Nyugat pót-vallása Aki nem hisz Istenben, az kikerülhetetlenül valamely hazug idea hívője lesz A csupasz számok megmutatják, hogy a klíma-viták – is – valójában a népbutítást szolgálják. Az az állítás, hogy a klíma változásáért az emberek felelősek, nyugaton mára igazi vallássá lett, amit tilos megkérdőjelezni. Pedig e vallás hittételei annyira ostobák és tudománytalanok, hogy mindenki átláthatná tarthatatlanságukat, ha hajlandó lenne a csupasz számokra tekinteni –
– erre a tényre emlékeztette a Sachsen-Anhalt tartomány partlementjében elhangzott felszólalásában képviselőtársait Légkörünk 78 százalék nitrogénból, 21 százalék oxigénből és 1 százalék nemesgázból áll. Ebben a levegőben 0,038 százalék CO2 van, amiből a természet körülbelül 96 százalékot produkál, az ember tehát mindössze 4 százalékot. Ez annyit jelent, hogy a 0,038 százaléknak 4 százaléka, azaz 0,0015 százalék az ember-csinálta CO2 a levegőben.
Ebből a 0,0015 százalékból 3,1 százalékot bocsát ki Németország. Tehát megállapítást nyert, hogy Németországból a CO2 kibocsátásnak 0,00004712 százaléka származik. És mégis erre az „alapra” építik fel a zöldek és a klíma-aktivisták az új vallásukat!
A google keresőoldalán kijövő cikkek 63 százaléka baloldali (forrás: www.kath.net/LifeSite – 2024. március 7.)
Bevezetés:
A Google News-n megtalálható hírek egyértelműen baloldali beállítottságúak. Az AllSide Technologies 2023. október és november hónapban több száz cikket vizsgált meg, és ennek alapján megállapítást nyert [amit az utóbbi hónapokban, hetekben egyre erősebb mértékben bárki maga is észrevehetett], hogy a tudósítások 63 százaléka baloldali forrásokból származik. Mindössze 6 százalék jön jobb oldalról, 16 százalék a politikailag középről, 15 százalékot pedig nem lehet sehova besorolni. A hírekhez felhasznált források között az első tíz erősen baloldali beállítottságú. De még ennél is egyoldalúbbak voltak az eredmények bizonyos keresőszavak esetén. Például az „abortusz” szóra a baloldali magyarázatok 76 százalékot tettek ki, a „klíma-változás” kifejezésnél pedig 77 százalék a mainstream média híreit ismételte. A „gazdaság” szónál 78 százalék, a „választás”-nál 67 százalék jött a bal oldalról.
A kötelességek elmulasztása következmények nélkülivé válik A szeretet életelv, elhatározás: a szeretet adni-tudás
Részletek
…. Mindenféle szokásomnak ellentmondva, előbb olvastam az értékeléseket, mint a könyvet. Voltaképpen kíváncsi voltam a film után, hogyan vélekednek a könyvről annak olvasói. Majdnem minden értékelést elolvastam. Nem szoktam ilyet tenni. Leragadtam. Volt egy szó, ami csőbe húzott olvasás közben: őszinte. Többen ezt írták. Hogy szinte elviselhetetlen az őszintesége.
Van két és fél gyerekem. Vannak sikerek, vannak kudarcok. A sajátjaimra gondolok. Amikor a gyerekeim olyan tízeninnen voltak, ex-sógornőm egy közös nyaraláson ezt találta mondani a saját gyerekére: „Néha annyira hülye, hogy az elmondhatatlan!”
S itt a nagy kérdés, hogy mi is a szeretet? Legrövidebben azt mondhatnám: dömdödöm. Csakhogy ez itt nem visz előrébb. Keresztényként tanultam meg, hogy a szeretet nem elsősorban érzés. Ha csak az, veszve van minden. A szeretet életelv, elhatározás, szívállapot: a szeretet adni-tudás. (Keresztényben: Isten úgy szerette a világot, hogy az egyszülött Fiát adta, a Fiú pedig úgy szeretett minket, hogy az életét adta.)
Aztán: ez a világ kezd a visszájára fordulni. Mármint az értelem visszájára. Így-úgy a gyermekvédelemben dolgozom, hacsak a partvonalon is. Sorra látom, figyelem, hallgatom a kollégákat, akik a mélyvízben dolgoznak (vergődnek, evickélnek, túlélnek): a liberális a-gyerek-mindenek-előtt-és-felett-elv képviselői mindahányan. Ez most a polkorrekt. Ez most trendi. (Aztán ha helyzetbe kerülnek, jobbára kijön belőlük a realizmus mind verbálisan, mind logikai szinten, mind a gyakorlatban. A napokban mondta egyikük, hogy mennyire elfogadhatatlan akár a verbális, akár a fizikai erőszak a gyerekekkel szemben, elsőre mindenkiben ezt tudatosítja. Aztán kicsit később elmesélte, hogy két gyönyörű kutyájával havi szinten kell megküzdeni, mert rendre át akarják venni a falkavezérséget, s a minap is csak egy jól irányzott seprőrúd térítette a helyes útra az egyiket. Kicsit csúfondárosan kérdeztem, hogy ehhez mit szólnak az állatvédők, hol maradnak az állatok jogai, de ő nem értette el az iróniámat, annyit mondott, hogy így megy ez, máshogy nem értik meg az ebek.) Minden a gyerekért, s a gyerek mindenekfelett. A gyerek manapság nem családba születik, hanem család alakul a gyerekért. A gyerek ebben a felállásban nem családtag, hanem despota diktátor, akinek halvány fogalma sincsen a döntései összefüggéseiről, következményeiről – a kormányrúd mégis az övé. Csak azt látja, azt véli látni, hogy itt és most neki mi a jó. S lássuk be, ezt is jócskán elnézi. S közben a politika, a törvényhozás nagy-nagy gyöngédségében és féltésében a felnőtt-gyerek kapcsolatban mintha kizárólag a gyerek érdekeit nézné, vélem, mert, tény, ő a kiszolgáltatottabb. Lionel Shriver, a könyv írója ezt a tételt kérdőjelezi meg. Tudniillik, biztosan a gyerek a kiszolgáltatottabb? Vannak esetek, amikor természetesen igen. De az esetek döntő többségében mára a szülők és a pedagógusok vannak kiszolgáltatva a gyereknek. Ha nem is a kénye-kedvének, de majdnem. Egyik oldalról fogy a levegő, fogynak az eszközök, miközben a másik oldalról nőnek a jogok, miközben a kötelességek elmulasztása következmények nélkülivé válik. A közvélekedés és a jogok által támogatva. Ha fel is ismerik, hogy tenni kellene valamit, már a deviancia is betegség (a gyerek erkölcsi-etikai felmentése), de ha a gyerek viselkedése átlép a társadalmilag elfogadott, közmegegyezés szerinti határokon, az mindenképpen csak a szülő felelőssége. A sokak által utált Franklin, az apa gyakorlatilag a jog és a közvélekedés szerinti oroszlánkarmos szülő, aki tűzön-vízen védi a csemetéjét, aki nem hiszi el, hogy az olyan, amilyen, aki nem néz szembe a tényekkel, illetve a maga képére formálja a valóságot, a gyereke személyiségét. Franklin teljesen polkorrekt, gyerekbarát. Aztán nézete tarthatatlanságának következményének vérvalóságával is szembe kell néznie… De akkor már nem tud változtatni semmin sem.
A könyv őszintesége nem más, mint az, hogy kimondatja Eva-val [az anyával]: nem akarta a gyereket, a szülés nem váltotta ki belőle a kötelező anyai ösztönöket, s hogy a gyerek reakciói pedig cinikussá, hiperrealistává tették gyermekével szemben, de a realizmusát mindenki csak a szeretetlenségének, a hidegségének tudta be. Szóval az őszinteség egyfelől: ha reálisan látom a gyerekemet.
|
vissza