánlanak megoldásokat. (Ez a honlap is számos esetben felhívta már a figyelmet ilyen műsorra, most például az M5 Kommentár klubjának május 28-án elhangzott adását ajánlom megnézésre.) Mivel az ember szeret hozzá hasonló gondolkodású embereket hallgatni, no meg kíváncsiságból is, meghallgattam néhány jó és értelmes dolgot mondó aktivistával készült előadást, riportot. Egyikőjükkel levelet is váltottam, aminek az volt a haszna, hogy újfent beláttam, mennyire igazak Molnár Tamás megállapításai, miszerint az igazán keresztény (azaz nem csak névben, de erkölcseiben, szellemében) konzervatív értelmiségi nem tesz semmit, mert meg van róla győződve, hogy az igazság annyira nyilvánvaló, annyira érthető, hogy azt nem kell külön magyarázni. És arról is, hogy úgyis mindent Isten intéz, és csak az történik, amit Ő megenged megtörténni. Az emberi akció, erőlködés Isten nélkül úgyis hiábavaló.
Emlékeztetőül néhány idevonatkozó részlet Molnár Tamás Az ellenforradalom című könyvéből: A professzor úr véleményéhez még hozzá lehet tenni ezt is: Ha Isten mégis azt akarja, hogy az övéi tegyenek valamit, akkor azt világosan tudtukra is adja. Különben pedig a puszta viselkedésük az az eszköz, amivel tiltakozásukat, meggyőződésüket a legjobban kinyilváníthatják. Csak ez nem olyan látványos fegyver, és ezért az "aktivisták" számára nem elég vonzó.
Visszatérve a cikk apropójához, vagyis a két szent mártírnőről szóló filmhez – a film bevezetőjében ez a mondat hangzik el: „Wir sind heute natürlich nicht in einer Zeit, in der man wilden Tieren vorgeworfen wird. Aber wir sind schon in einer Zeit, wo Entscheidungen getroffen werden müssen, die sich dann auf das Leben auswirken.” A beszélgetős műsorokban manapság gyakran hallhatók az ilyen vélemények: A korunkban felmerülő problémákat e „nagyon elkényelmesedett társadalom embereinek lehetetlen megoldania”. – Ez a korjellemzés elárulja, hogy a film bevezetőjében említett döntésmeghozatalra a mai emberek túlnyomó többsége vagy egyáltalán nem képes, mert már bármiféle döntést hozni is képtelen, és csak arra vár, hogy mások döntsenek helyette, vagy ha mégis dönt, akkor az egy a tőle legkisebb erőfeszítést kívánó döntés lesz. Pedig még nem is annyira régen, nem az ókorban, nem évszázadokkal, hanem csak néhány évtizeddel ezelőtt emberek sokasága volt képes elveiért elveszíteni az állását, a szabadságát, sőt még az életét is. Ma viszont már ott tartunk, hogy ezt a mondatot: aki az elvei melletti kitartás miatt állását, vagyonát látja veszélyeztetve, attól nem lehet és nem kell elvárni, hogy a tisztesség és az igazság mellett döntsön – senki nem tartja opportunistának, senki nem tartja tisztességtelennek, sőt még gyávaságnak sem – hanem természetesnek, sőt helyesnek. Hol vannak már azok az emberek, az a gondolkodásmód, ami az 1956-os ellenállókat hajtotta, a háború utáni kitaszítottakat becsületükben megtartotta?
Pedig egy katolikusnak megmaradni, vagy újra azzá válni akaró embernek ma sincs más választása, mint az árral szemben való úszás. A helyzet annyira elfajult, hogy szinte azt lehet mondani, hogy „akkor jársz a jó úton, ha mindig mást, az ellenkezőjét teszed annak, amit a többiek”. Ez nem olyan nehéz, mindössze fel kell idézni emlékezetünkben (vagy könyvekből, ha valaki túl fiatal, hogy helyes emlékei legyenek), hogyan viselkedtek még pár évtized előtt is az emberek: Például a nők elkezdenek szoknyát hordani, a férfiak zakót és nyakkendőt viselni, és mindketten tisztességesen, udvariasan beszélni, viselkedni. Nem részt venni az ú. n. közösségi médiákban, sőt kifejezetten elkerülni minden efféle szórakozást és kapcsolattartást. Ahogy S. M. kifejezte: „A történelemben vannak olyan pillanatok, amikor kompromisszumokkal már nem lehet megoldani semmit, amikor már csak a kiindulópontra való [radikális] visszatérés segít, amikor már az EGÉSZET, egész teljességében, megalkuvások nélkül kell visszaállítani. … Tehát nekünk azokba az időkbe kell visszamennünk, ha meg akarunk menekülni, ha ki akarunk jutni a mostani feneketlen szakadékból, ahova az emberiség belavírozta önmagát.”
Azt a kérdést, hogy valaki már a jó, keskeny úton jár, vagy még mindig a rossz, széles kényelmesen, nagyon könnyű eldönteni. A keskeny úton járók az élet minden pillanatát aszerint ítélik meg, hogy az tetszik-e Istennek vagy sem. Ezzel szemben a széles úton járók elsőnek mindig arra gondolnak, és a szerint cselekszenek, hogy az embereknek tetszik-e. Ez az alapigazság rögtön szembeötlik, amikor arra a kérdésre, hogy a nők miért nem hordhatnak nadrágot (nem csak a misén, de a mindennapi életben sem), vagy hogy vasárnap miért nem szabad nehéz testi munkát végezni, ilyen válaszok érkeznek: Az elsőre, mert a férfiakat ingerli, a másodikra, mert a szomszédot zavarja. Holott a helyes, a döntő válasz csak így hangozhat: mert Isten így akarja, ezt parancsolta… – minden más, a felebarátra való hivatkozás csak ezután jöhet. Nyisztor Zoltán (1893-1979) katolikus pap írta a Dél-amerikai szakadékok mellett vezető, hajmeresztően veszélyes hegyi utakon átélt élményeivel kapcsolatban, hogy „a primitív ember mindent mer. .. Neki nincsenek aggályai és meggondolásai. Ha néha egy kockázatos vállalkozás balul üt ki, nem hibáztat senkit és semmit, legkevésbé önmagát, hanem a végzetnek vagy isteni rendelésnek tulajdonítja”. – Azt hiszem, hogy a korábbi keresztények hitét e primitívek hitéhez lehet hasonlítani: ők valóban „vakon” hittek Istenben, követve ezzel Jézus tanítását: „Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! … Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!” (Mt 6, 25-34) – Ugyanakkor az is igaz, hogy a mai katolikusoktól nehéz, ha nem lehetetlen elvárni az ilyen gyermeki bizalmat, nemcsak saját született és szerzett gyengeségük, hanem a mai világ okozta megroggyant idegrendszerük miatt is.
Az eddig elmondottak illusztrálására idemásolom annak az abszolút jószándékú aktivistának pár hónappal ezelőtt küldött levelem érdekesebb részeit, melyről e fejezet kezdetén ejtettem szót: Hogy mikortól nem létezik külsőleg az Egyház, azaz mióta nincsenek érvényes pápái, püspökei, papjai? Az biztos, hogy 1958-tól az Egyháznak nincs pápája, hiszen eretnekek, aposztaták nem lehetnek pápák. Mindez azért történhetett, mert az Egyház ellenségei, akik Krisztus mennybemenetele óta nem szűntek meg egy pillanatra sem az Ő művét megpróbálni szétzúzni, belátták, hogy ezt kívülről nem tudják végrehajtani, és azt is, hogy az Egyház szétzúzása nélkül a világot sem keríthetik hatalmukba. És ezért kidolgozták annak tervét, hogyan lehet BELÜLRŐL lerombolni az Egyházat. Ez a terv az 1840-es évek közepe óta ismert, de XVI. Gergely halála óta az Egyház illetékesei semmit sem tettek ellene.
Általános az a hiedelem, hogy az ”egyházak” mennek a világ után, így például a korona-őrület ideje alatt, az ”egyházak” tették azt, amit a globális elit elvárt tőlük, pedig ez pont fordítva van: a világ csak azt teszi, amit az egyháziak már előbb megtettek! Minden rombolás, még a régebbiek is, a hitehagyott klerikusok oldaláról kezdődött. A nominalizmus, a humanizmus, a reneszánsz, az ú. n. reformáció, mind az ő kezdeményezésükre indult el, és rombolt szét lassan mindent.
Ez azt is bizonyítja, hogy a világnak csak az segíthetne, ha az emberek megtérnének, bűnbánatot tartanának, és visszatérnének Istenhez. Úgy, ahogy ezt valamikor a niniveiek megtették. Mindent Isten tart a kezében, csak az történik, amit Ő megenged megtörténni. Emberi számítások szerint a következők történhetnek: 1) Isten megszánja a világot, illetve annak kb. egyharmadát (ahogy a Jelenések könyvében áll), és még 2030 előtt közbelép; 2) Hagyja elpusztulni a világot, hiszen a Schwab-féle Great Reset pár évtized, vagy talán még annál is rövidebb idő alatt úgy is elpusztítja önmagát. Akár így, akár úgy, egy biztos: az ember, embercsoportok, már semmit nem tehetnek a Gonosz ekkora túlerejével szemben.
Így aztán nem marad más hátra, mint olyasmi megoldás, mint amit S. Maeßen 2019 áprilisi előadásában mondott.
Az "aktivista" válaszának legfontosabb mondatai: A kérdés csak az, hogy ő honnan tudja, hogy amilyen feladatot most végez, azt valóban Isten bízta rá, ha a világ, az élet értelmezését nem, vagy nem csak a kereszténység, azaz Isten oldaláról szemléli?
|
vissza