Bergoglio egy új keresztény erkölcstan bevezetését követelte (forrás: www.kath.net – 2023. október 16.)
Bergoglio 2023. október 15-én kiadott "írásbeli figyelmeztetésében" (melynek Kis Szent Teréz egyik írása után „A bizalom” címet adta) egy új keresztény erkölcstan bevezetését követelte, illetve jelentette be. Bergoglio szerint a keresztény üzenet központi magja a szeretet, és ezért az "egyháznak" tanítását eszerint kell kialakítania (átalakítania). Bergoglio szó szerint ezt írta: „A keresztény erkölcs központja a szeretet … A felebaráti szeretet a "lélek" belső kegyelmének legtökéletesebb kifejeződése. A végén csak a szeretet számít. … Az "egyháznak" igehirdetésében a lényegre kell koncentrálnia. Nem egyformán fontos minden; Az "egyház" igazságaiban rendszer és hierarchia uralkodik, és ez ugyanúgy érvényes a hitdogmákra, mint az egyház egész tanítására, benne az erkölcstanra is.” Levelében Bergoglio felszólítja az "egyház" teológusait és etikusait: „Kis Szent Teréz eme zseniális megérzését még jobban meg kell értenünk, és le kell vonnunk belőle az elvi és gyakorlati és tanbeli és pasztorális és társadalmi konzekvenciákat. Ehhez merészségre és belső szabadságra van szükségünk.”
Bergoglio organikus változásokat akar az egyházban (forrás: www.kath.net – 2023. október 18.)
Bergoglio egy a Vatikánban szeptember végén készült interjúban azt mondta, hogy az egyházban történő változás mindig organikus növekedést jelent.
Az egyháznak nagyon pontosan meg kell vizsgálnia, hogy milyen újításokat vesz át, és melyek jók ezek közül, mondta Bergoglio. Vannak újítások, melyek nem az embereket szolgálták. Az egyháznak minden tudományos haladással párbeszédet kell folytatnia… Az egyház az új kihívások feldolgozásában már sok mindent megváltoztatott, kulturálisan is. „Krisztus kinyilatkoztatása nem változik, az egyház dogmái nem változnak, de növekednek, fejlődnek és finomulnak, mint egy fa növekedése, jobb kifejezési formákat találnak.” Ami ezen az úton nem történhet meg, azok a visszalépések, hangsúlyozta Bergoglio. Az egyház nem zárkózhat be önmagába, „Az egyháznak nyitva kell állnia a változásokhoz, és olyan mértékben kell megváltoznia, ahogy azt az új kihívások megkövetelik. A változások ezért főleg lelkipásztoriak, anélkül, hogy tagadnánk az egyház lényegét.”
Az egyházi tekintély eltörlése Írta: Msgr. Marian Eleganti (forrás: www.kath.net – 2023. október 19.)
Egyre világosabbá válik, hogy az agyonreklámozott új kifejezés – "szinódalitás" – kifejezés alatt valójában a tan és vezetés dolgában a független, hierarchikus, egyházi tekintély eltörlésének szándéka bújik meg. Vagyis az egyházi hierarchiát működésében fokozatosan demokratikussá akarják tenni. Csakhogy pont Bergoglio viselkedése mond élesen ellene az ilyesfajta elképzelésnek és gyakorlatnak; hiszen ő soha eddig nem létező zsarnoki vezetői módszereivel minden területen, tanbeli, fegyelmi, vezetési, bíráskodási kérdésben önkényesen hoz döntéseket. Igen, mindez az újítás tehát fundamentálisan mond ellent Bergoglio és kegyeltjeinek a viselkedésével. Jézus a kötés és oldás hatalmával azonban kizárólag az apostolokat ruházta fel, amit ezek csak püspök-utódaiknak adtak tovább. A keleti egyház ezért nem ismeri el a szinódusnak ezt a mostani római formáját, hiszen ők mind a gyakorlatban, mind tanilag az apostoli időkig visszamenőleg kizárólag püspökökből álló zsinati összejövetelt ismernek el, melyeken a püspökök auktoritásukat kötelező érvénnyel gyakorolják. Most azonban nem csak a feje tetejére akarják állítani a piramist (a hierarchiát), amit Bergoglio folyton hangoztat, de valójában soha nem tesz meg, hanem egyenesen apró darabokra törik. Ebből a pusztításból csak a Bergoglio-féle abszolút teljhatalom marad ki, ami a szinódusi szavazatokból a végén úgy is azt csinál, amit mindig is akart (együtt azokkal, akik nélküle ezt nem tudták volna véghezvinni). Az egész kérdezősködési-szavazási cirkusz úgy is csak a már előre kitűzött cél elérését szolgálja.
Bergoglio számára az a fontos, hogy a gyakorlat túlmenjen az ideákon, azokon az ideákon, melyeket az ú. n. "Bergoglio-féle tanítóhivatal" (a volt hittani kongregáció új prefektusa csak ezt a tanítóhivatalt ismeri) agyafúrtan, két-, sőt: több-értelműen fejt ki. A folyamatok – emberi szemmel nézve – megfordíthatatlanok. Mindeközben az aktorok azt állítják, hogy ők csak régi hibáitól (ridegség, dogmatizmus és klerikalizmus) akarják az egyházat megszabadítani.
Utilitarista tanok az egyházban? Írta: Ettore Gotti Tedeschi (forrás: www.katholische.info – 2023. október 19.) [Előzmény: Néhány "bíboros" kérdéssel fordult Bergogliohoz legújabb tanbeli nyilatkozatai miatt. Kérdéseikre (= Dubia) elvileg csak igennel, vagy nemmel lehetett volna válaszolni, de Bergoglio és kegyence, az egykori Hittani Kongregáció utódintézményének most kinevezett prefektusa, hosszas kimagyarázásokkal válaszolt. Ezek a válaszok késztették a Vatikán-bank korábbi elnökét, Ettore Gotti Tedeschi közgazdászt a lenti szatíra megírására.
„Utilitarizmus: a. m. haszonelvűség; az az erkölcstani elmélet, amely az emberi cselekedetek erkölcsi jóságát vagy rosszasságát azoknak emberileg hasznos vagy káros voltából ítéli meg. Ez az elmélet szem elől téveszti, hogy az ember legfőbb java nem a múlandó földi haszon, hanem az örök értékek; továbbá, hogy az ember nem önmagában való, zárt és független lény, hanem a Teremtőhöz mint végcélhoz van rendelve s erkölcsi cselekvésének zsinórmértéke a Teremtő akarata.” (Katolikus Lexikon 1932.)
Én kételkedek abban, hogy képes vagyok megérteni, hogy a klímaváltozás miatt „szükségessé vált” kulturális, szociális, gazdasági és erkölcsi változtatásokkal az isteni Kinyilatkoztatást „át lehet értelmezni”. Ha egyáltalán tenni kell valamit, akkor én éppen ennek ellenkezőjét tudnám elképzelni: nevezetesen a Kinyilatkoztatás megerősítését az újraértelmezés helyett. De hát egy olyan csökönyös szamárnak, mint amilyen én vagyok, nehezére esik megérteni, hogy a nagy kulturális változások következményeként olyan viselkedési formákat kell jónak elfogadni, melyek eddig tiltottak volna (talán nem eléggé, ha a mostani eredményre gondolunk), vagy hogy ezeket a megkülönböztetés elképzelhetetlen megerőltetésével jónak kell mondani.
Végezetül moralizáló közgazdászként zavarosnak tartom annak megértését, hogy nekem azt, aki hibázik és ezzel kárt okoz, fel kell mentenem a felelősség alól, hogy nehogy skrupulusai támadjanak, hogy még csak megintenem sem szabad őt, hogy ezzel nehogy kegyetlen legyek hozzá. Ezek a kétségek merültek fel bennem. Ezért lelkiismereti okokból a közgazdászok számára jogot követelek ezen ideák erkölcsi meggyőződésből történő megtagadásra.
|
vissza